ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-07-19 / 29. szám

szegény Ferenc Ferdinánd főherceg ugyancsak méltán tehette azt a föltűnő gúnyos megjegyzést, miután az első bombamerénylet nem sikerült; „az a gyilkos kölyök bizonyára megmenekül és az aranyérdemkeresztet kapja." Tehát jól ismerte az állapotokat. Bosznia-Hercegovinának ezt a szisztematikus elszerbesitését, amint ezt Burian, Bilinszky űzte és üzi, ugyan nem nyeri meg a szerbeket, hanem ellenkezőleg ugy nézik, mint a legfőbb birodalmi kormány gyávaságát és a Monarchia telhetetlenségét, „fél a nagy szerb néptől." Ha mindehhez hozzávesszük a nagy szerb izgatást Belgrádból, ki csodálkozik azon, hogy Cabrinovics és Princip 18 társával összeesküdött az ellen a főherceg ellen, akit legnagyobb akadálynak tekintettek a nagy szerb törekvésekkel szemben? — Tökéletes khaosz fog kialakulni a választói törvény most folytatódó végrehajtása nyomán. Első sorban is még ma is nyilt kérdés: lesz-e a városokban titkos szavazás? Igaz hogy a törvény igy rendelkezik, de vájjon egy utolsó pillanatban megjelenő rendelet nem fogja-e a törvényt kifoltozni? Elég épületes dolog az a lehetetlenség, hogy a választók összeírását az 1913. évi lista alapján végzik, amely lista tehát 1912-ben készült. Eszerint azok a választók, akik 1913-ban, vagy 1914ben nyertek volna szavazójogosultságot, egyszerűen számitásba se jöhetnek, ha csak véletlenül az uj jogon nincs kvalifikációjuk. Igy hát a jogkiterjesztés helyett jogfosztást, a többlet helyett a réginél is kevesebb szavazót ád az uj törvény. A törvénynek ezenfelül vannak félreértésre alkalmas vitás pontjai. Igy egyik paragrafus azt mondja: szavazó a harmincéves polgár 2 K egyenes adó alapján, ha 30 éves mult, VI. osztályról bizonyítványa van s egy éve lakik ugyanazon a helyen. A törvény másik pontja pedig, tekintet nélkül az adóra, a 30 éves, egy év óta a községben lakó, VI. osztályól bizonyítvánnyal biró és 3 év óta ugyanannál a gazdánál szolgáló gazdasági munkásnak ád szavazati jogot. Már most hogyan döntsön az összeíró bizottság? Lesz olyan liberális zsűri, amely kiválogatja, hogy legalább az egyik feltételnek megfelelvén, megadhassa a jogot a jelentkezőnek. Mig a másik, skrupulózusabb bizottság eltekint a 2 K adótól és a 3 éves szolgálatidő alapján veszi fel, vagy utasítja vissza a jelentkezőt. ködve nézte az egész falu népe, a zsugori Bencze Pált kivéve. Nagy s őszinte felszentelési örömünnepet tártának. Legboldogabb volt tán mindannyiuk közt Mihály, az öreg harangozó, mikor először kondította meg az uj harangot. Bencze Pál pedig az napon eltávozott a faluból, hogy ne lásson és ne halljon semmit az örömünnepségből. Csak késő éjjelre tért haza bérbe birt kis lakására, amely különben nedves, egészségtelen hajlék volt. Csak is azért vette azt bérbe mert nagyon olcsón megkapta. Igy zsugorisk kodott az egészsége rovására is, mig nem ágyba '/döntötte a betegség. De azért orvost nem hivatott, inkább meghalt, mintsem pénzt adott volna ki gyógyíttatására. Akadtak többen a falubeliek közül, kik azt mondták, hogy amiért olyan istentelen, lelketlen ember volt, nem járult egy fillérrel sem a harang és a torony árához, nem kell kiharangozni. — Hagyjuk mi csak az Ítélkezést az Istenre ! — mondta Gogán az atyafiaknak. — Ne kövessük a szerencsétlen megboldogultat a zsugoriságban, a harangszónkkal sem. Mihály bácsi tehát elballagott az iskola tornya alá, hogy meghúzza az uj harangot annak, aki azt megtagadta. Neki huzakodott az öreg a kötélnek s ime a harang nem kondult meg. Valami idétlen hangot adott ugyan de az nem harangszó volt. Nosza hirré terjedt azonnal a faluban, hogy a zsugorinak nem szólal meg a harang, amiért nem járult hozzá a megszerzéséhez. Felesége és egyetlen leánya görcsös zokogással borultak a ravatalára: — Jaj, jaj, de megbüntetett minket az Isten ... S amint legjobban siratták, a halott, vagyis a halottnak vélt megmozdult, majd megszólalt: Flammarion a francia iskolákról. Az idei költségvetés 360 millió. Kevés a tudomány és még gyengébbek az erkölcsök. Igen ám, — fogják mondani, — könnyű a számokkal tüzijátékozni! De azt nem fontoljuk meg, mennyit emelkedett az állami iskolák látogatottsága is? Éppen itt a csattanó! 1877-ben az állami iskolák tanulóinak száma 4,387.000. Ez a szám 1885-ig emelkedik. Ekkor 4,975.000. Ettől kezdve fogyni kezd s 1911—12-ben nem éri el az 1885-i számot sem! Mit mutat ez a körülmény ? Azt, hogy" a francia szülőkben évről-évre erősebbé válik az idegenkedés a vallást támadó iskolák ellen s hogy minden fenyegetés s állami presszió ellenére is katholikus iskolákba küldik gyermekeiket s igy ugyanannak a gyermeknek állami iskolai neveltetése, akié 1877-ben 21'50 frankba került, ma 72 frankba kerül. Mi lett hát az államosítás eredménye? Több tudomány? 1911-ben az iskolaköteles lakosságnak 23%-a tökéletes analfabéta, vagy „quasi illetrés", ami körülbelül egyértelmű a tökéletes analfabétasággal. Hol van akkor a tudomány? De talán a magasabb oktatás kerül olyan rengeteg összegbe ? Talán a középiskolások csak ugy sugározzák a bölcsességet? Mult évben a lille-i szülök egyesülete a közoktatásügyi miniszterhez hosszú panaszos levelet küldött, amelyben ilyesmik olvashatók : . . . Minél többet tanítják gyermekeinket, annál kevesebbet tudnak. Napról-napra átlag öt tanár foglalkozik velük, teletömik őket a legeltérőbb tudományokkal és a végén semmit se tudnak abból, amit a mi időnkben a legutolsó is tudott köztünk. Helyesírási érzéküket elvesztették. Nem ismerik a használt szavak etimológiai értékét. Kicsit hebegnek angolul, kicsit németül, de a nagy idegen klasszikusok nevei éppoly ismeretlenek előttük, mint a harmadik dinasztia fáraóié. Ha múzeumba mennek, mitológiai és bibliai ismereteik hiánya folytán a legtöbb kép érthetetlen előttük. De nem is mennek múzeumba. Művészet és irodalom iránt egyaránt érzéketlenek. Nem gondolkoznak, nem okoskodnak, nem olvasnak, nem éreznek . . . Igy a szülők. Pedig az erkölcsi nevelésről még szót sem szóltunk! Most elég legyen az államosításhoz fűzött „nagyobb előhaladás" alaptalanságára rámutatni. A szülők panasza u. i. tökéletesen jogos. Tessék csak elolvasni egy párisi tanár kísérletének eredményeit! 13—15 éves tanítványainak ismereteit akarta próbára tenni és e célból több kérdést adott fel nekik. — Miért háborgattok ?! Miért nem hagytok nyugodtan az utamra menni . . . — Oh jaj, kigyelmednek! S jaj nekünk is! Nem szólal meg a harang. .. amiért megtagadta, most az is megtagadja kigyelmedet! —• zokogták az övéi. — Nem szólt ?! — susogta erőtlenül, mély megrendüléssel Bence Pál s majdnem igy folytatta. — Ne sírjatok! Majd szólni fog nekem is a harang, meglássátok! . . . Gogánért küldött. Négyszemközt tárgyalt vele valamiről. S pár nap múlva uj harangot, még nagyobbat, mint a toronyban levő, szállított Gogán a faluba. Fölfért az is a toronyba, olyan nagyra csinálták. Mikor fönt a helyén állt az uj harang, beköszöntött az estén Gogán Benczéhez: — Rendben van, testvér, minden. Nyissuk ki az ablakot: mindjárt hallani fogjuk az Istenhez hivó szavát. Szép, csendes tiszta este volt az idő s egyszercsak megszólalt zúgva-búgva, csodálatos zendüléssel a nagyharang szivigható hangja. Bence Pál kezét imágságra kulcsolta, behunyt szemmel hallgatta a harangja szavát. — Most már mehetek! Hívjátok azonnal a tisztelendő urat! — susogta alig halhatóan s még azon éjjel örökre megnémult, ajaka. Elszállt megtisztult lelke a Mindenható elé. És szólt a temetésén nemcsak az a harang, melyet ő vásárolt, hanem siratta a másik is, mely különben azért nem szólt először neki, mert egy nagy labdaütőfa szorult meg közvetlen mellette. Valamelyik csintalan gyermek hajíthatta fel labdázás alkalmával a torony ablakán. Az első kérdés. — Meghatározandó a következő szavak jelentése: antinómia, szofizma, higiénia, terapeutika, demokrácia. Az ötven tanuló közül egyetlen egy tudta az antinomiá-nak, kettő a szofizmá-nak jelentését. Mások nem feleltek. A második kérdés. — Mit tudsz Goethe-, Dante-, Petrarca-, Lulli-, Beethoven-, Pindarosról ? Méltóztassanak élvezni kérem az államosított tudományokat! Goethe — az állami iskolások szerint — német pap, hires zenész, a Faustban szereplő költő. Dante festő, görög szobrász, francia politikus, szépségéről hires olasz, angol bölcselő. Petrarca 10 szavazattal görög, költő, szobrász történész, bölcselő; továbbá reneszánszkori festő, római király s kölöncködéseiről hires zsarnok. Beethoven egy zenenfajtát talált fel. Lulli tudós, festő Kr. e. a IX. században, egyébként meghalt mások szerint 1885-ben. Pindaros görög geométra, latin poéta, XVII. századbeli francia iró, komikus személy. No és jönnek a bibliai személyek. Ábrahám szerintök filiszteus, a kath. Egyház egyik neves tagja, Mózes és József apja, a zsidók istene. Sámson rendkívül erős trójai hős, vagy valami Herkules, aki egy szamár állkapcsával elpusztította Dalilát." Hanem volt egy kérdés, amire a feleletek kitűnően sikerültek. Ez a kérdés pedig a következő volt: „Nevezz meg öt orfeum-szinészt . . . néhány rekordot tartó sportsmannt." Itt meg mindössze kettő nem tudott felelni, kik nemrég jöttek vidékről. A többiek a legbiztosabb ortografiával döntötték magukból az orfeumi csillagok nyakatekert neveit. Újra kérdezzük: Mi hát az államosítás eredménye? Tán a jobb erkölcs? Franciaországban 1911-ben 40.605 fiatalkorú, 18 éven alul álló francia állott a bíróság előtt. És ha még egyszer kérdezzük : Mi hát az államosítás eredménye ? — a felelet csak ez lehet: Négyszeres iskolai büdzsé, kezüket dörzsölő szabadkőmivesek s jelszavaktól elvakított, ma már ijedten felriadó szülőknek nagy tömege. Mi is ezt akarjuk? Dr. T. T. Merkantilista gáncsoskodás. Mint minden vállalatnál, úgy a fogyasztási szövetkezeteknél is előfordul, hogy különböző körülmények közbejátszása folytán évenként egy-két fogyasztási szövetkezet tartozásainak nem tud eleget tenni s ezért felszámol, vagyis megbukik. Az igy szenvedett veszteségeket, vagyis adóságokat, amelyeket a bukott üzlet a felszámolás után nem képes visszatéríteni, évenkint általában 48,000 K-ra becsülik. Ezt a körülményt sokszor szokták a fogy. szöv. ellen felhozni. Lássuk ezzel szemben a „felszámoló" kereskedések számadatait! Statisztikai kimutatások szerint az 1911. évben Magyarországban 1200 kereskedő lett fizetésképtelen ; ezek közül csak 441-nek tartozásai (passivái) ismeretesek s 49.691,000 K-t tesznek ki; hozzávehetőleges számítással tehát minimálisan a fizetésképtelenségek összes passiváit 136.000,000 K-ra tehetjük s ha még hozzávesszük, hogy nemcsak kereskedők, hanem részvénytársaságok, tehát bankok, gyárak stb. közül 1911-ben 300-an jelentették be fizetésképtelenségüket, akkor feltehetjük, hogy az 1911-ben bukott 1500 üzlet 168 millió korona passivával záródott. Vagyis 1911-ben a kereskedelem Magyarországnak 168 millió korona veszteséget okozott. S ha ehhez hozzágondoljuk, hogy kereskedőink talán 95°/o másfaj s hogy a bukások micsoda lelkiismeretlenségnek, sőt sokszor bűnös manipulációnak az eredményei, akkor tisztában lehetünk azzal, hogy a bűnös bukások mennyire hasznára válnak Magyarországnak. Mert nemcsak a nagykereskedőt károsítják meg a bukott kereskedők, hanem a vevőközönséget is azáltal, hogy a nagykereskedőnek, gyárosnak számolnia kell a fizetésképtelenségekkel is s hogy ez utóbbiak okozta veszteségeket fedezni tudja, cikkeit csak felemelt áron bocsáthatja a rendelők számára. Igy tehát a lelkiismeretlen kezelés okozta üzletbukások, mondhatni, majdnem föokai az árúk nagy drágaságának. S érdekes, hogy törvényeink, amelyek — hagyományosan — többnyire elavultak, miként járnak el a bukott kereskedőkkel. A mulasztások itt hallatlan eseteket okoznak. Lássuk csak. Klein Kolozsvárott 1911. márciusban fizetésképtelen lett, májusban azonban Tordán új üzletet nyitott s itt olyan jól gazdálkodott, hogy ugyancsak ez év augusztusában, tehát négy hónap alatt 75,000 K