ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-03-24 / 13. szám

kedvéért több millió költségen a Kisduna partján rakodópartot létesítsen, mig erre teljesen komoly ígéretet nem látunk az állam részéről, annál kevésbé hihetjük el, mert Szobon a tágas, kiépített és sínekkel is ellátott parton a kereskedelmi forgalomnak a vasútról a viziutakra való átterelését sokkal könnyebben és kevesebb költséggel érheti el, ha ugyan annyira szivén hordja az állam az árúforgalomnak gyors lebonyolítását, hogy azt részben az állami vasutakról is kész volna leterelni. Tehát akár a jövőben remélt téli kikötő, akár pedig a rakodó-partnak a tervét tekintsük, több ezekben a vérmes remény, mint a megfogható valóság, mindazáltal a Kolos-hid emelését, ha más szempontból nem is, de azért szükségesnek tartjuk, hogy idővel, ha a meder ismét betöltődik és beiszapolódik, a kotrógép nagyobb költség és a forgalom megzavarása nélkül bemehessen a Kisdunába. rívic HÍREK. Karcolat. Ötven év múlva. (Idő: 1962. március hónap. Hely: Szépen berendezett konyha, fazekakkal, lábasokkal és más több konyhaedényekkel megrakva. A konyhában pecsenyeillat terjeng, a tűzhelyen étkek rotyognak. A tűzhely mellett a Férfi sürögforog.) Féríi: (magában diskurálva) Jesszus 1 Már két óra! Lassan meghidegül minden. A leves is már merő fagy. Hol lehet oly soká az asszony? (Kiszól az ebédlőbe) Mit csinálsz Laci, hogy oly csendesen vagy? Laci: (bedugja fejét az ajtónyiláson) Papa kérlek szépen, épen most tisztogatom az eszcájgokat, meg aztán az esti tányérokat mosom el, mert kell az ebédnél. (Eközben megnyílik a másik ajtó és azon nagy dorombolással berohan az asszony. Kezében ridiküljét lóbázgatja, mig szemével vizsgálódva ide-oda pislog.) Asszony: (nagy dérrel-durral) No hallod te férfi, hogy tudtál ennyi ideig elszuszogni. Még tálalva sincs. Borzasztó! Milyenek is ezek a férfiak?! Semmihez se értenek már, holott valaha ti voltatok a világ hősei. Még tálalva sincs! Férfi: (félve) De édesem ne haragudj már ennyire. Ládd, nagyon el voltam foglalva. Annyi a dolgom, hogy no! Takarítani, ágyat bevetni, piacra menni bevásárolni, itthon főzni, ez mind sok időbe telik. Asszony: (mérgesen) Na hallod! Mind semmi ez! Ha te annyit mérgelődtél volna, mint én a hivatalban, azokkal a sok rongyos parasztokkal; (fenhéjázva) mert tudhatod hogy egy szolgabírónak sok dolga van. Pedig én szolgabíró vagyok, akinek nem csak a felekkel, de a hajdúkkal is kell veszekednem. Szörnyű a dolgom. Könnyű nektek férfiaknak. Csak itthon lebzseltek, anélkül, hogy szellemi munkát végeznétek. (Újból megnyílik az ajtó. Délceg járású leány lépked a konyhába. Hónalja alatt nagy aktacsomót szorongat.) Leány: Kisztihand 1 Jaj de éhes vagyok apuskám.. Mi az? Még most se kész az ebéd? Szent Isten! Pedig nekem délután is annyi a dolgom. A princi engem bizott meg, hogy őt a bíróságnál képviseljem egy nagy perben. Nézd mama ennyi az egész ügy! Ugye szép! Most tanulom be a védőbeszédet. De mit csináljak. Csak nem ijedek meg ügyvédjelölt létemre. De hol van Laci? Férü: Laci? Az ebédlőben rendezkedik. Mosogatja a tányérokat; szegényke tegnap este mosogatás közben elaludt, hát t most folytatja. (Bekiált az ebédlőbe) Lacii Laci: Tessék! (azzal kifut a konyhába, kezet csókol a mamának, mig a nővérét édes pukkedlivel üdvözli.) Rögtön tálalva lesz. Apuskám hozd be a levest már. Leány: (a Lacihoz) Mond csak, mennyire vagy a hímzéssel ? Hát a stikkeléssel ? A harisnya kész-e már? Laci: Oh már a harisnya kész, de a hímzés meg a stikkelés csak félig van. (Odasimul a leányhoz) Mesélj nekem a hivatalról valamit. Ugy szeretek róla beszélgetni. Ugye sok dolgod van? Asszony: Ne izetlenkedjél Laci, mert ezt én nem szeretem. Mindenki azzal törődjék, ami a dolga. Inkább a főzésnél legyen az eszed, hogy végre azt is megtanuld. Lassan már megnősz és még csak rántott levest se tudsz főzni. Micsoda férfi leszel, ha még főzni sem tudsz? Laci: (elpirulva) Kérem anyuskám ne haragudjék ezért rám. Hisz még fiatal vagyok, ráérek még megtanulni főzni, varrni, meg a többi házidolgokat. Majd megtanít a papa mindezekre. Leány: No meg aztán ilyen irodai dolgok nem is férfiaknak valók. Azok ugy se értenének hozzá. Magas tudomány az nekik. Csak mi tudunk a paragrafusokkal bánni, mi, a nők. Asszony: Már bizony úgy van leányom; a férfiak csak főzésre alkalmasak, meg trécselni a piacon. Csak ezekhez értenek. Majd ha alispán leszek, megmutatom, hogyan kell a megyét igazgatni. Te már akkor ügyvéd leszel édes leányom biztosan. Férfi: (hízelegve az asszonyhoz) Édes tubicám, ugy-e akkor én is nagyságos úr leszek. A beiktatáskor olyan pompás ebédet főzök, hogy minden vendég százszor is meg fogja szopogatni az ujjait. Lesz finom palacsinta, túrósrétes, almáspité, meg sok mindenfélé. Majd addigra a Szegedi Szakácskönyvből megtanulom a sok nyalánkság készítését. Laci: Mamuskám, képzeld csak, ma már a zöldséget is meg tudtam tisztítani. Ugye már én is kezdek érteni a főzéshez! Asszony: (gyengéden megsimogatja Laci orcáját) Ó te kis csacsikám, mit gondolsz, talán csak ebből áll a főzés tudománya ? Laci: (lelkesülten) Ugye papa engem is meg fogsz tanítani főzni, mert enélkül szégyenlenék is az utcára menni. Féríi: Hogyne, hogyne! Különben is a te papád hires főző ám, akinek a főztjét még a főispán is megdicséri. Ugyan rántott leves főzéshez nem kell sok tudomány, azt te is hamar megtanulhatod, de már a paprikás csibe, egészben sült kappan elkészítése nagy tudománnyal jár ám. Asszony: Nem is volt abban az időben, amikor én elvettem a papádat Lacika, híresebb főzőgazda a papádnál. Leány: Az ügyvéd főnököm is megdicsérte a papát a nagyszerű palacsintájáért, mert azt mondta, hogy sohse evett életében olyan pompásat, mint a papa palacsintája volt. Asszony: A főbirónő is nagyon meg volt elégedve a túrós csuszával, melyet szintén a papa főzött. Férü: No de már elég volt a hizelgésből. Majd ha Laci is az apja nyomdokain fog járni, akkor gratuláljatok majd nekem. De mond csak leányom, mi újság különben? Leány: Képzeljétek csak, milyen szép régi nótát tanultam meg (dalolja): Nekem olyan férfi kell, Ha beteg is keljen fel; Főzze meg a vacsorát S úgy várja haza asszonyát. Ugye szép nóta? Laci: (X én is tanultam a papától egy nótát. Eldanoljam? Mind: Igen! Laci: (csendesen énekli) Olyan nő kell nekem már, Aki hivatalba jár S megkeresi kenyerét; Ugy tartja el a férjét. Mind: Nagyon szép nóta ez is. És a papa tanított meg rá? No de ilyet. Féríi: (röstelkedve) No te csúnya kis árulkodó, mindjárt elárulja a papáját. Pedig csak egyszer, váratlanul, meglepetésszerűen akartam produkálni a tudományomat. Asszony: (Lacihoz) Mutasd csak a poharakat! Jé milyen piszkos. No hiszen jó házigazda leszel, ha még a poharat se tudod rendesen elmosni. Milyen kormosak a fazekak 1 Borzasztó ! Te ember, mond mit csináltok itthon egész nap, hogy olyan rendetlen a konyhátok. Látnád csak az én irodámat, micsoda rend van ott. (Dühösen) De nem fogom tűrni! Milyen rondák a törlőruhák. Talán egy éve se mostátok meg. Pfuj! Itt meg a csészék milyen csorbák! Féríi: (félve) Ne haragudjon édesem, de múltkor á Laci mosogatás közben a földre ejtette azt az egynéhány csészét. A törülöruhát se értünk rá kimosni, mert a lúgos fazék eltörött. Asszony: Mit? Eltörött? Szépen vagyunk! Én is, meg leányod is talán csak a fazekakra meg lábasokra, meg csészékre fogunk dolgozni. Iszonyatosak vagytok ti férfiak! Érdemes is ezért aztán férjet venni magunkhoz. Pazarlók vagytok. Leány : Ne haragudj mamuskám, hogy olyan ügyetlen Laci. Hisz mindnyájan olyan ügyetlenek. Csak a konyhát bízzuk rájuk és még azt se tudják kellően vezetni. Most aztán már menjünk ám ebédelni, mert háromra a bíróságnál kell lennem. (Sóhajtva) De jó dolguk van a férfiaknak. Ök csak főzőkanalat, lábasokat, meg a konyhát ismerik. Azt se tudják, hogy mi fán terem a B. T. K. Laci: (lelkesülten) Mit jelent ez a három betű? Leány: (mímelve) Hm. Magas ez neked Laci, mint a preparandistának a logaritmus. No de azért megmondom, nehogy azt hidd, hogy valami konyhaedényféle. Hát az annyit jelent: Büntetőtörvénykönyv. De aztán el ne felejtsd. Férfi: Gyerünk már ebédelni édeseim, mert a tészta egészen elitta a levest és aztán megint ne veszekedjetek ezért velem. (El.) Laci: (Ijedten kiáltja el magát) Papa kérlek szépen, a palacsinta már egészen megégett. (Ő is el.) (Függöny.) Fidibusz. Krónika. Beköszöntött a tavasz, Óh tavaszi versek! Kinyiinak a füvek-fák S a zöldséges kertek. És amíg a napsugár Süti a fejünket, Párkányba helyezik át Fél-telekkönyvünket. És amig a várfokán Dúlnak a szélvészek, Lenn a Mozi termében Játsznak a színészek. És amig majd eső hull Pontban minden másnap, Javítják az utakat S nagy gödröket ásnak, A kotrógép pedig már Addig jött előre, Hogy az uszodát nézi, Mi maradt belőle ? A propeller utána Jár-kel fürgén, bátran, Vígan füttyent, rikolt most, A nagy Kisdunában. A Kolos-hid fennmarad, Száll a körcsatorna . . . S megint pletykák, intrikák Jöttek Esztergomra . . . De mivel a zöldséget Én nem eszem nyersen, Nem is folytatom tovább E tavaszi versem ! (—.) * Személyi hirek. Brühl József prelátuskanonok Budapestről, ahol több napig tartózkodott, csütörtökön visszatért. — Dr. Klinda Teofil prelátus-kanonok és dr. Krammer György lelkiigazgató, theologiai tanár csütörtökön Budapesten voltak és részt vettek a bibornok hercegprímás elnöklete alatt tartott főszentszéki ülésen. * A három kassai vértanú oltára. Az esztergomi főkáptalan, a hercegprímás és az Országos Műemlékek Bizottsága által jóváhagyott terv szerint a főszékesegyház szent István oltárán a kassai három vértanúnak nagyméretű szoborcsoportozatát helyezteti el. A szobormüvet a főkáptalan 22.000 korona költséggel emelteti Kiss György szobrászművész által. Ugyanezen oltáron helyeztetnek el a három vértanúnak ereklyéi is. * Bleszl Ferencet az Esztergomi Takarékpénztárnak évi közgyűlése, miután a hat évi megbízása lejárt, újra és egyhangúlag megválasztotta a virágzó pénzintézet igazgatójává s ezzel fényesen kifejezésre juttatta azt a becsülést, amelyben az igazgató pénzügyi tehetségei folytán a nagy kö^ zönség részéről mindig részesült és részesül. Ezen esemény alkalmából Bleszl Ferenc igazgató ma, vasárnap a kaszinó nagytermében díszebédet ád tisztelői és barátai részére. * Főegyházmegyei hirek. Jalsóvszky Viktor a Rókus-kórház segédlelkésze hitoktató lett Budapesten; Flanek Rezső a szent István kórház kisegítő kurátusa segédlelkész lett a Rókuskórházban ; Szahulcsik Vendel hontnádasi káplán a szent István kórház kisegítő kuratusává neveztetett ki. Martini Miklós pozsonyivánkai plébános tanfelügyelő esperes lett a szenei alesperesi kerületben. * A hittanárokat képesitő bizottság

1 tagjaivá neveztettek ki: Dr. Kiss Károly, dr. Wiedermann Károly, dr. Jehlicska Ferenc és dr. Gallovich Jenő.