ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-11-24 / 48. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. november 24. 48. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BELA. Kéziratok a szerkesztőség", előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Kié lesz Konstantinápoly? Esztergom, 1912. november 23. Áttörik-e a bulgárok a csataldzsai eröditvények gyűrűjét vagy sem? ez most Európa legnagyobb problémája, az európai politika, diplomácia és néprajzi alakulás jövő fejlődésének kulcsa. Mert ettől függ, vájjon kié lesz Konstantinápoly?! Egy oly kérdés, melynek még csak a felmerüléséről se mert volna az európai diplomácia álmodni hat hét előtt — legkevésbé a statusquo „energikus" hangoztatói. A törökbarát körök mind csúfosan felsültek indokolatlan szimpátiájukkal és jóstehetségükkel együtt. Felültek a szabadkőműves és szociáldemokrata sajtó lármájának. Amaz természetesen inkább rokonszenvez a félholddal, mint a kereszttel; emez agitációs eszköznek használja háborúellenes frázisait az öt féken tartó militarizmus leszerelésére. Azt elhallgatják a szociáldemokraták, hogy a jelenlegi néhány hetes balkánháboru egy 600 év óta íolyó irtóháborunak megszüntetésére indult, mely folyt a muzulmánok részéről a keresztény balkán törzsek ellen az Ottoman „törvények" védelme alatt. Igazi kultúrember törökbarát nem lehet, mert a muzulmán uralom a legbarbárabb uralom az egész világon. Legkevésbé érthető a magyarok szimpátiája a török iránt. Ha a magyar faj örült a másfélszázados török járom lerázásakor, mely lakatlan pusztává tette a magyar alföldet; miért nem nézi inkább rokonszenvvel a balkán népeknek 500—600 éves török rabságból való felszabadulását? A törökbarát hatalmak, Franciaország, Anglia és Ausztria-Magyarország egy se önzetlenségből hive a padisahnak. Franciaországnak pénze fekszik az Ottoman birodalomnak államadósságában. Anglia legtöbbet kanyarított ki a török birodalom testéből s legújabban Krétára, a Földközitenger gyöngyére leselkedik. Ausztria-Magyarországpedigatörök birodalom révén remélte legegyszerűbben megóvni és fejleszteni keleti gazdasági érdekeit. De ha majd látja, hogy a Balkán-szövetség is lehetővé teszi, söt esetleg előmozdítja ez érdekeket, meg fog békülni az uj alakulás által teremtett viszonyokkal. Európai Törökország megsemmisülése tehát Örvendetes esemény a világtörténelemben. Örvendhetnek ennek nemcsak a felszabadult balkán népek, hanem örvendhet ennek a kultúra, a kereszténység s mi magyarok is. Más kérdés már: kié legyen Konstantinápoly ?! A háború elején Oroszország tüzelte legjobban Bulgáriát a török ellen. De most már túlságosan megerősödött a pártfogolt és győzelmi mámorában vetélkedni mer az orosz hatalmi ábrándok netovábbjáért : Konstantinápolyért. Kirkilisse elfoglalása után a bulgár metropolita e szavakkal üdvözölte a győztes Ferdinánd királyt: fel Konstantinápolyba a cári koronázásra! És a bulgár nép lelkében még él Simeon bulgár fejedelem eszménye, ki a X. sz.-ban Konstantinápolyt Bulgária hűbéresévé tette. Viszont a bulgár kormány még nem mer nyiltan ujjat húzni a balkán népek föpatrónusával, az orosz cárral. Azért a bulgár diplomácia hamiskásan „Konstantinápolynak nemzetközi kikötővé való tételéről" fantáziál, de egyben hangoztatja a Konstantinápolyba való bevonulás szükségességét. Konstantinápolyi régi török monda tartja: ha a Hagia Szófia templomának bemeszelt görög szentjei újra láthatókká válnak, Konstantinápoly ismét keresztény uralom alá kerül! A mecsetté alakított 1400 éves székesegyház mozaikképei csakugyan kezdenek már elötünedezni. Vájjon kié lesz Konstantinápoly? Európai horderejű kérdés. Nagy Péter cár testamentumában Konstantinápolyt jelölte ki az orosz világuralom kulcsának. Az orosz cárok cäzaropapizmusa is csak a Hagia Szofia-tól kiindulva, s a keleti szakadarság székhelyén Konstantinápolyban lábát megvetve reméli a Kelet feletti politikai és vallási uralmat megszerezni. Azért az orosz diplomácia most kész Romániát Bulgária ellen izgatni, csakhogy a bulgár Konstantinápolyig ne juthasson. Ha van a világtörténelemben logika és isteni gondviselés, a mint van is: a muzulmán invázió direkt felelet volt a gyászos keleti szakadárságra. Az isteni gondviselés keményen megalázta Byzancot büszkeségéért. Keményen bűnhődtek 600 éven át a balkán népek is a katholikus vallástól való elszakadásért. Az eretnekekfés szakadárságok történetében pedig megújhodás, emelkedés soha sem volt, nem is lesz! A félig kiirtott s félig elmohamedánositott balkán népek újraszületnek, s előröl kezdik a nemzeti és kulturális fejlődést, melyet a skizma és a mohamedán rabság megakasztott. E fejlődésben az a félmillió katholikus lesz az evangéliumi kovász, mely a 600 éves irtóháboru dacára még magnak megmaradt. Mi katholikusok pártatlanok vaAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Szeret az Isten. (23. Zsoltár). Nem szűkölködöm — pásztorom az Isten, Ki bő legelőkön legeltet engem, S halk-csobogású patakhoz terelget, S őrizi testem. Megvidámítja lelkemet, ha bágyadt, Megsimogatja fejemet, ha félek, S biztos ösvényen vezet át ő engem, Ha nevét esdem. Nem félek — velem vagy, óh, te Hatalmas ! Nem riaszt vissza utamtól a gonosz; Velem vagy Isten, utam világítod És segitsz engem. Kedvesek énnékem vesszeid Uram; Nem sujtsz rám azokkal, kik Tied vagyok! Remegő bárányod el nem riasztod, Mert szeret téged. Minden lépésem Te vezesd csak, Isten, Más meg ne kisértse, erőtlen arra, Csak nálad van kegyelem s türelem S te vagy a Jóság. Csúzi Ferene. Köztünk maradjon. — Hozott Isten benneteket! — Csak néhány percre édesem. — No persze, hozzám mindég futtában jöttök, pedig alig vártam már, hogy trécselhessünk. Rózsika, te valóságos divatlap vagy 1 Ez a valancé ernyő drága darab ugy-e? — Dehogy. Hisz tudod, mennyire szoktam alkudni. Berekedtem, mire 24 koronára redukálhattam az árát. — S a kalapod? — Ehhez is potom olcsón jutottam, dacára hogy „modell" darab. A divatárusnőm részemre tartogatta s megígértettem, hogy hasonlót nem fog csinálni senkinek. Eleget bosszankodtam tavaly, midőn a „négligé" kalapom párját a szomszéd borbélyné fején megláttam. Azóta kész vagyok pár koronával többet adni, csakhogy különlegességgel birjak. Apropos! Emlékszel-e Katira, a csinos sváb leányra, aki nálam szolgált? — Igen, igen — akit annyira dicsértél. — Képzeld, elcsalta tőlem a felső emeleti mérnökné. Irigyelte, hogy nálam nem változik oly gyakran a- cseléd. Eleinte ajándékokkal halmozta, most meg a gyémántgyűrűjét keresi rajta — pedig nem is volt neki. Köztünk maradjon édesem, de olyan háztartást nem láttam. Az asszony a hónap elején a vendéglőből hozatja magának a villásreggelit, krigli számra issza a sört, mégis olyan mint a gereblye. Tizenötödike felé pedig még a krumplit is a boltból veszik fillérszámra s a friss vacsorákat juhturó pótolja, de azért ilyenkor is a salátástálat kiabálja, hogy a lakók irigykedjenek. Tegnap tömés közben megfulladt a libájok — hát hamarosan vendégeket hivtak vacsorára. Az asszony szörnyen feszitett az uj sárga empirban, ami szintén uraságoktól levetett darab. Hét órakor már olyan lótás-futás volt, hogy százteritékü bankettnél sem lehet nagyobb. Ä sodohoz nem volt elég tojásuk. Szomszédról, szomszédra jártak, hozzám persze nem mertek jönni, hisz sohasem adták vissza, ha valamit kölcsönöztem. A vacsora nyárspolgáriasan pörkölttel kezdődött. Nem tudom, hogy lakhatott jól belőle hat ember, mikor háromnegyed klgr. volt az egész. Közös mészárosunk van, aki többé nem akar hitelezni nekik, mert 70 forintra rug a számlájuk. A közönséges buckái bort hosszú nyakú palackokba öntötték s igy hordták fel a pincéből, mint saját termést, mert a régen elárverezett birtokkal még mindég dicsekednek. — Mondják, hogy az asszony előkelő családból származik. — Az apja nemes ember volt, de a feleségét egy dohánytözsdéből vette ki. Ugy hivták: „a szép trafikos kisasszony". Midőn elvette, nevelőnőt hozatott melléje, aki kicsiszolta. A leánya a zárdában nevelkedett. Beszélték az apácák, hogy még olyan csintalan leány nem járt az intézetükbe — nem is tűrték volna, ha nem kanonok a nagybácsija.