ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-11-23 / 47. szám

addig az ember mindenütt mozog és uralkodik. Sőt az egyes ember is türi az összes éghajlatok változásait anélkül, hogy befolyásuk hátrányait érezné. Mindent elviselhet, mindennel megküzd­het. De még itt sem állapodik meg. Magukon a különböző, sokszor halálosaknak jelzett beteg­ségnemeken is győzedelmeskedik és ellenálló, SZÍVÓS erejével megtöri fulánkjukat, és a mi még bámulatosabb, hozzászoktathatja szervezetét az állatok nagy részét pusztító miasmatikus beteg­ségekhez, hogy ellenálló energiáival ezeket is letörhesse. Csakhogy a testi szervezet energiáinak fen­tartása, fejlesztése komoly, kitartó, a test vá­gyait fékező, a szenvedelmeket letörő munkába kerül. És ettől a munkától hátrál meg nem egy lélek ós korai sirba dönti a gyávát, az elpuhultat. HÍREK. Krónika. A hatóság híven gondoskodik rólunk, Van is hát látszatja, hogy sokat adózunk. Most is a hús árát alább apasztotta És a henteseket búra fakasztotta. Búra, bús panaszra fakadtak ök, kérem, Vörösmarty-utcán s a Széchenyi-téren És nagy bánatukban leteszik a bárdot, Míg átokra kelnek, mint a velszi bárdok. És jönnek hozzájuk szakácsnők, cselédek: „Drága hentes bácsi, jó, finom húst kérek. Ne legyen az alja, sem a porcogója, Amennyire lehet, csontoktól is ójja! Egy darabban légyen, ne pediglen nyolcban, Verdungokban adja, ne kilogrammokban S amit legelőször kellene megmondnom, Drága hentes bácsi, olcsón adja, olcsón! — „Jaj lelkem galambom, olcsó húsom nincsen, Nem adhatok olyant semmiféle kincsen. De majd ha a város nem kér pótadóra, Ha a „fogyasztás'-nak sem lesz külön srófja, Ha olcsóbban adják nekünk is a marhát, Ha a segéd, cseléd nem tartja a markát, Ha nem kell nekünk is méregdrágán élni, Ha az enyhe téltől nem kell nagyon félni, Ha nem lesz majd olyan változó a divat S ha majd felépítik az új vágóhidat . . . Akkor majd a húst is mérhetem más áron S nem 84 krajcár lesz — csak 83." (-•) Csattanó. Esztergom, 1913. november 22. Tanár ur! Az Isten szerelmére ne mutogassa olyan megveszekedett szeszéllyel az ön lángszellemének csodálatos bolondgombáit. Hallja tanár ur? Önhöz szólók most tanár ur! Önhöz, aki lyoni profesz­szor és mint ilyen azt tanítja nagy bölcsen, hogy az emberevés nem is utolsó dolog, hogy a bete­geknek áldásos eledel lenne az emberhús élvezése. Hej tanár ur, jó farancia tanár ur, ön ugy látszik nem ismeri eléggé a világot. Nem tudta ön tanár ur, hogy manapság, ebben az átkozott világban minden huszadik, esetleg ötvenedik ember mondhatja el magáról, hogy fogai nem hamisak, hogy nem műfogak. Ugye hogy nem tudja, mert máskülönben az ideális agya nem fundált volna ki ilyen obskúrus gondolatokat. Hiszen az ember­hús élvezéséhez ugyebár jó fogak is kellenek, mert máskép a pompás pecsenye megülné örök­kön a gyomrunkat. Tanár ur! Az ön agya valami nagyszerű agy. Ha én nekem ilyen horribilis lángelmém volna, én mint lyoni tanár dehogy is maradnék Lyonban, de még Franciaországban sem, hanem direkt Amerikba vitorláznék, ott — azt mondják — minden agy­beteg nagy ur, milliomos, esetleg milliárdos lesz. Lássa tanár ur, hogy erre nem-gondolt. Tanár ur! Én önre szörnyen féltékenykedek. Ön nagyon hiu bácsi lehet. Ön magas polcra vágyik. Ön fe­jedelem akar lenni. Én önt meggyanúsítom azzal, hogy ön azért hirdeti az emberevés tanát, hogy az ön mámorító hírét valamelyik Gsam-Csam törzs, sötét Afrikának egyik emberevő törzse meghallja és hogy önt a lyoni katedra mellől besuvikszolt fejedelemmé válasszák. Ne piruljon el ugy édes lángeszű tanár ur, hogy kitaláltam gondolatát. Tanár ur! Mi ellenzékiek Önre borzasztó módon kaca­gunk. Tetszik tudni édes tanár ur ugyebár, hogy micsoda fura teremtménye ennek a magyar hazá­nak az ellenzéki? Hogyne, hiszen Cromvell ur megmagyarázta önöknek a francia lapokban. Nos hát mi ellenzékiek rém módon neheztelünk önre, amiért nem hirdette ezelőtt negyven-ötven évvel az emberevés tudományát. Lássa, lássa tanár! Hej mi is lenne manapság az ellenzék, micsoda nagy uraság. Önnek ugyanis tanár ur az a véle­ménye, hogy az embert csecsemő korában nagyon ízletes pecsenye gyanánt el lehet költeni. Noshát, ha mi ugy csecsemő korában pirítósra sütve el­fogyaszthattuk volna a munkapárti főembereket, micsoda édeni dolgunk lenne a tejjel mézzel folyó Kánaánban. Tanár ur! Csak még egyet. Ha az ön kedves papája, vagy mamája csecsemő korában szalonna darab­kákkal megspékelve, ropogós pirosra sülve önt megette volna, vájjon a lyoni katedráról tudná-e most ezt a kötni való bárgyuságokat elmesélni? Ugye hogy nem! Ön csak most azért mesél ilyen humbugokat, mert eleve tudja, hogy az idős bácsi husa már olyan mint a radirgummi s ezért fo­gyasztásra már nem alkalmas. Tanár ur! Önnek csodálatos gyomra lehet, hogy ugy vágyakozik az emberhúsra. Tán bizony ön is együtt fogyasztotta a párizsi néppel az ostromzár alkalmával az egerek és patkányok ezreit ? S ezt a nyálfakasztó étvágyat örökre megtartotta magá­nak ugyebár? Valószínűleg. Csak egyet sajnálok a dologban édes tanár ur, hogy a lyoni rendőrség önt még eddig szabadon engedi járni s hogy mint közveszélyes őrültet valamelyik elmegyógyintézetbe nem internálta. Ott legalább nyugodtan ábrándoz­hatna tulcsigázott agyának rémképei felett. Egyébként pedig jó étvágyat kívánok! Fidibusz. * A hercegprímás papjaiért. Dr. Csernoch János hercegprímás a papi nyugdíjegyesület legu­tóbbi közgyűlésén 50.000 koronás jutalommal já­rult hozzá a főegyházmegye papságának nyugdij­alapjához. A hercegprímás most ujabb 50.000 koro­nás adományt juttatott el a nyugdíjegyesülethez, amenyiben intézkedett, hogy 50.000 korona for­galmi értékű pézintézeti részvényt adjanak át Gra­effel János prelátus-kanonoknak,az egyesületi vagyon kezelőjének a nyugdíjalap vagyonának gyarapítása céljából. A hercegprímás igy már 100.000 k-nát adott ebben az évben erre a nemes célra. * Kinevezések. A főegyházmegyei alapít­ványok kezelésére szervezett hivatal tisztviselő karát az esztergomi székesfőkáptalan a közel­múltban tartott tanácsülésében jelölte és terjesz­tette fel a hercegprímásnak. Dr. Csernoch János hercegprímás a felterjesztést jóváhagyta és a közetkező kinevezéseket eszközölte: Dr. Sebők Ferenc m. kir. adótisztet főkönyvelővé, Schönbeck Ignác főkáptalani uradalmi intézőt pénztárnokká, Pétschner István hercegprimási irodai s.-tisztet és Szalva Ferenc főkáptalani hivatalnokot iroda­tisztekké nevezte ki. * Adományok. Bogisich Mihály v. püspök 100 kor., dr. Fehér Gyula 200 kor. adott a szt. Erzsébet egyletnek. Ugyancsak dr. Fehér Gyula 200—200 koronát adott a kath. Legényegyesület­nek és a kisdedóvó társulatnak. Bogisich Mihály 100 koronával, Draxler Alajos 80 koronával a kisdedóvó társulat alapító tagjai közé lépett. A népkonyhára az esztergomi főkáptalan 200 koronát, özv. Frey Ferencné 50 koronát adományoztak. Az esztergomi Főkáptalan a szent Vince-egyletnek és a tanoncinternátusnak 100—100 koronát adott. Fogadják mindnyájan az egyesületek vezetőségé­nek hálás köszönetét. * A kalocsai érsekség 1 . Amint illetékes helyről értesítenek bennüket, a kalocsai érseki szék betöltéséről szóló hírek minden alapot nélkü­löznek s igy a vele összefűzött többi kombinációk, mint alaptalanok, maguktól elesnek. * Főegyházmegyei hir. Fischer József pozsonyváraljai javadalmas lelkész a nagyszombati szentszék ülnökévé neveztetett ki. * Konstantin ünnnep. Az esztergomi Kath. Kör a kath. egyház szabadságának XVI. százados jubileuma alkalmából november hó 23-án délelőtt 11 órakor saját helyiségében Konstantin ünnepet rendez. A jubileumi ünnepségnek műsora: Listen dicsősége. Beethoven-től. Énekli a vegyeskar. 2. „In hoc signo vinces.* Szavalja Skopecz Gyula. 3. Kühnel „Ave Maria." Sopran-solo. Énekli dr. Szilárd Béláné vegyeskar kísérettel. 4. Legenda. Wieniawski-tól. Hegedűn előadja Borús Adolf, zongorán • kiséri ifj. Büchner Antal. 5. Ünnepi beszéd. Mondja dr. Lepold Antal. 6. Zarándokok kara. Wagner R.-tól. Énekli a férfikar. * Püspökszentelés Ungvárt. Az uj eperjesi püspök, dr. Nóvák István püspökké szentelése 1914. január hó 9-én lesz Ungváron. A felszente­lést dr. Papp Antal megyés püspök fogja teljesí­teni Fischer-Colbrie Ágost kassai megyés és Lányi József tinini felszentelt püspök segédletével. * Kinevezés. Az igazságügyminiszter dr. Erdődi Tihamér budapesti ügyvédjelöltet az esz­tergomi kir. járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. * A hercegprímás a vízivárosi zárdában. Nagy örömnek volt részese nov. 21-én, pénteken d. e. a vízivárosi zárda. Dr. Csernoch János her­cegprímás váratlanul csak úgy betoppant kísérőjé­vel dr. Csárszky István irodaigazgatóval az iskola­épületbe s mire jöveteléről a házfőnöknő értesült, már az elemi iskolák növendékei örömtől kigyúlt arcokkal mondogatták : nálunk volt a kegyelmes ur és tőlem azt kérdezte, hogy . . . Szóról szóra el tudták mondani, amit az osztályokhoz intézett. Majd bejárták a polgári iskola osztályait, nem hagyva ki a párhuzamos osztályokat sem. Minde­nütt felelésre szólított fel néhány növendéket, akikhez ö maga intézett kérdéseket. Kifejezve megelégedését, úgy szintén az iskolaépület beosz­tása, világossága, célszerűsége fölött is, átment a zárdába, hogy a nővérek és növendékek lakó­osztályait is megtekintse. Meghagyta a tanítónőknek és a gyermekeknek azt a bizalomrakeltő emléket, amely nem elégszik meg a kevéssel, hanem — amint a kisebb polgáristák óhajukat nyilvánították : csak azért nem mertük kérni, hogy jöjjön el máskor is, mert nem tudtuk, hogyan kell mondani — várja az alkalmat, hogy Kegyelmes Főpásztora máskor is megörvendeztesse magas és mégis leereszkedő megjelenésével. Majdnem 2 óra hosszáig időzött a Főpásztor az intézetben. Megtekintette a klau­zura helyiségeit, mindenütt tetszését fejezte ki a tapasztalt egyszerűség és tisztaság fölött, figyel­mét nem kerülte ki az ebédlőben látott kenyér sem, amelyet kezébe véve megvizsgált és jósá­gáért megdicsért. Érdeklődött a nővérek egészségi állapota iránt, egy beteg nővért meg is látogatott. Majd végig nézte a növendékek nappali- és háló­termeit, betegek szobáját, az ebédlőt és a minden élők legfontosabb laboratóriumát: a konyhát. Min­denütt példás rendet talált. Amily nagyfokú volt a háziak öröme a magas a látogatás fölött, époly le­hangoltan néztek egymásra a látogatás után, hogy Kegyelmes Főpásztorukat nem vezették a ház leg­kiemelkedőbb részére : a terraszra. Igen, a nagy öröm néha feledékennyé teszi az embereket. De nem baj! Legalább van alkalmunk és okunk, hogy szépen kérjük Kegyelmes Föpásztorunkat, jöjjön hozzánk máskor is, és akkor biztosan a terraszra is fölmegyünk. * Hatásköri felruházás. Cherny Mátyás helybeli kir. járásbirósági jegyzőt az igazságügy­miniszter önálló működési hatáskörrel ruházta fel. * Ismeretterjesztő előadások. A katholikus Legényegyesület régi szokásához hiven advent vasárnapjain d. u. 6 órakor előadást rendez. Dec. 8-án Kolping-ünnepélyt tart nagy alapitójának 100 éves születési évfordulója alkalmából. * A sz. Erzsébetről nevezett esztergomi jótékony egylet közgyűlése. November hó 19 én d. u. 3 órakor a kath. kör nagytermében folyt le az egyesület évi közgyűlése, melynek különös ünnepélyességet kölcsönzött ama körülmény, hogy ez alkalommal köszöntötte elnökét, Bogisich Mihály v. püspököt 50 éves áldozársága alkalmából. A közgyűlést Bogisich elnök beszéde vezette be, melyben az áldozatos és önfeláldozó munka leg­szebb példaképére sz. Erzsébetre mutatott reá, mint olyanra, ki a munkát — a mely nélkül a szegényügy megoldása el sem képzelhető —• élte végéig gyakorolta. A nagy tetszéssel fogadott meg­nyitó beszédért dr. Fehér Gyula társelnök fejezte ki a közgyűlés köszönetét s meleg, közvetlen üdvözlő szavak kíséretében átnyújtotta az egye­sület tagjai által aláirt ezüst veretű emlékalbumot s a csupa fehér virágból készült gyönyörű csokrot — mint bizonyságát az egyesület együttünneplé­sének az 50 éves áldozárságát ünneplő püspök­elnökkel. Könnyekig meghatva mondott köszöne­tet a püspök a nem várt ünneplésért s az átnyúj­tott albumot — úgymond — mint életének s munkájának legszebb emlékét fogja mindig őrizni! Ezután Mátéffy plébános számolt be az elmúlt év munkásságáról, a mely a szegények pénzbeli segé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom