ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-01-28 / 5. szám

Minthogy pedig körünk révén magunk is tagjai vagyunk ennek az országos szervezkedésnek, fentebbiekben röviden körülvonalozva találjuk saját feladatunkat is, amely nem lehet egyéb: mint egyéni tökéletesedésünkkel karöltve sikra szállani egyházunk ügyei mellett. Ezt tette ősz vezérünk gróf Zichy Nándor is, kit a mindenható Isten Üdvözítőnk születése emlékezetének estéjén ítélőszéke elé állított, hogy földi életének megszűntével e szép, e fenséges és boldogságunkat megnyitó emlékünnepen vegye át az örök pálmát. Ö jó harcot harcolt, pályafutását jól végezte és bizonyára elfoglalta azt a helyet, melyet Üdvözitönk hűséges szolgáinak készített. 0 — Prohászka püspök szavai szerint — valósággal: Homo Dei, homo patriae, homo ecclesiae volt. Előharcosunk szóval, példával és tettel, legyen vezérünk ezután az ő szellemével. És ha követtük öt azon tövises úton, melyen életében előttünk haladt, kövessük most szellemét, vegyük át örökségül, hisz nekünk már könnyebb lesz az előrehaladás, mert az általa megtaposott úton kevesebb küzdelemmel érhetjük el célunkat. Körünk minden egyes tagja, ha ily lelkülettel, ily szellemben és erős akarattal kapcsolódik bele a nagy szervezkedésbe, akkor neki is, de körünknek is része lesz a keresztény újjászületés nagy munkájában és ismét hogy az irás szavaival éljek: megújul a földnek szine. E megújhodásnak boldogitó reménye hatja át szivemet a jelen pillanatban, midőn körünknek megjelent buzgó tagjait üdvözlöm és annak XX-ik rendes közgyűlését megnyitom. Jelentések. A beszédet élénk helyeslés és hosszantartó ünneplés kisérte, melynek csillapultával a titkári jelentés következett, amelyet egész terjedelmében a tárca rovatunkban közlünk. Majd a pénztár állapotáról szóló jelentést olvasták fel, amelyből értesülünk, hogy a mult évben nagyobb arányú törlesztés is történt. Igy hát egy lépéssel közelebb van az a boldog pillanat, amikor a jelen anyagi gondoktól megszabadulva, a helyiség tágítására is lehet majd gondolni. Örvendetes tényeket tárt elénk a könyvtárosnak, Klinda Károly tanitóképezdei tanárnak a jelentése is. A tisztikar meg-választása. Az elnök megköszönve az eddigi bizalmat, a tisztikarral együtt lemond állásáról s felkéri Maszlaghy Ferenc prelátus kanonokot, hogy a korelnöki tisztséget elfogadni kegyeskedjék. A prelátus meglepetve bár, de szives készséggel tesz eleget a megtisztelő felszólításnak s meghatott szavakkal kifejezi, hogy ő a korának tulajdonítja ezen megtiszteltetést s miután az se feledkezzék meg egyesületünkről. Eltávozott másik tisztviselőnk Meng Pál ur volt, ki a jegyzői tisztet három éven át kiváló szorgalommal és fáradhatatlan buzgósággal teljesítette. Mondjon neki is a közgyűlés körünk életében kifejtett fáradozásáért szép köszönetet. Az üresedésbe jutott állások elseje, az alelnöki, mai napig betöltetlenül maradt, a jegyzői állásra azonban a máj. 28-ki rendk. közgyűlés egyhangúlag Bárdos Sándor urat választotta meg, ki azon idő óta ritka szorgalommal és ügyszeretettel tölti be ezen hivatalt. Körünk az elmúlt év folyamán is rendezett estélyeket, még pedig: 2 farsangi estélyt, minden csütörtökön hölgyestélyt, a kör férfi tagjainak lelki épülésére böjti konferencia beszédeket és a társas szellem és együttérzés ápolására egy közvacsorát. A kör vezetősége a megtartott előadásokkal azt célozta, hogy egyesületünk tagjai és kedves hozzátartozóik kellemes szórakozásban, igazi lelki és szellemi élvezetben részesüljenek. S ezt a kitűzött nemes célt — ugy hiszem — sikerült is elérnünk, mert megtartott estélyeink nemcsak látogatottságukkal tűntek ki, hanem művészi értékű és élvezetes programmjukkal is. A rendezőség a maga részéről minden lehetőt elkövetett — nem kiméivé sem időt, sem fáradságot — estélyeink sikere érdekében. S ehhez járult még az is, hogy mindig akadtak nemes buzgalmu, lelkes szereplők, kik a vezetőség kérésének engedve, a legnagyobb készséggel vállalkoztak szereplésre. Ezek között első helyen kell említenem Bihari Ákos urat, a Vígszínház művészét, ki a mult évi első farsangi estélyünkön bemutatott művészi szavalataival valóban elragadott bennünket. Azután ki kell emelnem Taky Gyula karnagy urat, ki mindenkor a legnagyobb buzgalommal készítette eddigi elnök közmegelégedésre tölti be tisztjét, ajánlja a közgyűlésnek, hogy válasszák meg újra a következő évre is. S itt következzenek magának a nagylelkű korelnöknek szavai, aki korelnöki teendőit e kijelentéssel zárta be: — Én pedig a kör céljaira felajánlok egyezer koronát. Zugó éljenzés, taps és lelkesedés követte az értékes kijelentést, mialatt az újonnan megválasztott elnök elfoglalta helyét s az ő ajánlatára a közgyűlés a tisztikart is megválasztottn. Az alelnök. A titkári jelentés folyamán felolvasták dr. Andor György prelátus-kanonok, miniszteri tanácsos levelét, amelyben bejelenti, hogy mivel eltávozott a városból, alelnöki kötelességeit nem teljesítheti s azért lemond azon igéret kíséretében, hogy nem szűnik meg a kör iránt továbbra is a régi jóindulattal lenni. Az elnök ajánlása szerint, dr. Fehér Gyula prelátus-kanonok választatik meg egyhangúlag, aki a közgyűlés óhajának engedelmeskedve, elfoglalja helyét az elnök jobbján. A választmány. Az elnök elrendeli a választmány kiegészítését. Itt bejelenti, hogy Brühl József prelátus egészségi okokból lemondott a választmányi tagságról azon óhajának kifejezése mellett, hogy más fiatalabb egyént állítson a helyére a közbizalom, akit kötelezettségeinek teljesítésében nem gátol egészségi állapota. Következik a szavazatszedő bizottságok kijelölése, kiosztják a szavazó cédulákat, az elnök az ülést felfüggeszti s a tagok élénk tanakodás mellett törülgetnek a hivatalos névsoron. Korteskedés nincs. A választás csendes és gyors lefolyású. A választmányi tagok ily szavazat-aránnyal kerültek be: Bogisich Mihály 76, Brutsy Gyula 73, Brutsy János 69, dr. Csárszky István 75, Fekete Árpád 76, Grósz Ferenc 72, Guzsvenitz Vilmos 76, Janser István 74, Kollár Péter 48, dr. Koperniczky Ferenc 76, Magos Sándor 75, dr. Major Ödön 72, Marosi József 77, Maszlaghy Ferenc 75, Mátéffy Viktor 59, dr. Molnár Szulpic 77, Obert Ágoston 76, Perényi Árpád 76, dr. Roszival István 76, Sárossy Etel 36, Schweiz Vilmos 73, Sebők Ferenc 75, Sinka Ferenc 72, Számord Ignác 76, Szecskay Kornél 77, dr. Szilárd Béla 77, Szölgyémy Gyula 77, Vaszary Mihály 76, Vimmer Imre 69, Zemplényi Gyula 74. Póttagok lettek : Bleszl Ferenc, Magyarász Béla, Meszéna Kálmán, dr. Mike Lajos. Az elnök az eredmény kihirdetése után bezárta a közgyűlést a tagok éljenzése mellettt. elő és vezette előadásainkon az énekszámokat. Fegyelmezett és distingvált hangú, lelkes énekcsapatával többször művészi élvezetben részesített bennünket. Ugy Bihari művész ur, mint fáradhatatlan karnagyunk Taky Gyula ur, valamint az énekkar minden egyes tagja méltó a közgyűlés osztatlan elismerésére és hálájára. De ugyancsak a mély köszönet és a hála őszinte megnyilatkozása illeti meg azon kedves és nagyrabecsült egyéneket is, akik hölgyestélyeinken és más egyéb előadásainkon ének, zene, szavalat és színdarabok művészi előadásával gyönyörködtettek bennünket és mozdították elő megtartott estélyeink fényét és sikerét. Ezek névszerint: Ambrózy Ellike, Ékessy Berta, Gottmann Istvánné, Grátzer Irma, Kovács Irma, Langasser Helen, Mack Micike és Paula, Marosi Ferencné, Math Irma, Nemesszeghy Gizike, Schőnbeck Stefi, dr. Szilárd Béláné, Taky Gyuláné, Udvardy Zsigáné és Vaszary Margit úrhölgyek; továbbá Bárdos Sándor, Berencz György, dr. Brenner Antal, Büchner Antal, Csányi József, Ferenczy Kálmán, Nemesszeghy István, Prikkel Mihály, dr. Raymann János, Rolkó Béla, Schleiffer Ervin és József, Skopetz Gyula, Takács István, Vaszary Mihály, Zsiga János urak. Fogadják mindannyian szives közreműködésükért és élvezetet nyújtó kedves játékukért szép köszönetünket. S a közgyűlés nevében bátor vagyok tisztelettel arra is kérni kedves szereplőinket, hogy a múltban tanusitott odaadó és szives érdeklődésüket ne vonják meg a jövőben se egyesületünktől. íme, m. t. k., szerény tehetségemhez mérten megismertettem önökkel az esztergomi kath. kör életében az elmúlt 1911. év változatos történetét. Előterjesztett titkári jelentésemben arra törekedtem, hogy a körünk életében történt eseményeknek lehetőleg hü, a valóságnak megfelelő képét A vacsora. A közgyűlésen megjelent tagok a kör nagytermében közös vacsorán vettek részt, amelynek folyamán beszédet mondottak az elnök, Mattyasóvszky Lajos lovag, Guzsvenitz Vilmos és dr. Fehér Gyula alelnök. A vacsora végére Meszleny Pál főispán is megjelent s élénken elbeszélgetett a tagokkal. A társaság élénk hangulatban sokáig maradt együtt. R. Haladunk. Mi nem kell!? Akik még a haza fogalmával nincsenek elvi ellentétben, azoknak egyre azon jár az eszük, hogy ezt a hazát minél boldogabbá, egészségesebbé tegyék. Jól is van ez igy! Ha szeretik, boldogítsák. De mivel boldogítsák ? Sebeit mivel gyógyítsák ? Ehhez több is kellene, mint a puszta szó! Sok a beszéd! Mennyi az eszme, de az eredmény mindig ugyanaz marad: Szégyenkezünk, ha a mi viszonyainkon végig tekintünk s azokat a többi nemzet állapotával összehasonlítjuk. Azok, akiknek már nem kell a haza s az embereket a társadalom fogalmába sorozzák be, azt találták ki, hogy nincs más bajunk, minthogy az iskolákban még mindig vannak vizsgák most 1912-ben, mikor már sok századdal ezelőtt is az volt a szokás az iskolákban. Mi más ez, mint hátramaradás? A századoknak valami uj módot, uj mértéket kellett volna létrehozniuk, amellyel a tudományoknak és a koponyáknak egymáshoz való viszonyát megmérhetnék. Igen ám! De ki tud jobbat tanácsolni? Az elemi és a középiskolákban még csak kitapasztalhatja a tanitó vagy a tanár a tanév alatt, hogy mit is tud tulajdonképen a gyerek, de az egyetemeken, ahol a hallgatóknak és a szigorlatozóknak nagy seregéről van szó, ki ismeri ki a lutrinak csúfolt vizsga nélkül, hogy ki mit tud? Ha erre okos feleletet tudnánk adni, talán igazán haladna egy lépéssel a haza, vagy ha jobban tetszik a társadalom. Mi kellene az iskolákban?! Az elmúlt nagy hidegben, amikor szinte tűrhetetlenül csipte, vágta az ember arcát a fagy, az ország minden részéből érkeztek panaszok, hogy ennek, vagy annak a hatóságnak, közegnek hanyagságából napokon keresztül fűtetlenül volt az iskola. Sőt halljuk a csodát! Budapesten nagy panaszok merültek fel az egyik hetedik kerületbeli iskola fűtése ellen! tárjam önök elé. Az elsorolt tények, a lefolyt évben történt események hangosan hirdetik és fényesen igazolják azt, hogy az esztergomi kath. kör a legutóbbi évben is kitűzött, nemes hivatásának magaslatán állott és mindenkor szem előtt tartotta fenkölt, nemes és magasztos célját. Körünk a régi mult hagyományaihoz hiven az elmúlt évben is minden törekvésével, összes mozgalmával és életnyilvánulásával azt célozta, hogy Esztergom ker. társadalmi életét felvirágoztassa és a ker. világnézet fölemelő eszméit: a vallás és a hazaszeretet boldogitó erényeit az érző szivekben diadalra juttassa. Ezen nemes célok eléréseért fáradt és munkálkodott kitartó buzgalommal mindenkor körünk, s ezek megvalósítása lesz jövendő hivatása is. S nekünk is, ha ezen kör lelkes és buzgó tagjai akarunk lenni, bátran és fáradhatatlan buzgalommal kell ezen magasztos célok megvalósítására törekednünk. S ha ezen nemes ügy szolgálatában mindvégig igaz lelkesedéssel és semmi ellenállástól vissza nem rettenő bátorsággal kitartunk, akkor remélhetjük, hogy a ker. világnézet s az ebből fakadó boldogitó elvek termékeny talajzatra fognak találni az édes otthonban, a közéletben és a társadalom minden rétegében és igy eljő majd végre az a várva-várt boldogabb kor egyházunk és hazánk életében. Őszinte tisztelettel kérem a m. t. közgyűlést, kegyeskedjék ezen jelentésemet szives tudomásul venni. S most, amidőn megköszönöm itt a közgyűlésen eddig élvezett értékes és kedves bizalmukat, arra kérem az Egek jóságos Urát, hogy tartsa meg egyesületünket soká és virágoztassa fel azt Esztergomnak és vidékének boldogitására! Dombay Nárcisz.