ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-01-18 / 3. szám

XIX. évfolyam. Esztergom, 1914. január 18. 3. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara 16 fillér. Esztergom, 1914. január 10. — Esztergom életrekeltése. Régi embereknek hibája, hibás gondolkodása odajuttatta Esztergomot, hazánknak ezen legősibb városát, hogy a modern gazdasági életet fentartó és fejlesztő világforgalomból neki nem jutott eddig más, mint a keleti expressznek, a sűrűn száguldó gyorsvonatoknak s a folyton kígyózó tehervonatoknak füstje és pokoli dübörgése, melyet az éjszaki szél áthajtott a Dunán keresztül a Garam folyó vashidja felől. Az egymást követő kormányok bizonyosan úgy gondolkodtak, hogy majd csak megél Esztergom a multak emlékeiből s nem siettek segitő karokkal segitségére, midőn gyáralapitásokkal s más életjelenségekkel magára akarta terelni a figyelmet. A közelben épült gyár megbukott s barakktábor lett belőle. A város vezetöférfiainak mindent kitaláló leleményessége nem tudta az idegen forgalomnak azt a fokát biztosítani, amely a befektetésen felül számbavehető hasznot is tudott volna biztosítani a város közönségének. A vidék intelligenciája, kereskedői és népsége a világforgalom szárnyain repült Párkánynánáról Budapest, vagy Pozsony, Bécs felé, csak hozzánk nem voltak hajlandók benézni, mert még a „vigéc"nek csúfolt kereskedelmi utazó sem volt mindig hajlandó kitenni magát a kulturátlan hosszú kocsikázásnak csak azért, hogy Esztergomban valamelyes üzleti haszonhoz juthasson. Szegények vagyunk, pénz kellene. Nekünk nincs pénzünk, mások meg nem hoznak. Haladnunk kell a korral. Jobb kövezet kellene, vízvezetékre, csatornázásra, vágóhidra és sok más mindenre volna szükségünk. De mindezeket csak úgy lehetne előállítani, ha a mostani mérsékelt számú lakosságon kivül az idegen közönség is használná s használatát a szokásos módon meg is fizetné. Városunknak vérszegény testébe egy vérbőséges ütőeret kellene bekapcsolni. Ezen ütőér volna az összekötő vasút, amely az esztergomi állomást összekapcsolná a párkánynánai állomással. A közelmúltban történtek tervezgetések, melyek AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Esztergomi bazilika kupolája. Bordáin éj s erő patakzik. Krisztus vérét is ott orozzák Alatta, halódó csókjaid, Bűnös Magdolna: Magyarország. Idők s bűnök rút légiói Ködsánc mögül ha rázúdulnak, Megfeszül oszloptartó karja, A bent zokogó Krisztus Úrnak. Nyög s reng a fal és döng az oszlop, Veri átok s jég: mindhiába. A kupola nyújtózik egyet S belemered az éjszakába. Zúg a szeplőtelen magasban, Állja csatáját minden rossznak: Ha vad vihar vesszőzi vállát, Halld : ablakai zsoltároznak . . . ü. Lajos. A beteljesedett jóslatok. (Vége.) A vendégek mereven nézték a mozdulatlanul álló és igen komolyan néző Cazottet. Majd egymás fülébe súgták: Felelős szerkesztő: R0LKÓ BÉLA. szerint idegen emberek érdekeinek előmozdítására kellett volna a vasútnak létesülnie. Sok-sok akadály folytán már csaknem teljesen letűnt minden remény, azonban az Esztergomi Takarékpénztár igazgatója, Bleszl Ferenc oly stádiumba tolja elő az összekötő vasút ügyét, hogy az utóbbi nagyarányú értekezlet után már nem igen kételkedhetünk megvalósulásában. A világforgalom füstje és dübörgése megszűnik reánk nézve állandó gúny lenni, mert a létesülendő fürge villanyos vonat letöri a haladásnak nagy akadályát: a hozzáférhetetlenséget és az idegen forgalomnak hiányát. Már ütjük a villamos kocsik csengőit, mert biztosan reméljük, hogy hamarosan fel is szállhatunk rájuk. Kaján. Valakit vádolni kell. Bizonyos valakik nincsenek megelégedve a mai Magyarországgal, minthogy „világpozicióját" nagyon idétlennek tartják, „belső organizációját" pedig a lehető legkevesebbre becsülik. Ha talán az idézett nagy mondások: „világpozicio", „belső organizáció" a meg nem értő bámulásnak jelét csalnák arcunkra, e hatást csak fokozni vagyunk képesek, amennyiben még több ilyenféle programmtöredéket kell egymásra halmoznunk, amidőn a Magyarországról szóló idézetet folytatjuk: „ . . . a közfelfogás ma két véglet között keres menedéket nálunk ... Az egyik szélsőség azzal fenyeget, hogy maradisággá fajitja és a fejlődéssel ellentétbe állítja a nemzeti eszme ápolását, a másik azzal, bogy rombolásig viszi a modernség és haladás vágyát." Mindezek után keresik „a válságos helyzetből való kibontakozás útját" és egy — Cazotte eszét vesztette. — Világos, hogy fejét vesztette. — Tudjuk, hogy Cazotte úr csak tréfál — jegyezte meg valaki hangosan. — S tréfái rendszerint mindig csodálatos elemmel vannak vegyítve — tette hozzá egy másik úr. — Csakhogy mostani csodálatosa cseppet sem mulatságos, hanem nagyon is komoly dolgokat hirdet — vetette oda Chamfort kinek jókedve nagyon is lehűlt. — rLs mikor fog mindez bekövetkezni ? Meg tudja nekünk mondani ezt is Cazotte úr? — kíváncsiskodott Raucher. — Hat év sem telik bele — jelentette ki Cazotte, — midőn mindaz teljesedik, amit önöknek előre megmondottam. La Harpe bölcsész, ezen történet feljegyzője és megörökitöje, aki mindezt a legnagyobb figyelemmel és fokozódó érdeklődéssel vegyes meglepődéssel mindeddig szótlan hallgatta, végtére mondotta: — Igazán meglepő és csodálatos dolgok, Cazotte barátom. — De ön semmibe sem számit engem ezek között? Rólam semmit se mond? — kérdezte azután. — De önnek is van mondani valóm, kedves barátom, — jelentette ki Cazotte. — Ön mindezt végigéli és túl éli. És tapasztalni fogja, hogy minden úgy történt, ahogyan azt előre megjósoltam. Azután pedig valami rendkívüli, szinte csodálatos dolog fog önnel történni. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal címére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. „egészséges alakulás elökészitésén munkálkodnak." Nem azon célból idézzük e jeles szavakat, mintha nevetségesekké akarnánk tenni a legújabb politikai folyóiratnak az „Uj Nemzedékinek ellenzéki irányú politikusait, sőt inkább őszintén csodálkozunk, hogy a mostani nagy elkedvetlenedés, a legszélesebb körben elharapódzott politikai demoralizáció dacára is akadnak ideális lelkületű politikusok, akik egy uj lap alapítására pénzt áldoznak és akadnak irók, akik nagy készültséggel iparkodnak átgyúrni a zavaros közvéleményt, amely már komolyan lemondott „a válságos helyzetből való kibontakozás utjának" megtalálásáról s nem igen bizik „az egészséges alakitások" lehetőségében. Magyarország „világpoziciójá"-nak sulyméröje a balkáni népek és országok viselkedése. Ezen sulymérö tanúsága szerint pedig bennünket egészben véve nem mérlegelnek, hanem a részeket mérlegelik s azok fölött egymással üzleti tárgyalásokat folytatnak a mi megkérdezésünk nélkül. Országunk „belső organizációja" épen annyit ér, mint a „világpoziciója" — vagyis papiroson van meg s igy pozitiv értéket nem képvisel. Amidőn az „Uj Nemzedék" politikusai honmentö programmjukat a fenti körvonalakban élénkbe tárják, éles világításban festik le országunk halálos betegségeit s természetszerűleg azon tényezők után kutatnak, akikben az ország bajainak okozóit lehet sejteni s akiket épen azért a nemzet ítélőszéke elé kell állítani. Kik az ország bajainak okozói? Kiknek kell a nemzet Ítélőszéke előtt vádlottakként — Ugyan micsoda? — Ön barátom megtér és hivő kereszténnyé lesz. Imádni fogja Istent és hirdetni az ő Egyházát. Szóval megbecsüli mindazt, amin eddig gúnyolódott, amit eddig lekicsinyelt és legyalázott. E szavaknál a vendégek hahotázni kezdtek. — Nagyszerű! Pompás! — kiáltotta Chamfort. — Vége eddigi szomorúságomnak. Most már ismét boldog vagyok! Mert ha csak akkor kerülünk a vérpadra és csak akkor vágjuk meg ereinket, mikor La Harpe kereszténnyé lesz, akkor soha se halunk meg! Grammont hercegné ekkor igy szólt: — Mily szerencsések vagyunk mi hölgyek. Minket, ugye Cazotte úr, a forradalom nem fog bántani? Nem azt akarom ezzel mondani, hogy mi nem keveredünk egy kicsit bele. De amint magától értetődik, mi a forradalom iszonyatosságaitól és szomorú következményeitől meg leszünk kiméivé és a mi nemünk . . . — Sajnos hölgyeim, — szakította félbe Cazotte, i— nemök nem fogja önöket ebben az időben oltalmazni. Mert bizony a forradalom rémes dühöngése a női nemet sem fogja kímélni. S az sem lesz javokra, ha nem keverednek bele. Mert habár kegyetek semmibe sem fognak beleavatkozni, a borzasztó halált még sem kerülik el. Az ész diadalában nyilvánuló forradalom nem tesz majd különbséget férfiak és nők között. — Borzasztó egy ember ön, Cazotte úr ? —