ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-03-24 / 13. szám

adást is tartozik vezetni, amely számadások szék­üresedés alkalmával a hagyaték meghatározásánál bázisul szolgálnak. A javadalom kezelését az 1900. évi XXVII. t. c. alapján minősitett, tehát diplomás gazdatiszt­ség végzi, amelynek élén a jószágigazgató —• a primaciánál csekélységem — áll. A jószágigaz­gató bár szabadon rendelkezik, mégis fontosabb gazdasági kérdésekben köteles meghallgatni az u. n. főtiszti széket, amelynek határozatait végre­hajtja. E főtiszti szék, melynek elnöke a jószág­igazgató, 8 tagból áll és pedig 3 jószágfelügyelő, főszámvevőj főpénztáros, erdőtanácsos, mérnök és esetleg jogtanácsosból. Az egész primási tisztikar ügyészekkel együtt 54 tagból áll. Az egész tisztikarban 4, mond négy Vaszary van és pedig a jószágigazgató, 2 gazdatiszt és 1 erdőtiszt. Az összes kerületi tisz­tek a fent emiitett miniszteriálif forma szerinti számadást vezetnek kerületeikben és pedig előze­tesen jóváhagyott előirányzat alapján. A kerületi tiszteket ellenőrzik a felügyelők, számadásaikat pedig a számvevőség vizsgálja át és arról a fő­számvevő adja meg a felmentvényt, melyet a jószágigazgató csak láttamoz. A számadások eredményét összeállítja a fő­pénztáros s ezen számadás kerül Ő Eminen­eiája elé. Az itt előadottakból talán eléggé bebizonyí­tottam, hogy a birtokokat a rokonok s egyéb hozzá nem értő vagyonkezelők nem foglalták el, azt a jelzett rendszer folytán tönkre nem is tehetik, hanem diplomájuknál fogva ép ugy jogot szereztek a tisztes megélhetéshez, mint a többi tisztek. Talán még azt az egészen jogos kérdést tehetné fel valaki, hogy jószágigazgatóul miért nevezett ki Ö Emineneiája rokont? Erre nézve szabadjon mentségemül felhoznom azt, hogy a jószágigazgatói szék betöltése alkalmával többek között Csernoch János kalocsai érsek ur 0 Excel­lenciája volt az, aki Ő Emineneiája. magas figyel­mét reám irányította, ami személyem iránt a cikk­íróban talán megnyugvást fog kelteni. Ami fenti közleménynek Ö Emineneiája anyagi viszonyaira vonatkozó megjegyzését illeti, egész röviden a következőket mondhatom el. Ő Emi­neneiája primássága alatti alapitványai, állandó és időszerű jótékonyságának összegei megközelitik a 8.000,000 koronát. Ezen felül circa 300,000 ko­ronával gyarapította a törzsvagyont és ami a be­ruházásokat illeti, ma az érsekségnek közel 50 kilométer mezei, illetve erdei vasútja van, ami ismét tekintélyes értéket képvisel. Egyben a dete­riorációkra tett megjegyzésre vonatkozólag kije­lentem, hogy Ö Emineneiája jelenlegi instrukció­jának értéke legalább mégegyszer akkora, mint az u.,n. állandó felszerelésnek értéke, tehát bő­séges fedezettel rendelkezik az esetleges követel­ményekkel szemben. Azokkal szemben, akik Ö Emineneiája anyagi viszonyai felett akarnak kritikát mondani, még egyet akarok figyelmükbe ajánlani. Nevezetesen arra kérem a jólelkű kritikusokat, nézzenek körül az országban és olvassák meg az ujjaikon, hogy a lefolyt 20 esztendő alatt hány főúr, de főleg hány főpap tartotta meg birtokait házi kezelésben ? A primás megtartotta. Tudják mit jelent ez? Ez sokat jelent! Hogy mennyit, ezt csak azok tudják, akik figyelemmel kisérték azt a nagy harcot, mely az utóbbi 20 év alatt hazánkban épen a föld megtartása érdekében a házi kezelés fenntartása mellett lefolyt, épen nemzeti, faji szempontból. Hogy Ö Emineneiája ezen ténye — tekintve a lefolyt 20 évnek katasztrófaszerü gazdasági vál­ságait — Ő Eminenciájának nagy anyagi áldo­zataiba került, itt nem emlegetem, de, hogy egy tisztesen végzett munka után épen arról az ol­dalról támadják — pláne supposiciók alapján — honnan csak elismerést és köszönetet várhat, ez több a soknál. Ugy látszik, maholnap kanonizálva lesz az a felfogás, hogy nincs nagyobb dőreség, mint az egyén érdekeit alárendelni a közérdeknek. A többször hivatkozott közlemény még meg­emlékezik arról,.hogy jó gazda kellene a primás mellé, pl. egy erőskezű kanonok. No ezzel a cikk­iró nem hízelgett az illető urnák, mert nálunk mindenki nagyon jól tudja, mint jelent az, ha valamelyik nagyobb beneficiummal biró főpapra azt mondják, hogy jó gazda! Az ilyen úrról ná­lunk mindenki tudja, hogy „ebszijjai van bekötve a bugyellárisa." Az ilyen jó gazda a pásztorgazda­ságnál beválhatott, ma azonban nem. Mindezek után méltán azt kérdezheti a t. olvasó közönség, hogy hát ha igy van a dolog, akkor mégis miért támadják a primást? Erre megadja a feleletet a t. cikkíró, amikor a „mozgolódó egyének" akcióját ugy jellemzi, hogy az a „hercegprímás érdekében" történik. Részemről ma már elhiszem ezt a kijelentést, mert a napokban találkoztam egy úrral, aki azt állította, hogy a műfoga fáj! Esztergom, 1912. március hó 20. Kitűnő tisztelettel: Vaszary Mihály, jószágigazgató. Franciaországban világosodik. (Proporcionális választójogot kérünk!) (TI.) Sok romboló eszmének szülőoka volt már a nyugtalan szeles francia temperamentum, de nemegy jó lökés is onnan indult ki. A végletek érintkeznek. Igy a parlamentarizmusnak nevezett szabadkőműves nópcsalás és klikkrendszer kezdi kiforralni méhében az igazi népképviselet for­máját, melyet Magyarországon még névről sem ismernek, pedig a választójog reformja kör­münkre ég. Nem az erőszakosan kisebbségben tartott katholikusok küzdik ki az üdvhozó nagy refor­mot, hanem az utca porából felfelé törtető „radikális" szocialista pártcsoportok, melyeknek csak elszórtan vannak hivei az országban, de együttvéve mégis valamelyes szavazatmennyi­séggel rendelkeznek. Azonban a mostani — s még az egész világon uralkodó —- többségi rendszer miatt nem tudunk érvényesülni s erő­södni. Ezen többségi rendszerrel, mely minden választókerületben az abszolút többséget nyert pártnak itóli oda a mandátumot, ellenkezik a proporcionális vagyis részarányos választási rendszer, mely a pártoknak leadott szavazataik arányában osztja a mandátumokat. A többségi rendszer nemcsak örökké lenyomva tartja a kisebbségi pártokat és elveszi a polgárság kedvét a politikában való részvé­teltől, hanem a rendszer mellett megtörténhetik — mint már ismételten kifejtettük — hogy az egész országban a szavazatok többségével biró párt kisebbségben marad, sőt egyetlen egy mandátumhoz se jut. Ez az abszurdum is mathematice lehetséges a jelenlegi „alkotmányos élet" mellett, mint megtörtént Magyarországon a legutóbbi választásnál, hogy a szavazatok tekintetében kisebbségben levő munkapárt kapta a mandátumok % részét. Mert a jelen rendszer­ben egyenlőtlen a kerületek kiterjedése, önkényes, sőt tendenciózus azok kikerekitése. Égbekiáltó igazságtalanság, a népképviselet meghamisítása, s mégis törvényes alkotmányosdi! Minthogy a csip-csup radikális csoportok Franciaországban lármásabbak, mint a katho­likusok, addig nem nyugodtak, mig a hangula­tot megcsinálták a proporcionális választási rend­szer számára, amelyet immár a Poincaré minisz­térium a képviselőházban tárgyalás alá is vett. Soha még parlament ily életbevágó, messze ki­ható törvényjavaslaton nem dolgozott, mint jelenleg a francia képviselőház. A radikálisok a maguk bőréről akarnak gondoskodni, de öntudat­lanul a keresztény politikát is végre talpra állít­ják, mert a többségi rendszer által mesterségesen elnyomott, vagy a politikai élettől egészen el­riasztott s bizalmát vesztett katholikusokat, mint a vízcseppeket egy hatalmas árrá fogja egyesíteni. Még a jelenlegi francia választójogi reform sem hozza a proporcionális választási rendszert egész tiszta formájában. Átmenetül egyelőre az arrondisement (választókerületek) helyett a me­gyék (departemant) szavazatait fogják össze­gezni, és a leadott szavazatok aránya szerint adnak a pártoknak mandátumokat. Még igy is marad minden megyében, bizonyos mennyiségű eloszthatatlan, tehát kárbaveszett szavazat. De már ez a rendszer is — hacsak a francia block módosításokkal élét nem veszi — érvényre jut­tatja az uraloméhes radikális elemeket, de meg­teremti a francia katholikus centrumot is, mellyel a vallásirtó kormányoknak a jövőben számolniok kell. Tiszta formája a proporcionális választási rendszernek az lesz, ha az egész or­szágban leadott szavazatokat összegezik, s igy teljes igazság szerint, anélkül, hogy egyetlen szavazat kárbaveszne, állapítják meg a pártok arányát. A proporcionális választójognak a francia képviselőház asztalán fekvő tervezete megoldja a személyi kérdést is, melyre nézve sokaknak nehézsége támad. A választási campagne-ban résztvett jelöltek közül természetesen azok tart­hatnak igényt mandátumra, a kikre több szava­zat esett. Vajha ez üdvös eszme is oly lánggyorsa­sággal terjedne nyugatról mindenfelé, mint a forradalmi eszmék. Nálunk még csak nevét se emiitették az egész választójogi vita folyamán. Pedig általánosnál, titkosnál stb. százszor fon­tosabb. Igaz, hogy a nemzetiségeknek használna. De ha a Justh-párt a nemzetiségek dacára ra­gaszkodik' — az igazság kedvéért —• a választó­jog általánosságához, akkor a keresztény poli­tikusok a nemzetiségek dacára — az igazság kedvéért — a küzdelembe dobhatnák a propor­cionális választási rendszer jeligéjét. Több mint 200 kerületben vannak a katho­likusok többségben Magyarországon, tehát a la­kosság abszolút többségét alkotják. De a jelen­legi többségi rendszer mellett mi történik ? A másvallásuak egyesülve a hivatalos presszió által befolyásolt rossz katholikusokkal, majdnem min­denütt legyűrik a keresztény pártot. Oly kerü­letekben tehát, ahol nincs 2 /z vagy 3 /4 több­ségre kilátás, a keresztény párt meg se kockáz­tatja a küzdelmet. Pedig proporcionális válasz­tási rendszer mellett: ha csak tiz szavazója van valamely pártnak egy kerületben, az is nyom a latban, annak a szavazata is befolyna a törvény­hozásra. A választójog általánosítása nem vál­toztat lényegesen a törvényhozáson. A közsógen­kinti és titkos jellege nagyban előmozdítja a vá­lasztás függetlenségét, de igazi népképviseletet és egészséges alkotmányos életet csak a propor­cionális választási rendszer hozhat. Tervek és remények. A tisztánlátásnak, sőt a jövőbe látásnak meglehetős nagy foka szükséges ahhoz, hogy a városunkban és annak határában jelenleg végbe­menő munkálatoknak értékét, jelentőségét és hasz­nosságát valaki teljesen felfogja és megértse. A laikus tömeg úgy nézi ezen dolgokat, amint a mérnöki tudománnyal biró egyének eléje állítják, bár a műszaki tudományok is elég sokszor csődöt mondhatnak és mondanak is, ha a kellő vigyázat hiányához még valamely előre nem látható körül­mény is hozzájárul. Ne lássunk azonban rémeket az éjszaka beállta előtt s gondoljuk, hogy minden, ami tör­ténik, úgy van legjobban, ahogy van, hanem igenis mérlegeljük a beálló előnyöket s az ezek­kel szemben felmerült és felmerülendő költségeket. A Kisduna kotrási munkálatai a közvélemény szerint annnyira szükségesek, annyira egyeznek a város közegészségi előnyeivel, hogy az azokba fektetett költségeket, bármennyire is rúgtak volna, semmi józan felfogású egyén nem kifogasolhatja. A Dunapartnak kiépítése szintén a közegészség­nek előmozdítására történik elsősorban, amennyi­ben egy piszokkal, iszappal és szeméttel takart árteret van hivatva eltüntetni. A közegészségi szempontok mellett min­denesetre megbecsülendő eredmény az is, hogy a Kisduna utálatos habarék vize helyett most már tiszta viz fog folydogálni a mederben s a szét­omlott, megtépázott partok is rendbe jönnek vala­mennyire és vizmosásszerü otromba kinézésükkel nem botránkoztatják meg a helybelit s az idegent egyaránt. Eddig tehát rendben volnánk s a közvéle­mény is áldását adhatja a már lassan-lassan létesülő munkálatokra, bár az is igaz, hogy ezért a kevés jóért, amit még csak a jövőben sejt, több mint egy év óta bosszúságokat nyel a lakos­ság, amidőn forgalmát és közlekedését meglehető­sen és néhányszor idő előtt akadályozták. Előkerülnek azonban azok a kalandos színe­zetű tervek, amelyek már a várostanács előtt rövid idő alatt kétféle sorsban részesültek. Először lenyakazták őket, mint teljesen értékteleneket, majd a közeli közgyűlésen magasztalva életrekel­tették a Kolos-hid felemelésének, a rakodó-part és téli kikötő létesítésének a tervét. Mig az előbb vázolt munkálatoknak szüksé­gességét senki sem tagadja, sőt elismeréssel és örömmel szemléli, addig ez utóbbi dolgokat tagad­hatatlan aggodalommal szemléljük, mert semmi biztositásunk nincs arra nézve, hogy az állam és más illetékes tényezőknek lesz-e kedvük ahhoz, hogy a várt forgalmat megteremtsék és oly fokra emeljék, hogy a város a befektetendő költségek­hez mérten biztos és állandó haszonhoz és jöve­delemhez is juthasson. A műszaki vélemény meghallgatása minden­esetre csökkenti azon aggodalmakat, amelyek a hidemelés kapcsán a szépészeti szempontból fel­merültek, hogy azonban az állam az Esztergomi Takarékpénztár által létesítendő összekötő vasút

Next

/
Oldalképek
Tartalom