ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-09-22 / 39. szám

Az ember hirtelenében azt se tudja, álom-e, vagy valóság? Nem álom. Valóság. Odajutottunk végre, hogy a magyar képviselő nem leli otthonát abban a házban, melyet az ország keserves garasain emeltek a törvények megalkotása céljából. Odajutottunk, hogy egy beteges lelkű és képzeletű ember, az ő hóbortjainak és szeszélyeinek kielégitése végett arra mer vetemedni, hogy az ország legjobbjait rablógyilkosok gyanánt rendőri brutalitással kihurcoltatja, kidobatja az ülésteremből. A rendőrök úgy rohanták meg a képviselőket, mint valóságos pribékek. Óten-hatan fogtak egy képviselőt, akit ütöttek-vertek, meg a földre tiportak. Ezek a gyászmagyarkák nem tudják megfogni a csirkefogókat, a pesti apacsoktól félnek és gyáván megfutamodnak előlük, de olyan fegyvertelen urakkal, mint gróf Andrássy Gyula, gr. Apponyi Albert, gr. Károlyi Mihály, gr. Esterházi Mihály, Mezössy Désy, Kelemen, Zlinszky és többi lánglelkü urakkal mernek parancsszóra gorombáskodni. Álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk. Ennyi pénzért, önérdekért verekedő szolganép között akad egy ember, aki megmeri mondani a hatalmi erőszak szemébe. — Nem teljesíthetem a parancsot. Én magyar képviselőt nem fogok meg. Ki merte ezt nyíltan megmondani ? Egy közönséges rendőr a délibábos Alföldről, neve: Polyák István. Száma: 2205. Ne feledjük el Polyák István nevét! Azt mondja Petőfi: Tiszteljétek a közkatonákat, nagyobbak ők, mint a hadvezérek! Igaz. Ettől az egyszerű rendőrtől leckéket vehetne Lukács és Tisza, no meg a többi díszes kompánia az alkotmánytanból. Megtanulhatnák tőle, mi a magyar alkotmány : Az a szent, sérthetetlen és örökéletű, amelynek alapkövét különb emberek rakták le. Tisza és-Lukács megérdemelte valóban a nagykeresztet. Olcsón volt mégis díjazva, mert hiszen alig akadt volna több olyan, aki elszivelte volna azt a sok gyalázó és vérigsértö, arcotpiritó kifejezéseket és mellékneveket, melyekkel ezt a két dicső urat megtisztelték. Az őrjöngésben* és tébolyban megittasult érdekhajhászó tömeg pedig tombolt és üvültött, mint a szibériai farkas, mikor dögöt érez. Egyik munkapárti képviselő annyira meg volt ittasulva, az előre érzett húsosfazék illatától, hogy az egyik ellenzéki vezérre revolvert fogott. Mintha bizony őkelme a városligeti standon spekulálna. Vájjon elpirult-e ami nagynevű munkapárti arcvonásunk: Széchenyi Emil? Volt-e arra érzéke, hogy megundorodjék ettől a fanatizált tömegtől ? És ha látta a véres rendőr brutalitást, nem érezte-e magát rosszul? Lehet. Történelmi pillanat lehetett az, midőn az ország sok vezérférfiát, mint Andrássyt, Apponyit, Batthyányit és a magyar katholikus világ egyik kitűnőségét; Molnár János esztergomi prelátuskanonokot négy marcona durva lelkű rendőr, mint valami lókötőt, vagy rablógyilkost, kihurcolta a teremből. Oda már mégis csak kell arcátlanság, hogy egy főrangú papot, Isten felkent szolgáját gonosztevő módjára cipelje négy rendőr. Ennyire jutottunk! Az se lehetett utolsó jelenet, midőn Barabás Béla valóságos belső titkos tanácsos, volt delegáció elnöke, midőn a teremből kihurcolta több pavlikista, az ajtótól visszakiáltotta: — Éljen a magyar köztársaság! Az meg már megmosolyogni való, mit kapott a mi egykori képviselőnk, aki Esztergomba füstölgő gyárakat, aranyhegyeket ígért, Kálmán Gusztáv. Egy volt főispán a karzatról nézte az eseményeket, midőn ott megjelenik Kálmán ur és mosolyogni kezd a vérlázító történteken. A volt főispán keményen rászól a mosolygóra: — Mégis csak szégyen és gyalázat nevetni ezeken a gyalázatos dolgokon. Kálmán úr nem mosolyga többé. Tán szemüvege jobban elpirult, mint ő maga. Ezalatt pedig a beteges agyú Tisza, testőreitől körülvéve gúnyosan és önhitten szemléli a hóhér munkáját, mig drága oldalbordája, a hűséges asszony az elnöki karzaton ragyogtatja mosolygós orcáját a nemzeti hősök felé és felesben részesül abban a sok megtisztelő cimben és melléknévben, mellyel a férjeurát elhalmozzák. Hja! Ilyen a hű asszony! Amíg a szegény és szánandó rendőrhad végzi a reábízott szégyenitő és lealjasitó munkáját, azalatt a két nagykeresztes főember, meg az ő csatlósai és cselédei a másik teremben álmadoznak báróságokról, nemességekről és több hasonló fajta cifraságokról . . . Ugye, hogy mégis az őrület hazájában élünk? ... Fidibusz. Krónika. Két napig zajongtak, azaz hogy „tárgyaltak" ... S pesti kollégáink vidáman aratnak, Két nap alatt mennyi megírandó téma! Dobja el a tollát, aki most is néma. No de azért itt sem maradtunk mi hátra, Zajos parlamentnek nincsen annyi tárgya, Mint amennyi nékünk, hogyha írni vágyunk ; Ha szemünk kinyitjuk, mi is sokat látunk. Példaképen csak a „Princ" dolgát beszélem, Aki diadalmat aratott Eszéken. Ő most az országnak egyik büszkesége, Ő tett szert a „magyar kutyabajnok" névre. Már csak benned bízunk magyar kutyaságunk, Európától mással úgy sem igen vágyunk Ezentúl kivívni nevet, elismerést, Legfeljebb szánalmat, vagy gúnyos nevetést! Itt van másik témám, a nagy Duna árja, Melynek nem volt elég jól megvetett ágya, Ki-kilép a hámból s elönti a földet; Ország színeiből letörli a zöldet. És mivel eltűnik már minden reményünk, A magyar hazában idegenül élünk S gondolkozni is csak egyfélekép szabad, Szerencse, ha csöndes képviselőnk akad. Esztergom ebben még elég jól választott, Képviselőnk messze kerüli a harcot; Nem zavar sok vizet, nem trombitál, dobog És nem revolverez, mint a tied: Dorog! Fejlődünk hát szépen képviselő nélkül, A Kuckländer mellett egy nagy uj gyár épül, A kis Duna partja is elkészül egyszer : Nem is igen érünk rá — törődni Pesttel! (-•) * Személyi hirek. Dr. Kohl Medárd püspök Esztergomba érkezett s innen megy ma, vasárnap Esztergom-Bajriára, hol a bérmálás szentségét fogja kiosztani. — Bogisich Mihály v. püspök József kir. főherceg és Auguszta főhercegnő meghívására több napra Kistapolcsányba utazott. — Brühl József prelátus-kanonok néhány napra Budapestre utazott. * A hercegprímás Budapesten. Vaszary Kolos bibornok-hercegprimás e hó 18-án délután 5 órakor különvonattal érkezett Budapestre Berger Márk apát, oldalkanonok kíséretében. Az egyházfejedelmet budai palotájában dr. Csárszky István főegyházmegyei irodaigazgató fogadta. * József főherceg adománya. Ő császári és királyi fensége József főherceg az eucharisztikus kongresszus napjaiban a kiczöi (Szkiczó) templom orgonájára magánpénztárából 1000 koronát adományozott. * A főszékesegyház énekkar műsora szept. 22-én, Sz. Mária 7 fájdalmainak ünnepén. Introitus Gommunio choraliter. Ifj. Büchner Antal : Graduale. Dolores, 4 szólamu vegyeskar a capella. Ifj. Büchner A.: Sequ. Stabat Mater, (Haynald biboros érsek-féle pályadijat nyert mű) 5 sz. v. kar á capella. Kersch X. Ferenc: Offertorium Becordare, 4 sz. v. kar á capella. M. Filke: Missa in D moll op. 47. 4 sz. vegyeskarra orgona és vonószenekar kísérettel. Délután Vespera Falsobordoni, ifj. Büchner A.: Hymnus 0 quot undís lacrimarum, 4 sz. vegyeskarra, felváltva choralissal orgonakisérettel. * A város szegényügyi bizottsága folyó hó 19-én látogatott ülést tartott. A folyó ügyeken kivül két fontos tárgya volt: egyik az aggokháza önállósítása, másik a szegények segélyezésének biztosabb alapokra való fektetése. A szegényház ezidőszerint a szent Anna-zárdai főnöknő vezetése alatt áll, aki nagy elfoglaltsága mellett csak kevés gondot fordíthat az aggokháza ügyeire. A város polgármesterének megkeresésére Sr. Woelfle M. Afra tartományi főnöknő a legnagyobb készséggel hozzájárult az önállósításhoz s f. év október 1-től az aggokháza már külön főnöknöt kap. Az aggokházának fentartása és szegények segélyezése mintegy 18.000 korona kiadással jár évenként. E tetemes összeg egyrésze eddig önkéntes adományokból folyt be. Az alamizsnák azonban néhány év óta egyre gyérebben folynak be, az idén már negyedrésze sem a régebben befolyt adományoknak. Ily ingatag alapra a szegények segélyezését, amikor az aggokházában elhelyezett 38 emberen kivül 100-nál többen részesülnek állandó segélyben, fektetni továbbra is nem lehet. Ez okból a szegényügyi bizottság, az aggokalapjából nem fedezhető és a Bibornok-hercegprimás évi 4000 kor. s a Főkáptalan évi 760 korona adományain felül levő összegnek a városi költségvetésbe való felvételét javasolta, amihez a város tanácsa már hozzá is járult. Mindezek rendezése a városi szegényügyre nézve üdvös fordulatot jelent. * Főegyházmegyei hirek. Rabenseifer Hubert konyhai adminisztrátor plébános lett Vedrődön; Toller Károly vágujhelyi káplán Szokolócra neveztetett ki plébánosnak; Düben Sándor szokolóci adminisztrátor hasonló minőségben Konyhára helyeztetett át; Pullmann Ágoston korosi káplán Vágujhelyen lett káplán; Horváth László vedrődi adminisztrátor Korosra került káplánnak. * Talált igazolvány. Folyó hó 20-án egy Vályi Margit tanítónő névre kiállított 137326. sz. és féláru jegy váltására jogosító igazolvány találtatott a Ferenc József uton. Az igazolvány az egyházmegyei főtanfelügyelői hivatalba tétetett letétbe. * Halálozás. Özv. Nedbálek Ferencné szül. Paulovics Teréz, néhai Nedbálek Ferenc szeredi kántortanító özvegye, a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után e hó 19-én Wienben jobblétre szenderült. A 78 évet élt s végelgyengülésben elhalt özvegyet e hó 21-én temették el Wienben, fájdalomtól megtört gyermekei s nagyszámú rokonsága jelenlétében. Az elhunytban Nedbálek Lajos nagymagasfalusi kántortanitó édes anyját gyászolja. * Mikor lesz az valóság ? I A tűzrendészeti szabályrendeletnek van egy paragrafusa, amelyet elolvasni is gyönyörűség, de, hogy mikor tudják megvalósítani, azt talán senki sem tudná megmondani. Tessék elolvasni: A takarmánynak a község belterületén kívül leendő raktározására, az épületektől legalább 100 méter távolságban, lehetőleg körülkerített közös szérűskert létesítendő, amelyben a kazlak egymástól köröskörül 5 méter távolra és a rendes szélirányban kereszteződő vonalban helyezendő el. Az egyes kazlak közötti utakról a hulladék azonnal eltakarítandó, a telepen legalább egy vizbő kút, vagy a körülményeknek megfelelő víztartó létesítendő és megfelelő oltóeszköz is kéznél tartandó. Az erre való felügyelet a községi elöljáróság kötelességét képezi, amenynyiben ennek intézkedése hatálytalannak bizonyulna, vagy panasz merülne fel, a járási főszolgabíró intézkedik. * Reform a bazilitáknál. A görögkatholikusok szerzetes rendje, a bazilita rend Firczák Gyula megboldogult püspök buzdítására határozta el, hogy bizonj-os reformokat visz be életébe. Igy ezután csak érettségivel veszik fel a jelölteket, akik az ungvári theológiát fogják végezni. A tehetségesebb jelölteket a római és az innsbrucki theológiára küldik, akik pedig tanárokká is ki akarják magukat képezni, a budapesti tudományegyetemre mennek. Ä rend ungvári uj kolostorának felszentelése november havában lesz. Máriapócson, a hires búcsújáróhelyen is ezek a szerzetesek vannak. * Pályázat. A Ker. Szeretet Országos Gyermekvédő Műve pályázatot hirdet egy alkalmas Vezérkönyvre, amely az elemi iskolák vezetőinek és elöljáróinak útbaigazításul szolgál az egyesület javára rendezendő ünnepségek megtartására. A Vezérkönyv anyagát a ker. gyermekvédelem szükségességét, magasztosságát és hasznát tárgyaló bevezető és záróbeszédek, alkalmi versek, gyermekszinmüvek alkossák, amelyek a gyermekvédelmet a közönséggel is megismertessék, és megkedveltessék. Ide vágó anyag található a Kath. Gyermekvédelem I. és II. évfolyamában is. A pályanyertes munka szerzője Brühl József prelátuskanonok adományából 60 K jutalomba részesül. A pályázók f. év október 15-ig küldjék be munkájukat az egyesület elnökségéhez Esztergomba. Esztergom, 1912. szeptember 19-én. Az elnökség. * Az első hamis kétkoronások. Alig került forgalomba a kétkoronás uj törpe tallér, máris megjelentek a hamisítványai is. Az első hamis kétkoronásokat Triesztben adták ki. Eddig két darabot fedeztek fel. A hamisítványokat ón, antimon és horgany keverékből öntik és vékony ezüst réteggel vannak bevonva. A hamis kétkoronások nagyon sikerültek.