ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-12-29 / 53. szám

Melléklet az „ESZTERGOM" újévi számához. Az iró karácsonya. Irta: Sienkiewiez Henryk. Közreműködők: Nándor iró, 36 éves. Anna neje, 24 éves. Zsófika, Mariska öt esztendős iker gyermekeik. Első jelenet. Nándor: Fú!... Anna: Fáradt vagy uracskám ? Nándor: Akár csak a Vezúv a kitörés után. Már alig szuszogok! Anna; Valóban rád férne, ha a karácsonyi szent ünnepeket teljes pihenésben tölthetnéd! Nándor: Múlhatatlanul. Biztos! Nézd csak, mi mindent nem követelnek tőlem! (Fáradtan belemerül zsölyéjébe.) Ma volt nálam a „Futár" szerkesztője. Megígértem neki, hogy „A győzedelmes lelkek" cimü uj regényem kezdetét pénteken átadom, hogy azt uj esztendő előtt két nappal előbb kinyomassa. Borzadok, ha erre gondolok . . . Hányadika is van ma? Jaj, december 21-ike! Kitör rajtam a láz, ha eszembe jut, hogy uj regényem kezdete szeptemberig bilincsekbe ver, mert addig alig lesz szabad percem . . . Hát ha még ráadásul a ^Paradicsom madár" szerkesztősége számára be kell végeznem „Az őrültek" cimü regényemet és a „Szerencsétlen csillagzatok" cimü sajtó alatt levő uj könyvem korrektúráját is el kell szenvednem . . . Isten bizony! nem csoda, ha beleháborodom. Minden percem robot, semmi szabadság! . . . Anna: Édes Nándor! Ha már magaddal nem törődöl semmit, gondolj legalább gyermekeidre és reám ! Te agyondolgozod magadat! Éjfél után két órakor fekszel és többnyire nem is birsz elaludni . . . Fölkelsz nyolc előtt. Nincs már se vasárnapod, se ünneped ! Borzasztó ! Agyoncsigázod testi-lelki erőidet ... Mi lesz velünk, ha megbetegszel ? Nándor: Igazad van. De azért van az én fura helyzetemnek egy jó oldala. Ha már túlterheltek egy csapásra, nem csinálok semmit. Vigye el az ördög ezt az egész dicsőséghajhászatot! ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy ettől a pillanattól kezdve öt napig nem veszek tollat a kezembe. Arra iparkodom, hogy hadilábra kerüljek íróasztalommal. Inkább eljátszogatok gyermekeimmel. Kinek mi köze hozzá? Zsófika, Mariska gyertek csak ide hamarjában! (Az ikrek berohannak.) Zsófika: Apuskánk hívogatott ? Nándor: Abbizony! Játszani fogunk! De milyen játékhoz van kedvetek? Zsófika és Mariska: Békát szeretnénk játszani! Anna: Csak vigyázzatok ruháitokra ! Nándor: Ez a legkisebb veszedelem. Zsófika: Négykézlábon akarunk ugrándozni! Nándor: Jó ötlet. Mind a négyen. Rajta! Mariska: Ugy bizony. Még mamácskának is velünk kell tartania . . . Anna: (mosolyogva) Mit csináljak öltözékemmel. Ilyen hosszú ruhában csak nem lehet békát játszani? Zsófika: Mamuska fölemeli. Hiszen mamuskának gyönyörű harisnyái vannak I Nándor: Mind a négyen négykézláb fogunk ugrándozni. Kivétel nélkül. Kva, kva, kva! Mariska: A papuska és a mamuska öreg békák lesznek, mi pedig fiatalok. Nándor: Kva, kva! Anna: Kva, kva ! Mariska: Kva, kva ! (Mindannyian négykézláb gurulnak ide-oda. A Medor kutya is csatlakozik hozzájuk. De mikor özönüvöltéseket hangoztat a kis békák elkergették. Medor az Íróasztal alá menekül.) Második jelenet. Nándor: Jaj, hogy belenyillalik valami a derekamba. De sebaj ! Csak rajta, rajta! Három napig szabadságunk van. (Csöngetnek.) Nándor (még mindig ugrándozva): Senkit se fogadunk! Anna: Senkit se ! Zsófika és Mariska: Senki se kell nekünk! (Belép a cselédleány.) Cseléd (ámulva tekint maga elé): Itt volt a levélhordó ... itt a levelek. Nándor (még mindig ugrándozva): Tedd le a leveleket és párologj el innen! Igy! Jól van! Cseléd (távozóban monologizál): Azt mondják, hogy a gazdám könyveket ir. De ugy látszik már nincs rendben a koponyája. Nándor: Megfájdult a fejem. (Föltápászkodik.) Szent Isten, mennyi levél! Ha ezekre válaszolni kell, oda az én gondtalanságom. Bontsuk föl a leveleket az ünnepek után! De hátha valami sürgős ügyekről van szó? Édes feleségem, te még mindig nem dőltél ki a játékban! De hát mit csináljak pihenésem közben ? Nézzük meg a postát. Anna : Vigye el az ördög a postát! Nándor: Édesem, hátha megkárosodunk! Édes Annuskám folytassák a játékot tovább Medorral, addig átfutom a leveleket ... Jaj! . . . Az ugrándozásban eltörött az orrcsiptetöm . . . hogy hol a másik, arról sejtelmem sincs . . . Anna: Majd fölolvasom a leveleket. Jó lesz? Nándor: Nagyon is jó. Fogj csak hozzá! (Az ikrek Medorral kivonulnak.) Anna (fölbontja az első tevelet és olvassa): „Ünnepelt Mester! Tudom, hogy nemzeted számára minden perced le van foglalva, épen azért nyugodt óráidat zavarni bün volna, de azt is tudom . . . Nándor: Jaj! . . . Anna (folytatja):... de azt is tudom, hogy a te szived sem kisebb lángelmédnél és az egész emberiség jólétéért dobog. Elnök vagyok olyan egyesületben, mely a dolgozni röstelő leányok támogatását tűzte ki céljául. Szerények a mi anyagi erőink és nagyok a mi kötelezettségeink . . . Pénztárunk megüresedett, holott a város leghasznosabb intézményét óhajtjuk szolgálni. De ha ünnepelt mesterünk egy regényt vagy legelább egy elbeszélést volna kegyes céljainkra föláldozni, akkor föllendülne nemes egyesületünk, a nyomda, a szerkesztőség, szóval . . . Nándor (közbeszól): Elég ebből az ég szerelmére ! Üssön az ilyen vállalatba a menydörgős menykű. Ki irta alá ezt a hebehurgyaságot? Anna: Kakuk Eulalia : Nándor: Vigye vagy vegye el a kakuk vagy az ördög ezt e Kakuk Euláliát! Anna (halkan) Miért haragszol uracskám ? Csak nem én vagyok az oka? Nándor: Isten ments! Bocsáss meg drága kincsem! Eszem ágában sem volt rád neheztelni. Hiszen tudod, milyen tömérdek dolgom van és még az ilyen Kakuk Eulalia is regényt vagy elbeszélést mer kérni! Folytasd csak édes cicám (Megcsókolja a felesége kezét.) Anna; Itt van egy csomag ! Nándor: Jézus, Mária, Szent József! . . . Kézirat! De levél is van benne . . . Anna (fölnyitja és olvassa): „Dicső Férfiú!" Ezek a szók, a melyeket most olvasol, vallomások. Te voltál velem, bennem, •— mint a költő rebegi — és te vagy atyja gyermekemnek! . . . Nándor (nyugtalanul): Hogy minek? Anna: Nándor mit jelentsen ez a levél? Nándor: Ez csak metafora. Képes beszéd. Becsületemre mondom: metafora! Add csak ide azt a levelet, majd folytatom .. . Anna: A világért sem adnám oda . . . Tudni akarom mi vár reám ! . . . (tovább olvas): Ugy hozzád nőttem, mint az ibolya az égbetörő tölgyhöz az árnyékos erdőben. Vájjon nincs-e joguk a kicsinyeknek a nagyok árnyékában támaszt keresni ? . . . ifjú leányzó vagyok . . . Nándor (közbevágva): És ostoba liba . . . Anna: ifjú leányzó vagyok, de imádom az irodalmat és szivesen szolgálnám ha csak egyetlenegy szóval bátorítanál engem, dicső Mesterem ! Mamám, nénikém és unokaöcsém el vannak ragadtatva első kísérleteimtől. De én nem merek az ö bírálatuk után igazodni. Ime lábaid elé borul első hat kötetes regényem melynek cime: „Féllábon". Oh olvasd! Te ihlettél meg engem! Ne mondj halálos Ítéletet árva magzatomra, melyet a te hatalmas befolyásodnak köszönhetek . . Nándor (sóhajtva): Látod mégis csak metafora volt. Hanem azért bele vele a papírkosárba ! Csak nem bolondulok bele ilyen rémregénybe! Ugy-e rögtön felvilágosítottalak édes Annuskám, metaforáról van szó! Anna (érzékenyen) Bocsáss meg édes jó uracskám. Nándor: Én kérek bocsánatot tőled galambom. De olvasd csak tovább ! Anna (olvas): Mélyen tisztelt Uram ! Hivatásom szerint filozófus vagyok, tehát lélektani búvár. Most egy hatalmas fiziológiai problémán töröm a fejemet. Arról van ugyanis szó, hogy milyen hatást gyakorolnak a húsételek a költő teremtő szellemére ? Vájjon foganatosabban irnak-e, ha rostélyost, birkaszeletet, vagy sertéskotlettet élveztek ? Milyen húsétel volt legjobb hatással mélyen tisztelt Uramra ? Szíves válasza megkönynyitésére ide csatolok egy kérdő ivet, melyet Európa és Amerika összes kiválóságainak szintén megküldöttem. Tudom, hogy szabad perceivel az egész ország rendelkezik, de csak két pár sort azért ne sajnáljon ez alkalommal tőlem ! Az egész müveit világnak méltóztatik felvilágosítást adni, midőn válaszát megkapom . . . Nándor (darabokra tépi a levelet és igy szól:) Ha személyesen merne ide jönni, a lépcsőkön guritom le ! Anna (halkan) És megint, ellenem fordul kitörő haraggal? Nándor: Eszem ágában sincs drága gyöngyöm. Folytasd csak tovább . . . Anna (egy másik levelet olvas); Érzem, hogy minden pillanata drága gyöngye, nemzetünk koronájának, épen azért nem akarom idejét rabolni. Egész életem legszebb álma volt, hogy Ont láthassam. Épen azért utaztam most ide messze vidék rejtekéből, hogy életcélomat megvalósítsam. Nem bátorkodom Önt személyes látogatásommal a teremtés óráiban zavarni. Ha azonban az Ön páratlan nemes lelke egy félreismert bánatos asszonynak boldog pillanatot akar szerezni, akkor engedje meg, hogy legalább távolról láthassam. Minthogy tájékozatlan vagyok drága idejének beosztásában, épen azért három napig d. u. 2-töl 6-ig az Ön utcájában fogok sétálni, hogy ablakára fölpillanthassak, jobbról. Vájjon láthatom-e a kitűzött időben, vagy egyéb terve lenne Önnek ? Nem hiszem, hogy nem méltat engem erre a szerencsére. Hiszen a lángszellemeknek szivük is van. Nándor: Ficamodjék bele sétájába mind a két lába! Anna: De édes uracskám ! Nándor: Bocsánat (megcsókolja nejét) ugy-e nem engednéd, hogy három napig 2-töl 6-ig itt az utcánkban csatangoljak ? Papírkosárba vele ! Olvass csak tovább! No mégse. Nem érdemes. Kend be vajjal a többi levelet és add oda Midornak. Ismerem azokat már a borítékaik után. Tömérdek szerkesztő zaklat szakadatlanul. Valamennyi méltányolja munkásságomat és pihenőmet, de azért egyik sem feledkezik meg arról, hogy az újesztendei számba valami ujat ne kérne. Félre az ilyen gratulációkkal! . . . Harmadik jelenet. (Belép a cseléd.) Cseléd: Egy inas levelet és csomagot hozott. Anna (kibontja a csomagot) ajjé, mi ez ? Hiszen ebben békák vannak. Remek gummi békák ! Valamennyihez kulcs a rugó fölhuzására. Ki küldhette ? Hogy fognak ennek gyermekeink örülni! Nándor : Olvasd csak a levelet! Ne szóljunk egyelőre az apróságoknak. Hátha csak valami tévedés az egész ? Anna (olvasva): „Fönséges mester ! Gyakran látom csodaszép nődet és ennivaló kis békáidat a templomban. Áldjon meg téged is az Isten. Nincs szükségem bókolásra, de azt őszinte szívből kinyilatkoztatom, hogy világéletemben nem láttam ilyen szép mamát és ilyen két aranyos békácskát". Nándor (engesztelődő hangon). Ez az első kellemes levél. Jámbor lélekre vall . . . Folytasd csak . ., Anna: „Hanem azért semmit sem adnak ezen a világon ingyen. Népszerű mondás szerint szeresd a gyereket és meghódítod szüleit. Már most, ha gyerekeid igazán vigadnak az ajándéknak, akkor jusson eszedbe, hogy mit ígértél nekem négy esztendő előtt Pupkovszka Miszja esküvőjén ? Tudom, hogy drága a te időd. De drága az én visszaemlékezésem is. Kegyes voltál akkor megígérni, hogy a kiskorú alkoholisták védő ligájának javára felhívást fogsz írni. Ajtódon kopog tehát a régi igéret: Itt vannak az ünnepek, van időd, a kiskorú alkoholisták fáznak. Szabad a te írói ígéretedre számítani? Vagy elfelejtetted? És akkor megtagadod kérésemet?" Nándor (merengve) Ki irta alá ? Annna: „Tisztelőd Szkreszkofszka." Nándor: Nem emlékszem már az Ígéretre, de nem tartom lehetetlennek. (Megragadja fejét mindkét kezével.) Megígértem ? Bizonyosan! És aztán ezek a párisi békák! Valóban megleptek. Három ünnepem van . . . Talán csak nyélbeütöm valahogy azt az Ígéretet! Ördög és pokol hát mégis ki akar valaki most fogni rajtam ? Anna: De édes uracskám ! Nándor: Bocsáss meg. Száz szónak is egy