ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-09-13 / 37. szám

Hát csak. Elég, ha az oklevél ott ékeskedik cifrán rámázva a falon. A szembetűnő, bámulás tárgyát képező, divatos vörös-keresztes karszallagot pedig viseljék büszkén, negédesen a diákgyerekek, tűzoltók és egyéb különlegességek. Ne pedig a diplomás vörös­keresztes hölgyek. Ugye ! Milyen megmosolyogni való emberek is vannak! No de aztán ez a gyengeségük, ön­zésük, hiúságuk, olcsó szereplési viszketegségük csak szatirikus mosolyt érdemel. Ha valaki nem tud arabul, ne beszéljen arabul. Nem igaz? Akis és nagy diákok, meg a többiek pedig hadd vi­seljék, hordozzák karjukon a jelvényt. Hadd teljék örömük. Ugy sincs más örömük. Ne higyje, valami rendkivüliséget követnek el ezek a karszallagos korzózok. Ó nem! Nem olyan önzők! Megelégesz­nek csupán a csinos karszallag viselésével is. Egyébre nem vágynak. A betegek ápolását pedig végezze az, aki akarja. Lássa édes Nagysád, ezért ne mérgelődjék ! Nem érdemes! Fidibusz. Krónika. Van idegenforgalom Milyen Pesten sincsen, Uram, ennyi idegent Kell, hogy megtekintsen! Orosz, szerb, meg francia Crnagorc, meg angol Kenyérmezőn álldogál. Fekszik, vagy csatangol. Legtöbb köztük a muszka, Uram, ennyi muszkát! Mint a fűszál, ellepik A nixpródi pusztát. Kiabálnak, hallgatnak, Amint nékik tetszik, Aki nagyon unja már, A szerbbel verekszik. No mert szerb is van elég, Férfi, asszony, gyermek, És uram, a szerbeknél Még ezek is mernek Kikezdeni mivelünk, Ebugatta fattya; No de hiszen a magyar Majd megtáncoltatja! Nézzen ide jó uram, Instálom aláson! Látott ennyi embert már Együtt egy rakáson ? Nem látott még, ugy-e bár ? Mondja meg őszintén, — Mert hát ön is oly szegény .Itthonmaradt, mint én! .(-•> * Főpásztorunk hazaérkezése. Csernoch János dr. bibornok-hercegprimás pénteken délután 1 órakor érkezett Rómából székhelyére. A fő­pásztor gyors megérkezésének nemcsak a főkáp­talan és a papság örült, hanem a megye és a város is nagy örömmel vette tudomásul, hogy végre ismét székvárosában tartózkodik a bibornok. A primási palota nagy fogadótermében gyüleke­zett az üdvözlők sokasága, főkáptalani, megyei és városi fogatok robogtak a palota elé, megélénkült ismét a város, mert a kit három hétig nélkülöz­tünk, végre ismét közénk érkezett. Egy órakor a bazilika összes harangjainak örvendetes zúgása jelezte a főpásztor megérkezését. Dr. Csárszky István irodaigazgató és Lepold Antal dr. titkár kíséretében érkezett a bibornok otthonába s egye­nesen a fogadóterembe vonult, ahol már sokan várakoztak a szeretett főpásztorra. A főkáptalan tagjai közül megjelentek: Rajner Lajos dr. püspök, ált. érseki helytartó, Kohl Medárd dr. püspök, Graeffel János nagyprépost-helyettes, Walter Gyula dr., Bogisich Mihály v. püspökök, Roszival István dr., Horváth Ferenc dr., Klinda Teofil dr., Schiffer Ferenc, Fehér Gyula dr., Koperniczky Ferenc dr., Machovich Gyula dr. és Dedek­Crescens Lajos prelátus-kanonokok, továbbá az udvari papság, Számord Ignác tiszteletbeli pápai káplán, Perger Lajos, Keményfy K. Dániel plébánosok, Eitner Elemér Ákos főszékesegy­házi igazgató, Lőrincz János szemináriumi vice­rektor, Krammer György dr., Pécsi Gusztáv dr., Wiedermann Károly dr., Kiss Károly dr., Tóth Kálmán dr. theol. tanárok, Siposs Antal hittanár, Pauer Károly, Rolkó Béla karkáplánok, Lipcsey Andor vízivárosi káplán. A világiak közül ott lát­tuk : Vimmer Imre polgármestert, Osváth Andor városi főjegyzőt, Pongrácz Kázmér megyei fő­jegyzőt, Fekete Rezső megyei aljegyzőt, az ura­dalmi tisztikart és Dvihally Géza lapszerkesztőt. A terembe érkező főpásztort lelkes éljenzéssel fo­gadták az üdvözlésre megjelent notabilitások. A főkáptalan nevében Rajner Lajos dr. püspök és ált. érseki helytartó üdvözölte rövid, de szívből jövő beszéddel a bibornokot. Aggódtunk — úgy­mond — és nyugtalanok voltunk, hogy főpász­torunk épen a háborús időkben volt kénytelen az örök városba távozni, hogy megjelenjék a pápa­választáson, de aggodalmunkat az öröm hangjai váltották fel, hálát adunk az isteni gondviselés­nek, hogy ismét körünkben láthatjuk szeretett fő­pásztorunkat, akitől oly nehezen, szinte szomorú szívvel voltunk kénytelenek bucsut venni. Örömé­nek adott kifejezést még a püspök azért is, hogy oly rövid idő alatt sikerült az uj pápát megvá­lasztaniuk s hogy oly szépen megegyezett a bíbor­noki testület az uj pápa személyét illetőleg. Végül éltette a főpásztort és Isten áldását kívánta fő­papi működésére. A főpásztor kegyesen megkö­szönte a szívélyes üdvözlést, mint a hozzá való ragaszkodás és iránta tanúsított szeretet külső megnyilvánulását, majd elmondott egyet-mást hosszú útjáról. Oda — úgymond — lassan utaz­hattunk, de az olasz kormány nagy előzékenysé­get tanúsított irántunk. Visszafelé már gyorsabban jöhettünk. Ö kérte az uj pápát, hogy tekintettel a háborúra, szíveskedjék mielőbb a koronázást meg­tartani és a bíbornoki kalapokat is átnyújtani az illető koronakardinálisoknak, amit 0 Szentsége nagy örömmel teljesített is. Örül, hogy oly kiváló, a mai nehéz időknek megfelelő pápát választot­tak, a kitől sokat várhatunk és remélhetünk. A megye részéről Pongrácz Kázmér főjegyző, a város részéről pedig Vimmer Imre polgármester üdvözölték röviden a bibornokot, ki örömmel kö­szönte meg a szívélyes üdvözlést. — Azután még a háborúról is esett szó, főpásztorunk bizik a mi seregeink győzelmében. Olaszországban nem lá­tott mozgósítást, az ország szigorúan semleges és inkább velünk érez mint a hármas entente-al. „Dol­gozzunk, imádkozzunk, segítsük az otthonmara­dottakat, ápoljuk a sebesülteket l* Ez legyen most legfőbb kötelességünk! E szavakkal fejezte be rövid cercléjét a főpásztor és bucsut vévén a megjelentektől, eltávozott lakosztályába. * Rajner püspök háza kisszeminárium. Minthogy a papnevelő intézet épülete ideiglenes hadikórház lett, a gymnáziumi előadások pedig megindultak, előállott a kispapok elhelyezésének problémája. A probléma egyik felét gyökeresen és gyorsan megoldotta dr. Rajner Lajos érseki viká­rius bámulatos nagylelkűsége, ki egész kanonoki házát átengedte a kis szeminárium 83 növendéké­nek elhelyezésére; ő maga a városba megy addig lakni. Bár a gymnáziumi előadások már szeptem­ber második felében megindulnak, a gymnazista kispapok előreláthatólag csak körülbelül 25-ére lesznek behiva, mikorra a szükséglakás berende­zése elkészül. A theologusok számára eddig még nincs hely kijelölve. * Változás a bencéseknél. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát Kovács Albert győri főgym­náziumi tanárt a sopronihoz, a győrihez pedig Szekeres Bónis esztergomi főgymnáziumi tanárt helyezte át. * Áthelyezés. Erődi Tihamér dr. eszter­gomi kir. járásbirósági jegyzőt a bíróság egyik legszimpatikusabb tagját az igazságügyminiszter a budapesti központi kir. járásbírósághoz hasonló minőségben helyezte át. Erődi közel egy évi itt tartózkodása alatt megnyerő, finom modorával, kiváló tudásával, ügybuzgó tevékenységével sok tisztelőt és jóbarátot szerzett magának. Kath. társadalmi szereplése és humánus cselekedetei révén osztatlan tisztelet és szeretet környékezte. Távozása pedig közéletünkben veszteséget jelent. Erődi minden jótékony és kath. intézményt hat­hatósan támogatott úgy anyagilag, mint erköl­csileg. Kath. fiúpatronázsnak mint az egyik zászló­vivője, többször cikkezett annak érdekében úgy a Kath. Gyermekvédelem, valamint más hasonló irányú újságokban is. Erődi Tihamér dr. Budapestre történt áthelyezése a miniszter egyenes óhajára történt, aki a felállítandó új árvaházak vezetését akarja az ambiciós jegyzőre bizni. * Kinevezés. Angyal László dr. budapesti ügyvédhelyettest az igazságügyminiszter az esz­tergomi kir. járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. * A tanév kezdete a helybeli főreáliskolá­ban. Az ünnepélyes „Veni sancte" f. hó 16.-án, szerdán reggel 8 órakor lesz a plébánia templom­ban. — Á főreáliskolai tanulóifjúság e célból reggel 3 A8 (háromnegyednyolc) órakor a plébánia­templom előtt gyülekezik. — A tanítás f. hó 17.­én kezdődik a Deák Ferenc utcai elemi iskolában, és pedig egyelőre naponkint d. u. kezdete 2 (kettő) órakor. * A szeminárium megtelt. Körülbelül ugyan­azon időben, midőn a rendes körülmények közt évenkint a kispapok szoktak bevonulni, az idén is megtelt a szeminárium — sebesültekkel. Mindjárt az első transzport szept. 11.-én 200 sebesültet hozott: katholikus képű lengyeleket, kulturátlan ábrázatú oroszokat, bozontos szakállú lengyel­zsidókat, tatárokat stb. Esztergom ugyanis a háború idejére fogoly-tábornak van deklarálva a hadvezetőség részére, azért az Esztergomba hozott sebesültek között csak elvétve akad magyar, az eddigi 900 közül alig 40. Aki látta a vasútállo­másnál, hogy az érkező sebesültek közül csak a súlyosabbakat engedik be a városba — helyszűke miatt — a többit ki a táborba küldik szabad ég alá, aki végignézi azután 100—200 sebesült kö­tözését s látja a srapnelleknek a hust csontig­velőig felszakító pusztítását és a gépfegyvereknek egy testen néha 10—15 sebet ejtő vérengzését, az megérti — hogy a társadalomnak a betegekért hozott eddigi áldozatkészsége még mindig kevés a kiáltó szükséglethez képest. A héten egy orosz hatósági orvos járt Esz­tergomban, kogy hivatalosan megvizsgálja a sebe­sültek és foglyokkal való bánásmódot; a genfi egyezmény értelmében ugyanis a hadakozó felek­nek ehhez joguk van. A fogoly sebesültek ellátása ellen aligha lesz kifogása. Aki látja, hogy mit tesz­nek az esztergomi hatóságok és a társadalom a betegekért, az mind felsóhajt: vájjon a mi sebe­sültjeink részesülnek-e hasonló bánásmódban? A szemináriumba érkezett betegek már a kapunál hányták a keresztet magukra hálából. Orvosok, kispapok, apácák, uri hölgyek sürgölődtek körülök s déli 12 órától éjféli 1 óráig 200 beteg uj kötés­sel ellátva, tiszta fehérneműben tiszta ágyba ke­rült. A betegek sebeit a szemináriumban dr. Glázer Zsigmond köbölkuti és dr. Vándor Ödön eszter­gomi kórházi orvos látják el. A szükséges fehér­neműt özv. Reviczky Gáborné, az Oltáregyesület elnöknője teremtette elő. A szemináriumban buz­gólkodó önkéntes ápolónők felügyelői, kik fáradal­mat nem ismerve szolgálják ki az idegen sebesül­teket, akárcsak a mieink volnának: Magos Sán­dorné. özv. dr. Földváry Istvánné, Magurányi Józsefné és Molnár Erzsébet. Ápolónők: Feigl Anna, Schrott Amália, Lotschky Margit, Homor Margit, Oltósy Hermin, Magos Margit és Fekete Marianna. * Primicia. Ma vasárnap d. e. 9 órakor tartja első szent miséjét P. Ehrlich A. Alajos sz. Ferenc­rendi szerzetes, Ehrlich Lipót hercegprimási pince­felügyelő fia a vízivárosi zárdatemplomban. Az uj­misésnek Kohl Medárd dr. püspök lesz a manu­duktora, akit Pauer Károly karkáplán helyettesit. A szentbeszédet P. Hédly Jeromos pozsonyi zárda­főnök mondja. * Segélypénz osztás. Hétfőn osztották szét a városházán a hadbavonultak szegénysorsu csa­ládtagjai részére folyósított államsegélyt. Ötszáz­negyven család kapott augusztus havi segélyt tizenkilencezer korona értékben. * Sebesültek mindenfelé a városban. Alig van órája a napnak, amelyben ne találkoznánk a város utcáin különböző jármüvekkel, amelyek a lehetőséghez képest tele vannak rakva sebesült muszkákkal, szerbekkel és nekünk idegen arcú ázsiai népekkel. Lehangoltan ülnek vagy fekszenek a szekereken és komoran néznek a kíváncsi járó­kelökre, akik szintén ünnepélyes, komoly csend­ben nézik elvonulásukat. Egy földmivesasszony ökrös szekéren szállítja át Párkányba a sebesült idegen népet és hango­san felsóhajt: — Mi csak szépen bánunk velük, de mit csinálnak ezek az urammal, ha sebesülten a ke­zükbe esik ?! A kaszárnya előtt diákcsapat vesz körül két szürke ruhás vitézt, akik már felgyógyultak sebeik­ből és kimentek az utcára szabad levegőt szivni. Mutogatják ruhájukat a diákoknak: — Itt is egy luk a golyótul, meg itt is. Lublin ostrománál kaptuk. A másiknak is át van lukasztva a ruhája golyóktól. A diákok meghatottan szemlélik a harc nyomait és a két vitézt s nem tudnak tőlük elválni. A főgimnázium közének két végén szuronyos bakák állanak, mert a Timok divíziónak több sebesültje ott áll a falnak támaszkodva. Fehér ruhás hölgyek kínálgatják őket friss vízzel. Némelyik szerbnek csaknem az egész teste be van kötözve

Next

/
Oldalképek
Tartalom