ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-08-24 / 34. szám

annyira terjed, hogy a 67-es alapot törvényes alapnak tartja, de nem dogmának, amelyen nem lehet változtatni. Nem egyszer mondta Zichy Nándor. Ebben egyetért vele ma minden józan függetlenségi. Amig a 67-es alap törvény, addig nem lehet félre tenni, akarjuk vagy nem, arra azonban vigyáznunk kell, hogy hazánk önállóságának és függetlenségének rovására ne magyarázhassák s végre ne hajthassák. Ilyen felfogás mellett egyesülhetnének a néppárttal mindazok a függetlenségiek, akiknek velünk egy a célja: legyen hazánk keresztény, legyen független. Ezzel a felfogással erősödnék a néppárt és többségre juthatna. Ezzel kormányképes lehetne. Belevihetné az evangélium szellemét az állami élet minden erezetébe. Belefoghatna nagy szociális alkotásokba a keresztény elvek szerint s lenne módja azon lenni, hogy hazánk önállósága és függetlensége csorbát ne szenvedjen. — Párbaj Szent István ünnepén. Mikor az egész magyar nemzet első nagy királyának, Szent Istvánnak hódolt, mikor az államalkotó apostoli király fenséges ünnepén dicsőséges szent Jobbját hordozta körül az ország hercegprímásának vezetésével, Magyarország miniszterelnöke mindnyájunk legnagyobb megbotránkozására párbajt vivott Pallavicini György őrgróffal a Rákosiféle vívóteremben. Ily példátlan arculütést csak egy Tisza mérhetett a magyar nemzet kegyeletes ünnepélyére. Magyarország apostoli királyának miniszterelnöke teljesen figyelmén kivül hagyta Szent István nagy ünnepét és az erkölcsi s hazai törvényeknek fitytyet hányva kiállt a térre, hogy „sértett becsületét megreparálja". Ily vakmerő cselekedetre nem voltunk elkészülve, annál kevésbbé, mert hiszen Tiszának jogában állott volna más terminust is választani s nem épen Szent István nagy ünnepét, de a hős nem tágított, azon ürügy alatt, hogy neki a fővárosból sürgősen el kell utazni, ragaszkodott a 20-iki határidőhöz

v és megverekedett ellenfelével. Pedig a sürgősség abszolúte nem forgott fenn, ezt Tisza csak álürügynek használta fel. A főcél: az ünneprontás volt. Ha Magyarország miniszterelnöke távollétével tüntet sz. István ünnepén a körmeneten és a templomban s a helyett az ünneprontó szerepére vállalkozik, csodálható-e, hogy alantasai is semmibe sem veszik az ország, a nemzet, az egyház nagy ünnepét és szép csendben otthon töltik inkább az időt, vagy hirtelen elutaznak, mint annak idején Elek Pál? Tisza István e rossz példájával határozottan szégyent hozott az egész magyar nemzetre, de a koronás királyra is. Persze a munkapárt ezt is megfogja ünnepelni, mert Tisza nemzeti munkát végzett Sz. István napján, amikor párbajozott. A papi nyugdíjintézet. Három év előtt a III. rendes közgyűlés elé terjesztendő indítványaimat illetékes helyen és elrendelt időben bejelentettem. 1-ső indítványom volt: Mivel a már életbeléptetett Papi Nyugdíjintézet uj, tehát uj cimet is kapjon. A Schematismusban a régi cím : „Institutum Emeritorum Parochorum et DeficientiumSacerdotum Tyrnaviae" szerepel azok fölött, akik az uj Papi Nyugdíjintézetnek tagjai. Mivel a III. rendes közgyűlés ezen indítványomat el nem fogadta, a IV. rendes közgyűlés előtt bátorkodom a Ft. Papságot tisztelettel kérni, hogy az itt említett címváltozást magáévá tenni szíveskedjék. Ezt indokolom is. A történetnek hivatása az eseményeket hűen feljegyezni. Én részemről az esztergomi uj Papi Nyugdíjintézetet történeti nagy eseménynek tartom. Ha az esztergom-megyei pap felszenteltetett, ad titulum Dioecesanum szenteltetett fel. Ez annyit jelentett, hogy az egyházmegyei munkaképtelen pap a régi nyugdij-alapból kapott ellátást. Én 56 éves pap vagyok, volt alkalmam több olyan nyugdíjazott elhagyatott papot látni akkori időkben. Ez a szomorú állapot most már meg van változtatva, mert a Ft. Papság a régi nyugdíjintézetre kötelezöleg nem fizetett semmit, most tagdijakat fizet. Ezen nagy változásból, egy magasztos papok közötti viszony, vagyis oltártestvéri kötelék keletkezett. A Ft. Papság arra áldozatokat hoz, azokból pedig a munkaképtelenek részesülnek és hálával tartoznak az előbbiek irányában. Ezt a papok közötti uj viszonyt, vagyis az oMártestvéri köteléket az egyházmegyei történetből kihagyni bűnös mulasztás volna. Mivel nekem a IV. rendes közgyűlés elé indítványomat beterjeszteni nem lehet, azért kérem a Ft. Papságot, hogy a kerületi képviselőiket bizzák meg ama kívánságaikkal: hogy az uj Papi Nyugdíjintézet a Schematismusban uj cimet kapjon. 2. indítványom, a melyet a III. rendes közgyűlés elé terjesztettem, ez volt: „Létrejöttének éve legyen kitéve." A történeti eseményeknek ideje meg van határozva. Az Adalbertinumnál is van: „Institutum S. Adalberti Anno 1858 fundatum." 3. indítványom: „Megalkotójának emléke örökítessék meg:. Steglik Károly, nyug. felsőzellei plébános. — A pókháló-ruhák. Aligha van még egy ország, a hol a ruházkodás dolgában a komoly izlés ellenőrző ereje oly csekély volna, mint épen Magyarországon. Nálunk mindenki ugy öltözködik, ahogy akar. A korzón délceg ifjak oly szellősen járnak, mintha nem is városban, hanem valahol a Balaton partján, vagy mondjuk Abbáziában volnának. A nők pedig többet megengednek maguknak a férfiaknál is. Mert sétájukra még annyira sem öltözködnek föl, mint a Balatonban, vagy a Quarnero kék hullámaiban fürdőző hölgyek. A velencei Lidot nem is említem. Az áttört harisnyát csak Magyarországon fogyasztják, a bluz pedig oly lenge, mint maga a fuvallat. Már nem is szövés, hanem pókháló. Pedig hogy ezt a kérdést külföldön egész máskép ítélik meg, mint nálunk, arról érdekesen számol be ez az amerikai eset. A pennsylvaniai Rochester rendőrkapitány a legutóbb kiadott rendeletében megtiltotta, hogy a hölgyek Rochester utcáin áttört harisnyában és áttetsző toalettekben mutatkozzanak. A titkos rendőröket utasították, hogy azokat a hölgyeket a kik feszes szoknyát (bukjel-t) és lenge blúzt viselnek s bájaikat a rendőrfőnök véleménye szerint „túlságosan nyíltan teszik közszemlére", figyelmeztessék a rendeletre s egyúttal utasítsák őket, hogy a jövőben szolid, zömök kelmékből készült ruhákat viseljenek, azokat pedig, akik nem engedelmeskednek az utasításnak, tartóztassák le. A rendőrfőnök jogos rendelete tiltakozást keltett Rochester bizonyos női köreiben. Több hölgy fölkereste a rendőrfőnököt, hogy a rendelet visszavonására birják, minthogy a maguk részéről igazságtalannak tartják, hogy a hölgyeket a nyári napokon gyapjú öltönyök viselésére akarják kényszeríteni. A rendőrfőnök erre azt válaszolta, hogy a társaság férfi tagjai is megtehetnék, hogy a meleg napokon félig meztelenül jelennének meg a nyilvánosság előtt

y még sem teszik, különben is tapasztalata szerint az áttört harisnyák, a feszes szoknyák és az áttört pókháló blúzok csupán a „raftinált koketíéria eszközei", hogy a hölgyek a férfiak figyelmét minél jobban magukra vonják. — Amerika hölgyei — igy végezte beszédét a rendőrfőnök — az utóbbi időben heves agitációt folytatnak a választói jog megszerzéseért. Miként lehetne azonban azoknak a rétegeknek politikai jogosultságát elismerni, amely rétegek az emberi kötelességek első ethikai fokát sem akarják elismerni, amely szerint az emberi mezítelenséget eltakarják. Komoly és nagy tekintélynek örvendő ember mondotta ezt a lesújtó ítéletet s hozzá még világi. Ne csodáljuk tehát, hogy már Európa több egyházfejedelme s legutóbb Bécs érseke : Piffl Frigyes is tiltakozott az ilyen lenge, kokett öltözködés ellen és komoly szózatot intézett erre vonatkozólag egyik körlevelében híveihez. alatt teljesen elpusztította a Vezúv hatalmas lávája és a gyomrából kijövő óriási kőmennyiség meg hamu. A lakosság nem igen tudta megmenteni életét, egyeseket otthonukban, másokat az utcán ért utói a rettenetes katasztrófa, amint ezt a pompeji-i múzeum kiásott s egészen megkövesedett emberi hullái bizonyítják. Az ásatás még most is folyik, a kiásott városrészeket pedig az olasz kormány magyarázó táblácskákkal látja el, hogy a romban heverő város iránt érdeklődő idegen teljes képet nyerjen minden nevezetesebb helyéről. Igy megtekintettük a Jupiter és Apollo templomát, a hatalmas három kúriát, a fürdőket, a patríciusok és konzulok házait, a vásárcsarnokot stb. Emlékül egy követ is hoztam Jupiter templomából. Akkor dugtam zsebre, mikor az őr nem látott. Oh ha ezek a kövek beszélni tudnának! Mesélnének nekünk az akkori nép virágzó kereskedelméről, iparáról, művészetéről, szokásairól de egyúttal sötét képét adnák a pogányság teljes erkölcsi dekadenciájának, mely Kr. u. 79-ben e vidéken már nagyon látható volt. A sok össze-vissza való járkálástól kifáradva, a „Diomedes" vendéglőbe tértünk be, melynek tulajdonosa sok oly tárgyat tett félre, melyeket a Vezúv legutóbbi kitörése alkalmával magából kihányt, mert most ezeknek árusítása képezi az élelmes talián egyik kereseti forrását. Vettem tőle egy kis követ, egy lávából kifaragott halálfejet és a tűzhányóhegy hamujából is egy kis adagot üveghengerben. Ezen kedves emléktárgyakat hűségesen őrzöm otthonomban s ha t. olvasóim közül egyik-másik érdeklődne irántuk, bármikor szívesen mutatom meg azokat neki, ha hozzám fárad. Az ebéd bár rövid volt, de jól ízlett. Csak a szemtelen legyek nem hagytak békét. A főpincér látva nagy idegességünket és bosszankodásunkat, a légykergetö szerepére vállalkozott. Egy botra ragasztott hosszú papirszeletkék képezték a légykergetés eszközét s ezt oly „ügyesen" tudta forgatni, hogy a legyek mégis inkább orrunk hegyét, vagy homlokunkat választották kényelmes nyugvóhelyül s onnét tervezték ujabb szemtelen rohamukat. Mi azonban meghiúsítottuk tervüket, mert csakhamar felkeltünk s visszaindultunk Nápolyba. Útközben megtekintettük a Rózsafüzér Királynéjának tiszteletére emelt gyönyörű bazilikát, mely az u. n. Uj-Pompeji-ben (Valle di Pompeji) épült. Alapjait valami Bartolo ügyvéd és neje Fusco Marianna grófné rakták le 1876-ban. Az ügyvéd azelőtt hitetlen, materialista volt, de később a Boldogságos Szűz kieszközölte neki a megtérés nagy kegyelmét és ő hálából egy szép, uj templom építésére fordította megtakarított pénzét s a szent olvasó Királynéjának ajánlotta fel azt. Bár az ügyvéd ezreket költött rá, az összeg még sem bizonyult elégségesnek, ugy hogy országos gyűjtést rendeztek a pompejiek. 1887-ben Monaco la Valieta bibornok már felszentelhette a remek szép bazilikát, mely több millióba került. A főoltáron levő diszes márványtrón, melyen a szent Szűz csodatevő képe áll, 10,000 font sterlingbe került, a kép drágakövekkel kirakott aranyhímzésű selyem ruhája és a Szent Szűz fején levő korona mindössze 400,000 lira értékű. Boldogemlékű XIII. Leo pápánk maga szentelte fel az értékes koronát. A bazilikát gyönyörű freskók és festmények ékesitik, szentélye és hajója is tele van mindenféle szebbnél-szebb hálaajándékokkal, annak jeléül, hogy a szent Szűz e kedves templomában szívesen hallgatja meg a hozzáfohászkodók könyörgését. A pompeji-eiek és nápolyiak most főleg azért ostromolják kéréseikkel a szent Szüzet, hogy védje meg őket a Vezúv ujabb kitörésétől, nehogy ismét pusztulásnak induljon mindenük. Nápolyba érve több érdekes kép tárult elénk. Az egyik utca sarkán pl. kecskét fejt egy asszonyka, mi már régen szokásban van Nápolyban, a másik utcában pedig egy hatalmas kerekű nagy kocsiba három különböző állatot láttunk befogva. Közepén haladt az ökör, mellette jobbra a ló és balra a csacsi. Ugy-e gyönyörű kép, fenséges szimmetria!... Hja, ez is nápolyi specialitás, s ezen senki sem ütközik meg, csak legfeljebb az idegen csodálkozik rajta. Délután Tóth barátommal megtekintettük a hires Ao/uarium-ot, mely nagyon gazdag érdekes tengeri állatkákban. A prelátus addig elmondta breviáriumát, Jóska barátunkat pedig elcsalogatták a tenger üditő habjai. Mielőtt azonban belépett volna a fürdő kabinjába, megállította őt az egyik őr, majd zsebébe nyúlt, kivette óráját, aranyláncát, pénztárcáját stb., mire Jóskánk iszonyúan méltatlankodni kezdett. Nem tudván olaszul, nem kérdezhette a fosztogatás okát, csak később vette észre, hogy itt mindenkivel igy bánnak, mert a kabinban nem vállalnak felelősséget a fürdőző közönség értéktárgyaiért, csak épen azokért, amelyeket ők tesznek félre.