ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914
1914-06-07 / 23. szám
XIX. évfolyam. Esztergom, 1914. június 7. 23. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szaru ára 16 fillér. A radikális párt. Esztergom, 1914. június 6. Egy U J politikai párt alakult Pünkösd ünnepén: a radikális párt. Körülbelül 10 év óta fiatal titánok nőttek nagyra szemeink előtt, akik csodálatosan sokszor emlegették a „Kulturá"-t s legfőbb argumentumuk volt: „mi tudósok" s ezzel agyonütöttek minden ellenargumentumot. Ezek az urak nagyot nőttek Kristóffy alatt, a darabont-kormány idején, amikor egyszerre kormányképesek lettek. Most már azt hiszik, hogy eleget emlegették a kultúrát, a tudományt, elég sürün emlegettek jelszavakat, hogy azt higyjék: most már bevette azokat a tömeg. Kiálltak velük porondra a szabadkömives páholyok kül- és beltagjai is, hogy ennek a szerencsétlen országnak sorsát még jobban összekuszálják, hogy az egyházellenes törekvéseknek nagyobb erőt kölcsönözzenek. Programmjuk a támadás, az egyenetlenség, a vallásüldözés, a vagyonrablás (szekularizáció) programmja, amelynek kifejezett mottója a kultúrharc. Vázsonyihoz fordultak protekcióért, azt hitték, hogy a demokrata-párt vezére tárt karokkal fogadja az ifjú pártot, azonban keservesen csalódtak. A vezér azt üzente, hogy „két akadályt állitanak maguknak: a nemzeti érzés és a vallásos érzés elleni agitációt... Az a politikus — úgymond — aki önmagának csinál gátakat, versenylónak jó lehet akadályversenyen, de politikusnak — ló." AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A dörgösi örökös biró. — No, biróné asszonyom, kocintson velem búcsúzóra! — szólt Gogán gazda mosolyogva a feleségéhez a vacsoránál. . — Hova készül kend, hogy olyan bucsuzhatnékja van ? — kérdezte Bábi asszony némi csodálkozással. Gogán Gyuri, dörgösi biró, adós maradt a felelettel, ellenben nagyot sóhajtva mondta: — Hej, biróné asszonyom, holnapután már nem főz ebédet a Dörgös község birájának! De még a — — Irgalmazz Istenem! csak nem vesztét érzi kend?! — szakította félbe az ura beszédét Bábi asszony nagy rémülettel. — De még a dörgösi biróné sem eszik a Gogán Györgyné Lőcs Borbála asszony főztéböl! — folytatta a gazda s nyomatékul fenékig ürítette a piros borral telt poharát. Most már Bábi asszony is megértette a búcsúzkodás okát, miért is haragosan mondta: — Ugyan már, miért rémítgeti az embert a komédiás beszédével! Miért nem beszél világosan, ahogy dukál ?! . . . Aztán ha le is tellett most a három évi bíróság, csak van annyi böcsület az emberekben, hogy újra kendet válasszák meg a község bírójának. Hisz elég sok jót tett a községgel. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. Szinte csodálatosan hangzik ez üzenet Vázsonyi szájából. Ilyen feleletre nem voltak elkészülve a pesti elvtársak. A vezér hűséges csatlósai igazat adtak neki, de egy jó részük ellene fordult, ezek a radikálisokhoz fognak csatlakozni. Különösen az fáj ezeknek a szük látókörű, szánalmasan kicsiny embereknek, a kiknek csak a gyűlöletük nagy a vallás ellen és minden ellen a mi magyar, hogy Vázsonyi nem fogadta el pártprogrammul a szekularizációt. Nagyon helyesen. Ö is azt tartja, hogy a papságerkölcsi testület, amelynél jó kézben van a vagyon. Ö már tudja, hogy a papságtól csak olyanok zsebébe kerülhet ez a föld, akikről nem lehet elmondani, hogy „erkölcsi testület." Aztán belátja azt is, hogy senki sem fogja pótolni azt a rengeteg jótéteményt, azt a kultúrát, mely az egyházi vagyonban találja forrását. Ugy járnának vele, mint a franciák: elrabolta az állam, zsebrevágták a liquidátorok és azoknak, kiknek legjobban fájt rá a foguk, mit sem kaptak belőle. Most már visszasirják a régi jó időket, belátják, hogy az egyházi vagyon elrablásával semmire sem mentek: a katholicizmus virágzik, az állam terhei meg emelkednek. A betegesen fanatikus gyűlölködők tehát elérkezettnek látták az időt, hogy pártprogrammként hirdessék elcsépelt frázisaikat, a valódi szocialista uraságoktól levetett útszéli szólamokat. Most még csak vajúdik ez az embriopárt, de lehet, hogy idővel vak fanatizmusa s a kereszténység elleni ádáz gyűlölete révén sok barátot, sok elvtársat szerez — Hej öreg párom, Bábicám, hiába öregedtél meg velem együtt, mégsem tudod, hogy nincs több oly hervadó virág, mint a hála. Elfelejtették azt már, ami jót tettem velük, ellenben fölpanaszolják, hogy mióta biró vagyok, mindig szivart látnak a számban. Az irigység miatt nem választanak meg újra bírónak. Node, majd teszek róla, hogy a Gogánné Lőcs Borbála asszonyt nem teszik csúffá: nem fogják elcsapni a birónéságtól! — mondta Gogán s vacsora után átballagott Benkö Istók szomszédjához, akiről tudta, hogy legjobban ellene van a megválasztásának. — Istók öcsém, kérni jöttelek. Tudom, hogy most legjobban rád hallgat a falu. Ha szerettek engem, meg ne válasszatok újra bírónak! Öreg vagyok, örülök, ha megszabadulok a terhes hivataltól ; — mondta a kajla bajuszú Istók szomszédnak. — Eszünkben sincs — gondolta, de nem mondta Benkö Istók. Hanem azt mondta: — De biz' megválasszuk újra Gyuri bátyámat. Neki való ember. Esze is legtöbb van hozzá; aztán mint magtalan, vagyonos ember, jobban rá is ér, mint mi a biróskodásra. — Megharagszom, öcsém, ha újra megválasztatok ! — Nem tehetünk róla, Gyuri bácsi. Megválasszuk biz' kendet újra. — Ugy megharagszom, öcsém, hogy eladom minden földemet s itt hagyom a falut. Tyü, az lesz jó nekem: megveszem a szomKéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. majd magának. S épen ezért nem szabad napirendre térnünk fölötte. Kultúrharcért alakult ez a párt, megalakulása keztyüdobás ellenünk. Párviadalra szólit fel bennünket. Jól van, a harcot felvesszük. Ök ugyan azt hiszik, hogy még mindig az egyházpolitikai évek napjait morzsolják, amikor gyerekjáték volt a leteperés. Az az idő már elmúlt. A radikális pártnak erős ellenséggel kell küzdenie, amely fegyverben áll, a modern világ vértezetében, amellyel nem tud megbirkózni a szabadkömüvespáholy hadsereg. Bár erőt érzünk magunkban, nem szabad azért tétlenül bevárnunk a karok összemérését. A harcra készülnünk kell. Még jobban kell a katholikusoknak az egyesületekben tömörülniök, még lüktetőbb, öntudatosabb életet kell kezdeniök, áttörhetetlen erős harcvonalba kell tömörülniök és minden napnak meg kell szülnie a maga szervezkedési munkáját. Ezt az egyedüli helyes programmot hirdeti minden társadalmi beszédében föpásztorunk: dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás is. Tehát mint a föpásztornak hűséges és engedelmes fiai, mint a magyarországi katholicizmus vezérének harcrakész, bátor katonái, kövessük a föpásztort, a vezért a keresztény restauráció nagy munkájában. Minden emberre szükség van mostan, mert ugy látszik, hogy a beköszöntő kultúrharcban teljesen magunknak kell helyt állnunk, hogy a jövő nehéz napjaiban, a vallás elleni hadjáratban még protestáns szédos földjeit! — gondolta nagy boldogan Benkö Istók. Hangosan pedig azt mondta: — Azt ne tegye, Gyuri bátyám, hogy megváljon ősi jussától. Inkább akkor én járok utána, hogy más birót válasszon a község. — Köszönöm, kedves öcsém, a jóságodat. Megjutalmaz érte az Isten s én sem leszek hozzád háládatlan! — mondta Gogán. Teljes megnyugvással távozott haza. S harmadnapra megválasztották ismét három évre bírónak. Benkö Istók ugyanis titokban házról-házra járt, korteskedett megválasztása érdekében. A birtok eladásból természetesen Benkö Istók legnagyobb bosszúságára nem lett semmi sem. Gogán Gyuri tehát három évig ismét vigan szivarozott. Azonban eltelt az ujabbi három év is s harmadszorra nem választották meg Gogánt az atyafiak. — No, kiérdemült biró uram, miért nem búcsúzkodik most is ? — gúnyolódott vele Bábi aszszony a bukás estéjén. — Még rá érek, — mondta hamiskás mosollyal Gogán s készülődött, hogy elmegy hazulról, de nem kellett elmennie, mert akivel beszélni akart, tudniillik az újonnan választott biró, helyébe jött. — Tanácsért jöttem Gyuri bátyámhoz, mint tapasztalt, okos emberhez; — kezdte beszédét Bence Pál, az uj biró. — Megvallom őszintén, tapasztalatlan ember vagyok én; az urak nyelvén pedig épen nem értek, noha ezután gyakran lesz velük dolgom.
