ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-09-13 / 37. szám

s lázas arcukról leri a szenvedés. Nem is néznek ki katonáknak, mert csúnya egyenruhájuk szakadozott, foltos és piszkos. Ebben a ruhában voltak a török háborúban is. Lábuk viseltes bocskorba van bujtatva. A fiatal betegápoló hölgyek közül egy-kettő nagyon jókedvű és az ital kínálása közben magyarul mondják az ijesztő kinézésű szerbeknek: — Maguk közül nem választunk férjet. Egy tartalékos őrmester tótul kérdezgeti őket: — Hány katona maradt még otthon ? Két szerb komolyan összesúg, azután igy válaszol az egyik: — Van még vagy 52 ezer. A katonák elhiszik neki a jámbor hazugságot, amellyel tudatlanságból vagy félrevezetés szempontjából traktálja őket. Az emeleti ablakokból a lábadozók néznek ki, az utcán pedig csoportok keletkeznek a kíváncsi bámészkodókból. * Köszönet. Áz esztergomi urinők a katonai tartalékkórházakban elhelyezett sebesült katonáknak — ugy a mi véreinknek, mint az oroszoknak -- ellátása körül szivük jóságának és lelkük fennköltségének annyi tanújelét adták, hogy a tartalékkórházak mulasztást követnének el, ha annyi áldozatkészség és emberbaráti érzés láttára hálás köszönetüknek, elismerésüknek és hódolatuknak ne adnának kifejezést ugy az Esztergomban működő egyletek : Oltáregylet, Vörös Kereszt-egylet, Erzsébet jótékony nőegylet, stb. vezetősége, mint azon urinők iránt, kik egyenként keresték fel kórházainkat jótékony adományaikkal, de akiket névszerint felsorolni részint az adakozók nagy számánál fogva, részint azon okból sem tudunk, mert sokan közülük határozottan kijelentették, hogy nevüknek nyilvánosságra hozatalát nem óhajtják, mások pedig nevük megnevezése nélkül küldték adományaikat. Fogadják mindannyian ugy az Esztergomban működő egyletek, mint az egyes urinők, akiknek a jótékonyság gyakorlása lelkük szükséglete, ismételten mély hálánkat és hazafiúi köszönetünket, amelyhez ugy a szivünkhöz közel álló sebesültjeinknek, mint az ellenség sebesültjeinek hálaimája csatlakozik. Az esztergomi katonai tartalékkórházak vezetői. * Nem jó tréfa. Egy újságíró jó tréfát mondott a franciákról: „Franciaország mindig áhítozott nagy idegenforgalom után. Most teljesült óhaja : két millió német van Franciaországban, köztük a német császár." Ugyanígy Esztergomot is megtréfálta valaki: „Esztergom népesedés után vágyakozott, nagyváros akart lenni. Most az orosz és szerb foglyokkal 17.000-nyi lakossága egyszerre felszökött 50.000-re.

0

" Eddig még elég szellemes a tréfa, amig a jó idő tart, de ha az eső és hideg beálltával egy kis lázadás, vagy egy kis epidémia üt ki a foglyok közt, az már nem lesz tréfadolog. Egyébként a héten a belügyminiszter is itt járt az állapotnak tanulmányozása és szanálása végett és amint folyton hoznak foglyokat, ugy egyre szállítanak is 3—4 ezernyi csoportokban uszályhajókon folyószabályozási közmunkákhoz fel és lefelé. * A kormány kiküldöttei a táborban. Azon aggodalom, mely az orosz foglyok számának gyarapodásával egyenlő arányban növekedett Esztergom város lakóinak lelkében, a mult hét folyamán élénk visszhangra talált vármegyénk és városunk vezető köreiben is. Esztergom kis város ahhoz, hogy gazdasági életét a több mint 35,000 orosz fogoly és sebesült ittléte meg ne ingassa, hiszen mezőgazdasági termelésünk nem elégíti ki a lakóság szükségleteit sem. Továbbá az esős idők beálltával járványoktól is kell féltenünk a várost a foglyokkal telt tábor felől. Mindezen indító okok alapján vármegyénk és városunk vezetősége kérelmet intézett a kormányhoz, hogy a további fogolyszállitásokat szüntesse be. Csütörtökön ennek folytán Sándor János m. kir. belügyminiszter szállott ki az esztergomi táborba, pénteken pedig a honvédelmi minisztériumból jött egy nagyobb küldöttség és a helyszínén tárgyalták meg a teendőket. A kormány a további fogolyszállitásokat nem szünteti be, mert a tábor környéke kiválóan alkalmasnak látszik a foglyok elhelyezésére, hanem intézkedett, hogy hamarosan kezdjék meg annyi és oly nagy épületek építését, amelyek a foglyok befogadására elégségesek. Az építkezés a foglyok munkaerejének igénybevételével fog végbemenni és okt. 15-re el kell készülni. — Továbbá) a kenyérárak emelkedésén aggódó közönségnek tudtára adjuk, hogy a foglyok részére szükséges kenyérnek nagy részét Komáromból szállítják. Nagyon helyénvaló volna, ha a hatóság intézkednék, hogy a táborban szükséges bab, borsó, burgonya ne Esztergomban szereztessék be, sőt az építendő barakkokkal egy időben kemencéket is állítanának fel, amelyekben a foglyok kenyerét is megsüthetnék. Ily nagy embertömeg jelenléte kivételes intézményeket és alkotásokat tesz szükségesekké, mert a mindennapi táplálási eszközök ily rohamos népesedéssel nincsenek arányban. Bizunk, hogy a kormány tekintetbe veszi Esztergom népének bajait és aggodalmát. * Ápolónői vizsga. A „Vöröskereszt" egyesület esztergomi fiókja július 8-án kezdődő és szeptember 5-ig tartó második önkéntes betegápolónöi tanfolyam záróvizsgáján a következők nyertek oklevelet: Cherny Mátyásné, Dávid Irén, Éder Mihályné, Farkas Elekné, Feledi Mária, Földes Margit, Gavora Norberta irg. nővér, Gayda Ilonka, Imely Margit, Kovács Katalin, Lotsky Margit, özv. Marcell Sándorné, Marosi Teréz, Nedeczky Margit. Nyitrai Juliska, Schatz Irén, Scheicher Jusztina, Schwartz Margit, Schwartz René, Újvári Anna, Vicsek Antónia, Wacker Ilona és Walter Katalin. * Az izr. elemi népiskolában az uj tanév f. hó 13-án, vasárnap, d. e. 10 órakor a templomban tartandó istentisztelettel nyílik meg. * Az esztergomi esavargőzös új menetrendje. Érvényes 1914. évi szeptember 30.-ig. I. menet reggel 7

30-kor. (Személyvonathoz Kovácspatakra érkezik 7

29-kor; Budapestről indul 5

35-kor. A galántai sz. vonathoz Budapestre indul 8

55-kor; Budapestre érkezik ll

25-kor. A zsolnai gyorsvonathoz. Budapestről érkezik 8

15-kor; Budapestről indul 7

05-kor.) Indulás vissza Kovácspatakról Esztergomba 8

20-kor. II. menet d. e. 10

30-kor. (A wieni sz. vonathoz, Budapestről érkezik ll

11-kor ; Budapestről indul 9

15-kor.) Indulás vissza Kovácspatakról Esztergomba ll

15-kor. III. menet d. u. 3 órakor. (A wieni sz. vonathoz, Budapestre indul 4

12kor; Budapestre érkezik 6

10-kor. A galántai sz. vonathoz, Budapestről érkezik 4

28-kor; Budapestről indul 2

15-kor.) Indulás vissza Kovácspatakról Esztergomba 4

30-kor. IV. menet d. u. 5

20-kor. Indulás visza Kovácspatakról Esztergomba 6

30-kor. * A hadbavonultak családjaihoz. Értesíttetnek a harcba vonult katonák családjai, hogy f. év szept. 16.-tól a közkonyhában csak abban az esetben kaphatnak ebédet, ha az állam által nyújtott segélyből az ebédért adagonként 20 fillért fizetnek s ha előzetesen bejelentik a szegényház főnöknőjének az ebédre való igényüket. Az ebéddíjnak a segélyből való levonását havonként a városi pénztár eszközli. Azok a szegény családok, amelyek még nemkapták meg az államsegélyt, ennek kiutalványozásáig ^ingyen részesülnek ebédben. A bizottság. * „Aranyat — vasért." Az Auguszta főhercegnő gyors segélybizottság részére Kaán Károly iparbanki főkönyvelő kezéhez a következő adományok érkeztek: Kaán Károlyné 2 drb gyűrű, 1 drb melltü, özv. Herczegh Lajosné 2 drb gyűrű, Kemény Károly 1 drb gyűrű, Meszleny Pál 1 drb gyűrű, 1 medaillon, 1 érem, 1 tű, Pirhalla Eugén Mária 1 drb gyűrű, Fülöp Ferenc 1 drb gyűrű, Székely István 1 drb gyűrű, Varsányi Ignácné 1 drb gyűrű, Zajda Julia 1 drb gyűrű, Szilas Jánosné arany törmelék, Honig Karolin 1 drb gyűrű, Mérei Rezső 1 drb gyűrű, Bleszl Ferenc 10 korona készpénz, özv. Reviczky Gáborné 1 drb medaillon, Reviczky Erzsike 1 drb karkötő, Reviczky Gábor 1 drb gyűrű. * A háború humora. Az egyik káplár 20 koronával tartozott Móricnak, aki szintén káplár volt. Egy szakaszban voltak s együtt küzdöttek a sabáci ütközetben. A kukoricaföldeken törtetnek előre. Az ellenségnek sehol semmi nyoma. Egyszer a káplár eltűnik Móric mellől. Móric ijedten néz körül. Csak egyedül van a kukoricatáblán, kiszalad a kukorica tábla végére, ott látja, hogy a dűlőúton négy komitácsi birkózik a káplárral. — Tyű! Azt a kutyafáját! Kiáltja eszeveszetten. — Nem eresztitek el rögtön ! Ha agyoncsapjátok, ki adja meg az én 20 koronámat? Odaszalad szuronyt szegezve s egykettőre kiszabadítja a káplárt s elfogják mint a négy komitácsit. — Egész életemmel tartozom neked, Mórickám. Hálálkodik a káplár. — Nem biz' a', mondja Móric. Csak husz koronámmal. * A sabáci kukoricaföldek közepette egy golyó találja az egyik káplárt. A pajtása, ki mellette szalad, karjába fogja, majd a hátára veszi és gyors lépésben iramodik vele a kötöző helyre, mely egy jó félórányira van a baleset szinterétől. Mire odaér, a káplár a hátán vérvesztés következtében meghal, de a pajtása csak akkor veszi észre, mikor az orvosok előtt leteszi a hátáról a földre. Az ezredorvos megnézi és mondja, hogy ez már az uton meghalt. A pajtás szomorúan ránéz a halottra, megcsóválja fejét és duzzogva mondja: Az ám, a csirkefogó és nekem nem mondta, hogy ne cipeljem hiába. * Megijedt magyar. Mokány képű magyar kíváncsiskodott a baraktábor kerítésénél. A vékony hasadékokon át sokáig elnézdegélte, milyen szörnyű bárgyusággal koszlálodik a sok fránya szerb és muszka fogoly a tágas udvaron. Az egyszemű pislogatásba azonban beleunva, felkapaszkodott a magas deszkakerítésre, honnét jobban láthatta a zöld pázsiton korzózó foglyokat. Nagy bámészkodás közben magyarunk észre se veszi, hogy belülről, a kerítés tövében szerbek üldögélnek. Az egyik vágott képű szerb nyílsebesen felugrik s nagyot kurjant. — Hamm ! A bámészkodó magyar erre annyira megijedt, hogy hangosat hördülve vágódott végig a poros uton. Azt hitte szegény, hogy a Belzebub valamelyik alkalmazottja szólt hozzá. Mikor aztán a dolog nyitjára jutott, erősen emlegette a fekete pofájú szerb atyafi minden régi és uj rác szentjeit. * Koldulás közben. A minap Péntek Andrásné lábatlani gyártelepen levő nyitott lakásából valaki a szekrényből egy duplafedelü ezüst órát és pár korona készpénzt tartalmazó pénztárcát elemelte. A nyergesujfalui csendőrség csakhamar kinyomozta a tettest, Filiczki Mihály 59 éves csavargó cipészlegény személyében, aki a lopás után bement a községbe és a lopott pénzen alapos ivászati hadgyakorlatot tartott. Itt fogta el a csendőrség is. Vallatásnál azonban tagadta a rá fogott lopást. A csendőrség a károsult feljelentését áttette az esztergomi járásbírósághoz. * A háború elejéről. Érdekes visszaemlékezni arra a tüzes hangulatra, amelyben a mozgósítás végbement. A kisebb-nagyobb hatóságok szinte túlzott buzgósággal hirdették ki a mozgósítási parancsokat. Igy történt azután, hogy a jelentkezési helyen egy hétig is sétálgattak a legények, mert a katonai vezetőség későbbre várta őket ruhával, puskával és ennivalóval. Beszélik, hogy egy közeli faluban a jegyző éjfél után 2 órakor vette kézhez a mozgósítási hirdetményt. A sötét éjszakában tüstént neki szalasztotta a falunak a dobost s alarmot veretett. A nép persze halálra rémült, mert azt hitte, hogy legalább is a kertek alatt van már a muszka. Az asszonyok, a gyermekek sikítoztak, a férfiak pedig baltákkal és vasvillákkal jelentek meg. A tűzoltó parancsnok egy vizipuskát fuvarozott a fiával, a vadorzók pedig rozsdás Hintáikkal képezték az elit-csapatot. — Az első feleszmélés után lerakták a hevenyészett fegyverzetet s a férfiak felöltözködtek, mig az asszonyok sütéshez-főzéshez láttak, hogy legyen mit enni az úton, mert a jegyző úr parancsa úgy szólt, hogy reggelre Esztergomban kell lenni. Hajnali három órakor igen megható dolog történt. Valaki kiadta a jelszót, vagy talán Összedobbant szó nélkül a becsületes földmivesek szive: — Menjünk az Isten házába! A dobolásra, sírásra, kaszák, kapák csörgésére a plébános is talpon volt már régen, igy hát a jelentkező lelki fiaival bevonulhatott a templomba, ahol a hangulat hatása alatt oly lelkes és szívhez szóló beszédet mondott, hogy nemcsak a katonák sírtak, hanem az Amen után maga is sírva fakadt. Beszélte a jó lelkiatya, hogy szerette volna a hadba vonulókat meggyóntatni, megáldoztatni, de a szigorú plakát nem hagyott rá időt. Igy aztán litániát Alapíttatott 1850-ben. Eredeti FOWXEB-«! GŐZEKÉK páratlanok munkateljesítményben, tartósságban és az üzemben való takarékosságban. John Fowler & Co. Budapest-Kelenföld Telefon 42-50. = a vasútállomással szemben.