ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-03-23 / 12. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. március 23. 12. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BÉLA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Allelujás élet. Esztergom, 1913. március 22. Nemsokára kétévezrede, hogy az apostolok az első allelujás húsvét jóhirével, a föltámadott Jézus evangéliumával, elindultak a megkorhadt világ megtéritésére, uj életre keltésére. Hirdették Jézus életét, csodáit, halálát és feltámadását, mint hites tanuk és hirnökök tanúságot tettek az uj üdvösség ezen tényeiröl, szóval és végül önnön vérükkel. Ezt tanitotta Péter és Máté, János és a többi szent apostolok. Ezen tanitás gondviselés szerint megőrzött gyümölcseképen maradtak ránk az evangéliumok: szent Márk által sz. Péter tanitása, továbbá sz. Máté és sz. János apostoloké saját szövegezésű evangéliumaikban. Sz. Lukács pedig összefoglalta sz. Péter és Máté tanitását, az ö mestere, sz. Pál missziójának és egyházainak használatára. Sz. Pál maga is hagyott ránk iratokat. Igaz, hogy ezek csak alkalmi müvek, levelek, de mégis feltűnő, hogy ö bennük alig szól Jézus földi életéről és csodáiról ; szent Pál csak a meghalt és föltámadott Krisztust hirdeti, ez az ö iratainak alkalmi voltából származó hézag, ez bennünket a, nemzetek apostolának lelkéhez vezet el. Ö nem volt az Ur földi életének tanuja, ö nem lehetett az Ur életének és csodáinak apostoli tanuja. Sz. Pált a föltámadott és dicsőséges Krisztus hivta és tette meg az ö titokzatos továbbélésének apostolául a nemzetek között. Sz. Pál az egyházban misztikus továbbélő Krisztusnak apostola. Ö a hivek összeségében és mindegyik lelkében szakadatlanul tovább ható húsvétnak, az allelujás életnek apostola. Erre avatta öt megtérése és hivatása. A damaszkusi uton feléje hangzó szózatban. „Saul, minek üldözesz engem?!" Kinyilatkoztatta magát neki a dicsőséges Krisztus. Jézus, kit ö a zsidó papokkal halottnak hitt, csakugyan feltámadott és él. Él ez az ö egyházával, mert a ki egyházát üldözi, öt üldözi. A dicsőséges Krisztus az ö egyháza testének misztikus lelke. Neki Saulnak is fel kell vétetnie ebbe a misztikus testbe hit és csodás erejű szertartás a keresztség által. Ez a sz. jelenés, ez a felértés, ez az átélés és megtapasztalás az ö evangéliuma: a régi embernek megsemmisülése, Krisztussal való eltemetése és az uj embernek a hit és keresztség által való életre támadása és tovább élése Krisztus misztikus testében az egyházban. Ezen eltemetésnek és feltámadásnak eszközlöje és kifejezője a sz. keresztség, mint azt a régi egyházban teljes alámerüléssel kiszolgáltatták. A régi ember alámerül a keresztvizbe, eltemetkezik annak hullámaiba, hogy ezen titokzatos sirnak titokzatos méhéből, megfrissülten, a szent Lélek által Krisztusban uj emberré szülessen, uj életre támadjon. Ezen uj embert nem kötelezi az ó-szövetség régi törvénye, mely csak előkészület volt Krisztushoz és az ö eljöttével értékét veszitette. Ezen uj ember a sz. Lélekből és az evangéliumból él Krisztus misztikus testében. Az eucharisztia szent kelyhe és kenyere, az újszövetség mannája, ez uj élet tápláléka. Ez a Krisztusban való élet a keresztény testét Isten templomává avatja. Ebben az életben a házasságnak is szentnek, hűségesnek és felbonthatatlannak kell lenni, milyen Krisztus frigye egyházával és a lélekkel. Ez a megdicsőült Krisztusnak evangéliuma. Ez hangzik felénk szent Pál leveleiből. Az az allelujás élet. Krisztus feltámadása ezen életnek forrása. „Halálra adatott bűneinkért, feltámadott megigazulásunkért." (Rom. 4, 25.) Krisztus feltámadása által szerezte megigazulásunkat. Nem mintha a bünbocsátást és a megigazulást szét lehetne választani, és ennek két különböző oka volna, mert maga a kegyelem, Isten elevenítő szeretete a mi lelkünkben, törli el bűneinket és szerzi megigazulásunkat. Nem is mintha Krisztus halála által csak a bűnbocsánatot nyerte volna meg számunkra és feltámadása által a megigazulást, mert a feltámadott Krisztus a megszerzett érdem a dicsőség állapotában már nem érdemelhetett ki semmi ujat, mivel már nem hozhatott ujabb áldozatot. Krisztus halála által már megszerezte a bűnbocsánatot és a megigazulást is. De hogy mondja mégis sz. Pál: feltámadott megigazulásunkra ? Hogy volt a feltámadás a megigazulásnak, az uj ember allelujás életének forrása? Krisztus feltámadása a mi hitünknek alapja és legfőbb inditó oka. Az apostol szerint: ha Jézus fel nem támadott, ugy a mi tanitásunk hiábavaló. — Krisztus az ö feltámadása után adta meg az apostolainak a parancsot, hogy hirdessék az evangéliumot. Krisztus feltámadása tehát a tanításnak, igy a mi hitünknek és a hit által a mi megigazulásunknak is kiinduló pontja. Avagy Krisztus halála és feltámadása együtt alkotja a megváltás nagy müvét, és csak különböző arculatját képezik ugyanazon isteni kegyelemténynek, igy az apostol bizonyos megfelelés szerint a bűnt Jézus halálával, a megigazulást Jézus feltámadásával hozza szorosabb összefüggésbe. Jézus halála a bün eltörlését megszerezte, feltámadása pedig a megigazulást jelezte. De szent Pál maga ezeknél még mélyebb vonatkozást keresett Krisztus feltámadása és a mi megigazulásunk, az allelujás élet között. Jézus megváltói müve a puszta meghalásban befejezetlen lett volna, hiányzott volna belőle a diadal. A feltámadás tette fel Jézus müvére a győzelem koszorúját, ez tetőzte be fáradalma ás áldozata érdemeit, ez hitelesitette isteni pecséttel Jézus munkáját. Azonkivül Jézus minket is, nemcsak halálának gyümölcseiben akart részesíteni, hanem az ö diadalának is részeseivé tenni, ez csak a feltámadás által lehetett és, hogy ö valamikép ezen feltámadásának diadalába minket is bevon. Ez történik a megigazulás által, igy a feltámadás közvetlen forrása a megigazulásnak, a Krisztusban való allelujás életnek. Azért sürgeti sz. Pál, hogy egyesüljünk hit által a föltámadt Jézussal. „Mert ha száddal vallod az Űr Jézust és szivedben hiszed, hogy az Isten öt feltámasztotta halottaiból, üdvözülsz." (Rom. 10, 9.) Ha igy hittel egyesülünk a feltámadt Jézussal, akkor a szent keresztségben és más szentségben, a gyónásban a mi megigazulásunkra is egyesülni fogunk a dicsőült Krisztussal. A feltámadás lesz a mi megigazulásunk forrása, mi Krisztusban és Krisztus bennünk él majd allelujás életet. Ebben az életben Krisztus a mi „éltető lelkünk". (Kor. I. 15, 45.) Éltető lélek volt Jézus már földi életében. Az istenség éltető teljessége alakitotta már előre a sz. Lélek által az ö testét, a sz. szűz méhében, ez hordozta és tartotta fönn és tette csodák isteni eszközévé és emelte a természet törvényei fölé. Vizén járt, vihart csillapított, érintése gyógyított. De az isteni gondviselés határozatai szerint földi életében, nem közölhette ezen „éltető lelkét", életteljességét, csak a feltámadás, a megdicsőülés után. A mit sz. Pál az ihletett theologus intuitióban összefoglal, azt elleste és felfogta a szeretett apostol, sz. János az Ur ajkairól: „Hasznosabb nektek, hogy én elmenjek; mert ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jó hozzátok ; ha pedig elmegyek, elküldöm öt hozzátok." (Ján. 16, 7.) De a vigasztaló szent Lélekkel majd a dicsőült Jézus is el fog jönni: „Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok." (Ján. 14, 18.) A megdicsőült Jézus eljön, sőt együtt marad az ö egyházával, hiveivel, azok „éltető lelke" lesz. Átjár majd bennünket, mint egy uj lélek, az uj embernek, a természet feletti életnek életelve, megvilágosítja értelmünket és vezeti akaratunkat, hogy Jézus gondolatait gondolhassuk, Jézus akaratát akarhassuk. Igy adja nekünk a föltámadás a föltámadt Jézust „éltető lelkűnkül" ; igy lesz a föltámadás a megigazulás az allelujás élet forrása. Azáltal, hogy mindezt átélte és átértette lett sz. Pál a feltámadásnak, a húsvéti megdicsőült Jézusnak, az allelujás életnek apostola. Ő ennek erejével bejárta a világot. Rövid négy század alatt ezen széthintett tanitása és az uj életnek csirái az egész világot a Krisztusban uj életre keltették. Verbum Dei non est alligatum, Isten szava, ereje nincs lekötve. Kell, hogy a húsvéti Krisztusnak „éltető lelke" átjárja az embereket és apostolokat avasson magának, kik erejében és hitében kiálljanak az életbe, hirdessék szóval és tettel ezt a folyton uj