ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-06-07 / 23. szám

testvéreinkre sem számithatunk. Balthazárék kalapot emeltek az uj radikális párt előtt, üdvözölték a kulturharcos kiáltványukat, ök tehát az ellenfél oldalán lesznek. Ám legyenek. Ök siratják meg eltévelyedésüket. Mi katholikusok azonban annál inkább szervezkedjünk, hogy minél csúfosabb legyen a Balthazárékkal szövetkezett radikális párt futása. Az is lesz, ha összetartunk és szét nem húzunk! Pau8r Károly. — Az önkéntesség. Az önkéntes urak félelme — ugylátszik — alaptalan volt. Az a túlzottan szociális gondolat, hogy minden arra alkalmas ifjú egyenlő módon és egyenlő ideig szolgálja a hazát, a döntő fontosságú szempontok érvényesülése által mégis megbukott. Az egy éves önkéntesi szolgálat tehát marad. Bármennyire szociális gondolkozásuak legyünk is, be kell látnunk, hogy ifjúságunk bizonyos rétegére nem egyformán fontos az, hogy három, vagy csak egy évig viseli-e a császár kabátját. Az az ifjú, aki 20 éves koráig rengeteg költség felemésztésével járta az iskolákat, ezen idő alatt nemcsak hogy hasznot nem hajtott szüleinek, hanem állandó terhük volt s ha a tovább tanulását egy kötelező három évi katonáskodással kellene megakadályozni, akkor férfikora elején, 30 éves korában jutna csak oda, hogy a teljes iskolai képzettséget megszerezve, leendő pályája legalsó lépcsőfokára eljuthatna. Ezzel szemben a nem lateiner ifjú 14—15 éves korától kezdve már bizonyos mértékben önmaga tartja fönn magát a gyakorlati pálya elsajátítása idején is, hamarosan segéd, vagy önálló munkás lesz, aki a 3 évi katonai szolgálattal közel se vészit annyit, mint a lateiner ifjú. Szó van most arról, hogy az egy éves önkéntesek ezentúl két évig szolgálhatnak, ha akarnak, ennek fejében az összes későbbi gyakorlatoktól fölmentetnek s a tiszti rangfokozatot mindjárt a két évi szolgálat leteltével elérik. Bár a szolgálat utáni sürü gyakorlatok sokszor igen kellemetlenek az egyetemi tanulmányait végző, vagy pályája kezdetén levő ifjúra, mégis azt hisszük, igen kevesen lesznek olyanok, kik a két éves katonai szolgálatra vállalkoznának. A katonai mundért, még ha önkéntesen feszül is, nálunk — sajnos — mindenki iparkodik mielőbb letenni. A vallásos nevelés az iskolában * „Olyanok lesztek mint az Isten, jót és gonoszat tudók" ez a mottója, jelszava az ember lelkeért vivott ősrégi küzdelemnek, amely oly régi mint maga az emberiség. Semmikép sem lephet meg minket, hogy a 20-ik század világ szelleme * Mondatott a nagytapolcsányi esperesi kerület tanítói körének gyűlésén május 14-én. — Lesz bizony, öcsém, lesz ! — bizonyította Gogán. — Gyakran vendége leszel a főszolgabírónak is, egy kis fekete borra a hivatali asztalánál s a bor árát mindig te fogod megfizetni. — Hiszen még csak az van hátra, hogy nemcsak drága időmet kell elpocsékolnom, hanem még pénzben is ráfizetek a bíráskodásra! — vakarta fejét Bencze Pál, sanyarú ábrázattal. — No azért az egész vagyonod nem megy rá öcsém, — vigasztalta Gogán az uj birót. — Aztán van pénz elég, jócskán kapsz te is a vagyonodra, ép ugy, mint én is hogy kaptam. A vigasztalás ugy annyira használt Bence Pálnak, hogy egész éjjel nem tudott utána aludni. Másnap pedig rohant a városba, a telekkönyvi hivatalba. Gogán telekkönyve után érdeklődött s abból azt a megdöbbentő tudomást szerezte, hogy Gogán Gyurinak négyezer korona jelzálog kölcsön nyomja a birtokát, holott bíráskodása előtt nemhogy tartozása lett volna, hanem jócskán volt készpénze. Bence Pálnak több tapasztalat nem kellett, lefizette a bíráskodás alóli felmentés váltságdiját, azaz kétszáz koronát. Igy a községnek uj birót kellett választani. S az atyafiak most újból Gogánt választották meg, ugy okoskodván, hogy fogyjon el inkább annak a vagyona a bíráskodásra, mint az övék. Hisz' Gogán öreg magtalan ember. Persze nem tudták a jámborok, hogy a birtokára bekeblezett kölcsönösszeget nem vette igénybe, ellenben az újbóli megválasztása után következő napon letörültette birtokáról. A választással járó izgalom és az azt követő hallani sem akar Istenről, hiszen az, aki a harcot megkezdte, — miért parancsolt nektek — Isten természeténél fogva most sem tesz mást, minthogy felveti fejét: non serviam! nem szolgálok! Azon sem csodálkozhatunk most, ha az elemi iskolai ifjúságra irányítja lövegeit, mert az tény, hogy kié az ifjúság azé a jövő. De azon már nagyon is lehet csodálkozni, hogy vajmi sokan épen azok közül, akiknek kezeibe, mint saját helyetteseik kezébe bizzák gyermekeiket, azon destruktív irány előharcosainak sorába lépnek, s igy hűtlenül viszszaélve befolyásukkal nevelés helyett rontanak, s igy nemcsak egyesek lelki üdvét, hanem az egész társadalom és emberiség boldogulását veszélyeztetik. Mert mi a nevelés? A nevelés általános és elemi fogalma, az egész emberi Organismus fejlődésének előmozdítása. Minden a mi él, kívülről felvesz magába elemeket és ezeket magához assimilálja. Az elemek ezen felvétele nagyon befolyásolható az egyedek előnyére vagy hátrányára. A növényt a kertben ápoljuk, öntözzük, trágyázzuk, nyessük stb. s ezen befolyásolás az élő lelki Organismus végtelenségbe terjed. A lélek létének kezdetén, mint már Aristoteles mondotta hasonló üres táblához, melyre az élet folyamán különféle kéziratok jegyeztetnek. Csak ha egy naplóba fel volna jegyezve mind az, amin az ember keresztül ment élete első pillanatától utolsó leheletéig, lehetne fogalmunk a lélek tartalmáról, és a befolyásokról, melyeknek ki volt téve. Épen ezen külső befolyások képezik azon alkatrészeket, amelyekből a lélek felépül. Az alakításra való képesség minden lélekben megvan, azt az életével kapja, s a lélek ezen alakításra való képességének nagysága teszi oly rettenetes felelősségteljessé a nevelési problémákat. Az ember azzá lesz, amivé nevelik. A felnőtt, ki a fiatal lelket vezeti, úgyszólván teljesen a saját karakterét nyomhatja rá. A felnőtt azon alak, amely szerint a még fejletlen lelki organizmus idomul. A modern nevelési rendszer az emberi lélek minden tehetségét lefoglalja csak a vallásos érzelmeket akarja magukra hagyni, hogy azok olyan patriarchális módon fejlődjenek az ösztönök és esetleges befolyások kénye kedve szerint. Ha a természet romlatlan volna, nem is kellene nagyon félnünk, de miért nem bizunk mindent a természet befolyására ? Mi volna a természetből müvelés nélkül? Ma technikát követelünk a nevelés terén, s tudományosan kifejtett rendszert a nevelési szabályokban. A mai szociális, politikai és gazdasági élet annyira absorbeálja az emberek minden erejét és idejét, hogy a szülők nem képesek maguk nevelni gyermekeiket, hanem kénytelenek azokat külön hivatásos egyénekre bizni. A nevelési művészet fejlődésével emelkedik a tanítóság is, és ha a paedagogiai tudomány a többi tudományoknak megfelelő magaslatra fog emelkedni, megszűnik a különbség a hivatalnokok és a lebecsült tanitók között; s elég furcsa, hogy eddig fennáll. A modern nevelési vagyis inkább oktatási, áldomásivás ágyba döntötték az öreg dörgösi birót. S alig hogy lefeküdt, olyan rosszul lett, hogy orvosért kellett hajtatni a városba. Az öreg nyugalmazott Rábczay ezredorvost, mint régi jó ismerősét, hozták el számára. — Hej, öreg pajtás, üzenet ez onnan felülről. Hozza rendbe azonnal a számadásait, mert pár óra múlva vizsgálaton jelenik meg kend a legfőbb Bírónál! — szólt az ősz orvos, amint megvizsgálta a beteget. S igy búcsúzott el tőle: — Ne féljen öreg barátom, csak bátran előre az örök uton! Nemsokára én is nyomon követem!... Nosza hire terjedt azonnal a faluban, hogy a Gogán biró utolsó óráit éli, készülődik a jobb hazába. Kíváncsi asszonyok, gyermekek jöttek a házhoz s kint a pitvarban sugdosódva lestek, várták a további eseményeket. Ámde Gogán Gyuri még nem igen készülődött a mennyei útra, noha szívverése folyton gyengült. Imádkozott, fohászkodott ugyan a Mindenhatóhoz, de csak is azért, hogy engedje még élni, ha tovább nem is, csak amig az ujabbi három évi bíráskodása tart. Egy kis pöttömnyi leányka nyitott be hozzá az ajtón, egyenest az ágyához ment s azt kérdezte tőle nyilt gyermekszívvel: — Bíró bácsi, igaz, hogy maga is elmegy most a mennyországba? — Ki mondta neked ezt, kis violám? — kérdezte mély megrendüléssel a sir szélén álló. — Ágnes néni mondta a többi néninek, hogy biró bácsi is elköltözik ma a mennyországba, tanítási rendszernek legnagyobb hibája, hogy megelégszik a külső eredménnyel. Csak az értelemmel foglalkozik, aminek következtében nagy tudást lehet fitogtatni, mindazonáltal csak rövid időre, mert a megtanult, de föl nem használt, s nem alkalmazott képzeteket a lélek hamar kiveti. Igy az egész eredmény csak tűzijáték, és a viszszahatás az önmunkálkodást megbénítja, kifáraszt, s az értelem további gyakorlását teljesen megakasztja, s elveszi az ember kedvét minden szellemi foglalkozástól. Másrészt pedig előmozdítja a felfuvalkodást, az öntúlbecsülést, ugy hogy mindenki elég okosnak tartja magát, csakhogy magasabb tekintély előtt ne kelljen meghajolni. Az akarat kiművelése úgyszólván teljesen ki van kapcsolva a modern rendszerből, mivel az irányítást nem tudják megindokolni, sem pedig magasabb indító okokat kitűzni, s a gyermekek tisztán külső vezetése és őrizete teljesen eredménytelen marad, mert a nevelésnél nem az a fődolog, hogy külső cselekedeteket megakadályozzunk vagy létesítsünk. A rendőrség és csendőrség megakadályozhat vagy keresztül hajthat sokat, de nem nevel. A nevelésnek az akaratra kell hatnia. A tapasztalat eléggé bizonyítja, hogy nem lehet a gyermeket teljesen ellenőrizni, s azonfelül a belső lelki állapot nem eshetik ellenőrzés alá, és mégis sokkal fontosabb. mint a külső cselekedetek. A külső nevelési módszer az érzelemre egyáltalában nem bír befolyással, az érzelmi életet kényszerrel nem lehet megközelíteni. A kényszer ellenszegülést, kedvetlenséget okoz és a nevelés további hatása el van veszve. Minden nevelésnek nyitja a szeretet. A szeretetet és tiszteletet meg lehet nyerni, de kierőszakolni nem. Azért az igazi nevelésnek bensőségesnek kell lennie. Azon erők, amelyek a lélek kiképzésére szükségesek, magában a lélekben rejlenek, csak ha a nevelőnek sikerül ezen erőket felkelteni, működésbe hozni és irányítani, keletkezik tetterős és a káros befolyásoknak ellenálló lelkiélet. Léleknek lélekkel kell érintkeznie, hogy megfelelő érzelmet váltson ki. Miként a testek vonzási és taszítási viszonyba állanak egymáshoz, ugy a lelki életben is hasonló vonzalmak keletkeznek s kifelé épen olyan jelenségekben mutatkoznak. Ez a léleknek legjelentőségteljesebb tulajdonsága, ezen alapszik főleg a lelki élet, amely mérvadó az ember jellemére és sorsára. A lelket megnyerő vonzalmat szeretet szónak szoktuk nevezni. A szeretet uralja a lélek többi tevékenységét. A szeretet uralja az egyérzelmű embereket érdekközösség alapján s igy csak is szereteten alapulhat a család, község, társadalom és állam. A szülők a gyermekkel nemcsak a külső életközösség által vannak összekötve, hanem a belső fizikai és lelki hajlamok közössége által is. A gyermek a szülei élet folytatása, a szülők egy része. S ezért a szülők a gyermeknek érzelmi világára oly befolyással vannak, amelyet nem lehet mesterséges uton pótolni. S innét származik a nevelés gyengéje a tanítókra nézve ; s a nevelés csak annyiban sikeres, amennyiben megközelítheti ahova az én anyácskám is elment ... Az ám, az én anyácskám is oda ment, itt hagyott engem. Pedig ő mindig adott nekem jó tejet, de az Ágnes néni sohasem ad. Csak krumplit. A tejet elviszi a piacra . . . Mondja meg azért bácsi, édes anyácskámnak a mennyországban, hogy jöjjön haza! Ö jobban szeret, mint az Ágnes néni. Tejet is ad és a hajamat sem rángatja meg úgy, mikor fésül, mint az Ágnes néni. Gogán Gyuri szeméből köny szivárgott. A zord halálfélelem eltűnt a folyton gyengülő szívből. Édes megnyugvás, boldog remény: a hit szert vigasza szállta meg. — Jól van, kis leánykám, elviszem üzenetedet édes anyádnak! . . . Ne búsulj, lesz ezután számodra tej! A jegyzőért, tanukért s majdan a lelkészért küldött. Megíratta a jegyzővel végrendeletét, melyben házát és vagyonának nagyobb részét alapítványul hagyta a község részére azon kikötéssel, hogy annak jövedelméből a község szegény árvái gondoztassanak, neveltessenek. Mikor Boldog Pál körjegyző megírta a végrendeletet, könnyes szemmel fogott kezet az uj hazába készülődővel: — Biró uram, utolsó Isten hozzáddal üdvözlöm kigyelmedet, mint Dörgös község örökös I bíróját. Gogán György dörgösi biró neve, mig csak a község áll, mindig fenmarad, mint az árvák szerető, gondoskodó édesatyja neve . . . Csite Károly.