ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-01-28 / 5. szám

Mi következik ezen mulasztásból ?! Az okos szülő megtudva a dolgot, jó előre otthon fogja a gyermekét. Az iskolába járó gyer­mekek közül igen" sokan meghűlnek, talán vesze­delmes betegséget kapnak. Jön a csöppség mesziről, vékonyan öltözve, hiányosan táplálva, összefagyva s a célhoz érve hideg kályhát, hideg termet talál. Szivszorongató látvány ez egy lelkiismeretes tanerőnek, kivált ha ő maga is a fűtött iskolába szeretne menekülni a szintén fűtetlen szobájából. Jön a betegség, az elkedvetlenedés, a le­vertség minden vonalon. Ugy-e hát nemcsak a vizsga a legnagyoáb baj a magyar iskolákban? A vizsga majd csak jól menne, ha télnek idején egy kis fűtőanyag akadna. Azután, ha már benne vagyunk a követe­lődzésben, mi is kellene még a középiskolákban ? Kellene még fokozottabb erkölcsös nevelés s az ifjak fölött gyakorlandó nagyobb felügyelet. Tehát semmiképen sincs igazuk azoknak, akik fújnak a kongregációkra, mint a macska a forró kására, mert mig az elemiben csak a fával­szénnel való fűtést követeljük, addig a középisko­lákban tagadhatatlanul szükséges egy kis erkölcsi, szellemi fűtés is a kályhák melegén kivül, kivált, ha szabadgondolkodó tanárok rontják a levegőt. Az iskola és az élet. Nagy a verseny, mérhetetlen a konkurrencia minden téren, de kiváltképen a gyermeknevelés terén. Ez a konkurrencia amilyen sajátságos, ép olyan fontos kihatással van társadalmi, sőt köz­gazdasági életünkre. De miben is áll a gyermeknevelési konkur­rencia? Abban, hogy minden szülő, aki csak va­lamiképen belekerült a modern kor szellemébe és a kultúra körébe, azon van, hogy gyermekéből, tekintet nélkül az anyagi körülményekre, vagy a bizonytalan jövőre, urat, minél nagyobb urat ne­veljen. Az uri fajta azt mondja: a családi tisztes­ség követeli, hogy gyermekemből urat neveljek, mert az előkelő rokonság hogyan nézne rá mint boltosinasra, vagy szurtos lakatosra ? Az iskolaszolga, vagy másféle szegény al­kalmazott pedig igy okoskodik: Itt van előttem s a gyermekem előtt az iskola. Minek nevelnék be­lőle szolgát, mikor ur lehet belőle s ő parancsol majd másoknak, mint most nekem parancsolnak a feljebbvalók. Az ipari, kereskedelmi pályára csak a pa­raszt fiukat viszi az ambició, a többi fajtát meg az anyagi kényszer. Akik kénytelenségből lettek iparosok, rajta vannak, hogy ha uri fiu kerül melléjük inasnak, elvegyék a kedvét minél eredményesebben. Ez a szocialista műhely légköre. Történt a közel múltban egy nagy elhatá­rozás s a doktori cim a cégtáblára került a Szuly neve alatt, de az egy fecske nem tavaszt, hanem telet hozott s megfagyasztotta a jó reménységet, mert a doktor-kereskedő mindenhez értett, csak spekulálni, számítani nem jól tudott. Lehet, hogy a többi holló vájta ki a szemét: üzletfelei vitték a jégre. De azért csak egyeztessük tovább is az éle­tet és az iskolát. Kaján. A ft. alesperes-tanfelügyelő és iskolaszéki elnök urak szí­ves figyelmébe. Tisztelettel hozzuk tudomásukra, hogy az egyházmegyei r. kath. iskolák- és tanítóknak a most életbe léptetett Rendszabályokkal ki­állítani rendelt törzskönyvi ivei most vannak nyomtatás alatt és azokat a jövő hét folyamán már szállíthatjuk. . • * Ezen ivek kitöltésére nézve, mint arról az egyházi,főhatóságtól értesülünk, a f. évi 48. számú főpásztori körlevél kiegészitéseképen a legközelebb egy ujabb és teljes felvilágosítást nyújtó körlevél fog kibocsájtatni. Illetékes helyről nyert információ nyomán jelezhetjük, hogy miután minden egyes iskolára nézve a törzskönyvi iv két példányban állítandó ki, és pedig egy a tanfelügyelő urak irattára és egy a főhatóság részére, ennélfogva ezen ivekből a tanfelügyelő urak által kétszer annyi iv szerzendő be, mint ahány r. kath. iskola kerületükben létezik. A tanítói törzskönyvi ivekből, amelyek mindegyike 20 tanítóra vonatkozó adat egybe­foglalására nyújt helyet, minden egyes iskolaszéki elnökhöz csak egy példány küldendő, s az iskola­székektől a tanfelügyelő urakhoz beküldött ivek adatainak összesített feltüntetésére annyi iv lesz szükséges, amennyin (egy ívre 20 nevet számítva) a kerületben* összes tanítók felsorolhatok. Miután pedig az összes tanítói állásokra vonatkozó javadalmi jegyzőkönyvek is két másolati példányban lesznek kiállitandók, és pedig szintén egy a tanfelügyelő urak és egy a főhatóság részére, ennélfogva ezen alkalommal megemlítjük azt is, hogy javadalmi jegyzőkönyvi űrlapokat elegendő mennyiségben már most is raktáron tartunk. Kiváló tisztelettel Buzárovits Gusztáv kiadóhivatala. HÍREK. Karcolat. Óh azok a lányok ! Vasárnap délben a korzón járkálnak, botor­kálnak a népek. A korzó végén két szép földi angyal, ször­nyen szűk szoknyában, végtelen nagy stilű kalap­ban büszkélkedő angyal áll. Valami közömbös dologról beszélgetnek. Holmiféle kalap, legújabb divatú frizura s több efféle a szóbeszéd tárgya. Egyszer csak egy harmadik földi angyal, mosolygós delnő csatlakozik hozzájuk. Modorukról ítélve leányok lehettek. — Pá édesem, mondják az előbbiek a hoz­zájuk jövőnek kényes hanglejtéssel. — Pá aranyosaim, viszonzá emez. Rövid szünet következik. Ebben a rövid szü­netben mind a hárman végig mustrálják egymást tetőtől-talpig. Végre a kettő közül az egyik törte meg a csöndet: » — Jaj de fess vagy aranyosom! Milyen hercig a kalapod 1 Jaj de jól áll a frizurád. Milyen hóditó vagy ebben a kivágott nyakú blúzban. Milyen édes a ridikülöd! És ezt a hosszú mondatot egy perc alatt elcsicseregte affektáló ajka elfintorgatással. A kettő közül a másik ezt szintén helybenhagyólag elis­merte, azzal a hozzátoldással, hogy a vegyes mondatok elejére odaragasztotta azt a szót is: Igazán! Igazán jaj de fess vagy . . . Igazán . . . stb. Valami egy-két szót még- váltottak, aztán az a bizonyos harmadik eltávozott a kettőtől. Alighogy ellibegett a harmadik, megindult a pletykázás. — Juj de hogyan hencegett, mondja az egyik. — Hogyan affektált! Pedig milyen rosszul áll neki az a kalap! — Hát még a frizura milyen ósdi. Igy hordta már a dédanyám a haját! — Milyen kiállhatatlan! Ugy öltözködik, mintha most is kis lány volna. Pedig már olyan idős van, mint én! — Mikor én polgáriba jártam, ö már nagy lány volt, bálokba járt! No és úgy agyoncsépelték azt a szegényke harmadikat, hogy alig maradt valami rajta épen! Mert hát ilyenek a városi leányok! Szemben annyira mézes-mázos, csakúgy csöpög a szava a híg méztől és háta megett alaposan- megsza­pulja a másikat. Ez már náluk divat. Ők igy nevelkedtek. Ugy hozza magával az etikett. Mamájuk is igy tették. Miért lennének ők különbek az aranyos mamánál. És ez az alattomos képmutatás igy neve­lődik a lélekben. Az aranyos jó mama még meg is öntözgeti a jóváhagyás és biztatás parfümös vizével. Különben ezt úgy hívják műnyelven: raffi­néria. Nálunk már a kis aranyos is képmutató. A rövid szoknyás bakfis már erősebb módozatok mellett nyilvánítja a raffinéria hóbortjait. Nyugodjatok boldogult jó ősanyáink, déd­anyáink. Hunyjátok be lelki szemeteket, ne akarjátok meglátni a hálátlan unokáitokat. Ti bennetek még illatosán virágzott az egyeneslelküség virága. Nos hát ez az egyik legsúlyosabb akadálya a férjhezmenésnek. Ez az a bizonyos raffinéria. A másik akadályról máskor. Fid ihn Krónika. íratott az intenzív gazdasági fellendülés, az összekötő vasút, a szénbányák nyitása stb. terveinek hatása alatt. Sohase volt annyi szép reményünk, Mint minőkben most vigadva élünk. Szebb való int, mint álomban szőttem, Uj Esztergom látszik a jövőben. Múltjára ült török, német rabság, Jövőjére a bizonytalanság, Jelenben él koldusszegénységben, Kenyérmorzsán tengődik csak épen. Nem keserves annyira ily élet, Aki mindjárt születik szegénynek, De ha koldus egy királyból lészen, A nyomort csak az érzi egészen. Esztergom is más napokat látott, Amikoron lakták a királyok, Élet, bőség, áldás, kincs volt benne, Hire, fénye szállott messze-messze. És hogy teng csak, fájt a szivem érte, De reményem lett most a reménye, Látom szinte, miként újul, éled, Mosolya lesz halavány képének. Nem lesz többé homlokán insége, De korona sem kell a fejére. Csak jómódban, csak reményben éljen S Esztergomból boldog város lészen. Mert az érzi csak a boldogságot, Ki már rossz és jó napokat látott! S hogy máskép lesz, mint van, mindig hittem , . . Segítsen el hozzá a jó Isten! (—) * Gyertyaszentelő Boldogasszony. Pénte­ken, azaz febr. hó 2-án a bazilikában d. e. 9 órakor ünnepélyes gyertyaszentelési szertartás lesz, majd utána ünnepélyes szent mise. Mivel az ünnep pénteki napra esik, Ö Szentsége dispenzációja folytán a huseledelek élvezése meg van engedve. * Prohászka püspök diszpolgársága. A mult vasárnap Székesfehérvár város díszközgyűlésen díszpolgárává választotta dr. Prohászka Ottokár püspököt. A püspök óhajára minden más ünnepel­tetés elmaradt. Egyedül az esztergomi tisztelgőket fogadta Kemény fy K. Dániel vízivárosi h. plébános és Vaszary Mihály hercegprimási jószágkormányzó személyében. Kivülök többen készültek Székes­fehérvárra ezen alkalomra, de a körülmények visszatartották őket. * A Katholikus Népszövetség- esztergom­belvárosi csoportja január hó 28-án, vasárnap délután 5 órakor a Katholikus Legényegyesület nagytermében (Széchenyi-tér) évi beszámoló gyűlést tart, melyen vendégeket is szívesen látnak. * Simor-rekviem. Boldogult Simor János bibornok, esztergomi érsek lelkiüdvéért tegnap szombaton ünnepséges gyászmise volt a baziliká­ban, melyet Rajner Lajos dr. püspök s érseki ált. helytartó pontifikált. A gyászmisén Simor kardinális rokonsága is résztvett. * Kinevezés. Dr. Palotay Dénes gazdasági szaktanárt Meszleny Pál főispán tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki s mint ilyen a párkányi szolgabiróságnál hivatalos teendőket is végez. * Főegyházmegyei hirek. Józsa Árpád Pozsonypüspökiböl Hidaskürtre és Palik Vendel Hidaskürtről Udvardra helyeztettek át segédlel­készi minőségben. * Nagybizottsági ülés. A gróf Zichy Nándor emlékmüvének nagybizottsága a budapesti koronázó templomban tartott gyászmise után a Szent-István-Társulat nagytermében dr. Csernoch János kalocsai érsek elnöklete alatt tartotta első ülését. Az ülésen részt vett dr. Klinda Teofü prelátus-kanonok is. Az esztergomi kath. egyletek részéről a,végrehajtó bizottságba Mattyasovszky Lajos lovagot, dr. Fehér Gyula prelátust és Meszleny Pál főispánt választották be. * Eljegyzés. Adorján János helybeli törekvő építőmester eljegyezte Paulovits Gézának, a ker. munkásbiztositó pénztár igazgatójának kedves leányát Macikát. * Haditengerészeti előadás a tiszti kaszinó­ban. Pénteken délután V2 5 órakor igen érdekes előadást tartott Lauffer lovag, nyugalmazott ten­gerészeti fegyvergyári felügyelő. A haditengerészet e kiváló kapacitása 180 vetített kép kíséretében mutatta be az osztrák-magyar monarchia hadi

Next

/
Oldalképek
Tartalom