ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-11-23 / 47. szám

is szükséges mulattatva megkedveltetni. Egy lelkes kis csapat indította meg a mozgalmat: Maiina János, Kollár István plébános, Vaszary Kolos, Ács Flóris, Kovács Ábel és Feichtinger Sándor. Az agitáció munkáját beszédekkel és cikkezéssel Vaszary Kolos végezte, akinek igy alapvető szerep jutott a mű létesitésében. Az agitációnak, gyülésezésnek csakhamar meg lett az eredménye : 13 alapító, 409 rendes tag tömörült társulatba s 3198 forintot hozott össze. Az alakuló ülés 1863. jun. 14-én volt, amely a következő ideiglenes tisztikart is választotta meg: Elnök Maiina János, pénztáros Kollár István, jegyző Kovács Ábel. Választmányi tagok: Vaszary Kolos, Mattyasovszky Lajos s Kollár Péter. A tagok folyton szaporodtak, Scitovszky János bibornok, hercegprímás elfogadta a kisdedóvó társulat védnökségét. Első otthona, az intézetnek a Duna utcai Kovács-féle ház volt. Nevezetes momentum volt az alakulás íinancirozásához az 1863-iki visegrádi majális, mely 255 forinttal gyarapította az intézet pénztárát. 1863. októberben, a helytartó tanács megerősítése után végleges tisztikart választottak s elnöknek Zalka János kanonokot választották meg. Az ünnepi megnyitás 1863. nov. 15-én volt s a megnyitó sz. misét maga a hercegprímás mondotta. Részt vett az egész ünnepségen s a nap emlékére 1000 forintos alapítványt tett. A felavatás után a kisdedóvó megkezdte működését s mindjárt az első évben közel 300 kisded tanítványa volt. Első óvója Német Antal volt. A mindinkább szaporodó növendékek miatt csakhamar külön megfelelő otthonról kellett gondoskodni. Több kísérletezés után végre mai otthonát 11.000 forintért vette meg Kakass Ferenctől s 1865 ben Sz. Erzsébet napján ünnepiesen átadta rendeltetésének. Scitovszky prímás halála, Zalka elnök püspökké nevezése s Német Antal óvó lemondása súlyos veszteségek voltak a társulatra s az intézetre. Pótolta a veszteséget, hogy Simor János, az uj hercegprímás lett a védője, Majer István kanonok az elnöke s Szabó László az óvója. Az óvó mindenkori igazgatója a belvárosi plébános lett. Simor János halálával Vaszary Kolos, az egykori alapvető lett a védő s Majer István után Pór Antal, majd Venczell Antal kanonokok az elnökök. Az utóbbi alatt a társulat vagyoni ereje lehetővé tette, hogy 1909-ben megvegye a Deák Ferenc utcai Seifert házat. Vaszary Kolos lemondása után Csernoch János lett a társulat védője s Venczell Antalnak betegsége miatt történt lemondása után dr. Fehér Gyula prelátus-kanonokot választották meg elnöknek. A félszázad alatt 6000 gyermeket részesített az intézet a testi s lelki nevelés áldásos gondozásában. Szabó László lemondása óta a pedagógiai célnak megfelelően, nőt választottak óvónőnek. Ezt a tisztet nemcsak buzgósággal s keresztény szellemmel, de kiváló szaktudással Kubicza Anna úrasszony, Szvoboda Román felesége tölti be igen helyesen. Maga a jubileum ünnepély, melyen a régi volt növendékek is szép számmal működtek közre, a következőképpen folyt le: A nagy gonddal összeállított műsor stílszerű pontokban ölelte fel az ünneplés tárgyát, a társulat működésének kulturális értékét s becsét. Az ünnepélyt hálaadó istentisztelet előzte meg, melyet dr. Fehér Gyula prelátus, társulati elnök mutatott be a belvárosi templomban. Utána az ünneplő közönség — Esztergom társadalmának szine-java, — átvonult a főgimnázium dísztermébe. Az ünnepélyt dr. Csernoch János hercegprímás, a főkáptalan több tagja s más polgári s katonai méltóságok is megtisztelték megjelenésükkel. A műsort Táky Gyula karnagy műkedvelő énekkara vezette be „Anyanyelvem" c. műdalával, melyet az énekkar kifogástalan összhangban adott elő. Szvoboda Románnak ez alkalomra irt Prológusát Szecskay Marianna adta elő. A bájos előadó, kinek nevéhez több fényes siker fűződik, ezúttal igazán elbűvölte a közönséget pompás előadó művészetével. Szecskay Marianna ezuttali fényes sikere kétszeres elismerést érdemel, mert a költemény nehéz tárgyát kiváló finom érzékkel adta elő. Kotra Klára óvodás kedves kis versben köszöntötte az ünneplő közönséget, majd Etter Pál főgimnáziumi tanuló játszott nagyon szép sikerrel egy zongoradarabot. A Társulat ötven éves működéséről Mátéffy Viktor, a kisdedóvó igazgatója tartott előadást, melyben lendületes szónoki fordulatokkal ismertette a társulat működésének kulturális értékét. Dr. Szilárd Béláné igen szép s nagy iskolázottságról tanúskodó hangján énekelt a közönség lelkes tüntetése mellett két műdalt, majd dr. Berényi Zoltán ügyvéd szavalta el Szvoboda Román „Ötven év" c. alkalmi költeményét meleg, szines, rutinos előadással s lebilincselő hévvel. Utánna Paulovits Géza és Borús Endre székesfővárosi zenetanárok s Borús Pál tanítójelölt játszották el Mozart j,Zongora-trió"-ját olyan művészi interpretálással, melyhez hasonló zenei élvezetben az esztergomi közönségnek a Turul dalárdájának itteni szereplése óta nem volt része. Homor Imrének gyönyörű, mélyértelmű epilógusát Vavrecska Rezsőné szavalta el a legteljesebb elismerésre méltó, kedves, igazán megnyerő előadásban. Fehér Gyula prelátus-kanonok mondotta végül a magas színvonalon álló és apostoli hévvel előadott ünnepi s egyúttal záró beszédet. Beszédét a következő lendületes szavakkal fejezte be: „A gyermek szeretete hozta létre 50 év előtt; ez a szeretet tartotta fönn 50 éven át, ez a szeretet munkálta benne a kisdedek testi és lelki nevelését; ebben a szeretetben birja további fennmaradásának és áldásos munkásságának biztos zálogát; és most mikor szerény ünnepségünk keretében áldva emlékezünk meg azokról, kik az intézetet 50 év előtt megalapították, köszönetünket rójuk le azoknak kik fönntartották és benne a kisdedek javán munkálkodtak, ugy azoknak, kik megjelenésükkel ünnepélyünket kitüntették; az embert egyedül megváltó és megnemesitő isteni szeretet nevében fordulunk mindazokhoz, kikvalaha intézetünk növendékei voltak és mélyen tisztelt ünneplő közönségünkhöz, hogy intézetünket áldozatos szeretetükkel tovább is fenntartani és az emberiség igaz boldogságára irányuló szerény munkásságában támogatni kegyeskedjenek." Dr. Fehér prelátus indítványára a jubiláns közönség táviratilag üdvözölte Vaszary Kolos bibornokot, az intézet egyik alapitóját. Taky karnagy énekkarának szép dalai mellett oszlott szét a nagyszámú s előkelő közönség. Öreg dedós. — Hol van Zichy János? Nincs benn a delegációban. Ez a száraz tény. A volt Lukácskormány minden tagja benn van, csak ö nincs, ki a Lukács-Désy-pör tárgyalásakor ott hagyta Lukácsot és kilépett a kabinetből. Ezért a lépéseért most megjött a Lukács boszuja. A dolog minket közelebbről érdekel. Sokan azt mondják, hogy a keresztény világnézet alapján álló képviselők ne csoportosuljanak külön. Menjenek be az uralkodó-pártba s ott érvényesítsék befolyásukat. Hát most itt van megint egy eklatáns példa. Hogyan menjek be én, vagy más abba a pártba, hol még egy Zichy János is megbűnhődik, ha lelkiismeretére hallgat. Bizony-bizony tökéletesen igaz az, hogy a parlamentben nem személyek, hanem pártok állnak egymással szemben s a személyeknek a pártfegyelem előtt meg kell hajolniok. A szellemi és testi hygienia a szemináriumi nevelésben. Dr. Zelenyák Jánostól. (Folytatás.) Az ifjúság lelke ós érzelmektől áradó szive barátság után sóvárog, mintha érezné, hogy szive sohasem fog bensőbben érezni, nemesebben dobogni mint éppen ebben a korban, és hogy a megkötött barátság kötelék, bár rózsák virágaiból van fonva, mégis szótszakithatlan. A barátságkötésnél legyen óvatos az ifjú és éber az elölj áró. Az ifjú levita férfivá, a szó legnemesebb értelmében vett férfivá fejlődik. Mint világi papnak a világban élve mégis a világ ellen kell küzdenie. Az állampolgárság láncának ő is egyik szemét fogja képezni ós mint az egyház szolgája a felsőbb régiók dicsőségének hirdetője, apostola lesz. Krisztus országa, melynek ő lesz kiváló polgára, nem e világból való. J&iS ebben a látszólag ellentétes helyzetben a férfias erő és bátorság lesz a megmentője. Az élet viharait ne keresse hetykén, elbizakodottan, vakmerően, de szálljon velők szemben merészen, ha magasztos hivatásának útját kereszteznék, célját veszélyeztetnék. Csak a férfias bátorság és a küzdelemben való kitartás adja meg jellemének acélosságát. Minden viharban az legyen jelszava: a nehézségek, a torlódó hullámok csak azért vannak, hogy legyőzzem erővel, bátorsággal, kitartással, testi és szellemi energiáimnak kifejtésével. A helyesen nevelt levita ideálokat hoz magával a világba, melyeket átplántálni törekszik, mit ha nem tenne, csak lelki szegénységét ós tehetetlenségét árulná el, de ügyelnie kell arra, nehogy az ideálok zátonyaivá váljanak. A nemes, magasztos eszméket józansággal kell kisérnie, mert hogy az elérhetőt megragadhassa, az elórhetlennek látszó legmagasztosabbat kell szem előtt tartania. Ez a helyes óletberendezettségnek felette fontos törvénye, mert az alázatosság erő; sáncai között tartja fenn a lelkesedő papot. Azt se felejtse el, hogy ő tökéletlen gyarló ember, tehát alkotásán, munkáján is meglátszik még a hiányok bélyege, de mivel mindent megtett, a mit csak megtehetett, kedélye nyugodt lesz, és a lelkiismeret nyugalmában találja majd nemes fáradozásának jutalmát. A legnehezebb ideálok rohammal nem érhetők el, az ilyen roham csak az erőket emészti fel, a megfontolt lépés közelebb visz. A magasztos hivatásnak fenséges eszméit a praktikus életben kell érvényesiteni. Es éppen ezen munkájában akad legfőbb nehézségre, legyőzhetetlennek látszó akadályokra. A saját magával, a viszonyokkal, a világgal való elégedetlenség kisértetképen emelkedik a talajból és próbára teszi testi és szellemi energiáit. Ilyenkor résen kell lenni, összes erőit össze kell szednie. A saját erejének túlbecsülése vagy gondatlanságba sodorja vagy a legveszedelmesebb kisértések karjaiba veti, melyekből nehéz a gyors kibontakozás. Jegyezd meg magadnak ifjú levita, hogy az okos gondolkodás és az észszerű cselekvés és akarás között mély örvény tátong, melynek áthidalása sok évi fáradságos munkába kerül. Hiszen az élet forgatagában sok mindenféle elem torlódik össze, s mind meg annyival meg kell küzdened. De van világosan meghatározott célod — erre kell törekednek, s óva intlek az első még jelentéktelennek látszó lépéstől is, mely balra vezet. A tapasztalat bizonyítja, hogy a meghatározott jócél biztos eléréséhez az ellenálló erők megfeszítése szükségeltetik, sőt soha sem árt, ha a félelemnek bizonyos érzetével gondolunk a messze távolban leskelődő ellenségre s erőink tömöritésóvel foglalkozunk, hogy az esetleg reánk törő ellennel biztos hadállásban megküzdhessünk. A hazugságnak, alacsony gondolkodásnak, ledérségnek gyáva, meghunyászkodásnak még árnyékát is kerüld; sőt vesd meg akkor is, ha se transfigurant in angelum lucis, mert sokkal jobb, ha hivatásod magasztos pályáján törsz folyton előre, mint ha oldalvágányokra kerülve, iszonyú erőfeszítéssel az elhagyott pályatestre kell törekedned. Mennyi energiát fogyasztottlá, mily nagy utat vesztettél ! Manapság az embereknek már a gyorsvonat is lassú, repülni szeretnének, repülj hát ifjú levita, szárnyakat adjon neked a hit, az Istenbe vetett bizalom, amelyen az Isten és emberek szeretete vezessen a férfias bátorság és célhoz juttasson a kitartás. íme az irányelvek, melyeknek betartását a szemináriumi nevelésben nemcsak szükségesnek, ha nem nélkülözhetlennek tartom. A stúdiumnak, az egyes tantárgyaknak mikénti beosztásával ez alkalommal nem foglalkozom, csak rövideri jelzem, hogy a szellemnek tultömését a nagy mértékben fellépő neurasthenia árulja el legjobban, mely sajnos sokkal nagyobb mérvben harapózott el és roncsolja a legkedvesebb leviták erőit, mint azt a hivatásos elöljáróság gyaníthatná. Azért benne tágra nyitott szemekkel többet láthattok ti is buzgó elöljárók! A nevelés praktikus szellemi irányának megvilágítása után rátérek azokra az irányelvekre, melyek a testet épségben tartják és igy a szellemet a maga magasztos céljának elérésében gyámolitják. A földi élet boldogságának legalább némi eléréséhez a testi épség, az állandó egészség vezet. Ezt az elérhető földi boldogság physikai alapfeltételének kell tartanunk. Igaz ugyan, hogy az egyes természetek veleszületett vagy szerzett tulajdonságai különbözők, s éppen ezen különbözőségüknél fogva a testi nevelés végcéljának különféleségét követelik, de azért a helyesen alkalmazott testi nevelés még a legkedvezőtlenebb testi szervezetnél is bámulatos eredményt ér el mindannyiszor, valahányszor a természetes alapelveket körültekintéssel, kellő óvatossággal, észszerű berendezéssel foganatositjuk és a túlzásoktól esetleg rendszertelen alkalmazástól tartózkodunk. Igazán bámulatra méltó az emberi szervezetnek aklimatizacionalis képessége. Nincs az az éghajlat, melyhez nem szoknék hozzá, melyet, hogy igy fejezzen ki magam, a maga szervezete részére meg nem hóditana. Még az állatok egyik másik speciese csak egyes zónákban található,