ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914
1914-01-04 / 1. szám
ben a teljes bizalmatlanság álláspontjára helyezkednék. A megyéről szóltunk és talán elkerültünk minden haragot és szemrehányást. Kaján. Az egyetemi rektor beszéde. A hercegprímás díszdoktori avatásánál mondotta Kováts Gyula tudományegyetemi rektor. Főméltóságú Hercegprímás Ur! Kegyelmes Urunk! Mi a budapesti királyi magyar tudományegyetem rektora s ennek az egyetemnek a dékánjai eljöttünk Föméltóságod szine elé, hogy a teológia doktorává avassuk. Pedig jól tudjuk, hogy Föméltóságod a bécsi egyetemen, már mint fiatal pap lett doktor. És egyetemünk nemcsak elfogadta, vagyis nosztrifikálta bécsi diplomáját, de később ennek a diplomának alapul vételével a teológiai karunkon még mindig divó bekebelezett doktorságra is érdemesnek találta. Ennek következtében Föméltóságod és egyetemünk között már elég korán szorosabb kapcsolat is létesült. Csakhogy mindez nekünk nem volt elegendő Főméltóságoddal szemben és Ö Császári és Apostoli Királyi Felségének külön engedelméből eljöttünk, hogy a teológia doktorává avassuk honoris causa vagyis tisztelet megadása okából. E cimen Főméltóságoddal szemben bennünket eddigelé más egyetem nem előzött meg. Ennek jóleső tudatában járulunk Föméltóságod szine elé, akiben Pázmány Péternek, a legnagyobb magyar prímásnak, egyetemünk alapítójának utódját tiszteljük. El is hoztuk magunkkal azt a valamennyi doktorunk előtt jól ismert ezüstös nagy rektori botot (pedum), amely nélkül ma nincs nálunk az egyetemen doktorrá avatás. Ez az a becses emlék, melynek pajzsáról a Boldogságos Szűznek Magyarország Patronájának ékes alakja, tekint le ránk. Még abból az időből való, melyben egyetem és egyház sokkal jobban fonódtak össze, abból az időből, melyben a doktoratus intézményét az egyház becsülte a legtöbbre. Mielőtt Főméltóságodat tiszteletbeli teológiai doktorunkká avatnók, jól esik kijelentenünk, hogy az élet azokat a nagy reményeket fényesen igazolta, melyek fiatal korában kiérdemelt doktorságához fűződtek. Különösen meghajtunk egyházkormányzati nagy képességei előtt. Ezek a képességek már több ideje kipróbálvák. Eleinte Főméltóságod az egyházi kormányzás terén Simor János hercegprímás oldalán működött. Utóbb Csanádi püspök, később kalocsai érsek lett. De a praxis közepette a tudomány műveléséről sem feledkezett meg soha. Különösen korábban szívesen kereste fel mint munkatárs az egyházi irodalom berkeit is. Ezzel is tanúsítani méltóztatott azt, hogy mindenkor igazán szerette a pályáját, melyen egyházáért küzdeni is tudott, ha ugy kellett. Végül Föméltóságod Kalocsáról ide Esztergomba jött vissza mint már az ország hercegprímása, ki a magyar katholikus egyház feje és az ország első dignitáriusa. Mindezek láttára mi sem maradhattunk tétlenül. Elhoztuk azt, amit egyedül adhatunk: a tiszteletbeli doktori diplomá.t. Abban az esztendőben tesszük ezt, amelyben az egész katholikus világ annak tizenhatszázados emlékét üli, hogy 313 ban Nagy Konstantin római császár hires milánói ediktumával a keresztény vallást minden nyomás alól felszabadította és jogi személyiségét elismerve szabaddá tette annak tudatában, hogy elődének Dioklecziánnak nagy adminisztratív reformjai sem voltak képesek a korhadt birodalmat megmenteni. Ebből a válságból mentette ki a római birodalmat a milánói ediktum, mely a világ históriájának egészen uj irányt adott. A birodalom szervezetébe a kereszténység éltető erejét vitte bele. A kereszt az egész vonalon győzedelmeskedett. így azután az antik kultúra sem ment veszendőbe. Az egyház közvetítésével öröklődött át. A kereszténység a milánói ediktum óta is nem egy nemzeti létet mentett meg. Mi magyarok is a kereszténységnek köszönhetjük azt, hogy ebben a hazában megmaradtunk. Azt a munkát, melyet birodalmában Nagy Konstantin végzett ránk magyarokra vonatkozólag Szent István végezte, innét Esztergomból. Mi az egyetem nevében éppen azért jöttünk éppen ide, hogy históriai talajon állva históriai ihlettől teli szívvel teljesítsük Ö Császári és Apostoli Királyi Felsége engedelmével kötelességünket. Ihlessen meg bennünket itt Esztergomban Szent István kápolnájának közvetetlen közelében, hol annyit imádkozott értünk magyarokért, az ő szelleme, az apostoli magyar királyság megalapitójanak szelleme. Ettől az érzéstől áthatva avatjuk Főméltóságodat itt Esztergomban tiszteletbeli doktorunkká. A diplomát is ennek megfelelöleg keltezzük és adjuk ki. Nekünk ugy tűnik fel, hogy az isteni gondviselés Főméltóságodat éppen az ó rt adta prímásunkul, hogy hazánk a haladás útjait a keresztényi alapok veszélyeztetése nélkül járhassa minden hazafinak igaz örömére. Haladni pedig csak úgy haladhatunk, ha az országban békés állapotok lesznek. A magyar prímásnak állásánál fogva mindig az volt a magasztos hivatása, hogy a béke olajágával a kezében a béke útjait egyengesse. Erre Főméltóságodat lelki tulajdonságai kiválólag képesitik. De ne feledkezzék meg rólunk a budapesti egyetemről se. Bennünket a magyar prímással történelmi kapcsok fűznek egybe. Fogadja kezünkből kegyesen Föméltóságod magyar egyetem adta diplomáját. Isten sokáig éltesse. Katholikus egyesületi palota Esztergomban. Majdnem minden püspöki városban fényes egyesületi paloták emelkedtek az utóbbi években, nem földszintes, nem is emeleti nagytermekkel, hanem a Szent-István-Társulat nagytermének mintájára karzatos-emeletes előadóteremmel, mely nemcsak gyűlésekre, de szinielőadásokra is alkalmas, így Székesfehérvárott, Pécsett, Kassán, Nagyváradon. Csak az esztergomi katholikus kör maradt még hátra szük „termeivel", hol ünnepélyek alkalmával egymás tyúkszemén állnak a hallgatók, jobban mondva el se jönnek, tudván, hogy úgyis kiszorulnak a „nagyteremből". Mindenkép osztjuk dr. Gr óh József ügyvéd az „Esztergom és Vidéke" egyik legutóbbi számában megjelent cikkének álláspontját, miszerint a kath. kör jelenlegi állapotában nem felelhet meg missiójának. Egymás mellé került szinte gondviselésszerüleg a Kath. Legényegyesület és a Kath. Kör háza. Külön-külön két vityiló, de együtt egy pompás egyesületi palota telkéül kínálkozó komplexum, melynek csak a frontját kellene lerombolni, hogy a Széchenyi-térre nyiló nagy előadási termet nyerhessenek, esetleg földszinti üzlethelyiségekkel. Székesfehérvárott Klaucz szemináriumi rektor építtette az uj egyesületi palotát, a kiadandó üzlethelyiségekre alapított reális spekulációval, mely teljesen bevált. Pécsett az egyházmegyei központi alapítványi pénztár építtette sajátmagának az egyesületnek pedig ingyenes lakóhelyül az uj palotát — és két év alatt ki is fizette. Nagyváradon Belopotoczky püspök bőkezűségéből emelkedett a pompás egyesületi palota. Csak agilis akciót kellene indítani Esztergomban is és ha összefogna minden érdekelt tényező, tudnánk mi is a primási városhoz méltó egyesületi házat építeni. Már mozog a Legényegyesület, hogy tavaszszal a tanoncinternátusra megszavazott államsegéllyel kihúzza uj épületét egész a Széchényitérig. A kath. kör vezetősége is elvileg elhatározta, hogy gondol a fejlesztésre. Nagy és helyrehozhatlan hiba volna, hogy ha a két egymás mellett levő egyesület, vagy csak az egyik is külön építkezne! A többi püspöki városok példája szerint 4—5 egyesületnek elegendő egy nagy és egy kisebb előadási terem. A Széchenyi-téren immár négy életrevaló egyesület húzódott meg az eddigi szük helyiségekben : a kath. kör, a kath. legényegylet, a ker. munkásegyesület s legújabban a tanoncegylet és internátus. Minthogy a két háznak a Széchenyi-térre néző fronton kívül a Kis-Duna partjára is van homlokzata, a közös egyesületi háznak két, vagy akár négy bejárót is lehet nyitni, annál inkább lehet ezentúl is a Kath. Kör és a Legényegylet tulajdonát képező épület-részeket külön-külön telekkönyvezni. Esztergom úgyis oly szegény kulturális és monumentális épületekben. Nemsokára a NagyDuna hidja tövében fog emelkedni az uj tanítóképezde internátusával együtt, hogy némileg ellensúlyozza a Prímás Palotától a gépgyárig húzódó viskókat. Az uj reáliskola ad calendas graecas eltolódott. Mennyire emelné a város központját, a Széchenyi-teret, egy a primási városhoz méltó katholikus egyesületi palota! Kár, hogy a legényegylet építkezése sürgős, mert az államsegély terminushoz van kötve. Ha lehetne inkább, várni kellene 2—3 évig, mintsem a két egymásra utalt egyesületet külön toldanifoldani. Potuerunt alii — quare tun on Augustine ? Uj év. Huh be ócska tárgy; az ember alig talál szavakat megörökítésére. S az elmúlt év? Ugy tett biz ő velünk, mint az egyszeri uzsorás, a ki midőn a paraszt 60 koronát kért tőle kölcsön, azon föltételt kötötte ki, hogy a kamatot előre lerójja. S igy a paraszt nem kapott semmit s mégis hatvankoronás váltója volt. Annyi bizonyos, ha a letűnt évet is ugy kérdőre lehetne vonni, mint Károlyi Mihály gróf a miniszterelnököt, jelentékeny deficit mutatkoznék a budgetben. És az uj év könyörületesebb lesz-e hozzánk ? Az uj év, melynek első napján minden ember szerencsét kíván egymásnak, pedig tapasztalhatta már, hogy azt a sok szép és jó kívánságot, csak puszta frázisnak veszi uj év ő felsége. No de már ez igy szokás. Tele vannak az emberek e napon egymás iránti szivélyességgel, hogy azután annál több bajt és kellemetlenséget okozzanak egymásnak egész éven át. De azért csak kívánjuk a boldog uj évet s mi azon reményben viszonozzuk, hogy a jókívánság teljesedni fog. S csak midőn ennek az évnek is nyakára hágtunk, vesszük majd észre, hogy a jókívánságból nem teljesedett semmi, csupán a reménység maradt számunkra s örökké csak a jövő kockájára vetjük sorsunkat! A jövő! a titokzatos jövő, mely mindent igér; örökké biztat s ha bár Ígéretei, biztatásai mindég teljesületlenül maradnak, mégis folyvást uralkodik felettünk s örökké csak a jövő kockájára vetjük sorsunkat! Reméljünk tehát, adja a jó Isten, hogy e reményünk teljesedjék valahára, hogy a könny ne a bánattól; de az örömtől gyűljön már egyszer szemeinkbe, hogy ha majd ez az év is bevégzi pályafutását csak áldó emléke maradjon lelkünkben, egyeseknek ugy mint a nemzetnek, hogy igy imádkozhassunk az Egek Urához! Hála neked örök hatalmú Isten, hogy a viszály és rombolás megszűnt, s ez a szeretet éve volt. Hála neked, hogy megszüntetted aggodalmainkat, fölszáritád könnyeinket s most már mindannyian a boldogság, megelégedés utján járva kívánhatjuk egymásnak : Boldog uj évet! E. Mikes R. Az Országos Kath. Magyar Iskolaegyesület és módosított alapszabályai. (Vége.) Ebben a reménységben azonban alaposan csalódtam, mert a tagsági díj leszállítása és egyéb egyszerű utak és módok meghatározása helyett egy óriási vezető és vezéregyéniségekből alakítandó létszámmal oly szervezeti conceptiót találtam, amely a megannyi alárendelt céllal, szervezettel és ügyrenddel valóságos útvesztőbe vezetnek és méltán vettetik fel velem a kérdést: vájjon az iskolaegyesület megtud-e vele küzdeni, mikor tapasztalni kénytelen, hogy az iskolai egyesületek alakítása, létesítése csak nem akar rokonszenvessé válni és pedig talán nem is kisebb okból, mivel kath. híveink több oldalról is igénybe vannak véve az önkéntes adományozásra, miért is túlmagasnak tartják az évi egy korona tagsági dijat. Nem ismeretlen előttünk, hogy a mi népünk az adózással túl van terhelve: a különféle egyesületekbe való szervezkedést túlsóknak tartja, az adományozást illetőleg a barátok iránt jó hajlammal viseltetett, de az is megcsökkent; közügyre azonban, ha csak nem helyi vonatkozású és akkor is csak hosszabb megfontolás után nem igen áldoz. Szeret katholikus lenni, de úgy, hogy az minél kevesebbe kerüljön..., mert igy szokta. — Másfelől azt is tudhassuk, hogy minél kisebb valamely egyesület tagsági dija, annál szélesebb körben és rétegekben terjed el és vele egyetemben az érdeklődés köre is tágul és annál kevésbbé vannak kitéve a tagok a zaklatásoknak, a melyekkel a tagsági dijak behajtása jár. Tagsági járulékokat könnyű megállapítani s könnyű azokra nézve kötelezettségeket vállalni, de annak eleget tenni, mikor az erszény megnyitásáról van szó, napjainkban mikor annyira pénzszűkében vagyunk: nehéz és még nehezebb, ha közérdekek támogatásáról van szó. Aki ismeri az életet a maga nyerseségében, a viszonyokat, a különféle életkörülményeket, az igazat fog adni szavaimnak. Nem kell itt máshova utalnom, mint a sajtó egyesületre, amelynek közel tizenkét milliót kitevő kath. hivek létszámához képest több millióra terjedő alaptőkével kellene rendelkeznie, hogy a sajtó termékeket kivált pedig
