ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-08-23 / 34. szám

diszmagyarban foglaltak helyet. Ott láttuk azon­kívül a hercegprimási és fökáptalani uradalmi tisztikart, a járásbíróság s az adóhivatal tiszti­karát, nagy hölgyközönséget és a hajóban a hivek nagy seregét. Az ünnepélyes szentmisét dr. Roszi­val István praelátus-kanonok, főszékesegyházi fő­esperes celebrálta a gyöngélkedő Raj n er Lajos dr. püspök, érseki helytartó helyett. A szentmise végén Te Deum volt, majd Bogisich Királyhimnuszát énekelte el a főszékesegyházi énekkar, melynek befejeztével a miséző praelátus az asszisztenciától és a hívektől kisérve kivonult az oszlopcsarnokba, a hol ünnepélyesen megáldotta a tisztelgő kato­naságot. Megható látvány volt az ünnepélyes jele­net, mely sokak szeméből könnyeket csalt ki. Ki tudja — mondogatták — hogy néhány hét múlva hányan halnak meg közülük a csatatéren. A ki­vezényelt század különben diszlövéseket is adott az istentisztelet alatt, úgyszintén a vár ormán is mozsárlövések hirdették a felséges király születés­napját. * A hercegprímás a pápaválasztáson. Budapestről visszaérkezve dr. Csernoch János hercegprímás pénteken, azaz f. hó 21-én délben rögtön útra kelt Rómába, hogy a pápaválasztáson részt vegyen. Másfél éves primássága ugyancsak g-azdag történelmi, lehet mondani világtörténelmi eseményekben. A hercegprímás távozása alkalmá­val megjelent a primási palotában a fökáptalan, a világi hatóságok fejei és a gremialis papság. Érez­tük, hogy történelmi pillanatokat élünk. A herceg­prímás a megjelentek imáját kérte: hogy jó, lehe­tőleg a legjobb pápát válasszunk! Barátságos eszmecsere közben megemlékezett a háborúról is. Benyomásai szerint a világháború sorsa az első döntő ütközetektől függ, mert az apróbb hatalmak, a „lesipuskások" csoportosulása is az első döntő ütközetek szerint fog történni. — Midőn déltájban a hercegprimási autó — mely Budapesten járt az Ausztriára szóló igazolványért — visszaérkezett, bibornok-érsekünk dr. Lepold Antal titkár kísére­tében automobilján Bécsbe indult, honnan a mon­archia bibornokait külön vonat fogja 23-án Ró­mába szállítani. * A fökáptalan áldozatkészsége. Az esz­tergomi székesfőkáptalan ujabb és ujabb jeleit -adja a hazafias áldozatkészségének. A mozgósítás első napjaiban atyailag gondoskodott hadba induló tisztjeiről és alkalmazottjairól, sőt e gondoskodását SLZ esetleg hátramaradó özvegyekre és árvákra is kiterjesztette. Augusztus 2.-án az egyes kanonokok folyó jövedelmének terhére, 10,000 koronát ajánlott fel a Vörös-kereszt Egylet és az országos segitő­.akció céljaira. Ugyanekkor kimondotta, hogy ha esztergomi helyi akció indul meg, azt tőle telhe­tőleg anyagilag segélyezni fogja. Ezenkívül nap­nap után találkozunk az egyes prelátusok ujabb jelentős adományaival s most ismét elhatározta .a fökáptalan, hogy garamszentbenedeki tágas várát a barsmegyei Vörös-kereszt Egyletnek a háború tartamára kórházul engedi át. Felmerült az az indítvány is, hogy vájjon a Szilányi-féle alapítvány kamatait nem lehetne-e szintén erre a célra fel­használni. Ezt azonban a fökáptalan nem tartotta helyén valónak. Az alapító b. e. prelátus-kanonok intenciói szerint ugyanis e kamatok egyrésze Esz­tergom város szegényei közt a négy plébános utján osztatik szét s igy az egy külön akció cél­jaira nem fordítható. — A tegnapi konzisztoriumon az esztergomi Vörös-kereszt Egyletnek takarók be­szerzésére 250 koronát, f. évi december végéig pedig az esztergomi akció részére Bleszl Ferenc kezeihez havonként 150 kor. az Oltáregylet elnök­ségéhez havonként 100 kor. adományozott. * Negyedmilliós adomány. Ö Felsége milliós adománya után — ugy látszik az egész monarchiában — második helyen a magyarországi Szent Benedek Rend adománya következik. Amint az összes napilapokat bejárta a hir, dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát a szent Benedek rend nevében a háború okozta szükség fedezetére két­százezer (más forrás szerint kétszázötvenezer) koronát adományozott. E nagy adomány, mely a kamatokból alig telhetett s bizonyára már a törzs­tökéből áldozott, méltó kifejezése a magyar egy­házi javadalmasok ősrégi hazafias gondolkozásá­nak, mely egykor zászlóaljakat állítva, most tete­mes anyagi áldozatokkal adózva siet a létérdeké­ben megtámadott ország és monarchia segítségére. * Katona-nap. Ö Felsége születésnapján, kedden pompásan sikerült katona-nap keretében gyűjtöttek Esztergomban az esztergomi hadba vo­nultak szegény sorsú családtagjainak javára. Este­felé zsibongó nagy sokaság lepte el a Széchenyi­teret, ahol két sátor volt, a Szentháromság-szobor és az Iparbank előtt felállítva. A sátrakban szép hölgyek árusítottak pezsgőt, sört, cukrot, cigarettát és virágot, mig a téren huncfut bakfisok, kis lá­nyok, nagy lányok pumpoltak meg kedvesen mo­solygó orcával, ragyogó szempárokkal mindenkit. Szegényt és gazdagot egyaránt. S adott mindenki amennyi tellett és amennyit tetszett. — Csak egy virágszálat ! — esengtek bájo­san a szép ajkak, miknek nyomán bőven hullottak a rézgarasok, nickel- és ezüstpénzek, elvétve arany­csikók is. Közben a két sátor előtt cigánybanda húzta a vérpezsdítő magyar nótákat. Hiába ! Sírva vigad a magyar. Nyolc óra felé zsúfolásig megtelt a korzó, ugy hogy alig lehetett mozogni. A rendet a hatósággal karöltve az Ifjúsági Nemzeti Védelmi Segélycsapat tartotta fenn. Kilenc óra felé zárták le a gyűjtést. A segély-akció céljaira összesen 2557 K 92 f folyt be. Ez az impozáns eredmény az áldozatkész közönségen felül a fáradhatatlan rendezőség és a nagyszámú hölgykoszorú kiváló érdeme. * Kitüntetés. Özv. Késmárki Frey Ferencné sz. Mayer Bertát a Vöröskereszt egyesületben ki­fejtett buzgó tevékenységeért Mária Valéria fő­hercegnő a sajátkezű aláírásával ellátott díszokle­véllel tüntette ki. * Requiem a papáért. Az esztergomi fő­székesegyházban az elhunyt X. Pius pápa lelki­üdveért az ünnepélyes gyászmise csütörtökön, azaz augusztus 27.-én délelőtt 9 órakor lesz, me­lyet dr. Rajner Lajos püspök fog tartani. * Adomány. Bogisich Mihály v. püspök 200 koronát adományozott a hadba vonultak gyors segélyére és az összeget Auguszta főhercegnőnek küldte el. * Évforduló. F. hó 30-án (vasárnap) lesz a főszékesegyház felszentelési évfordulója, mely al­kalommal ünnepi szentmise lesz a bazilikában. A szentbeszédet dr. Molnár János prelátus-kanonok mondja. * Adományok a vörös-kereszt kórháznak. Az esztergomi vörös-kereszt fiók egylet elnöksége és igazgató bizottságához a következő adományok érkeztek: dr. Machovich Gyula prael. kanonok 80 K-t, Schmidt Lujza 30 K-t, Schmidt Gyula 30 K-t, özv. Sztankay Kálmánné 20 K-t, dr. Kirz Oszkár 10 K-t, Brutsy Gyula 10 K-t, özv. Czirjékné egy arany jegygyűrűt. Unger nővérek gyűjtése 2065 K, Barna M. E. Pozsonyból küldött 6*02 K-t. Az egyesület elnöksége hálás köszönetét nyilvánítja a kegyes adakozóknak. Amidőn ezen nyugtázást közreadjuk, a ma­gunk részéről is felhívjuk a közönséget, hogy a kizárólag az Esztergomban berendezett tartalék kórház és a megye egyes községeiben felállítandó üdülőházak céljaira minél nagyobb számban ada­kozzanak, hogy igy a vörös-kereszt kórház veze­tősége a sebesült katonák ápolását minél nagyobb anyagi támogatással teljesítve, reá szoruló harcosa­inknak illetve sebesült katonáinknak minél jobb ellátást és rokkantságuk esetére némi segítséget nyújthasson. Ily adonyányokat elfogad az egyesület pénztárnoka Zsiga Zsigmond Esztergomban. * A katonákhoz irt levelek portómentesek. A budapesti m. kir. posta- és távirda-igazgatóság a közönség megfelelő tájékoztatása végett lapun­kat a következő sorok közlésére kérte : A hadrakelt sereghez tartozó katonai és pol­gári egyének részére feladott levelek a rendes forgalomban használt bármely levélboritékban is portómentesen továbbittatnak, a borítékon bár­miféle portómentességi záradék alkalmazása telje­sen fölösleges és szükségtelen. * Egy agg űrnő halála. Özv. baranya­nádasdi dr. Feichtinger Sándorné sz. Massa Mária életének 84.-ik évében hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után aug. 18.-án meghalt. Temetése e hó 19.-én d. u. ment végbe nagy részvét mellett a belvárosi temető kápolnájából. A megboldogult úrnőt kiterjedt ro­konság gyászolja. * Tanév kezdete a vizivárosi zárdában. Aug. 31.-én és szept. 1-én délelőtt lesznek a polg. iskolai magán vizsgálatok, szept. 1-én és 2.-án d. u. a felvételi- és javitó vizsgálatok. A beiratkozások ugy az elemi, mint a polg. iskolában szept. 2., 3. és 4. napjain d. e. 8—12 óráig esz­közöltetnek ; és pedig 2. és 3.-án csak a helybeliek, 4.-én a vidékiek és a másvallásuak lesznek beirva. Az ünnepi „Veni Sancte" szept. 6.-án lesz. Utána az intézet törvényei olvastatnak fel s szept. 7.-én megkezdődik a rendes előadás. A később jelent­kezők csak alapos okadatolás mellett vehetők föl. Az igazgatóság. * Kegytárgyak a háborúban. A harctérre távozó' szegény katonák mind arra törekedtek, hogy valami megszentelt tárgyat: rózsafüzért, ér­mecskét, skapulárét, szentképet kapjanak s mint­egy oltalmul magukkal vihessék. Behívtak egy helybeli fiatal embert is, aki izraelita lévén, nagyon irigyelte a többi bajtársa­kat, hogy bánatukban mily nagy vigasztalásukra szolgálnak a megszentelt tárgyak. Végre is nagy dologra határozta el magát. Elkérte egy ismerős fiatal embertől megszentelt olvasóját, megcsókolta nagy áhítattal, nyakába akasztotta s igy szólt komoly meggyőződéssel: — Most már bizom benne, hogy mégis élve kerülök haza a véres csatamezőkről. Isten segítse! * Az anyóka imádsága. A harctérre vo­nult katonák szülői, hitvesei, gyermekei a lefolyt hazafias egyházi ünnepeken megtöltötték a tem­plomokat és buzgó fohászok szálltak az ég felé a hazáért és a csatákban harcolókért. A csendes magán-imákon kivül mindenki várt valami vigasztalást a lelkíatyától is. Feszült figyelemmel hallgatták a szent beszédet, hogy lesz-e szó a háborúról, a jó Isten segítségéről, a Szűzanya oltalmáról. Esett szó mindezekről s a szivek bánata elfojtott zokogásban, zajtalan köny­patakokban nyilvánult meg. Mikor pedig a szent mise végén elmondta a lelkiatya a győzelemért elrendelt három „Mi­atyánk"-ot és három „Üdvözlégy "-et, térdén kö­zelebb csúszott hozzá egy anyóka s átadott egy telenyomtatott papírlapot, melyen olvasható volt: „Ima a háború idején." — Tessék! Mondja el ezt is, lelkiatyám — szólt az öreg néni és már rebegte is a gyönyörű imát, szemeit az ősrégi szűz Mária-képre szegezve. Nagyboldogasszony ünnepének reggelén a főszékesegyházi Bakács-kápolnában zokogva imád­kozott az ájtatoskodó közönség s a nagy megin­dulás között majdnem lehetetlenségnek látszott megőrizni a hang ércességét. Az anyóka visszakapta az imádságot s még mindig zokogva mondott köszönetet: — Isten fizesse meg, lelkiatyám! * Takarékoskodjunk! Nem tudjuk, mit hoz a jövő. De hogy anyagilag nagy megpróbáltatások­nak leszünk kitéve, azt csak a vak nem látja. Bűnös könnyelműség volna ezen eshetőséggel nem számolni. Struccpolitika volna erre nem figyelmez­tetni. A háború milliárdokba kerül. Vájjon a háború költségeit megvesszük-e az ellenségen, az nem bizonyos. A szerben már csak azért sem vesszük meg, mert egész Szerbia nem ér annyit. Azért mindenkinek szivére kötjük a takarékosságot. Dol­gozzunk is, ne csak alamizsna után nyújtsuk ki kezünket. * Miért hosszabb a fekete? A nemzeti zászló élénk színei vidámították sz. István király ünnepén gondteljes lelkünket. Oly jól esett látni, hogy a háborútól viharos időkben mily kedves békével leng a házakra, tornyokra kitűzött nemzeti jelvény. A háromszínű zászló mindig beszél. Szól hozzánk életre-halálra szóló buzdítással. Szent István ünnepén déltájban kezdték be­vonni a nemzeti zászlókat, pedig más években kint találta őket a harmatos nyári éjszaka. Helyükön megjelentek a gyászt hirdető fekete zászlók, mert meghalt az egyház látható feje : X. Pius római pápa. Kegyeletes ünnep volt, megrendítő gyászeset tartotta fogva a lelkeket, mégis kiviritott a humor­nak egy gyenge, igen kicsiny hajtása. A zászló­csere idején egy úr ott állott egy másik úrnak, egy öreg és gazdag úrnak háza előtt s látta, hogy mig a behúzott nemzeti zászló csak három méter hosszú volt, addig a gyászlobogó hossza majdnem eléri a tiz métert. Nem állhatta meg szó nélkül a tapasztalt dolgot s ily kérdéssel fordult az öreg házigazdához : — Mi az oka annak, hogy a nemzeti zászlót rövidre, a gyászlobogót pedig hosszura szabatta? — Csak azért — hangzott a felelel — mert olyan nagy hazafi soha sem leszek, hogy tisztele­temre nemzeti zászlót tűzzenek ki, ha azonban meghalok, a gyászlobogót kiteszik a házra. Ha fekete is, legalább hosszú legyen. * A felelet azonban nem fedi az igazságot, mert a zászlók hosszúsági különbözetének az a valódi oka, hogy, amikor nemzeti zászlót csinál­tatott az öreg úr, még szegény volt és földszintes alacsony házacskában lakott, ezért lett a zászló igen rövid. Mikor azonban a gyászlobogó beszer­zésére került a sor, már vasszekrényben állott az arany és emeletes házon lenghetett a lobogó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom