ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-07-27 / 30. szám

Mitsem nézve dúlja fel az otthont és lépi át a dobra ütött családi tűzhely küszöbét, melynek melegénél annyi őse talált nyugtot és enyhhelyet, melynek házi tűzhelyénél hajdan az ősök gyújtottak áldozatot a tiszta szerelem szőtte családi élet boldogságának. Felemlíthetném még a falun sok helyen divó aljas és piszkos, rút szokást, az elöljáróság áldomás ivását. Minden legkisebb ténykedésük: cselédfogadás, kárbecslés, vagy esetleg adás-vétel mind egy-egy fontos ok arra, hogy igyanak. Falun az egyházi és világi hatóság feladata nemcsak nem eltérő egymástól, de igen sok ponton együtt is fut iránya mindkettőnek, de a községnek is csak javára válik, ha egymás támogatására keresik és megtalálják az összekötő szálakat. Alakítsanak a falvakban dal- és önképző köröket. A dal nemesiti a lelket, megszenteli a szivet. Az önképzőkörben hasznos tudnivalókkal meggazdagodva, tisztultabb eszmekörrel s nemesebb, ambícióval fogja végezni munkáját a fiatalság. Le kell szállni a nép közé, hogy felemeljük őket magunkhoz. Meg kell keresni és találni az utat, mely megnyitja számunkra az ő bizalmukat. S még ha anyagi áldozattal is, meg kell ismertetni vele mindazt, ami szép, jó és hasznos s ami az ő és hozzítartozói boldogulását célozza és előmozdítja. Népházakat kell emelni a falvak, kormány, hatóság támogatásával, melyben otthont találjon a falu kicsinyje, nagyja. Találjon helyet abban a házban a nép hitel- és fogyasztási szövetkezete, ott legyen Önképző- és dalköre s amely házban a falu papja és jegyzője ne legyen ritka vendég, de minden nélkülözhető percét ott használja fel a nép művelésére és tanítására. Ismertessék meg a néppel az ujabb gazdasági dolgokat, tartsanak népies előadást a törvények ismertetéséről, tanítsák meg őket az egymás iránti türelemre, szeretetre és békességre, oltsák szivükbe a törvénytiszteletet, a nép, jó és nemes szeretetét és ha egyetlen percük sem repül el üresen, nemcsak a jó emlékezés szelid virágait fogja ez teremni számukra, hanem látni fogják kellő időben az eredményt. Vasárnap délutánonként nem lesz hangos a korcsma s a hegy levétől, vagy ami még rosszabb, a szesztől elkábult fiatalság nem fogja beverni egymás fejét, hanem, mintegy sorsával elégedett nép teszi, az Isten házában fogja dicsérni egyházi és világi vezéreivel a Magasságbelit. A hitelszövetkezetek megalapítója. Nem is hinné az ember, ha történeti adatokkal bebizonyítható nem volna, hogy a hitelszövetkezetek megalapítója —• ferencrendi barát. Mikor mi hitelszövetkezetről beszélünk, csak gróf Károlyi Sándorra gondolunk : a magyarországi szövetkezetek apostolára. A beavatottabbak már azt is tudják, hogy a német hitelszövetkezetek megalapítója Raiffeisen, aki 1849-ben már alapított egy hitelszövetkezetet. De majdnem négyszáz évvel előbb, 1463-ban, Bernardino da Féltre De e szónak magasztos értelmével igen sokan nincsenek tisztában s felületes gyakorlásában azt hiszik, hogy kötelességüknek eleget téve hitüknek hódoltak, látszólagos példát mutatva azoknak, kik belviláguk alapján jogosabban reflektálhatnának e szép s minden tekintetben megnyugtató erényre. A tömeg ítélete szerint többnyire azok vallásosak, kik idejüknek nagyobb részét a templomban töltve, rózsafüzért morzsolnak s ajkuk gyakran gondolat és érzés nélkül szajkolj a az imák szavait, vagy mindenféle bucsut járnak, hogy földöntúli üdvösségüket biztosítsák. Szép s hitünk szerint kötelező mindezeknek gyakorlása, de igen gyakran azon szomorú meggyőződésre juthatunk, hogy sokan a vallásosság látszatában gonosz bűnöket rejtenek s ellenséges bosszú érdekében is Istenhez fordulnak. Nemtelen tettek kiviteléhez az Ö segítségéért könyörögnek. Ki előtt visszataszító minden tisztátlan gondolat s Ki a felebaráti szeretetet, a megbocsátás kötelességével tette naggyá és szentté, midőn a latornak is helyet jelölt a paradicsomban. E csodás isteni tetteket megközelíteni kellene törekednünk s gonosz — mások kárára törő gondolatainkat zabolázva érzéseinket csiszolni, hogy salakjától menten vehessük ajkainkra az imát, mellyel felszállni igyekezünk az emberi tökélynek Istenségéhez. Élete, mint legragyogóbb példa vezet bennünket a nemes felé s a tüneményes természet legapróbb részlete az Ő s nagy felfoghatatlan munkáját hirdeti. Hányszor csodáljuk a Művészt, Ki e végtelen látkörön hagyta szindus ecsetjeit s franciskánus már az orvietói hitelszövetkezet vezetője volt. Bernardino 1439-ben született az előkelő Tomitani patricius-családból. Szülőinek tíz gyermeke közül — a romlott renaissance-korban — kettő szerzetes, három pedig apáca lett. Hogy Bernardino már ifjú korában mily komoly gondolkozású volt, bizonyítják szavai: — Ujjaid a tollal vannak elfoglalva, nem érnek rá a fésűt forgatni. És dus hajzatát lenyíratta. Mint szerzetes a legdurvább kézimunkát is szívesen végezte. Kezei a dologtól megkérgesedtek, s bátran nyújthatta kezét a napszámosnak : — Testvérek vagyunk! Huszonöt év alatt 3600 beszédet mondott: a rossz erkölcsök megjavításáról, a polgárháborúk lecsillapításáról és az uzsora leküzdéséről. Tudta, hogy az uzsora ellen hasztalan maga a beszéd, annak gyökereit kell elvágni. — A szegény megszorult ember ne szoruljon az uzsorás emberekre, hanem tisztességes feltémellett máshonnan kapjon kölcsönt! Ez volt Bernardino atya jelszava, s megalapította az első hitelszövetkezetet (montes petatis). A tőkét az irgalmasság adta össze. Gazdag emberek adományaiból, hagyatékából jött össze a pénz (mons), melyet jámbor emberek (ex pietate) adományoztak a szegények gyámolitására. A gazdagok beiratkoztak alapitókul, a nők drágaságaikat ajánlották föl. Nyolc év alatt 22 montét hitelszövetkezetet alapított Bernardino barát, többek között Piacenzában is, hol takarékmagtárt is létesített. Szegény huszadik századbeli modern apostolok hol késtek az éji homályban! Sokszor mondogatta: — Az uzsorás ghettók fojtogatják a szegényeket és meghíznak az ő vagyonukból. Az ebek ugatnak az ő kenyéradóik védelmére és én, ki a szegények alamizsnáiból élek, némán tűrjem, hogyan fosztják ki a szegényeket? Meg is bukott magában Mantovában 22 piszkos bank, s az elkeseredett uzsorás pénzelők orgyilkos kísérleteket követtek el Bernardino ellen, Bernardinonak a hitelszözetkezetek megalapításában főeíve volt, hogy az intézet vezetésében minden társadalmi osztály részt vegyen, hogy ekként az összetartozandóság érzete kifejlődjék. Másik elv, csak annyi kamatot szedni, amennyi a kész kiadások födözésére szükséges. A kamatláb 2—3°/o lett a 60—80°/o uzsorakamatok után! Harmadik főelv, hogy szigorúan kitudakolták, hogy mire kell a pénz (tehát a modern hitelszövetkezeteknek minden porcikája — utánzat!), sőt Perugiában a kölcsönvevőnek meg kellett esküdnie, hogy nem hiába való dologra veszi föl a pénzt. A pápák a legnagyobb jóakarattal támogatták ez intézményt, a hálás utódok pedig hatalmas szobrot állítottak Bernardinonak. Deák Antal. mennyi gőgös elme igyekszik megcáfoni teremtő erejének nagyságát. A kételkedők végtére is leigázva, megtörten, az élet sikátorjaiból felfelé pillantanak s vész idején imára kulcsolódik azon kéz is, mely tagadólag intett létezésére. Életünknek nehéz s fájdalmas stációi visznek a magaslatra, hol hitünk csodás ereje megragad s mindinkább megérti-e Isten hatalmát, védszárnyai alatt kérünk menhelyet. Kristályosodott érzés — tiszta gondolat — mint legtartalmasabb ima száll, hogy örök szeretetének részese legyen, s ha igazságának tökélyében felfogni képtelenek vagyunk, létünknek minden mozzanatában érezzük, hogy csak vallásos áhítatunkban szerezhetjük meg lelkünknek békéjét s Istenhez közeledve rázhatunk le magunkról minden földi salakot. Megannyi szenvedés — gyötrő kétségek között világosodik hitünknek mély tudománya, mindinkább megértjük imáink szavait s feltétlen szükségét érezve, általa felemelő s megnyugtató boldogságot kell éreznünk. Törekedjünk vallásos ihletünknek magaslatára és csak megtisztult érzésekkel közeledjünk az Ur felé, Ki örök szeretetéhez ezer és ezer utat mutat. A megingott, a kételkedő, Nála sohasem száműzött — bocsánat és jósággal lesz fogadva a visszatért, fenséges hatalmában mindenki egyesül. Gladiolus. Maeterlinck Maurice miszticizmusa. (Vége.) Ez a kis fejezet valójában apotheozisa a lélek életének. Azt hiszem, mindez, akit megbántott az élet, a gyenge, az elhagyatott valóságos bibliáját találja meg benne. Az ő vagyonuk a szegények kincse. „Vannak századok, amikor a lélek elalszik és senki sem nyugtalankodik többé." Azért valami érthetetlen van a görög kor tragédiáitól kezdve egészen a modern Racine szereplőig a lelkekben. „Nincs bennük láthatatlan elem." — De ma már megkezdődött „a lelkek ébredése," sőt ugy érzi, hogy már az ultimátumhoz is eljututtunk, kezdődik a felszabadulás. Egészen uj tudományra lesz szükség, amely ezeket az uj alakulásokat megmagyarázza. Az elementáris pszihologia az anyaghoz fűződő lelki jelenségekkel foglalkozott, de fel kell tárni azokat a viszonyokat, amelyek lélektől-lélekig vannak szükség van egy trenscendentatis pszihologiára. „Halálunk vezeti életünket," vagyis minden ember többé-kevésbé előre sejti közeli vagy távoli halálát, a jövőbe lát. Ezek a sejtések, ezen előérzetek, az antipátiák és szimpátiák összessége, a nagy véletlenek rendszere nem álom többé, hanem törvény, a léleknek törvényei, amelyeket csak azért nem értettünk eddig, mert a lelket övező sötétségeket áttörhetetleneknek tartottuk. A többi csak látszat, ezek döntik el az emberek sorsát. Ebben a „misztikus erkölcs"-ben vannak aztán olyan állításai, amelyek határozottan túlzások. „Erkölcsünk átalakul és lassú lépésekben közeledik a magasabb tájak felé." Ez bizony nehezen érthető. A bűnöket nem a lélek követi el, hanem a hus és ezzel semmi összefüggésben nincsen. „Nem ismerte azokat és e bűnök sohasem érintették. Trónjától ezer mértföldnyire követték el őket és maga a lélek anélkül haladna át a tömegen, hogy valamit sejtene . . . Nem történt semmi, folytatta életét a világosságok mentén . . Svedenberg, Novalis, Emerzon fölé emelkedik, amidőn kijelenti, hogy a végzet, sors, véletlenen kívül „a mult és jövendő vezet bennünket." „Mert felismertük egyik oldalon azok hatalmát, akik még nem élnek, és a másik oldalon a halottak hatalmát." A mult és jövendő lelkek tehát élnek — őseink velünk vannak, minden cselekedetünkre, könnyünkre, bűnünkre felkelnek — hisz nincsenek halottak! De a fiatal pár szerelmét, életét is, minden mozzanatát egy láthatatlan tömeg irányítja, a jövendő lelkek! „Mert a menyasszony első csókja csak pecsét, amelyet ezer születésre váró keze illeszt az óhajtott anya nyakára". — Az ember valósággal egy országban, egy más társadalomban érzi magát, amikor a lelkek ily finom, de egyszersmind oly ismeretlen törvényeire gondolunk. Kissé fellélegzünk, amikor figyelmeztet bennünket: „Legyetek mélységesen jók, és meglátjátok, hogy azok, akik körülöttünk vannak ugyanilyen mélységesen jók lesznek". Hát végre van nekünk is csillagunk, amely belevilágit ebbe a rettenetes misztikus homályba. A lélek örök törvényei szerint nem tud ellenállni a jónak, vonzódik iránta és a maga jóságában megnemesit mindent, ami körülötte van. Végeredményben azonban nem keserít el a Maeterlink miszticismusa, mert szerinte minden embernek meg kell találnia a maga számára a fensöbb élet lehetőségét, bármilyen sivár való övezi is. Meg kell sokszorosítani a „végtelennel való kapcsolatot". Ez tőlünk függ. Csakhogy a legtöbb erre nem jön rá. Ugy tesz, mint a legendabéli vakok, akik elindultak, hogy megkeresik az Istent. Elmentek a nagy templomig, leültek annak márvány lépcsőjére és nem nyitották ki a nagy érckapukat, pedig ott lakott az Isten. — Mindenki megtalálhatja ezt az Istent, csak figyelni kell. Meg kell szokni, hogy minden cselekedetünkben öt hallgassuk, mert ő mindenben megnyilatkozik. „Nem az alkalom hiányzik arra, hogy az égben éljünk, hanem a figyelem és az áhítat". Isten keresésében kell élnünk —- ez a gondolat a legkisebb kunyhó lakóját fel fogja emelni, életének tartalmat adni. De az Isten sokszor rejtőzködik. „Fortélyai, ha egyszer felismertük, oly mosolyoknak és oly egyszerűeknek látszanak". A lélek szépsége a benső szépség. Ez a léleknek egyedüli tápláléka. A primitív lelkeké ép ugy, mint a" magasabb lelkeké. Öntudatlanul ellenállhatatlanul vonz a szép lélek. A lélek élete annál értékesebb, mennél közelebb fér ahhoz a lélekhez, amelyről tudja, hogy tiszta, hogy szép, hogy lehet szeretni hátsó gondolat nélkül. És ebben a szép-