ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-06-28 / 26. szám

való kizárását" eléggé érthető követelést irták fel további működésük irányzatául. Hogy ezen irányzatban a vallásoktatásnak az iskolából való kiküszöbölése minő elsőrendű helyet foglal el, azt a nevezett lap közleményei nagyon is eléggé bizonyitják. Sőt egyes irói minők teszem Somogyi Béla még azt is bizonyítani töre­kedik, hogy a vallásoktatás az ember erkölcsi ne­velésében nem a legfontosabb tényező, mivelhogy szerinte a vallásilag a legnagyobb intenzivitással nevelt katholikusoknál fordul elő a legnagyobb bűnözés. Hogy ezenkivül mi minden foglaltatik az „Ujkorszak"-ban, ami kiváltképen minket katholi­kusokat érint oly érzékenyen, azzal ezúttal nem foglalkozom. Jászi Oszkár nagyon jól tudja, ki vádolható a békebontásért, de kertel és kertelésébe beállítja a lelkiismeretében megzavart tanítóságot. Hogy miben áll ezen megzavart lelkiismeret, azt nem fejti ki. .. a fő, hogy meg van zavarva, de sejteti azt, hogy abban, hogy a destruktiv irányzatú ta­nítóság az emberi erkölcstan cimét viselő okta­tási kézikönyvnek az iskolában való érvényesül­hetése tekintetéből nagy szüksége van arra, hogy a vallásoktatás, amit az emberi erkölcstan semmi néven nevezendő vonatkozásban másban mint an­nak tagadásában nem ismer, az iskolából kikü­szöböltessék, mert okadatolásuk szerint a vallás magánügy. Hogy a nemzet alkotmányos közakarata a vallásoktatásnak már az iskolában való érvénye­sülését közszükségletnek tartja, hogy a tanítóság lelkiismeretét egy vajmi csekély töredéket kivéve a vallásoktatásnak az iskolában való eszközlése nem zavarja meg és hogy nemesen átértett és átérzett tanitói hivatásánál fogva magasan fel tud emelkedni azon, hogy más hiten való tanítványai hitbeli érzületeit ne sérthesse, de mindenekfölött a Gondviselést ugy állítsa be, amint az minden különböző jellegű hívőnél közös, mert hiszen az Isten csak egy, hogy az emberi erkölcstan, kivéve az istentagadást, a hitvallásos erkölcstanban egész komplexumával benfoglalvák, amit pedig az ember állított össze, az eléggé megvan a honpolgári kö­telességeket és tilalmukat magába foglaló törvé­nyekben ... mindez előttük nem számit. És miért nem számit? Egyedül azért, mivel az ő tudományos állás-. pontjuk szerint a természetfölöttiség teljesen el­lentétben van a tapasztalati tényeken felépült és bebizonyítható, vagy már bebizonyított törvények azt ismeretterjesztő előadásokkal egyrészt fel lehet tüntetni a nagyközönség érdekkapcsolatát a ke­resztény gyermekvédelemmel, másrészt igy nyilik alkalmas mód arra, hogy a közönség egyesületün­ket megismerve, segédkezet nyújtson a városi köz- l veszélyes elemek csökkentésére. Püspök-elnökünk kérelme alapján eddig a következő főpásztorok intézkedtek körlevélileg egyesületünk jelzett irányú terjesztése érdekében: Dr. Csernoch János bibor­nok, hercegprimás és érsek, báró Hornig Károly bibornok, püspök, Szmrecsányi Lajos érsek, gróf Majláth Gusztáv, gróf Zichy Gyula, dr. Prohászka Ottokár, gróf Mikes János, Bálás Lajos megyés püspökök és Kleiner Lajos kalocsai káptalani helynök. 2. Előadások és ünnepélyek egyesületünk érdekében. Másodsorban előmozdították egyesü­letünk fejlődését a városokban tartott ismeretter­jesztő előadások s a javára rendezett ünnepélyek. Keményfy K. Dániel titkár folytatva az előző év­folyamban megkezdett városi agitációt, a jelen évfolyamban 8 városban tartott egyesületünkről ismeretterjesztő előadást. Nevezetesen Egerben 2, Hatvanban 1, Székesfehérváron 2, Szegeden 2, Budapesten 2, Pécsett 4, Szegszárdon 3, Szabad­kán 1, összesen 17 előadást. Mindenütt nagy és előkelő közönség jelenlétében, megfelelő hangver­seny keretében s mindenütt a helyi plébánosok, kath. iskolai s egyesületi vezetőségek szives fel­karolásával. Az ismeretterjesztő előadásokon kivül egyesületünk javára szép anyagi eredménnyel, tisztán ünnepély jellegű előadások még a követ­kező helyeken voltak: 1. Esztergomban kettő: elméletével. Vagy más kifejezéssel: a vallás mint ilyen mereven elzárkózó eszmetan a szabadkuta­tással és a gondolatszabadsággal szemben, a mi ezidőszerint egyedül az embert illeti meg, mint az élőlények legtökéletesebb úgynevezett állatpél­dányát. Szóval a természetfölöttiség a képzelődés játéka, szerintök agyrém, amely a komolyabb ér­telmében megtagadása a valóságnak megfelelő örökéletű természeti törvényeknek. És most az, azért a vallásoktatást végső eredményében nemcsak az iskolából, hanem a szorosabb értelemben vett szűkebb családból is ki kell küszöbölni, hogy Írmagja se legyen azon társadalmi szervezetben, amelynek létesítésén Jászi Oszkár és társai fáradoznak. Nos, hol kell keresni a békebontókat, kik a békebontók? A szabadgondolkodó radikalisták e, avagy kiküldöttjük Czabán Samu-e avagy a békés­megyei tanitótestület-e ? Avagy bizony a farkas és a bárány meséjét idézendő azok, akiknek méltán fájhatott és fáj is, hogy hitünkben, vallásukban, intézményeikben megtámadtatva a kisajátított gon­dolatszabadság, vagy a szabadgondolkozás gono­szul olybá tüntettek és tüntettetnek fel, mintha a butaságban s szellemi sötétségben kéjelgök vol­nának. Elvégre a kertelés az utóbbihoz konklu­dálhat. Kitellik tőlüK. Zigány Zoltán is kertel, mert ő meg a „Vi­lág" fentidézett számában részletez és azt mondja: hogy a vallásoktatás kiküszöböléséért folyó tanitó mozgalom nem irányul a vallás ellen... sohasem hirdették azt, hogy a vallásoktatást meg kell szün­tetni, csak fazt követelték, hogy a vallásoktatást az iskolák köréből az egyházak hatáskörébe kell utalni... sőt! nem egyszer hangoztatták, hogy az állam és a községek még támogathatnák is ezt a vallásoktatást, csakhogy ez ne legyen az iskolák kötelező szolgálata . . . nem állítják, hogy a tudomány és a vallás összeférhetlen, de kézzel­foghatóan bebizonyíthatják, hogy a vallások er­kölcsi elemei nem elegendők a mai kor gyerme­kei számára . . . miért is arra törekesznek, hogy a vallásoktatásnak elégtelen s hézagos erkölcsi elemeit a modern ember erkölcsi életelveivel egé­szítsék ki. .. ily kiegészítés lévén nevelési pro­grammjuk teljesen tarthatatlan az az érvelés, hogy az egyházaknak évezredes tradíciói igazolják a vallásoktatás jogosultságát a célszerűségét..., de annál inkább áll az, hogy a vallás-erkölcsi ok­tatás teljesen meddő. Eltekintve attól, hogy a vallás-oktatás fel­adata mindig az egyházak feladata volt és lénye­egyik a „Fürdő" nagytermében Mócik Felicián hírneves pozsonyi deáíiifjusági énekkarának közre­működésével, amelyen az ünnepi beszédet Rajner Lajos püspök, elnök mondotta, Csernoch János bibornok, hercegprimás pedig buzditó szózatot inté­zett a nagyközönséghez; a másik az irgalmas nővérek felsőbb nőnevelő intézetében folyt le, amelyet a bibornok, hercegprimás hasonlóképen megtisztelt magas jelenlétével. 2. Kalocsán ará­nyaiban s eredményeiben fényes bazárjáték volt az Iskolanővérek intézetében. 3. Szabadkán az iskolanővéreknél. 4. Budapesten a pesti és budai oldalon levő kath. körökben s a kőbányai keresztény­szocialistáknál. A kath. körökben Keményfy K. Dániel titkár, utóbbi helyen dr. Valnicsek Béla plébános volt az ünnepi szónok. 5. Baranyasellyén a Mária Kongregációban. 6. Nagyoroszul az elemi iskolában. 7. Hodrusbányán az elemi iskolában (2 előadás). 8. Baranyaszentlőrinczen az elemi iskolában. 9. Szabadszentkirályon az el. iskolában. 10. Nagybicsérden az el. iskolában. 11. Gerdén az elemi iskolában. 12. Ózdfalun az el. iskolában. 13. Németbólyon az el. iskolában. 14. Tokodon az elemi iskolában. 15. Szobon a Lujza-intézetben. 16. Mikszáthfalván az el. iskolában. 17. Velényben az el. iskolában. 18. Modoron a Klaudiánumban. 19. Gyergyószentmiklóson az irg. nővérek zárdá­jában. 20. Komáromban az irgalmas nővérek isko­lájában 21. Nagymegyeren a Mária-társulatban. 3. Egyesületünk tagjai. Miután a tagok tagsági dijaikat nem mind az egyházmegyei igaz­gató utján, hanem sokan egyenest küldik a köz­pontba, igy egyházmegyénként a tagok számaránya gében már nem is lehetett, tehát mindenkor az egyház hatáskörébe volt utalva, az állam és a községek csak segédkezet nyújtottak, aminthogy Zigány Zoltán is kívánja: eltekintve attól, hogy az egyházak hivei képezik összeségükben az ál­lamot is, amely mint ilyen akaratával felsőbbsé­get képvisel, tehát olyan hatalmat, amelynek tör­vényben kifejezett akaratát tiszteletben kell tar­tani és végül eltekintve attól, hogy az államnak", mint felsőbbségi intézménynek módjában áll a modern ember erkölcsi életelveinek is helyet adni, ha azok alkotó tényezőinek nézeteivel és érzel­meivel nem ellenkeznek: világosan megállapitható az, hogy Zigány Zoltán kertelése egyenesen oda irányul, amennyiben bebizonyitottnak tartja, hogy a vallás-erkölcsi oktatás meddő, ami hallgatag azt jelenti, hogy annak nem csak az iskolában nincs jogosultsága, hanem egyebütt sem, ahol az em­ber társas életet él. Miért is minden a társadalmi békét fentartó erkölcsi jogrend megbomlásáéit egyenesen a kertelők a felelősek. Bertalan Vince. — Temesvári gazdagyülés. Sok gazda volt jelen a temesvári gyűlésen. Az öreg gazda-pá­triarcha, Darányi Ignác hangosan beszélt, érthe­tően, világosan szólott. Követeljük, monda, hogy mi gazdák is ugyanazon elbánásban részesüljünk az állam részéről, mint pl. az Adriáék. Ne csak az Adria hajótulajdonosai, részvényesei kapják a milliókat, hanem a gazdák is kapjanak segítséget, mert az övéké a föld, az övéké a szentelt hant, az övéké a teher, az övéké . a kötelesség. Ok a nemzet gerincei. Darányi Ignác beszédje erős, ha­talmas kritika volt a mostani agrárpolitika felett. Mintha csak a kuruc idők hangos panaszai újul­tak volna meg, mintha csak a „recrudescunt vui­nera"-t kiáltotta volna a kormány fülébe. És Da­rányi beszédjét tapsolták az ellenzéki gazdák, a Majláthok és Károlyiak, de tapsolták a munka­párti Ottlykok és Zselénszkyek is. Tehát Darányi igazat mondott, igazsága mellett bizonyított a munkapárt államtitkárja Ottlyk, a munkapárti fő­rendek hivatalos szónoka, Zselénszky Bóbert gróf, szóval azok adtak igazat Darányinak, kik néhány hét előtt milliókat szavaztak meg az Adriának, és oly keveset juttattak az egészséges agrár politi­kának. Igen, mert mikor szavaztak, munkapártiak voltak, mikor Darányival felszisszentek és fájó sebeiket látták, gazdák voltak. A szavazásnál Ti­szát látták, s azért szavaztak, a temesvári gyűlé­sen a maguk pusztulását látták, s azért tapsoltak a gazdák patriarchájának, Darányi Ignácnak. A gazdák tehát láthatják, hogy a munkapárti agrár­politikát még az edzett idegzetű munkapártiak is elítélik, igy tehát a jövő évben bizonyára ők is tudni fogják, hol lesz a helyük, tudni fogják, hogy az alapító tagok kivételével alig állapítható meg. Politikai megyék után, tekintettel a szétküldött lapok számára, már könnyebben megállapitható a taglétszám. Igy pl. legtöbb példányszámmal a következő vármegyék szerepelnek: Pest 950, Po­zsony 535, Baranya 530, Bács 499, Nyitra 470, Esztergom 310, Zala 281, Somogy 250, Heves 225, Fehér 220, Hont 215. Veszprém 208, Vas 190, Tolna 197, Nógrád 191, Bars 176, Borsod 150, Komárom 138, Gömör 127, az erdélyi egyház­megyékbe 243 példányban. A tag létszám körül­belül 7000-re tehető. — Tagjaink alapítók (100 k.), rendes (évi 2 k.) s pártoló (évenkint 1 k.) tagok. Minden egyesület eröfejlődését alapító tagjainak száma biztosítja. Az alapító dijak képezik első­sorban az egyesület törzsvagyonát. E tekintetben máris szép eredményre mutathatunk rá, mert 264 alapító tagunk van. Közöttük többen a 100 koronán felül nagyobb összeggel váltották meg alapító tag­ságukat. Első helyen áll e tekintetben gr. Csáky Károly váci püspök, ki a legnagyobb összeggel, 3000 koronával szerepel a névsorban. Utána a legnagyobb összeggel járultak: Némedy Bertalanné urnő Kalocsáról 2000, özv. báró Wodiáner Albertné Po-sony 1000, Vaszary Kolos bibornok, Várossy Gyula f érsek s Graeűel János prelátus-kanonok 500—500, Maszlaghy Ferenc vál. püspök 400, Molnár János prel.-kar.onok 300, Csernoch János hercegprimás, Bálás Lajos püspök, Komáromi esperesi kerület, San Marco hercegnő 200—200 koronával. (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom