ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-01-04 / 1. szám

ben a teljes bizalmatlanság álláspontjára helyez­kednék. A megyéről szóltunk és talán elkerültünk minden haragot és szemrehányást. Kaján. Az egyetemi rektor beszéde. A hercegprímás díszdoktori avatásánál mondotta Kováts Gyula tudományegyetemi rektor. Főméltóságú Hercegprímás Ur! Kegyelmes Urunk! Mi a budapesti királyi magyar tudomány­egyetem rektora s ennek az egyetemnek a dé­kánjai eljöttünk Föméltóságod szine elé, hogy a teológia doktorává avassuk. Pedig jól tudjuk, hogy Föméltóságod a bécsi egyetemen, már mint fiatal pap lett doktor. És egyetemünk nemcsak elfo­gadta, vagyis nosztrifikálta bécsi diplomáját, de később ennek a diplomának alapul vételével a teológiai karunkon még mindig divó bekebelezett doktorságra is érdemesnek találta. Ennek követ­keztében Föméltóságod és egyetemünk között már elég korán szorosabb kapcsolat is létesült. Csakhogy mindez nekünk nem volt elegendő Főméltóságoddal szemben és Ö Császári és Apostoli Királyi Felségének külön engedel­méből eljöttünk, hogy a teológia doktorává avas­suk honoris causa vagyis tisztelet megadása okából. E cimen Főméltóságoddal szemben bennünket eddigelé más egyetem nem előzött meg. Ennek jóleső tudatában járulunk Föméltó­ságod szine elé, akiben Pázmány Péternek, a leg­nagyobb magyar prímásnak, egyetemünk alapító­jának utódját tiszteljük. El is hoztuk magunkkal azt a valamennyi doktorunk előtt jól ismert ezüs­tös nagy rektori botot (pedum), amely nélkül ma nincs nálunk az egyetemen doktorrá avatás. Ez az a becses emlék, melynek pajzsáról a Boldog­ságos Szűznek Magyarország Patronájának ékes alakja, tekint le ránk. Még abból az időből való, melyben egyetem és egyház sokkal jobban fonód­tak össze, abból az időből, melyben a doktoratus intézményét az egyház becsülte a legtöbbre. Mielőtt Főméltóságodat tiszteletbeli teológiai doktorunkká avatnók, jól esik kijelentenünk, hogy az élet azokat a nagy reményeket fényesen iga­zolta, melyek fiatal korában kiérdemelt doktor­ságához fűződtek. Különösen meghajtunk egyház­kormányzati nagy képességei előtt. Ezek a képes­ségek már több ideje kipróbálvák. Eleinte Fő­méltóságod az egyházi kormányzás terén Simor János hercegprímás oldalán működött. Utóbb Csa­nádi püspök, később kalocsai érsek lett. De a praxis közepette a tudomány műveléséről sem feledkezett meg soha. Különösen korábban szíve­sen kereste fel mint munkatárs az egyházi iro­dalom berkeit is. Ezzel is tanúsítani méltóztatott azt, hogy mindenkor igazán szerette a pályáját, melyen egyházáért küzdeni is tudott, ha ugy kel­lett. Végül Föméltóságod Kalocsáról ide Eszter­gomba jött vissza mint már az ország herceg­prímása, ki a magyar katholikus egyház feje és az ország első dignitáriusa. Mindezek láttára mi sem maradhattunk tétlenül. Elhoztuk azt, amit egyedül adhatunk: a tiszteletbeli doktori diplomá.t. Abban az esztendőben tesszük ezt, amely­ben az egész katholikus világ annak tizenhatszá­zados emlékét üli, hogy 313 ban Nagy Konstantin római császár hires milánói ediktumával a ke­resztény vallást minden nyomás alól felszabadí­totta és jogi személyiségét elismerve szabaddá tette annak tudatában, hogy elődének Diokleczián­nak nagy adminisztratív reformjai sem voltak ké­pesek a korhadt birodalmat megmenteni. Ebből a válságból mentette ki a római birodalmat a mi­lánói ediktum, mely a világ históriájának egészen uj irányt adott. A birodalom szervezetébe a ke­reszténység éltető erejét vitte bele. A kereszt az egész vonalon győzedelmeskedett. így azután az antik kultúra sem ment veszendőbe. Az egyház közvetítésével öröklődött át. A kereszténység a milánói ediktum óta is nem egy nemzeti létet mentett meg. Mi magya­rok is a kereszténységnek köszönhetjük azt, hogy ebben a hazában megmaradtunk. Azt a munkát, melyet birodalmában Nagy Konstantin végzett ránk magyarokra vonatkozólag Szent István vé­gezte, innét Esztergomból. Mi az egyetem nevében éppen azért jöttünk éppen ide, hogy históriai talajon állva históriai ihlettől teli szívvel teljesítsük Ö Császári és Apos­toli Királyi Felsége engedelmével kötelességün­ket. Ihlessen meg bennünket itt Esztergomban Szent István kápolnájának közvetetlen közelében, hol annyit imádkozott értünk magyarokért, az ő szelleme, az apostoli magyar királyság megalapitó­janak szelleme. Ettől az érzéstől áthatva avatjuk Főméltóságodat itt Esztergomban tiszteletbeli dok­torunkká. A diplomát is ennek megfelelöleg kel­tezzük és adjuk ki. Nekünk ugy tűnik fel, hogy az isteni gond­viselés Főméltóságodat éppen az ó rt adta prímá­sunkul, hogy hazánk a haladás útjait a keresz­tényi alapok veszélyeztetése nélkül járhassa min­den hazafinak igaz örömére. Haladni pedig csak úgy haladhatunk, ha az országban békés állapo­tok lesznek. A magyar prímásnak állásánál fogva mindig az volt a magasztos hivatása, hogy a béke olajágával a kezében a béke útjait egyen­gesse. Erre Főméltóságodat lelki tulajdonságai kiválólag képesitik. De ne feledkezzék meg rólunk a budapesti egyetemről se. Bennünket a magyar prímással történelmi kapcsok fűznek egybe. Fo­gadja kezünkből kegyesen Föméltóságod magyar egyetem adta diplomáját. Isten sokáig éltesse. Katholikus egyesületi palota Esztergomban. Majdnem minden püspöki városban fényes egyesületi paloták emelkedtek az utóbbi években, nem földszintes, nem is emeleti nagytermekkel, hanem a Szent-István-Társulat nagytermének min­tájára karzatos-emeletes előadóteremmel, mely nemcsak gyűlésekre, de szinielőadásokra is alkal­mas, így Székesfehérvárott, Pécsett, Kassán, Nagy­váradon. Csak az esztergomi katholikus kör maradt még hátra szük „termeivel", hol ünnepélyek alkal­mával egymás tyúkszemén állnak a hallgatók, jobban mondva el se jönnek, tudván, hogy úgyis kiszorulnak a „nagyteremből". Mindenkép osztjuk dr. Gr óh József ügyvéd az „Esztergom és Vidéke" egyik legutóbbi számá­ban megjelent cikkének álláspontját, miszerint a kath. kör jelenlegi állapotában nem felelhet meg missiójának. Egymás mellé került szinte gondviselésszerü­leg a Kath. Legényegyesület és a Kath. Kör háza. Külön-külön két vityiló, de együtt egy pompás egyesületi palota telkéül kínálkozó komplexum, melynek csak a frontját kellene lerombolni, hogy a Széchenyi-térre nyiló nagy előadási termet nyer­hessenek, esetleg földszinti üzlethelyiségekkel. Székesfehérvárott Klaucz szemináriumi rektor építtette az uj egyesületi palotát, a kiadandó üzlet­helyiségekre alapított reális spekulációval, mely teljesen bevált. Pécsett az egyházmegyei központi alapítványi pénztár építtette sajátmagának az egye­sületnek pedig ingyenes lakóhelyül az uj palotát — és két év alatt ki is fizette. Nagyváradon Belopotoczky püspök bőkezűségéből emelkedett a pompás egyesületi palota. Csak agilis akciót kellene indítani Esztergomban is és ha összefogna minden érdekelt tényező, tudnánk mi is a primási városhoz méltó egyesületi házat építeni. Már mozog a Legényegyesület, hogy tavasz­szal a tanoncinternátusra megszavazott állam­segéllyel kihúzza uj épületét egész a Széchényi­térig. A kath. kör vezetősége is elvileg elhatározta, hogy gondol a fejlesztésre. Nagy és helyrehozhat­lan hiba volna, hogy ha a két egymás mellett levő egyesület, vagy csak az egyik is külön építkezne! A többi püspöki városok példája szerint 4—5 egyesületnek elegendő egy nagy és egy kisebb előadási terem. A Széchenyi-téren immár négy életrevaló egyesület húzódott meg az eddigi szük helyiségekben : a kath. kör, a kath. legényegylet, a ker. munkásegyesület s legújabban a tanonc­egylet és internátus. Minthogy a két háznak a Széchenyi-térre néző fronton kívül a Kis-Duna partjára is van homlokzata, a közös egyesületi háznak két, vagy akár négy bejárót is lehet nyitni, annál inkább lehet ezentúl is a Kath. Kör és a Legényegylet tulajdonát képező épület-részeket külön-külön telekkönyvezni. Esztergom úgyis oly szegény kulturális és monumentális épületekben. Nemsokára a Nagy­Duna hidja tövében fog emelkedni az uj tanító­képezde internátusával együtt, hogy némileg ellen­súlyozza a Prímás Palotától a gépgyárig húzódó viskókat. Az uj reáliskola ad calendas graecas eltolódott. Mennyire emelné a város központját, a Széchenyi-teret, egy a primási városhoz méltó katholikus egyesületi palota! Kár, hogy a legényegylet építkezése sürgős, mert az államsegély terminushoz van kötve. Ha lehetne inkább, várni kellene 2—3 évig, mintsem a két egymásra utalt egyesületet külön toldani­foldani. Potuerunt alii — quare tun on Augustine ? Uj év. Huh be ócska tárgy; az ember alig talál szavakat megörökítésére. S az elmúlt év? Ugy tett biz ő velünk, mint az egyszeri uzsorás, a ki midőn a paraszt 60 koronát kért tőle kölcsön, azon föltételt kötötte ki, hogy a kamatot előre lerójja. S igy a paraszt nem kapott semmit s mégis hatvankoronás váltója volt. Annyi bizonyos, ha a letűnt évet is ugy kérdőre lehetne vonni, mint Károlyi Mihály gróf a miniszterelnököt, je­lentékeny deficit mutatkoznék a budgetben. És az uj év könyörületesebb lesz-e hozzánk ? Az uj év, melynek első napján minden ember szerencsét kíván egymásnak, pedig tapasztalhatta már, hogy azt a sok szép és jó kívánságot, csak puszta frá­zisnak veszi uj év ő felsége. No de már ez igy szokás. Tele vannak az emberek e napon egymás iránti szivélyességgel, hogy azután annál több bajt és kellemetlenséget okozzanak egymásnak egész éven át. De azért csak kívánjuk a boldog uj évet s mi azon re­ményben viszonozzuk, hogy a jókívánság telje­sedni fog. S csak midőn ennek az évnek is nya­kára hágtunk, vesszük majd észre, hogy a jókí­vánságból nem teljesedett semmi, csupán a re­ménység maradt számunkra s örökké csak a jövő kockájára vetjük sorsunkat! A jövő! a titokzatos jövő, mely mindent igér; örökké biztat s ha bár Ígéretei, biztatásai mindég teljesületlenül maradnak, mégis folyvást uralkodik felettünk s örökké csak a jövő kocká­jára vetjük sorsunkat! Reméljünk tehát, adja a jó Isten, hogy e reményünk teljesedjék valahára, hogy a könny ne a bánattól; de az örömtől gyűljön már egy­szer szemeinkbe, hogy ha majd ez az év is be­végzi pályafutását csak áldó emléke maradjon lel­künkben, egyeseknek ugy mint a nemzetnek, hogy igy imádkozhassunk az Egek Urához! Hála neked örök hatalmú Isten, hogy a viszály és rombolás megszűnt, s ez a szeretet éve volt. Hála neked, hogy megszüntetted aggodalmainkat, fölszáritád könnyeinket s most már mindannyian a boldog­ság, megelégedés utján járva kívánhatjuk egy­másnak : Boldog uj évet! E. Mikes R. Az Országos Kath. Magyar Iskolaegyesület és módosított alapszabályai. (Vége.) Ebben a reménységben azonban alaposan csalódtam, mert a tagsági díj leszállítása és egyéb egyszerű utak és módok meghatározása helyett egy óriási vezető és vezéregyéniségekből alakítandó létszámmal oly szervezeti conceptiót találtam, amely a megannyi alárendelt céllal, szervezettel és ügy­renddel valóságos útvesztőbe vezetnek és méltán vettetik fel velem a kérdést: vájjon az iskola­egyesület megtud-e vele küzdeni, mikor tapasz­talni kénytelen, hogy az iskolai egyesületek ala­kítása, létesítése csak nem akar rokonszenvessé válni és pedig talán nem is kisebb okból, mivel kath. híveink több oldalról is igénybe vannak véve az önkéntes adományozásra, miért is túlmagasnak tartják az évi egy korona tagsági dijat. Nem ismeretlen előttünk, hogy a mi népünk az adózással túl van terhelve: a különféle egye­sületekbe való szervezkedést túlsóknak tartja, az adományozást illetőleg a barátok iránt jó haj­lammal viseltetett, de az is megcsökkent; közügyre azonban, ha csak nem helyi vonatkozású és akkor is csak hosszabb megfontolás után nem igen ál­doz. Szeret katholikus lenni, de úgy, hogy az minél kevesebbe kerüljön..., mert igy szokta. — Másfelől azt is tudhassuk, hogy minél kisebb valamely egyesület tagsági dija, annál szélesebb körben és rétegekben terjed el és vele egyetem­ben az érdeklődés köre is tágul és annál ke­vésbbé vannak kitéve a tagok a zaklatásoknak, a melyekkel a tagsági dijak behajtása jár. Tagsági járulékokat könnyű megállapítani s könnyű azokra nézve kötelezettségeket vállalni, de annak eleget tenni, mikor az erszény megnyi­tásáról van szó, napjainkban mikor annyira pénz­szűkében vagyunk: nehéz és még nehezebb, ha közérdekek támogatásáról van szó. Aki ismeri az életet a maga nyerseségében, a viszonyokat, a különféle életkörülményeket, az igazat fog adni szavaimnak. Nem kell itt máshova utalnom, mint a sajtó egyesületre, amelynek közel tizenkét milliót kitevő kath. hivek létszámához képest több millióra terjedő alaptőkével kellene rendelkeznie, hogy a sajtó termékeket kivált pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom