ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-09-20 / 38. szám

azoknak beszerzéséről elraktározásáról, feldolgozásáról a legnagyobb arányokban gondoskodni. Eddigelé nincs tudomásunk másról, mint azon dicséretes tényről, hogy a limitáció foganatosítása egy bizonyos mértékig megtörtént, a mi azonban nem zárja ki azt, hogy az árak folyton ne emelkedjenek. Ezt az áremelkedést kellene mindenáron megakadályozni, ami azáltal volna elérhető, hogy a gabonabörze a hadi állapot tartamára bezáratnék és azzal kapcsolatban a terményeket illetőleg az állami monopólium, jobban mondva az egységes ár megállapítása léptettetnék életbe, amellyel kapcsolatban mindenütt, a hol szükségesnek mutatkozik élelmezési kormánybiztosságok állíttatnának fel, amelyeknek feladata a közszükségletről, illetőleg a kivánt dolgok beszerzéséről, elraktározásáról, feldolgozásról és méltányos árban való darusításáról gondoskodni. Mindez oly szerintünk modern szociális feladat, a melynek teljesítése elől nézetünk szerint a kormányzó hatalom felelősségének tudatában annál kevésbbé térhet ki, mivel a modern hadviselés egyik alkotó részét az otthonmaradottak mindazon érdekeinek megvédése is tartozik, amely lehetőleg kizárja a tömegnyomort és mindazt, a mi azzal ikertestvérként szokott járni. Most hiába az adakozó társadalom egymagában ha még oly nemesen gondolkozású legyen is, egy hosszabb hadjáratban maga is kimerül. De másfelől arról is gondoskodni kell, hogy az otthomaradottak azon osztagai, akiknek módjukban van családjaikat, ha mindjárt szűkös viszonyok között is eltartani, lehetőleg megóvassanak arról, hogy keresményeiket a korcsmákban eltoborzékolják. Mi végből intézkedés válik szükségessé arra nézve, hogy a korcsmák már esti 8 órákban záródjanak és csak reggel 7 órakor legyenek megnyithatók. Azonképen a különféle italmérőkben is szabályozandó volna az italkimérési ideje. Mert kivált háború idején senkinek sem állhat jogában keresményét eltoborzékolni azért, hogy szenvedélyét kielégítve családtagjaival a nélkülözést szenvedni kénytelen tömeget gyarapítsa. — Ennek megakadályozására a legmesszebb menő intézkedéseket kellene megtenni. Kétségtelen, hogy a háború nagy szociális feladatok érvényesülésének is a szolgálatában áll ép azért mi sem kívánatosabb, hogy a feladatok kivivására küldöttek otthonmaradottjai az egyikünk a másikért nagy elv alapján a szociálismus áldásaiban részesüljenek, amelynek nem szabad oly tömegnyomornak létet adni, a mi esetleg élet és vagyonbiztonság veszélyével járjon. lökte . . . Ott szedték fel betegen, összetörve a jó emberek. A jó anya fáradhatatlan ápolása megmentette, de igy is három évig tartott, mig visszaült ajkaira a mosoly és eltudta felejteni a csalfa kékszemű királyfit. — Ezalatt rossz dolga volt a királyfinak a boszorkánynál, nagyon kínozta őt... és ekkor sokszor eszébe jutott a jó Margitka. —• Egyszer aztán eltépte a láncát, amellyel a boszorkány összekötötte és visszajött Margitkához és kérte, hogy jöjjön vele ismét . .. más uton, egyenesen föl a tündérvárba . . . Ugye tanitónéni Margitka nem ment a csalfa királyfival ? Nem hagyta magát újra megcsalni. Ugye! Otthon maradt szerető édesanyjánál. Igen, kis csibéim, otthon maradt, . . . igazatok van. Akiben egyszer csalódtunk, hogyan bizhatnánk benne másodszor. Mikor a kis leánysereg szétoszlott, e sorokat vetette papírra, mialatt végig peregtek arcán a könnyek: Uram! Hiu minden reménye, kárbaveszett minden fáradsága. Jégmezőre pálmafákat ültet . . . Margit. Sietve elküldte a postára, nehogy megbánja. Aztán bement édesanyjához, megölelte, megcsókolta, oly hévvel, oly szeretettel, mint még sohasem. A bíbornoki kalap átadása. A pápaválasztásnál jelen volt bibornokok közül négy még nem kapta meg a kalapot, a gyűrűt és a titulust. Mendez Bello lisszaboni pátriárka, Guisasola y Menendez toledói érsek, Csernoch János hercegprímás és Piffl Gusztáv bécsi érsek. Hogy megkíméljék magukat egy ujabb római út fáradalmaitól, rögtön a választás után kérték XV. Benedek pápát, hogy minél előbb konzisztőriumot tartson és nekik a kalapot átadja. A Szentatya készségesen teljesítette kérésüket és a konzisztőriumot szept 8-ra tűzte ki. A hercegprímás lakásán, a német keresztes nővéreknél Via S. Basilio 8. Két nappal a szertartás előtt jelentkezett Paolo Giobbe pápai ceremoniárius, akit D' Amico h. főszertartásmester megbízott, hogy a kellő fölvilágositásokat megadja és a bibornok-hereegprimást a szertartásnál kalauzolja. A pápai küldöncök feje pedig elhozta a hivatalos értesítést. Ősi szokás szerint kezében tartotta a tövist, mikor hivatalos jelentését megtette. Szept. 8-án reggel megérkezett viola ruhájában Giobbe szertartó és egy római nemes fekete díszben. Frakkot, térdnadrágot, hosszú harisnyát, csattos lakkcipőt, palástot és diszkardot viselt. Fején háromágú kalap. A bibornok teljes bíborba öltözött, rokétummal, mantellettával és mozzettával. Az első kocsin a kardinális ment a pápai szertartóval, a másodikon a római nemes a titkárral. A Vatikánban a második emeleti loggiában, közvetlenül a sala Clementina mellett gyülekeztek a bibornokok. Viola kappát öltöttek magukra és a Belvedere felé néző Matild-terembe vonultak. Itt a négy bibornok oltárhoz lépett, hosszú uszályaikat a lépcsőkre terítve s letették a szokásos esküt, amelynek formuláját a legidősebb Mendez Bello olvasta. Eskü után a négy bibornok visszamaradt, a többi kardinálisok pedig Vannutelli Szerafinnal az élükön átvonultak a konzisztórium-terembe, ahova a meghívott közönséget is bebocsátották, mert a konzisztórium első része nyilvános. A hosszú terem végén állott a pápai trónus. Vörös szőnyeggel leterített emelvényen az aranyos trónszék, fölötte a vörös trónfedél. A kardinálisok a falak mentén futó hosszú padsoron foglaltak helyet. Hátul az énekkar és a közönség. Rövid várakozás után jelezték a pápa érkezését. Sorban fölvonultak a svájci gárdisták, a bíborba öltözött bussolanték, a nemes testőrség, mgre Gapotosti a kereszttel, a pápai szertartók, a Szentatya, a szolgálattevő kamarások, valamint a pápai hivatalok fejei. Amint a pápa belépett, mindenki térdre borult és lelkes éljenzés között fogadta az áldást. A Szentatya a trónra ült. Körülötte helyezkedtek el Ranuzzi de Bianchi Vittorio az uj háznagy, Riggi és D' Amico szertartásmesterek. Sanz de Samper Riccardo az uj főkamarás a többi szolgálattevő kamarásokkal. Köztük a mostani Szentatya által kinevezett osztrák Gerlach Rudolf és Migone, a pápa volt bolognai titkára. A bibornokok hódolata következett. Sorban a Szentatya elé járultak kézcsókra. Azután az öszszes diakónus kardinálisok párosával kivonultak, hogy a Matild-teremben várakozó négy kardinálist a konzisztóriumba kisérjék. Közben egy küldöttség a pápa elé járult és fölolvasta azt a memorandumot, amelyben Don Bosco boldoggáavatását kérik. Amint a kardinálisok az ajtónál megjelentek, a főszertartásmester beszüntette a Don Bosco életét tárgyaló fölolvasást. „Recedant" vezényszóval eltávolította a küldöttséget. Az énekkar Perosi dirigálásával zsoltárokat énekelt, mialatt a diakónus bibornokok a négy uj bibornokot a Szentatya elé vezették. Mindegyik megcsókolta a Szentatya lábát, kezét és fogadta a békecsókot. Majd elfoglalták a kardinálisok a helyeiket. „Accedant" hangzott föl, mire Don Bosco boldoggáavatásának promotorai ismét megjelentek és folytatták kérvényük olvasását. Közben a Szentatya elé hoztak négy bíbornoki kalapot, négy gyűrűt és a titulusok jegyzékét. A kardinálisi kalap 57 cm. átmérőjű kerek kalap. Deszkakemény és teljesen lapos. Csak a közepén, ahol a fejet érinti van vagy 3 cm. mély behorpadás. Bíborszínű nemez. A középső bemélyedés két szélén egy-egy nyilas, amelyen bibor zsinór függ alá, amellyel a kalap az áll alatt megerősíthető. Külön nyújtják át a bíborselyem bojtokat, amelyek 150 cm. hosszúak. Mint látszik, a kalap igen alkalmatlan ruhadarab. Nem is használják a kardinálisok. Akkor van először és utoljára a fejen, mikor a pápa ráteszi. Azután a katedrálisban függesztik fel, majd a kardinális sírjára teszik. A gyűrű aranyból készült topázkő foglalattal. Belső oldalán a kreáló pápa cimere. Fölhangzott ismét a „Recedant." Don Bosco promotorai ismét eltávoztak. Jött a négy kardinális. Sorban odatérdeltek a pápa trónjának lépcsőjére. A kisérő ceremoniárius kiterjesztette a kappának hosszú uszályát a trónlépcsőkön, ráhúzta a bibornok fejére a kappa csuklyáját, a Szentatya pedig a főszertartásmesterek segítségével liturgikus imák kíséretében a csuklya fölé a fejre illesztette a bíbornoki galérust. Majd a bibornok ujjára húzta a gyürüt és kijelölte neki azt a római templomot, amely Jcardinálisi titulusa lesz. A hercegprímás a szent Özsébről nevezett plébánia-templomot kapta titulusul. Az uj kardinálisok erre megölelték és megcsókolták az összes bibornokokat és a rangsor szerint őket megillető helyet foglalták el. Következett a konzisztórium titkos része. „Extra omnes" vezényelt a szertartásmester. A közönség a szomszédos sala Clementinába vonult. Titkos konzisztóriumokban a Szentatya beszédet szokott tartani. Ezúttal azonban nem volt allokúció. A pápa elvégezte az uj kardinálisokkal a szájcsukás (claudo vobis os) és a szájnyitás (aperio vobis os) szertartását, amely régi idők hagyománya. Azelőtt ugyanis a szájcsukástól kezdve a szájnyitásig az uj kardinálisnak nem volt szava a konzisztóriumban. Most a két aktus között alig van kis időköz s igy az uj kardinálisok csak pillanatnyilag vannak megfosztva a szavazati jogtól. Két kinevezés volt még a konzisztóriumban. A pápa kihirdette a bolognai érsek és a folignói püspök kinevezését. Megkérdezte a kardinálisokat: Piacet vobis? Mire ezek a zucchetto megemelésével és meghajlással jelentik hozzájárulásukat. Konzisztórium után a kalappal díszített kardinálisok azonnal szoktak a Szentatya elé járulni és kegyességét megköszönni. Magyarország hercegprímásának azonban a főkamarás meghívót kézbesített, amelyben a Szentatya délután 6 órakor külön kihallgatásra idézi. A délután folyamán pápai küldöttség hozta a bibornok lakására a kalapot. Gerlach Rudolf szolgálattevő kamarás vezette a küldöttséget, a melyet a hercegprímás teljes bíborban Biasiotti János kanonok és titkárja társaságában fogadott. Gerlach a Szentatya megbízásából latin nyelven üdvözölte a hercegprímást, kiemelte kiváló érdemeit és azt az őszinte nagyrabecsülést, amellyel a Szentszék a nagy főpásztor iránt viseltetik. Ugyancsak nagy volt az olasz küldöttség ámulata, mikor a hercegprímás a papírról olvasott üdvözletre szabadon, könnyen és klasszikus latin stilban válaszolt. Ilyen latin tudáshoz már a római kúriában sincsenek hozzászokva. Elragadtatással beszéltek a magyar hercegprímásról, aki egész római tartózkodása alatt nagy agilitásával, bámulatos tudásával, határozott és biztos föllépésével, ritka éleslátásával és diplomáciai ügyességével a római körök csodálatát keltette fel. Az uj kardinálisokat mindig beosztják bizonyos kongregációkba. Külön pápai futár hozta Ferrata bibornok értesítését, hogy a magyar hercegprímást a konzisztoriálís és a tanulmányi kongregáció tagjává nevezte ki Őszentsége. Este 6 órakor a Vatikánba hajtatott a bibornok hercegprímás. A Szentatya a második emeleti termekben fogadta. Átvonultunk a Sala Clementinán s három előszobán keresztül a trónterembe értünk. Itt a kíséretet visszatartották. A bibornokot Caccia Dominioni szolgálattevő kamarás bevezette a Szentatya szobájába. Az összes termekben őrök álltak. Kivül a pápai csendőrség, beljebb a svájciak, majd a guardia palatina, a trónteremtől kezdve a nemes testőrök, biborruháju bussolanték, aranyhímzésű ruhákban a világi kamarások és teljes violában Mgre Caccia. Félóránál tovább várakoztunk a trónteremben. Egyszerre beszólított minket is a titkos kamarás. Térdre borultunk a katolikus világ uj pásztora, Jézus Krisztus földi helytartója előtt, a ki hófehér ruhájában ott ült Magyarország bibornok-hercegprimásával szemben. Fölkelt. Hozzánk jött, felénk nyújtotta kezét, amelyet fiúi alázattal csókoltunk. „Megáldlak titeket, szüleiteket, rokonaitokat és azokat az ájtatossági tárgyakat, amelyeket elhoztatok" mondotta. Vékony, szikár alakja átszellemült meghatott lelkünk előtt. Mintha az Ur maga nézett volna ránk azokkal a jóságos nagy szemekkel. Dp LepoW AntaL Esztergomi hadiepizódok. Bibornok hercegprímásunk sorra járja a hadikórházaknak berendezett esztergomi középületeket. Minap nézte meg a szemináriumban fekvő sebesülteket. A katonai törzsorvos, a főispán, esztergomi urihölgyek és szemináriumi tanárok kisérték a teremben végig. Tágra nyíltak az oroszok sze-