ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-03-16 / 11. szám

éven át magas színvonalon mozgott, mert az 1911. évről áthozott 5% bankkamat évközben le nem szállott, sötaz 1912. október 25-én 5V2°/o-ra, november 15-én pedig 6°/o-ra emeltetett fel. Egyébként az 1912. év, dazdasági tekintetben ellentétes jelenségek mellett folyt le, mert mig az év első fele, a jó termés kilátások és az ipari fellendülés folytán már szép reményekre jogosított, addig annak másik fele, különösen pedig utolsó negyede a balkán háború folytán, nem várt kedvezőtlen körülmények között záródott. Az országos pénzügyi helyzet — bár mérsékelt arányokban — a helyi piacon is éreztette hatását, — mert az első félévben mutatkozó üzlet emelkedés az év második felében váratlanul megszűnt és igy az üzletkötéseknél nekünk is, nálunk eddig szokatlan visszatartást kellett gyakorolnunk. Öröm és megnyugvásra szolgál azonban, hogy mindezek dacára az összes üzletágak az elmúlt évben is kivétel nélkül emelkedtek. Nem oly arányú ugyan ez emelkedés, mint az előző években, de az adott körülmények között, mégis méltánylást érdemel. Betétek a balkáni háború kitörése alkalmával némi hullámzást mutattak, de ezen, csupán a kisebb betevők egy kis részénél jelentkező, teljesen indokolatlan aggodalom is megszűnt és ma már a pénzek javarészt, ismét visszafolynak. De a betevők nyugtalanságára ok különben egyáltalában fenn sem forgott, mert ha figyelembe vesszük a tekintélyes törzsvagyont és tartalékokat, a kivétel nélkül jó helyen bekebelezett és még háború esetén is feltétlenül biztos nagy jelzálogos követeléseket, valamint egyéb szilárd alapokon álló kihelyezéseket, végre a legjobb címletekből álló, négy millió korona értékű és biztonság szempontjából páratlan alacsony árban felvett értékpapír-tárcát, meggyőződhet a szemlélő arról, hogy a magán érdekek minden irányban, mindenkor teljesen biztosítva vannak. Egyébként a betevőknek ezeken kívül még a társaság közel háromnegyed évszázados szolid ügykezelés is teljes garanciát nyújt; pedig ezen idő alatt nem egy háborút élt át anélkül, hogy a reá bizott betéteknek csak egy fillérje is kockára került volna. Ugyancsak a betétek biztonsága érdekében az értékpapir-tárca ez évben ismét 464.230 koronával gyarapittatott, ugy hogy az 1912. évi mérlegbe már 3,698.480 koronával szerepel, — és tekintve a felvett alacsony árfolyamokat továbbá a mérlegben kimutatott 500.000 K értékpapír árfolyam különbözeti tartalékot, kitűnik, hogy még a jelenlegi párját ritkító alacsony árfolyamokkal szemben is 26% értékpapír-tartalékkal rendelkezik és igy ezen, úgyszólván példa nélkül álló, elővigyázatra valló szolid eljárás, ugy a betevők, mint a részvényesek teljes megnyugvásával és elismerésével találkozik. A bemutatásra kerülő mérleg főbb adatai a következők: alaptőke 2,000.000 K; kölönféle tartalékok 753.998.— K; nyugdíj és jótékony alapok 378.237.— K; betéti tőkék 15,610.588.— K; előre fizetett kamatok 200.312.— K; tiszta jövedelem 247.958.— K; kötvény 13,599.596.— K; váltó 1,684.640.- K; előleg 130.723.— K; értékpapír 3,698.480.— K; ingatlanok értéke 446.470 — K; a brutto jövedelem, kamatokból 1,160.429.— ; ingatlanok béreiből 37.826.— K. Fent emiitett tiszta jövedelem a következőleg kerül felosztásra: 1. Tartaléktőke 107o-os járuléka 24.795 K 78 f. 2. Osztalék részvényenként 190 190.000 6.511 4.341 10.852 9.197 2.259 65 11 76 42 K-val 3. Igazgatósági jutalék 4. Igazgatói jutalék 5. Tiszti jutalék 7. Jótékonycélok 8. Különleges tartalék-alap Összesen 247.957 K 72 f. A társaság kedvező üzlet eredménye, annak alábbi nagyarányú forgalmából is kiviláglik: Takarékbetétek állaga 1912. év végén betéti könyveken 14,259.571 K 44 fill., folyószámlákon 1,351.015 K 76 fi'l. összesen 15,610.587 K 20 fül. ezzel szemben az 1911. év végén volt betéti könyveken 14,238.325 K 76 fill., továbbá folyószámlákon 517.834 K63 fill, összesen 14,756.160 K 39 fill., emelkedés tehát 854.426 K 81 fill. Jelzálogos kötvénykövetelések összege az 1912. évi mérlegben 13,599.595 K 51 fill., míg az előző év végén volt 13,581.088 K 43 fill., tehát többlet 18.507 K 08 fill. Váltótárca értéke tőkében 1912. év zártával 1,684.640 K 24 fill., az előző évről áthozatott 1,540.998 K 15 fill., ekként a szaporodás 143.642 K 09 fill. Előleg (zálog) tőke most 130.722 K 75 fill., mult évben volt 53.744 K, tehát itt is emelkedésként 76.978 K 75 fill, többlet állapitható meg. A mai közgyűlés elé terjesztett igazgatósági indítványok között olvassuk, hogy a takarékpénztár eddigi 2,000.000 koronás alaptőkéjét, jobb pénzviszonyok beáltával 3,000.000 koronára kívánja felemelni, mely akként van tervezve, hogy minden két régi részvény után adatnék ki egy uj, 2000 kor. névértékű részvény, 3000 kor. befizetés ellenében. Gondoskodás történne azonban arról is, hogy aki egyébként igen előnyös és hasznos részvénykibocsájtásban részt venni nem kivan az elővételi jogát cca 400 kor. körüli árban értékesítheti és amellett régi részvénye csorbítatlan értékben sőt 200 koronára emelkedő ostalék hozammal marad birtokában. E tervezett alaptöke felemeléssel együtt az alapszabályok megfelelőleg módosíttatnak, továbbá intézkedés történik, hogy a nyugdíj-, ügyviteli és szolgálati szabályok, részben a modern kor igényeinek megfelelőleg, részben pedig a belső kezelés szabatosabb meghatározása érdekében módosíttassanak. Végül a takarékpénztárról általában ide iktatják egy országos nevű közgazdasági és finánc kapacitás tollából a következőket: „Az Esztergomi takarékpénztár a legérdekesebb megtestesitése mindazoknak az erényeknek, amelyek a takarékpénztári intézményhez fűződnek. Részvénytársaság, mint csekélyke kivétellel az összes magyarországi takarékpénztárak, de a részvényesek érdekeinek gondos istápolása mellett nem feledkezik meg arról sem, hogy istápolása annak a városnak kulturális, gazdasági és közművelődési meg esztétikai türekvéseit is, mely otthont adott neki. Az Esztergomi takarékpénztár egész Esztergomé." HIREK. Karcolat. Festett falak mögött. ELŐSZÓ. Parányi dióhéjban lesz a mostani politikai árnyalat bemutatva, amelynek alapján szines minitür kép fog elénk rajzolódni. I. FELVONÁS. (Történik egy képviselő lakásán. Idő: jelenkor. Személyek: egy munkapárti képviselő, egy választópolgár a képviselő kerületéből és egy szolga.) Képviselő. Tehát kedves polgártársam figyeljen ide és hallgassa meg amit mondani fogok. Választó. Csupa fül vagyok nagyságos képviselő úr. Szolga. Én is odafigyelhetek? Képviselő. Bánom is én! Én csak a polgártársaimmal törődöm, mert kend nem az én választóm. Szolga. De még szüksége lehet a nagysás urnák rám. Lesz még egyszer választás a világon ! Képviselő. Brrr! fogja be kend a pofáját. Nos ! Drága magyar vérem ! Tudom, hogy miért jött ön hozzám s tudom, hogy kerületem vezére ön. Ebből kifolyólag meghajlok én a kerületem nagysága és bölcsessége előtt és kilépek a munkapártból . . . Választó. Éljen a szeretett képviselőnk! Szolga. Éljen ! Éljen ! Képviselő; . . . kilépek a munkapártból, mert a forrón szeretett drága magyar hazánk üdve, boldogsága, azonkívül a kerületem polgársága úgy kívánja. Szolga. Éljen ! Éljen ! Képviselő. Kuss te János ! Kend fogja be a pofáját. Választó. Éljen ! Képviselő. Köszönöm, ezerszer köszönöm kitüntető szívélyességet. Egyben pedig bátor vagyok a következő levelet felolvasni, melyet a pártelnök úrhoz intéztem: semmire sem megy a nagyszámú ellenséggel, fölkapta nyergébe szép, fiatal feleségét és menekült. A török utána. A jó paripa nem sokáig birta a kettős terhet, az üldöző törökök egyre közelebb jöttek a magyar vitézhez. Ekkor Dobozy, leszállván lováról, megölelte feleségét és markolatig döfte kardját hitvese szivébe, nehogy az a kegyetlen ellenség kezébe kerüljön. Maga pedig elszánt dühhel rohant rá a törökre, vitézül küzdve esett el, ott a három fa alatt." Nem a Dobozy-fákról, hanem a hős halála helyéről vitatkozott nemrégiben a tudomány. Kies megyénknek véletlenül két Marótja van. A mohácsi vész után följegyzett értesítések bizonyára hallomások utján keletkeztek. Igy történt, hogy az egyik krónikás Puszta-Marótra jelöli ki Dobozy halálát. A tudomány és a hagyomány pedig nem ikertestvérek nálunk, hanem mostohatestvérek. Az ősi hagyomány a pilismaróti emlékfákat Dobozy-fáknak nevezi. Ha Pusztamaróton ültetett volna a kegyelet Dobozy emlékére csak egy szál fát is, akkor lemondhatnának a pilismarótiak lelkes hitükről és átangedhetnék az esztergommegyei dicsőséget Pusztamarótnak. A többit regéljék el a pilismaróti hires régi fák. Rákóczi Ferenc korából több emlékfánk maradt fön. Jókai Mór a „Nagyenyedi két fűzfáról" pompás elbeszélést irt. 1704-ben a nagyenyedi derék diákok védelmezték meg az ellenségtől. A váratlan támadást hevenyészett dorongokkal és kaszákkal verték vissza. Persze tüzük is volt puskapor helyett. Két diadalmas diák az ellenség elkotródása után földbe szúrta véres füzfa-dorongját. A karók meggyökeresedtek és emlékfákká erősödtek. A zborói várban „sub centum tillis" (a száz hársfa alatt) keletkeztek a fejedelem parancsai és irásai. Máramarosban, az urmezei határban ma már csak kiszáradt, hatalmas törzse áll annak az ősi szilfának, a hol a bujdosó fejedelem utolsó ebédjét költötte el hazájában. A buzgó és hazafias rutének keresztet állítottak a nagyemlékű törzs alá és eljárnak imádkozni Rákóczi Ferenc üdvéért. A zivataros évszázadok emlékfái után most már a kulturfák nőnek ki hőseink vérével megszentelt anyaföldünkből. A somogymegyei Kisasszond közelében a Sárközy-családnak hatalas erdeje volt. Midőn Csokonai Vitéz Mihály Somogyban kalandozott, ide szeretett elbújni, a dus erdőbe. Az egyik legizmosabb fa árnyékában irta meg a „Magánossághoz" cimű kedves dalát. Az erdő kiirtásakor Csokonai bükkfája megmaradt a kegyelet és szeretet emlékére. Kisfaludy Sándor költőnknek Badacsonyban csinos szőleje és gondos gyümölcsöse volt. A népszerű költő a maga versíró kezével nemesitette és ojtogatta gyümölcs-csemetéit, a melyek ma is pompásan teremnek. Budapestnek nem sok a régi hires fája. Legnépszerűbb mégis a Normafa. A ki a Zugligetben üdült, az bizonyosan meglátogatta a Normafát. Ezt a régi bükkfát valamikor Viharfának nevezték, mert csakugyan sokat dacolt az elemi erőkkel. Szabadságharcunk után az elnyomatás keserves esztendeiben ide zarándokolt az uj nemzedék, az egyetemi hallgatóság, az írók és művészek társasága. De az uj nemzedék is. Az egyetemi hallgatók épen ugy, mint a Nemzeti Színház tagjai szívesen találkoztak a Normafánál. Az együttérzö társaságra itt nem leskelődött semmiféle zsandár vagy spion. A színművészek keresztelek el a Viharfát Normafára, mert azok csak akkor rándulhattak ki oda, ha a Nemzeti Színházban véletlenül nem volt előadás, tehát szünnapon, norma-napon. Nevezetes a budapesti Városligetnek az a néhány fája, a hol Deák Ferenc szokott rendes társaságában üdülni és az ország érdekében eszméket cserélni vagy néhány vidám adomán mulatni. A nevezetes fák helyét emléktábla jelöli. Arany János is megszentelt néhány margitszigeti fát, melynek csöndjében megható szép költeményeket irt utolsó éveiben. A Margitsziget akkori gazdája, József kir. hercegünk kegyeletéből a dicső költő mellszobrát állíttatta föl azon a csendes helyen, ahol pihenni és merengeni szokott, midőn a szigeten tartózkodott. Emlékezetes fákat talál a kiránduló a visegrádi erdőben, közel a Mátyás-forráshoz. Azokat a hatalmas gesztenyefákat Róbert Károly királyunk honosította meg hazájából, Olaszországból. A leányfalvai Gyulai Pál villa kertjébe még Szendrey bácsi, Petőfi Sándor és Gyulai Pál apósa ültetett gyümölcsfákat. A jó Isten megengedte neki, hogy neveltjei gyümölcsét élvezhette. Pilismaróton, a vallásalapi főerdészi lak valamikor hírneves írónőnk ííajza Lenke villája volt. A mult évszázad hatvanas éveiben gyakran megjelent ott az ország bölcse, Deák Ferenc. A kegyelet ma is gondozza ezeket a híres emlékfákat. Tömérdek régi fa van még azonban mindenfelé. Valamelyik tudományos társulatunk már elkészíthetné róluk az országos érdekű inventáriumot.