ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-06-01 / 22. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. június 1. 22. szám ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BÉLA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A „viribus unitis" és a messze jövő. Esztergom, 1913. május 24. Az egyesületek, a szervezetek aranykorát éljük napjainkban. Eltűnik az egyén individuális értéke, hogy az egyesületek kereteiben: a kartellek, trösztök alakjában egyrészt, másrészt szocialista és demokrata jelzésekkel szabadalmazott szektákban vetődjék ismét felszínre. A gyárrendszer kifejlődése a nemzetek egész erőkifejtését a gazdasági élet fejlesztése és nagygyátétele felé irányítja. Az egész világ érdeklődését, a nemzetek minden figyelmét, minden tehetségét idegbontó erővel nyűgözik le a gazdasági kérdések s a népek, államférfiak, a munkásrétegek cselekvését a kereskedelmi bürók láza irányítja. Kié legyen a kereskedelmi, gazdasági világuralom? ! Ki lássa el a világpiacokat a maga áruival minél kizárólagosabban, ez a kérdések-kérdése ? Ma a népek kulturális versenye is a gazdasági erőkből van feltételezve és nincs messze az idő, midőn a népeknek harcát nem bömbölő ágyukkal, hanem füstölgő kürtőkkei fogják megvívni. A világverseny eme stádiumában az egyén teljesen szerepet veszt. A kézműipart felszívja a gyáripar. A kézműiparos vagy gyári munkássá lett, vagy elszegényedve tengődik, vagy nagy tömegekben vándorol ki Amerikába s a világ minden tájékára. A megkezdett folyamat tovább haladt ; a kis gyárakból nagy gyárak lettek, vagy elpusztultak. De a fejlődési folyamat a nagy gyárakkal szemben is uj követelményekkel lépett fel a verseny pusztítása, a közlekedés javulása, uj vegyi anyagok, uj vegyi eljárás alkalmazása, nagyszámú uj találmány használata következtében. A nagy gyárak most vagy növekedtek újólag, vagy a túlhajtott konkurrenciában csődöt jeleztek. A fejlődés eme második változata a részvénytársaságok alakulását vetette felszínre. A gazdasági élet minden erői, tényezői egyesülnek, nagy és hatalmas csoportokat, trösztöket, kartelleket, szindikátusokat alkot minden országban a töke, hogy a gazdasági világviszonyban legyőzhetetlen lehessen és lehetőleg egyedül uralkodóvá tegye a saját érdekeit. Egyesítés, egyesülés mindenütt a jelszó. A termelő erőknek ez a hatalmi szövetkezete ádáz harc és állandó háború színhelyévé tesz minden piacot, hol a termelő hatalmasságok egymás felemésztő csatáit vívják nyíltan, titokban, pénzzel, ésszel, furfanggal, az anyagi, szellemi és erkölcsi élet összes erőivel a fogyasztó közönség kizárólagos birtoklásáért. Az intenzív verseny egyelőre az egyes államok keretén belül szorította szövetkezésekbe az egyes ipari s kapitalista kisebb csoportokat és iparágakat. De a konkurrencia molochjának fékentartására már a közel jövőben kisértenek a synonim iparágaknak nemzetközi szövetségei, amilyen a német—amerikai acéltröszt, német—britt—amerikai hajótröszt, a kanadai— yankee—orosz gabona tröszt kisértő gondolata. Ezzel a gazdasági érdekszövetkezetek gyökerei a népek leggrandiosusabb egyesületéig, a társadalmakig nyúlnak le. Egyelőre a munkásságnak, mint oly tényezőnek, mely a kartellekkel a trösztökkel a legrosszabb érdekösszeköttetésben áll, a nemzetközi szövetkezete veti előre árnyékát, mely ma még csak sztrájkok idején együttérzésre és segítségnyújtásra késztet egymástól idegen milliókat ... A legnagyobb keretű és talán legutolsó fázisa e gazdasági forrásokból táplálkozó egységesítő folyamatnak a politikai egyesülésre való törekvés. A világverseny mai szédítő fokán a gazdasági „lenni," vagy „nem lenni" kérdése erő kérdése lett, melyben a kis államok, mint kis fogyasztó területek is áldozataivá lehetnek a nagy termelésnek, miért is — ennek ellensúlyául — a népek politikai irányzata a rokon törzsű, rokon nyelvű, rokon fajú népek egyesítése, ezáltal világhatalmak, világrészeket biró fajok, világállamok alkotása. Az ilyen egyesülés a világ-béke messze jövendőbe nyúló biztositékát hordja magában, mert előre elejét veszi a testvérnépek összeütközésének egyrészt, másrészt kizárja az idegen támadás lehetőségét és végül kiszámíthatatlanul növeli az anyagi és szellemi sikereket, haladást és gyarapodást. És akkor a nagy szellemi javak, a magasjáratu eszmei értékek: hazafiság, vallásosság, szeretet és megbecsülés az emberiséget boldogító folyamatukban nem találnak kicsinyes gátakra, poros rögökre a szoc. demokratia, anarkia, nihilismus társadalmi gyűlölséget, osztályszétválasztást propagáló tanainak alakjában. És a sok próbálgatást, eltolódást, érdekösszeütközést, egyensulyozódást kiváltó gazdasági elhelyezkedés erjedő folyamatát már is készen kiséri és befejezését várja a legtökéletesebb és legéleterősebb szellemi egység a kereszténység, mely a népek egyesülésének és világbékéjének diadalában saját diadalát üli. Zachratka József. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Hervadt rózsát tegyetek ... Utoljára hullatom a könnyem, Utoljára siratlak el csöndben ... Nem hallgatok vigasztaló szóra; Hervadt rózsát tegyetek egy Fehér koporsóra..! A kis kertben, ahol annyit jártunk, Visszasírom régi boldogságunk... Visszasírom egy utolsó szóra; Hervadt rózsát tegyetek egy Fehér koporsóra. .! Esküdözött fogadkozott nékem, Ö lesz az én örök üdvösségem . . . És a vége ? ... szomorú a nóta. .! Hervadt rózsát tegyetek egy Fehér koporsóra..! Farkas Gábor. A törökök Esztergomban. Sohasem ért Esztergom oly mozgalmas időket, sohasem tartották olyannyira fontos véghelynek, mint a török hódoltság idején. A magyar katholicizmus nagy gyászában a középpont, Esztergom is osztozott; régi virágzó napjai elmultak s 110 évig nyögte a pogány ellenség uralmát. Elfoglalása egyidejű Buda várával, felszabadulása is úgyszólván összeesik vele s igy teljesen átszenvedte a török hódoltság évszázadát. Budavárnak 1541 évben történt kézrekeritése után Szuliman két ízben kísérelte meg a fontos pont elfoglalását, de mindenkor sikertelenül. 1543. évben utolsó erőfeszítésre szánta el magát. Nem sokat kellett okoskodnia, hogy belássa a hely fontosságát, hiszen kulcsa volt ez messze vidéknek. Vessünk egy pillantást az akkori Esztergomra. Istvánffi, a kor történetirója igy írja le a várost: „Esztergom a Duna partján egy magaslaton fekszik. A várat rendkívül nehéz ostromolni; részben, mivel erős bástyák és falak övezik, részben meg mivel a bennlevök négy részből védhetik egyszerre. A váron és az eléggé tágas városon kivül még egy megerősített hegy is van, amelyet a rajta épült szentélyről sz. Tamás hegynek neveznek ; azonkívül a várhegy tövében egy torony magaslik, melyet vízi toronynak hívnak, mellette pedig megerősített városrész fekszik a Duna mellett." A vár őrsége 700 spanyolból és olaszból, ezenkívül 600 németből állott. Vezéreik Lascano és Salamanca nagy elbizakodottsággal várják a szultán jövetelét. Szinán csausz, török író igy irja le a padisah érkezését Uszturgun — törökösen — falai alá. „A következő nap Allah árnyéka (t. i. Szuliman szultán) Óbuda felett szállt táborba, ahol az oktakcsik az égig érő sátort felállították. Innen másnap Uszturgun felé indulván, délfelé annak közelébe érkezett, hogy a nyomorult és alávaló gyaurok szivébe égő sebet üssön." (Közli: Némethy Lajos. Emléklapok.) „Rusztem basa lóra ült és a várost minden oldalról bejárta: ö a várost olyannak látta, mely nek tornyai a magas égboltig nyúlnak, árkai pedig a bikacsillagzat szarváig érnek." Igy a török iró. Mikor az őrség meglátta a félelmetes hadsereget 40 óriási és több kisebb ágyúval s a hatalmasan kifejlő török hajóhadat a Garam torkolatá{ nál, kissé meghökkentek. 375 ágyú még nem sok kárt tett a falakban, azonban az idegen zsoldos had, nem különben vezéreik kimutatták, hogy a hely, a föld nem hazájuk. Salamanca a szultán táborába ment. A feladás megtörtént. A sereg elvonulhatott, de a vezérek egyideig fogva maradtak, majd Párkányba vitetvén, világgá eresztették őket. Igy jutott Esztergom vára török kézre. Ezzel megkezdődött itt a török világ. Az itt maradt gyaurok közönséges „ráják" lettek, kiknek még fegyvert sem volt szabad viselniök. A világi kormányzás feje a kádi, a katonai főhatalom pedig az esztergomi szandsák begierbégje kezében volt. Szulimán első gondja volt, hogy a várat megerősítse s őrséggel ellássa. 3000 emberen felül hagyott itt. A bedőlt templomtornác köveiből kelet felé bástyát rakatott. Utána következett mindjárt a vallásügy rendezése. Főmecsetté a székesegyházat alakították át, de különös, hogy a szobrokat bennhagyták, pedig a Korán tiltja. A városban több imaház emelkedett. A vízivárosban kettő volt: egyik a primási gyár helyiségében, melynek minarettje még ezután is sokáig látható volt, a másik a Vízivárosban. A várban két főpap, khatib volt, ezenkívül volt két ulemája, négy müezzinje, kik naponként ötször hívták össze harsány szavukkal imára az igazhitűeket.