ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-12-29 / 53. szám

a vége: Ki kell lábolnom a kényszer helyzetből, össze kell ütnöm azt a felolvasást. Anna: De miért gyötrődöl megint ? Nándor: Átkozott helyzet! Szép karácsonyi szünetem van! Hidd be a gyerekeket hadd ját­szanak addig, a mig én lerovom a robotot. (A gyerekek örömujjongva üdvözlik a nagy­szerű párisi békákat. Azután elkezdenek a sző­nyegen hemperegni. Medor vidáman ugat. Zsófika és Mariska: kva, kva ! Nándor (elszántan a gyerekek közé vetődik és elszántan igy^ szól): kva, kva. Ez az én kará­csonyi pihenőm, kva kva ! Lengyelből fordította: Dr. Kőrössy László. Tépelődés. Izzó, emésztő vágyam támadt olykor, S vétkes imádság kél az ajkamon : Te! ki alkotói s ronthatsz egy perc alatt, Uram! — e rossz világot sújtsd agyon ! Törjön szilánkká mind, mit az ember-ész Önhitt gőgjében tőled ellopott, Száradjon el a tudás átkos fája — Mely önmagának emel templomot. Omoljanak le a márványpaloták! Álljon meg a gép, hunyjon ki a tűz — Törjön szárnya az ostromló léleknek, Kit vágya már a fellegekbe űz. ... De mégsem Uram, ne igy, ne ily vadul, Adj csöndes hosszú álmodást reánk, Hogy mikor este fejünket lehajtjuk — Ne sejtsük, hogy utolsó éjszakánk. S nagy munkáján a te áldott kezednek Fejlődjön vissza mind az őserő. Villám tartsa meg villámát magának, Féltve őrizze aranyát a kő. Szelid folyóknak halk hullámverését, Ne háborítsa a gőzkürt szava, S füstjét a futó vasszörnynek fojtsa el, Úttalan mezők üde illata. A vas, a kőszén térjen pihenőre, Megérdemelt sorsuk a nyugovás, Elmúlt világok jajját sírja olykor, . A búgó tűz, a fejszecsattogás. A márvány ékesítse fönn az ormot, Napod fénye vonjon rá glóriát — Onnan tanuljon ismerni az ember, Kegyelmed neki, ha új éltet ád. Mányiné Prigl Olga. Ferencz Ferdinánd. Az ötvenéves trónörökös. 1913 évben Ferencz Ferdinánd Ausztria­Magyarország trónörököse ötvenedik évébe lép I Károly Lajos főhercegnek, királyunk öccsé­nek második házasságából négy gyermek szár­mazott : Ferencz Ferdinánd, aki 1863. dec. 18-án született Graxban, Otto, aki 1865-ben született s 1906-ban meghalt, Károly Ferdinánd született 1868-ban és Margit született 1870-ben és meg­halt 1902. A még életben lévő testvérek közül Károly Ferdinánd messze Bécstől könnyelmű és dicstelen életre adta magát. A szerelem csalta öt el a főhercegi házból és saját erejében bizva kedvese érdekében szivesen lemondott az őt meg­illető külső méltóságokról s magas rangjáról. Mindazonáltal a daliás főherceg megnyerő, kedves vonásaival nem ment feledésbe. Mindenki becsülte nyájasságát s az őszinte érdeklődést, melyet hu­manisztikus ügyek iránt mindenkor tanusitott. Sokkal nagyobb érdeklődéssel foglalkozik a nagyvilág testvérével, Ferencz Ferdinánd főher­ceggel. Különös mértékben teszik ezt most a Bal­kán bonyodalmak óta francia és orosz lapok, öt egyenesen a bécsi háborús párt fejének nevezik. Ily kijelentést tenni mindenesetre könnyű, de annál nehezebb azt bebizonyítani. Ha e szó: háború párt azt akarja jelenteni, hogy létezik Bécsben, Ausztriában egy párt, amely minden áron háborút akar, akkor az állítás mindenesetre nem födi a valóságot, mert a béke áldásait Bécsben is isme­rik, itt is jól tudják, jobban mint másutt, hogy a háború mily nagy sebet ejt a birodalom testén. Még élnek azok közül sokan, kik Königgratznél, Gustozzánál és Lissánál harcoltak, kik Maglay, Doboy, Dolni-Tuzla mellett fanatikus ellenséggel állottak szemben. De másrészt az is igaz, hogy gyáva békéről sem akar hallani senki sem. Még a szociáldemokraták is kénytelenek voltak erről meggyőződést szerezni a parlamentben és a vetelménynek engedve, fel kellett hagyniok ere­deti taktikájukkal, a „béke ordítással". Ha tehát tényleg a vezető körökben nézeteltérés van a balkáni politikát illetőleg — nem ugyan a fődo­logban, — mert hisz ez már megvan, hanem csak a kivitel kérdésében t. i. miként kell a monarchi­ára nézve eredményes Balkán politikát űzni és ha csakugyan ez álláspontnak élén trónörökösünk állana, akkor valóban mondhatnók, hogy trónörö­kösünk a népszerűbb párt élére állott. Bizonyí­tásra vár azonban, hogy a valóságban csakugyan igy történt. Mert hisz köztudomású dolog, hogy felizgatott, harcias időben a háttér a pletykás tömeg mindig többet tud mint amennyi történt, az egyszerű óvintézkedések ís szenzációs harci­készülődéssé fúvódnak fel. Az azonban minden­esetre valószínű, hogy trónörökösünk szavát oly irányban veti latba, hogy Ausztria döntő pillanat­ban harckész legyen! Természetesen e kijelentés egybehangzik trónörökösünk jellemének ama kimagasló vonásá­val, melyet már többször is észrevehettünk : erős, tettre kész elhatározottságával. Ferencz Ferdinánd nem szeret sokat habozni, tétovázni; ő inkább tesz. Megmutatta jellemének eme vonását már akkor, midőn hitvestársa választásánál minden ellenszegülést visszautasított az ellene fel­hozott összes rábeszélésen túltette magát; tervét szándékát keresztülvitte. Hasonló elhatározottságot tanusitott néhány év előtt Szt. Pétervári utjánál is. Udvari kísérői között volt akkor gróf Zichy János a jelenlegi kultuszminiszter akkortájt még ellenzéki képviselő. Az akkori uralmon levő libe­rális párt óriási zajt csapott, és vezetőjük Széli Kálmán miniszterelnök keresztül tudta vinni az uralkodónál, hogy az áldott'béke nevében marasz­talja otthon Zichy grófot. Ferencz Ferdinánd pedig: ugy oldotta meg a kérdést, hogy kiséret nélkül ment Pétervárra, anélkül, hogy a monarchia tekintélye e miatt csorbát szenvedett volna. Felejthetetlen főhercegünk határozott állás­foglalása. Ismeretesek a „Gossman"-féle heccek, melyek sz. Alfonz morálisa körül keletkeztek a nagy németek táborában. Gúnnyal és gyalázásokkal illették a kath. egyházat, századok kopott rágal­mait ráncigálták elő. A kormány magatartása túl­ságosan gyöngének mutatkozott e piszkos tá­madásokkal szemben. Ekkor a főherceg magához hivatta a katholikus iskolaegyesület elnökét, dr. Schwarz Gáspárt és kijelentette, hogy a kath. iskolaegyesület fővédnökségét magára vállalja. Nagy felindulás volt ennek eredménye a lázítók táborában; a parlamentben heves vita tá­madt, mely alatt leírhatatlan szitkok hangzottak el, de Ferencz Ferdinánd ezeken felül emelkedett és manapság már nem igen lehet az ügyről hallani. Az elhatározottság, mely e mindennapi élet zajától, a kissé érdesebb levegő szellőjétől nem riad mindjárt vissza, egy magában teljesen kifor­rott világnézlet talajában gyökeredzik. Ferencz Ferdinánd még sohasem titkolta, hogy ő ren­dületlenül ragaszkodik a katkolikus világnézethez. A vallás ő neki nem élmény, hanem szükséglet. Egy indiai, chinai, japáni, amerikai útjában részt­vevő útitársa beszéli, hogy a főherceg az utazás legnehezebb viszonyai közepette is törekedett kath. vallásbeli kötelességének eleget tenni. Innen a „rémhír" miszerint Ferencz Ferdinánd hasonlít ahhoz a Ferdinándhoz aki Vallensteinnek ura volt és ki állítólag szivesebben uralkodott volna a „sivatag" fölött, mint az eretnekek fölött. Ez a citatum oly hamis, mint amilyen gonosz a szándék, mellyel azt terjesztették. Mert az igazi vallásosság sohse türelmetlen. A türelmetlenség ellen rendesen azok kurjongatnak leginkább, akik­nek már nincs vallásuk, avagy nem is volt. A tényállás azonban ez: a főherceg nem restelli bevallani vallását s ahhoz hűen ragaszkodni, amint ennek szép bizonyítékát adta nem régen Bajor Lajos is Alt-Oettingben. Mindig kiváló erénye volt a Habsburg-háznak a valláshoz, hithez való hű ragaszkodása! Ismeretes a történelemből, hogy V. Károly a császári hatalmat is megszerezhette volna magának Németországban, ha akkoriban Luther követőihez csatlakozik. De ettől eltekintve is — amennyiben esetleg nem felelne meg a valóságnak — álljon itt a következő fényes bizo­nyíték : Úgy 40 évvel ezelőtt az osztrák minisz­tériumban, az egyik miniszter szintén szóvá tette a fentemiitett előnyös szempontot Ferenc József­nek. De Ferenc József erre csak azt válaszolta : Uram, Rómával való szakitásunk, famíliánk ős­tradiciója ellen volna. És e mély meggyőződés, a kath. egyházhoz való eme hű ragaszkodás élteti s lelkesíti trónörökösünket biztatván s bátorít­ván őt minden elhatározásában. De feltűnik főhercegünk eme magatartásában, a katholikus világnézetén kivül még egy másik fontos szempont: ez Ausztria-Magyarország nagy­hatalmi állása s méltósága. Ne értsük azonban félre e kifejezést s ne támasszunk fel ellene erő­teljes államjogi nehézségeket. A fennálló körül­ményeken bizonyára nem történik változás de egy további „Itio in partes" is ki van zárva. Ami ezen hosszadalmas nemzeti küzdelmekben elve­szettnek látszik, az a tudat, hogy a szorosabb hazában, a közelebbi rokontörzsekhez való szere­teten kivül a távolabbi tehát a monarchia iránti szeretet is növelendő. Ferencz Ferdinánd európaszerte rokonszen­ves alakja a magyarok előtt is népszerű, persze csak a keresztény magyaroknak! Mert dacára an­nak, hogy ő minden pozitív hitű ember vallási elveit tiszteli, azért a katholikus vallás jogait fel nem áldozza senki kedvéért. Adja Isten, hogy erőteljes egyénisége sokáig érvényesülhessen a dunai kettős monarkia népeinek javára és a ke­reszténység dicsőségére. A háború száz év előtt és most. Még nem némultak el a balkán háború ágyúi, lehet, hogy a fegyverszünet után, vagy a tél elmultával újult erővel tör ki. A laikus talán kicsinylőleg tekint a „Balkán egereinek" harcára, s nem tudja, hogy a kis balkán népek modern hadserege elérte az eddigi világháborúk méreteit, ha ugyan felül nem múlta, oly rohamosan fejlőd­tek a legutolsó évtizedekben a modern háborúnak technikai méretei. Már maga a tűzbe ment csapatok létszáma az eddigiekhez képest óriási nagy volt. Nagy Fri­gyes egyetlen egyszer rendelkezett 60.000 em­berrel győztes csatáiban. Napoleon „óriási seregei u is Lipcsénél nem multák felül a 187.000 ezret, Smolensknél a 200,000 ezret. Ennél a török is többet állított ki és a Balkán szövetség is. Moltke Sedánnál 200.000, Königgratznél 220.000, Paris előtt 240.000 embert vonultatott fel. Legnagyobb rekordot az eddigi hadviselésben a Mukden mel­letti csata mutatja fel, melyben 310.000 orosz és ugyanannyi japán katona (rendezett sereg!) küz­dött egymás ellen. Nemcsak a hadakozók létszáma emelkedett a modern harcászatban, de még inkább a csa­tavonal kiterjedése. Manapság nem zárt csapa­tok harcolnak, hanem sporadiee elszórtan álló lövöegyedek. A puskatüz dönti el a csatát s mert csak az első arcélben áilók számítanak, kik, hogy célpontul ne szolgáljanak 1—3 méternyi tá­volságban állanak egymástól. Mig azelőtt egy ez­red frontja alig néhány méter volt, most egy ez­red katonaság egy kilométernyi és nagyobb csa­tavonalat formál. A horndorfi csatában 42.000 orosz katona arcvonala mindössze 3 kilóméter­nyire terjedt; Napoleon 75.000 embere Austerlitz mellett 12 kilométernyi fronttal harcolt; a könig­grätzi csatában 210.000 osztrák 10 kilométernyi frontban nyomult előre. Az orosz-japán háború már egész más képet nyújt. Liao-Yang mellett az oroszok 130.000-nyi serege már 40 kilóméterre nyúlt el. Schaho mellett 1904 okt. 10-én a japá­nok 170.000-nyi serege 60 kilóméter arcéllel küz­dött az oroszok 200.000-nyi seregével, mely szin­tén 60 kilóméternyire terjedt. Oyama japán tá­bornok 100 kilóméternyi fronttal támadta az oro­szok mindkét szárnyát. Az ellenséges hadseregek egymástól való távolsága is „tiszteletteljesen" nőtt 100 év óta. Mig Napoleon ágyúi legfeljebb 800 méterre vittek, a modern ágyuk 4000 méter­nyiről is borzasztó pusztítást visznek véghez. A puskagolyó 100 év előtt még csak 250 méterre vitt, manap már 1600 méterről ritkítja az ellen­ség sorait. A növekvő távolságok természetesen a csata idejét is megnyújtják az előbbiekhez képest. Hohenfriedberg mellett Nagy Frigyes hajnali szür­kületkor kezdte az ütközetet és d. e. 9 kor már az ellenség futott. Az Austerlitzi csata 2 óra alatt el volt döntve. A mandzsúriai harctéren ellenben az összes ütközetek az első napon még nem ju­tottak a bevezetésen tul, s a döntés nem egyszer csak harmadnapra következett be. A modern csatározás már a csata előtt a csatatér „pusztaságait" mutatja az óriási távol­ságok miatt, melyeknek kereteiben lefolyik. É mellett a modern fegyverzet kerüli a villogást, az uniformis a légkör szürkületébe öltözik, a csatá­rozók pedig sáncok mögé elbújva lőnek, a pus­kapor füstje is páraszerü gőz csupán. Csaknem

Next

/
Oldalképek
Tartalom