ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-01-04 / 1. szám

it napilapokat minél jutányosamban és ha elérni lehetséges a szegényebbek részére ingyen juttassa. Mert az is tény ám, hogy virágzó és arányaiban hatalmasan elterjedő sajtó nagyobb hatalom tud lenni napjainkban mint sok tekintetben az iskola. Azután csekély tagsági díjjal a szegény is a közérdeklődés körébe vonható és megadóztatható, hogy a módosabbakkal együtt munkálkodhassék és velők együtt közösen vivhassa meg a védelem harcát. Ámde, ha teherviselési képességén túl terjeszkedünk, akkor ö is könnyebben túlteszi magát a védelem munkájában, amelyből őt kizárni annál is inkább kár, mert őt is részesévé lehet tenni annak, ami mindnyájunkra nézve közérdek. És az is bizonyos, hogy többet ér nekem a védelem munkájában 30—40 ember mondjuk 40 filléres tagsági díjjal, mint 8—12 ember, akik fizetnek és nem is szívesen egy-egy koronát. Tessék megkérdezni a Népszövetség vidéki vezető tényezőit, hogy mily nehéz az egy korona tagsági dijat beszedni, pedig hát azzal szemben sajtó termékben is részesül. Nagy bölcsességü és tudós emberek készítették az országos kath. magyar iskola egyesület módosított alapszabályainak tervezetét, akik és munkálataik előtt várakozással, reménnyel, bizalommal és tisztelettel kell meghajolnom. Mindazon által engedtessék meg nekem, hogy kétségbe merjem vonni azt, hogy az országos iskolai egyesület újból való létesítése azon hatalmas arányban meg fog-e tudni indulni, amelyben szerveztetett. Én azt hiszem, ha meg is indul, de mindhamarább a megfeneklés állapotába jut. Ugy jár mint egy város tulipán-egyesület alakítása, ahol a sok véd és diszelnök, elnök, alelnök és különféle valóságos és mellékállások mellett a választmánytól a tagok sorát nem lehetett látni és így azután nemsokára életképtelenné is vált! És nagyon, de nagyon kétségbe vonom azt, hogy az iskola-egyesület a módosított alapszabályok keretében nagyobb eredményeket tudjon elérni, mikor a maga egyszerűségében, sem tudott oly propagandára szert tenni, aminőt kétségtelenül megillet. Nem lett volna-e jobb és tanácsosabb a tagsági dij leszállításával egyedül azzal a céllal, hogy az egyesület kizárólag az iskolák létesítésére, segélyezésére, fentartásuk lehetősége érdekében létesíttetett, amely alatt az iskolák védelme, a tulajdonképeni elhelyezés, felszerelés, fejlesztés, fentartás lehetősége értendő. És semmiképen sem tartom megindokoltnak, hogy ezen célon kivül annyi különféle cél és szerv kapcsoltatott be még hozzá egy koronás tagsági dij ellenében! Nem mondom, hogy nem gyönyörű eszmecsokor, de tagadom, hogy az oly könnyen kivihető volna, mikor az egy és főbenjáró cél mellett sem tudtunk nagy közérdeklődést • teremteni. És itt egymásután tovább sorolhatnám fel azon mérvadó okokat, amik épenséggel nem kecsegtetnek az igéret beváltásának lehetőségére. Vegyük csak a módosított alapszabályok által is kilátásba helyezett tanítói segély és betegsegélyző alap létesítését. Uj segély alapra a meglevő mellett nem kelne el, hanem egyedül azért, mert a meglevő és már tetemes vagyonnal rendelkező segélyalapokkal szemben is a legridegebb közönnyel viseltetik a tanítóság. Egy harmadiknak létesítése, a másik kettőt gyengítené meg. Ami pedig a tanítók évjáradékos segélyezését, nyugdíjpótlékát és mi egyebeket illeti, igen tanulságos például szolgálhat a veszprémi „Gondviselés" alap, amelynek számfejtő adatai siralmas tanulságot szolgálhatnak a tanítók önönmaguk és kartársaik iránt való felebaráti szeretet ápolásáról. Vagy ott van a szanatorium-ügy, amit sem a szabadgondolkozó, sem a szövetséges tanítók nem tudnak lábra állítani, de bezzeg dicséretökre legyen mondva felállították a zsidók tanítók, akik szívesen bocsátják azt rendelkezésre a keresztény tanítóknak. És dicséretére Giesswein, Ember uraknak, akik a kath. Tanügyi Tanács kebelében működő szociális szakosztály eddigi gyűjtésének felhasználásával az ezen szakosztályt illető kezdeményezésére a szanatórium létesítése már a kivitel ösvényére lépett. Azt meg előre kizártnak kell tartanom, hogy az egyesület kebelében életképes betegsegélyző-egyesület is létesithető legyen. A tanítók betegsegélyezö egyesületét tekintet nélkül a tanítók alkalmaztatási jellegére a tagsági kötelezettség beállításával egy országos egyetemességében kell létesíteni. És igy is csak akkor válhatik valóban életképessé, ha fentartásához bizonyos mérvben az állam is hozzájárul, amely nélkül oly önmegadóztatásra volna szükség, ami érzékenyen venné igénybe a tanítóságot, azonképen a szanatórium ügye, de különben a tanítói jóléti ügyek egyáltalán nem, mert azok előzőleg és a létesítendő kath. tanítói szövetség alapszabály tervezete szerint azok a szociális szakosztály keretébe utaltattak ! Hogy itt ezen a tanítókat illető nagy célok szolgálatára a kath. társadalmat is bevonjuk szép eszme, de mikor ez a magyar kath. társadalom még annyira érzéketlen, mikor saját jól felfogott érdekeiről van szó és nem tud ugy beilleszkedni abba, mint a protestánsok! Iskoláinkról gondoskodjunk tehát elsősorban. Ez legyen elsőrendű és mulaszthatlan feladatunk és feladata az iskola-egyesületek s ha majdan abban megerősödött, s ha osztalékaiban más charitativ intézmények létesítésére is ki tud terjeszkedni, részesítheti azokat jótéteményeiben, amelyek az én szerény nézetem szerint talán még sem a szorosan vett iskola egyesület keretébe tartoznak ! Azok a charitativ jellegű intézmények, a miket a módosított iskola-egyesületi alapszabályok oly részletesen felsorolnak inkább a tanítóság saját gondoskodásának kereteibe tartoznak kivéve a kántorok nyugdíjazásának ügyét, amely az egyháznak kebelbéli ügye volna vagy mi és amelyről nem így társadalmi uton és módon egyszerű alapszabállyal kellene gondoskodni. De nem ám ! Mindig azt hallottam és úgy tartom magam is, aki sokba kap, keveset markol. Nos ugyanannak az eshetősé gnek van kitéve az országos kath. magyar iskola-egyesület is az ő módosított alapszabályaival, amelyekre nézve a fentebb elmondottakat nem azért tettem közzé, hogy ártsak az ügynek . . . ments Isten! Hanem egyedül azért, hogy mielőbb azok jóváhagyatnának még egy izben a megfontolás tárgyaivá tétessenek. Ne csak a központban, hanem a perifériákon is, ahol már iskola-egyesületek is virágoznak. Mert az elmondottak valódi célja a hozzáférhetést lehetőleg lehetővé tenni, hogy kevesebb tagdijjárulékkal minél több helyen, minél szélesebb rétegekben létesüljenek az iskolaegyesületek, hogy minél nagyobb érdekközösség és közérdeklődés támasztassék a kath. társadalomban. És akkor talán mégis csak sikeresebben vívhatjuk meg a harcot azokkal, akik iskoláinktól megfosztani, a hitvallás szellemében való nevelést az iskolából száműzni akarják. Első sorban tehát iskolai egyesületeket az iskolák védelme, ellátása, fentartása érdekében és ha ez sikerült . . . mehetünk tovább. Miért is ne méltóztassanak jelen közleményemet másnak tekinteni, mint annak a célnak szolgálatot tenni, a mely katholicizmusunkkal legszorosabb életkötelékben van az iskolával ! Egyébként és miattam az iskolai egyesület alapszabályai a kifogásolt módosításokkal is megmaradhatnak es adja a jó Isten, hogy az abban foglalt sok és nagy eszme megvalósulásában nagyobb eredmények legyenek elérhetők, mint a mennyit én reménylek. Bertalan Vince. Az Esztergomi Takarékpénztár Szent István hévviz-fürdötelepéröl. A Szent Tamás hegy lábánál eredő hévviz források közül, egyedül az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság tulajdonát képező fürdőtelep áll a közönség részére való kihasználás tekintetében a mai kor megkívánta magas színvonalon. Az a nagy anyagi áldozatokat felemésztő törekvés, mellyel a Takarékpénztár fürdőtelepét gyógyfürdővé és városunkat fürdővárossá akarja fejleszteni, városunk fellendítése érdekében egy igen fontos, számottevő mozzanat, viszont éppen nagy fontosságára való tekintettel nem lehet néhány rövid év munkálkodásának eredménye. Lépésről-lépésre kell előre haladnia, hogy a vállalat a kezdet nehézségeivel küzdve, helyt állhasson, aránylagos emelkedésében a belefektetett anyagiakkal szemben. E munkálkodás során jött létre az alább közlendő uj vegyelemezés, melyet dr. Hankó Vilmos vegyésztanár, a magyar tudományos akadémia tagja, az országos hírű balneológiai szaktekintély végzett s melynek bírálati részét szószerint itt közöljük: Az Esztergomi Takarékpénztár R.-T. tulajdonában levő és az esztergom-vizivárosi 55. sz. tkvi betétben A 1—2. sor 165—166. hrsz. a. vezetett Szent István hévviz fürdő-telepen fúrt 323 méter mély Szent István artézi forrás vize, az elemzések tanúsága szerint a tiszta hévvizek — akrothermák — sorába tartozik s mint ilyen nagyon értékes víz. Összetétel és hőmérséklet dolgában legközelebb áll Bodendorf, Budenweiler, Johannisbad, Landeck, Neuhauss, Römerbad, Schlangenbad, Tobelbad, Warmbad, Wildbad és Wolkenstein hasonló természetű vizeihez. Az összetétel és hőmérséklet hasonlóságából méltán következtethető, hogy az esztergomi ezen hévviz gyógyító értéke sem kisebb ezeknél és hogy mindazokban az esetekben, de főként csúzos, köszvényes bajok, ízadmányok-, bénulásoknál, görvélyes betegségeknél, idegbántalmaknál, ha azok kimerülésen, vagy túlizgatottságon alapulnak, hysteria-, neurasthenia-, gerincvelő bántalmaknál, vérszegénység-, a női ivarszervek betegségei- és elgyengülésnél sikerrel használható. A viz előnyös összetételű, alkatrészei közül különösen a vashydrocarbonát lényeges tényező a siker elérésében. Előnye a víznek sok más felett hygienikus tisztasága is, ami főként járvány idején ivásra különösen alkalmassá teszi. A beterjesztett bizonyítvány szerint az elemzésre felküldött víz a városi hatóság előtt merített és záratott le. Sok oldalú tevékenysége mellett ezen ujabb ténykedésével is bizonyságát szolgálja a Takarékpénztár annak, hogy városa érdekében és a közönség javára, a tőle telhető minden áldozatra kész. Két hónalj nyi könyv. A Szent-István-Társulat karácsonyi könyvei. (Vége.) A történelem apológiájából a filozófia apológiájába vezet át a „kék" könyvek harmadika, dr. Giesswein Sándor munkája : „Világegyetem és a lélek munkája. Én ezt a könyvet nagyon sok embernek ugy szeretném azzal a kéréssel a kezébe adni, hogy olvassa el egyszer egyfolytában egészen — de olyankor, amikor van egy nyugodt délutánja vagy csendes estéje s aztán tartsa mindig maga mellett kéznél. A reggeliző asztalnál, mikor lapokon fut keresztül és olvassa a banális frázisokat a katholicizmus inferioritásáról és az íróasztalnál, mikor a monista „tudomány" cifra lébe feltálalt kotyvaléka fenyegeti szellemi étvágyát. Mindkét esetben egy fejezet vagy csak egy kis részlet nagyon hatásos orvosság. Probatum est! És itt minden logikai kapcsolat nélkül térek át a karácsonyi könyvhalmaz egyik kis igénytelennek látszó füzetére. Ezt is olyan állandó kéznél levő olvasmány gyanánt szeretném látni katholikus hölgyeink számára. „Egy kis fehér virág tavaszának története,, ... ez a cime és a magyar katholikus stiliszták egyik legkiválóbbika, Domonkos István nyújtja benne a gyermek Jézusról nevezett Teréz karmelita nővér kedves élettörténetét. Nem merem jellemezni; csupa finom báj, amely szétfoszlik az elemzés alatt: olvassák kérem. Most egy nagyon komoly könyv következik. „Sorsok" cimezi munkáját Pethö Sándor, akiről eddig is tudtuk, hogy kiváló essay író, de hogy ilyen beállításokat tud adni a világtörténelem és a magyar történelem legérdekesebb és legváltozatosabb embereiről és korairól, ezt csak a mostani kötete árulja el. Azt mondottam róla, hogy komoly könyv, de nehogy azt higyje valaki, hogy unalmasat értettem. Dehogy is. Nem mondom, hogy „izgató" olvasmány, hiszen ilyeneket mi nem is keresünk, de a legtöbben igy lesznek vele, hogy nem igen tudják letenni, ha egy-egy essay olvasásába belefognak. Komoly könyv után vig kerül a kezembe. Lan Béla (eláruljam-e, hogy az Alkotmány szellemes lb. br. jegyű irója rejtőzködik itt még mindig álnév alatt?) „Háborgó vasúton" visz bennünket végig fél Európán, miközben a maga módján állit be nem torzítva, csak a torzságokat aláfestve és az életből kikapva „embereket és dolgokat". Nem komikusan torzító tükör az ő humora, hanem bizonyos fensőséges iróniái, mely azt a bizonyos önkéntelen, de annál jobbizű mosolyt váltja ki az emberből. Ettől a könyvtől már csak egy lépés a szorosan vett szépirodalmi termékekhez. Nem mintha az ö könyve nem lenne szépen irva, de még mindig a való élet talaján mozog, mig most „A fehér turul" szárnyain Kertész Kálmán átröpít bennünket a képzelet világába. Az első magyar aeroplan-regény olyan írótól, mint Kertész Kálmán, azt hiszem ez minden dicséretnél többet mond. Azok közé a könyvek közé tartozik, melyeket „el kell olvasni" már csak azért is, mert beszélni fognak róla. Újszerű a tárgy ; belevisz a modern technika talán legcsodásabb vívmányának világába, ahol a veszély mindennapi, amelynek jövője még bámulatos perspektívákat nyújt. . . egyszóval érdekes téma