ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-06-22 / 25. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. június 22. 25. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Fúzió s pártalakulás. Esztergom, 1913. június 21. Hetek óta fúzió és új pártalakulás az ellenzéki politika izgató thémája. Többé nem pusztán egyes pártok közös együtt­működéséről, nemcsak blokkról van szó, hanem a harmonikus politikai elvet vallók egységes s azonos táborba való erös tömö­rítéséről. Helyes. Mintha éreznék a párt­csoportok és párttöredékek, hogy országos és elhatározó súllyal csak ugy tudnak dön­töleg a politika irányítására s ezzel a kor­mányképességre hatni, ha minél értékesebb erőket, minél nagyobb számban tudnak egye­síteni. Az egészséges parlamenti arénán a tömörült, nagy pártoké a jövö. A párt­csoportokat, vagy töredékeket idővel, vagy a kormány hatalom falja fel, mint könnyű falatokat, söt egymás ellen is kijátsza őket; vagy pedig kimerülve az érvényesülési harc­ban s a taktikázásban, elhullnak, — söt sokszor a választók is előbb-utóbb meg­unják. Minden politikai érzékkel biró ember­nek be kell látnia, hogy a mai politikai pártkeretek, ugy a kormánypárton, mint az ellenzéken nem egészségesek, a válság meg­oldására alkalmatlanok s a politikai jövő előkészítésére elégtelenek, amely jövőre pedig a pártoknak első sorban kell töre­kedniük. Kétségtelen ugyanis, hogy a politikai jövőt nem a közjogi, nem a nemzetiségi jelszavak, elvek, programmok fogják uralni s elökésziteni, hanem a két nagy világirányzat­nak, a kereszténységnek és a liberalizmus­nak a hatalomért, a lelkek megnyeréséért sokszor küzdelemmel folytatott berendezke­AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A Bátkyék Nénikéje. Irta: Mányiné Prigl Olga. Mindennap heten ültek az asztalhoz Bátkyék, Istenem, csak kenyér hány darab kellett, pedig az volt a szokás, hogy ebédhez egy karéjnál többet egyikéjük se kapjon. A négy fiu, mindannyian vasgyomru gyerekek, néha egymástól kapkodták el, s csakúgy tömték magukba a pirosbarnára sült kenyérhajat. Hanem azért nem is volt soha semmi bajuk. Az arcuknak is olyan jó pirosbarna szine volt, mint mondom, épen a kenyerük héjá­nak, hogy megirigyelhette volna tőlük a kiskirály is. A nénjük Jolán egyikéjükhöz se hasonlított. Sápadt arcú volt, inkább fehér, mint a cseresz­nyefa virága tavasszal. Nagynéha futott rajta ke­resztül valami kis halvány pirosság és az ember olyankor szerette volna odacsókolni, olyan jól illett neki. Különben ő vele törődtek a családban leg­többet. Apró leánykora óta mindig világoskék, vagy világos rózsaszín ruhában járatták és nagy, széles florentin kalapot hordattak vele, rendesen tiszta fehéret. Mi gyakran voltunk együtt és én nagyon szerettem Jolánt. Szerettem, mert nem fogott rajta semmiféle kényeztetés. Olyan egyszerű, türelmes leány maradt mindig, — egyszerű a viselkedésé­ben és végnélkül türelmes: Mikor Bátkyné félórá­Felelös szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. dése, ezeknek elvei. Mind a két irányzat kulturális s közgazdasági feladatok mellé tömörül, mind a kettő népjóléti intézmé­nyek biztosításával köti le az emberek érdekeltségét. A néptömeg minden vágyó­dása, söt az elerötlenedett történelmi osztály egész lelkével nem a közjogiság legtöbbször terméketlen sziklájához fordul, hanem olyan politikai alakulást kivan, melynek tengelye a társadalmi, gazdasági s kulturkérdések szociális megvalósítása körül forog és amely alakulás egyéb politikai feladatot, mint cél­szerűségi eszközt, csak a legszükségesebb állami szükségletek tekintetében biztosit. Természetes, hogy eme politikai ala­kulás, vagy keresztény vagy liberális alapon történik. Hiába, amint minden poli­tikának van éghajlata, természeti sajátsága, úgy vannak emberei, akiket életnézet, val­lásos felfogás, temperamentum, nevelés s tudás egymástól elkülönít. Ez magyarázza meg, hogy egy alapon politikára az em­berek alig kaphatók. A politika különben se exakt dolog, mert igen sok benne a ki­számithatlan tényező, önzés annál több, minél nagyobb a befolyásolás. Ha valamely pártrendszer csak az erőszak s csak kivált­ságai érdekében uralkodik, szükségképen be kell a bomlási processusnak állania. Az uralom elvét a ma uralkodó pártok ép úgy kompromittálják, mint Franciaországban annak idején az anciesz regime nemessége. Ezért a közjogi sérelmi politika helyett utat tör magának a szociális sérelmi politika. Ennek mikénti megvalósítása körül méri aztán össze erejét a keresztény és liberális világnézet. Mind a kettő a megújhodás és haladás jegyében indul, mind a kettő restaurá­kon keresztül is próbáltatott vele egy-egy ruha­derekat, láttam sokszor maid eldől a fáradságtól, hogy annyit kellett egy helyben állani. Aztán még csak a tükörben se nézte meg magát. Ha a pró­bálásnak vége volt, — belebujt megint a kis fodros kurta háziruhájába és egész nyugalommal hozzá­fogott az örökös vadrózsákat hímezni az örökös milliőkbe. Az anyja ezalatt kedvére alkudhatott, szabóval, divatárussal egyaránt. Hogy az örökös milliókét kimagyarázzam, — hát ez ugy volt, hogy Jolán azokat mind a néni­kéjének hímezte és pedig azért vadrózsákkal, mert a néni bolondult azért a virágért. Minden, de min­den abból állott ki nála, a piktor a falakat is rózsaszínre festette. Bátkyné szerette a néni kü­löncködéseit emlegetni és olyankor mindig jelen­tőségteljesen bólintott a fejével. Az anyám már tudta miért és egy keserű pillanatában nekem is elárulta, mikor azokról a bizonyos mai világbeli szegény lányokról volt szó. — Hogy mért is nincs neked egy olyan nagynénéd, mint Bátky Jolánnak, —• mindent Jo­lánra hagy . . . Egy kicsit felhúztam a vállamat, de tudja a jó Isten, — én nem irigykedtem sen­kire. Aztán el se tudtam képzelni Jolánt máskép, mint otthon a kurta fakó ruhájában, az utcán, a bálokban pedig, a szintén mathematikai pontos­sággal kiszámított toilettjeiben. Bátkyné soha egy centiméterrel se vett több selymet vagy csipkét, mint a mennyi éppen kellett. A múltkor náluk voltam megint, Csúnya ned­Kéziratok a szerkesztőség", előfizetések a kiadó­hivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Busárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. ciót akar, mind a kettő modern életképes államot állit, éppen azért a keresztény világ­nézet érvényesülése a politikában se tévesz­tendő össze, a napjainkban se rokonszenves politikai konzervativizmussal. A keresztény politikai világnézetet a liberálistól azonban elválasztja, főképpen az alap, amelyből kiindul. Az alap isteni, Krisztus törvényeiből kiinduló, erre kell tehát épiteni az állam berendezkedését. Az isteni jogtörvény folytonosságát hangoztatja, hogy a nemzet lelkiismeretét ébrentartsa. A ke­resztény politikai világnézet az állami ha­talmat Istentöl származtatja, azért a hata­lomkezelését az isteni törvény s lelkiismeret szellemében törekszik végrehajtani és a kor­mányzást az erőszak és korrupció ellen a jog és eskü szentségét a vallástalanság ellen megvédelmezni. XIII. Leo pápa meg­mondotta, hogy a keresztény világnézet ér­vényesülésének minden században megvan a maga speciális saját tudománya. A jelen korszak tudománya: a politikai szervez­kedés. Az államok szervezetéről kiadott enciklikájában maga is ajánlja a politikai szervezkedést, mikor azt mondja: „Nagy okunk van, nekünk katholikusoknak a köz­ségi ügyek szűkebb köréből kilépve az állam kormányzásában részt venni, hogy a katholikus vallás bölcs tanát és erejét, mint egészséges nedvet és éltető vért az állam­szervezet ereibe bevezessék." Amihez X. Pius hozzá tette : omnia restaurare in Christo. Nincs tehát semmi csodálni való, csak természetes, hogy ha a törvényhozásba, a sajtóba, az egyesületekbe, a közgazdasági szociális intézményekbe, az irodalomba, a népszövetségbe, a szövetkezetekbe, az isko­ves délután volt s otthon majd elaludtam. Még alig volt három óra és én már nem láttam sem­mit. Odaát Jolán még dolgozott, persze a milliőkön, az anyja meg pakolt. Egy egész sült libát s finom vörös borokat. A legtetejére vigyázva még egy skatulya cukorsüteményt illesztgetett féltő gonddal, hogy szinte beleizzadt. Csak nem fog összetörni valami. No és abban a pillanatban ront be a két kisebbik fiu. Az anyjok alig birta a sok mindent hirtele­nében letakarni egy szerencsére kéznél levő asz­talkendővel. Ugy mondta nekem németül, hogy ez mind a néninek megy ajándékba. Mi Jolánnal az ablakon néztünk ki s azon mulattunk, hogy ráleheltünk az üvegre meg letö­rültük, aztán belefirkáltuk az ideáljaink nevét. — Te, — mondtam Jolánnak és mélyen a szemébe néztem, — ugy-e szerelmes beléd Baráth? Zavartan nevetett és elpirult. Aztán habozás nélkül kimondotta : — No igen és én is szeretem ... Olyan megenni való őszinte volt, szinte res­teltem, hogy talán azért, mert forszíroztam a dolgot. De Jolán csak beszélt tovább, a lelke ott volt az arcán. Azóta sokszor visszagondolok rá és szeretném, ha más is ugy ismerné, mint én. A zárkózott leánylelkeket egyáltalán. Hogy egy baná­lis hasonlattal éljek: nekem olybá tűnnek fel azok, mint a kapcsos, záros könyvek. Aranykapocs van némelyiken, sok idő kell hozzá, mig kitanulmá­nyozzuk hogyan nyilik, de aztán édes fehér selyem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom