ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-03-23 / 12. szám

rában a legelsők között foglal helyet nemcsak az alapítás, hanem a szilárdság, megbízhatóság és mintaszerű kezelés tekintetében is. És mindezt azon régi majdnem megcsontosodott alapelveknek köszönhetjük, melyet a gondos és körültekintő vezetőség követ. Az övéké az érdem, övéké a dicsőség is, mert a viharokban és megpróbáltatásokban gazdag, a küzdelmekkel teljes mai nehéz viszonyok között a mult évről oly megnyugtató és fényes eredménnyel számol be a vezetőség, amely mindnyájunkat öröm és megelégedésre hangolhat. Itt is övéké az érdem, övéké legyen a dicsőség is! és végre, mert a mai közgyűlés van hivatva társaságunk további fejlődése és erősbödésére szolgáló, messze kiható, nagyfontosságú, — milyenek az alaptőke felemelése és az összes szabályzatok korszerű módosítása ügyek — felett határozni. Tisztelt Uraim! Mi, akik társaságunk életét éber figyelemmel kisérjük, örömmel látjuk, hogy a 69 év előtt elvetett kis magból időközben mily nagy, viharedzett, egészséges és terebélyes fa nevekedett, melynek erős, mélyen gyökerezett törzse szilárd alapon ad életet gazdag koronájának, mely alatt ezrek élvezik a fejlődő gazdasági élet szükségleteit és mely évről-évre megtermi az ö édes gyümölcsét, nemcsak a betevők és a részvényeseknek, hanem köszhasznu és jótékony intézményeinknek is. Társaságunk örvendetes fejlődését és különösen a mult évi emelkedését, fényesen igazolja a mai, 20 millió koronás mérlegünk, a 372 millió koronát meghaladó saját vagyonunk és azon körülmény, hogy nagyszabású városfejlesztési alkotásainkon kivül magára jótékony célokra, ez évben is 9197 koronát áldozunk. Az Esztergomi Takarékpénztár ezen eredményteljes, közhasznú és humánus működése nemcsak a mi szűkebb körünkben, hanem országszerte ismeretes és midőn mindezeket innen az elnöki székből is örömmel konstatálom, hálásan köszönöm a vezetőség önzetlen, körültekintő, gondos működését és kérem a Mindenhatót, adja továbbra is bőséges áldását társaságunkra! Ezek után tisztelettel üdvözlöm a mélyen tisztelt részvényes urakat és kérem, szíveskedjenek az igazgatóság által a mai közgyűlésre kitűzött ügyeket letárgyalni. Multi számunkban részletesen ismertettük már a társaság mult évi húszmilliós mérlegének főbb adatait valamint azon nagy horderejű igazgatósági javaslatokat, melyeket az alaptőkének 3 millió koronára való felemelése és az intézeti nyugdíjintézet létesítése érdekében az igazgatóság a közgyűlés elé terjesztett. A közgyűlés valamennyi indítványt ellenvetés nélkül tett magáévá mely körülményt az a határtalan bizalom szülte, mellyel ugy a részvényesek, mint az érdekeltek az intézet vezetősége, de főként a társaság igazgatója Bleszi Ferenc iránt minden vonalon viseltetnek. Az ö fáradhatlan munkásságának gyümölcse az az országszerte elismert fényes polc, melyre vezetése alatt a takarékpénztár biztos lépésekkel jutott előre. A közgyűlés által ezúttal tárgyalt nagyszabású létesítmények szintén az ő nevéhez fűződnek és hivatva lesznek az intézetet ujabb, az eddiginél is még biztosabb alapokra helyezni. A mérleg, nyereségfelosztás és igazgatói javaslatok letárgyalása után a közgyűlés az üresedésben levő igazgatósági póttagok tisztségét töltötte be és egyhangúlag megválasztattak : dr. Andor György min. tan., prael.-kanonok, dr. Koperniczky Ferenc prael.-kanonok, Erőss Rezső főkáptalani jószágkormányzó, ifj. szobi Luczenbacher Pál nagybirtokos, Magos Sándor kir. Ítélőtáblai biró és Zsiga Zsigmond gyógyszerész. HIREK. Krónika. Atyafiak, végre jó hirt krónikálok, Jobb színben nézhetjük immár a világot, Eddig ugy-e, folyton az a nóta járta ; — „Fizetni, fizetni !* — Most fordult a kártya! Eddig mi fizettünk, köles se különben, Most nekünk fizetnek egymásután többen. Meglássátok egyszer kedves Atyafiak, Nem is tudunk férni majd a sok pénz miatt. No de mig majd addig a sors elvezérel, Ne üljünk mi bambán, ölberakott kézzel S mivel nincsen egyéb dolgunk, — sok az ünnep, — Nézzük csak, hogy azon pénzek honnét gyünnek? Legelsőbben is hát a miniszter adott ... De nem pénzt, csak irást — mely zsebünkben hagyott Egyszázötvenezer igazi koronát, Megkönnyítve nagyon a polgárok gondját. Azután meg egy nagy bányatársulatra Akadtunk, amely nem néz semmi kamatra, Egyszeriben igér ezreket minékünk És hogy meg is adja, arról nincs kétségünk. Nos hát Atyafiak, kell-e még több ehhez ? Lám a sors minékünk immár hogyan kedvez! Csak egyszer üssön be hozzánk a szerencse, Lesz elég jó markunk, hogy ki ne eressze! Ha pénz áll a házhoz, vigan van a magyar, Nem panaszkodik, nem komolykodik, szaval, — Hanem maga elé teszi a hegy levét És szól: „Gyütt egy kis pénz, költsük el a felét!" . ,. (-•) A konferenciákról. Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! Dr. Rott Nándor prelátus-kanonok ur tudvalevőleg f. hó 16., 17. és 18-án a helybeli Katholikus Körben szépszámú úri hallgatóság előtt konferenciákat tartott, melyek lelkemben olyan érzelmeket és gondolatokat váltottak ki, hogy lelkiismeretem kényszerit azok közzétételére. Az emiitett három napon át úgy éreztem, hogy ezek a napok Esztergom város intelligenciájának hitéletében fordulópontot jelentenek. A prelátus úr oly meggyözöleg tárta elénk szent hitünk igazságait, hogy sziveinket a kegyelmek tüze lángra gyullasztotta. Azt éreztem, hogy tűz emészti szivemet, mely a salakot kiolvasztja abból s felemelte szivemet ahhoz, kinek lánglelke egybeolvasztott mindnyájunkat Jézus szerétében. Nem tehetek róla, de úgy éreztem, mintha Jeruzsálemben abban a teremben lettem volna, ahol a Szentlélek tüzes nyelvek alakjában szállt az apostolokra. Ha fizikailag nem láttam Rott prelátus feje fölött a tűznyelveket, de lélekben éreztem, hogy ugyanaz a tűznyelv beszélt a prelátus ajkairól. Égette lelkemet s napról-napra tisztábban láttam az igazságot, mely örök, mely megrázó, mely a szivet tetterőre tüzeli. Tetterősnek érzem magamat s e lapok hasábjain kívánok szólni társaimhoz, kik velem együtt hallgatták az apostoli szózatot. Néhány év előtt hallottam Székesfehérvár lánglelkü püspökét, dr. Prohászka Ottokárt, midőn a Pázmány Egyesület gyűlésén azt fejtegette, ha Szt. Pál napjainkban élt volna, sátorkészités helyett újságírással kereste volna kenyerét. Amint Rott prelátust hallottam, az jutott eszembe, Esztergomban Szt. Pál bizonyára nem újságírással, hanem konferenciák tartásával foglalkozott volna. Az újságírás is fontos dolog, de még fontosabb a konferenciázás, mivel Üdvözítőnk nem azt mondta, hogy menjetek és újságot írjatok, hanem „menjetek és tanítsatok". Igaz ugyan, hogy az újságban is lehet tanítani, de nem oly közvetlenül, mint a konferenciákon. Rott prelátus konferenciáinak meggyőző ereje ebben rejlett, hogy nem vezetett a filozófiai fejtegetések szkepticizmusra hajló labirintusába, hanem az élet igazságaival győzött meg. Az első napon megrázó erővel fejtegette azt az igazságot, hogy mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkének kárát vallja. A második napon világos előadásában azt az igazságot értette meg velünk, hogy eleven, élő tettekben nyilvánuló hitre, készségre, jó akaratra van szükségünk, mellyel ha kell, áldozatok, lemondások árán is meg kell vallanunk Jézust. Nem szabad Öt szégyenlenünk. A párisi üstfoltozó példája örökké ott fog lebegni előttem, amint a kaszárnyában regruta társához szegődik s megvédi azt gúnyolódó társaival szemben. Igenis, az üstfoltozó példáját akarom követni s hitemet megvallani, ha kell lemondások, szenvedések árán is, hogy föltaláljam az igazi boldogságot Krisztusban. A harmadik napon az igaz férfias és elégtételre kész bánatot ébresztette fel lelkemben a prelátus úr szózata s igazán mondhatom, régóta mentem oly igaz bánattal és komoly javulást ígérő akarattal a gyónószékhez, mint most, a prelátus úr szózatának hatása alatt. Koronája volt a konferenciának az a meleg családias jelenet, mikor a Kath. Kör igaz krisztusi jellemű elnöke, a jó „Lajos bácsi" odaállt és keresetlen melegséggel köszönte meg a prelátus úrnak az odaadó, apostoli fáradozást. A prelátus úr szokott szerénységével az érdemet elhárította magáról, de hát azért megengedi a prelátus úr, hogy itt is e nyilvánosság előtt köszönetet mondunk neki a vett kegyelmekért. Mert igaz ugyan, hogy Krisztus lelke volt az, amely belőle hozzánk szólott, azonban Krisztus Urunk is csak oly szívben lakozik, amely hozzásimul, hozzá ragaszkodik s követi Öt igazán. Ez az imitatio Christi, engedjen meg Prelátus úr, az Ön személyes érdeme s ezt nem szabad a véka alá rejteni, azért e soroknak csak az volt a célja, hogy a prelátus úr örvendezzen velünk s boldog Allelujánkba, melyet tulajdonkép prelátus úr intonált, vegyüljön bele hangjával, tiszta angyali hangjával. Alleluja ! Alleluja ! Társaimhoz pedig, kik velem együtt hallgatták a prelátus urat, egy kérésem volna. Ahogy a prelátus urat ismerem, neki az szerezne legnagyobb örömet, ha megalakitanók Esztergomban is Győr, Sopron, Pécs, Nagyvárad, Szeged, Temesvár stb. városokhoz hasonlóan az Urak Kongregációját. Hogyan? Erről majd legközelebb. Esztergom, 1913. március 20. Egy jelenvolt. * Személyi hirek. Dr. Andor György prelátus, min. tanácsos a nagyhetet és az ünnepeket városunkban tölti. Molnár János prelátus szombaton délután Esztergomba érkezett. Grusz Lipót prépost, katonai főpap a nagyhetet Esztergomban töltötte és részt vett a főszékesegyházi szertartásokon. * Ebéd a hercegprímásnál. Boldogult Simor kardinális szép szokásához hiven, Csernoch János dr. hercegprimás is meghívta nagycsütörtökön az asztalához a fökáptalant és a helybeli papságot. * A főszékesegyházi énekkar húsvéti műsora. Marc, 23-án. Húsvétvasárnap, ifj. Büchner A.: Ecce Sacerdos v. kar. és zenekarra. Intr. Comm. choraliter. P. Griesbacher: Grad. Haec dies, v. kar sequ. Victimae paschali, choraliter. M. Haller : Off. Terra tremuit, 5 sz. v. kar. J. Rheinberger : Mise (f moll) v. kar és zenekarra. Zenekarra irta: I. Meuerer. Pápai hymnus népének unisono org. kis. D. u. Vesp. Falsobordoni, antiphonák az uj Antiphonáléból. Márc. 24-én. Húsvéthétfő. Int. Comm. choraliter. P. Griesbacher: Grad. Haec dies, 4. sz. v. kar. sequ. Victimae choraliter. J. Mitterer: Grad. Haec. dies 4 sz. v. kar. sequ. Victimae choraliter V. Goller: Off. Angelus Domini 4 sz. v. kar. org. kis. Griesbacher: Mise op 141 v. kar. org. kis. Délután Vesp. falsoborodni. Márc 25-én. Husvétkedd. Intr. Comm. choraliter. J. Mitterer : Grad. Haec dies 4 sz. v. kar. sequ. Victimae choraliter, Mitterer: Off. Intonuit, 4 sz. v. kar org. kis. Witt: Missa Exsul, tet. 4 sz. v. kar org. kis. Márc. 26-án. Intr. Comm. eb. Witt. Grad, v. karra sequ. Victimae és off. choraliter. Lobmiller mise A dur v. kar. III. Credo ch. Márc. 27-én. Intr. Comm. ch. Witt. Grad, v. karra, sequ. Victimae és Off. choraliter. Goller : missa Clementi v. k. org. k. Márc. 28-án Intr. Comm. ch. Witt. Grad. v. karra, sequ. Victimae és Off. choraliter. Mise Sin* genberger (e moll) v. karra org. kis. Márc. 29-én. Intr. Comm. ch. Witt. Grad, v. karra sequ. Victimae és Off. choraliter. M. Haller : Missa Qarta v. kar. org. kis. Márc. 30-án. Fehérvasárnap. Intr. Comm. és Grad, choraliter M. Haller: Off. Angelus Domini, v. kar. Seyler K. mise 21. (C dur) v. k. zenekarra. D. u. Vesp. Falsobordoni. ifj. Büchner A. Hymnus Ave Maris Stella, vegyes-, női-, férfikara és choraliter. * Főegyházmegyei hir. Dr. Mihálek János felsöradosi esperes-plébános kineveztetett Sasvárra plébánosnak. * A nagyheti szertartások lefolyása a bazilikában. Megható ünnepélyességgel folytak le ez idén a bazilikái egyházi szertartások. Virágvasárnap ünnepélyes barkaszentelés volt, melyet Csernoch János dr. hercegprimás végzett. Majd ünnepi mise volt, melyet Roszival István dr. prelátus-kanonok, főszékesegyh. föesperes mondott. Nagyszerdán d. u. 3 órakor megkezdődtek Jeremiás siralmai, melyeket a növendékpapok énekeltek. Nagycsütörtökön az ünnepi szentmise alatt Csernoch János hercegprimás olajokat szentelt, fenséges szertartás kíséretében. A főpásztor ez alkalommal teljes bíbornoki ornátusban jelent meg. Az asszisztenciában résztvettek a következők: Infulati: dr. Rajner Lajos és Graeffel János nagyprépost-helyettes. Diaconi assistentes: Fehér Gyula dr. és Koperniczky Ferenc dr. prelátuskanonokok. Archidiaconus: Roszival István dr.