ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-09-22 / 39. szám

* Jellemző nemesi előnév. Nyitráról irják ez esetet és a hozzáfűzött kommentárt a következőkben : A király dr. Fodor Kálmánnak, Pőstyén fürdő igazgató főorvosának, orsz. képviselőnek és törvényes utódainak régi magyar nemességük épségben tartása mellett a „Mankóbüki" előnevet díjmentesen adományozta. Dr. Fodor Kálmán rokonszenves egyénisége és Pőstyén fürdő felvirágoztatása körül szerzett érdemei természetes magyarázatát adják annak, hogy a kitüntetéshez mindenki gratulál. A szives modorú igazgató-főorvosnak nincsenek ellenségei, legfeljebb ellenfelei, de csak a politikában. Ezek is azonban inkább csak sajnálják, hogy egy olyan jó orvos olyan rossz politikát támogat, mint aminő a munkapárté. Ennek a politikának a támogatói is persze hogy mindnyájan betegek. De ha egyszer Fodor Kálmán eldobja magától a munkapárti mankót, olyan egészséges lesz, mint a — bükk. * Iskolakönyvmegrendelések alkalmából különösen figyelmébe ajánljuk az iskolaszéki elnököknek és igazgatóknak Buzárovits Gusztáv esztergomi könyvkereskedését. A Buzárovits-cégnél, mint a Szent-István-Társulat íőbizománjósánál, a Társulatnak főleg iskolakönyv kiadványai állandóan nagy mennyiségben vannak raktáron s a megrendelések azonnal elintéztetnek. * A mozdony alá került. A párkánynánai állomáson e hó 12-én embervér folyt a füstös, olajos vonatkerekek között. Délután 7 óra tájban történt a szerencsétlenség, amelynek Jalsóvszky József vonatvezető volt az áldozata, akit a legközelebbi vonattal beszállítottak a Rókus-kórházba, minthogy rákosrendezői lakos. Az állomáson jelen volt csendőrörszem azonnal vizsgálatot tartott az állomási tisztek jelenlétében és a következőket állapította meg. Algöver Lajos a 6113. számú vegyesvonat mozdonyának a vezetője gépét a fűtőházba vezette, hogy azt ott leszerelje. A megengedett gyorsasággal haladt a gép, amidőn a mellettük álló tehervonat podgyász-kocsijából kiugrott a 60 éves Jalsóvszky s egyenesen a mozdony alá esett, úgy hogy teljes lehetetlenség volt még csak gondolni is a megmentésére. A vonatvezetőnek a mozdony a jobblábát vágta el térden alul, igy tehát a szerencsétlenség, melynek a saját vigyázatlansága volt az oka, megfosztotta állásától a szegény embert. * Családi idill. Kvanka János budapesti póstaszolga Deménden üdülő nejét ment meglátogatni a mult hó folyamán. A feleség azonban egy cseppet sem vette kedves meglepetésnek férje hirtelen megjelenését; szóváltás támadt közöttük, melynek csak a késő hajnali órák vetettek véget. Másnap a férj Deméndről Boriba ment látogatóba s este visszatért nejéhez. Neje, annak nővére és anyja megtámadták Kvanka Jánost, kövekkel dobálták, lerántották kerékpárjáról, midőn menekülni akart, miért Kvanka revorverével akart védekezni. — A fegyver azonban nem sült el, mire Kvanka a zárókészüléket babrálta, erre a revorver elsült és a golyó Kvanka sógornéjába fúródott, rajta 20 napon belül gyógyuló sebet ejtve. Kvanka ezután Budapestre menekült, ahol elfogta az utána indult csendőrség, és Ipolyságra kisérték. A kir. törvszék vádtanácsa terheltet szabadlábra helyezte. A további nyomozás feladata leend az igazi tényállás kiderítése, mert mindez csak a terhelt előadásán alapszik. * Megtréfált vonat. A mult vasárnapon a délután 5 órára Nagyszombatba érkező nádasi vonat Bogdány és Nagyszombat között a Nemecsény puszta tájékán egyszerre nyilt pályán megállt, az utasok részben kíváncsiságból, részben ijedtségből kinéztek, a vonatvezető a vonatot visszafelé indította, mert több utas állítása szerint „egy férfi a vonatból kiesett." Találtak is a pályatest mellett egy fekvő férfit, kit vallatóra fogott a vasúti személyzet, de az illető csak azt hajtogatta, hogy „neki a vonattal nincs baja, ő nyugodtan alszik." A jó atyafit azonban — ki a városban jól elfogyasztott italtól a pályatest mentén indult útnak, hogy az ital árát behozza, a vonaton levő csendőr átvette és a nagyszombati állomásig gondozás alá vette. * Betöréses lopás. E hó 5-én éjjel Winter Fülöp őrnagy, ipolysági földbirtokosnak a régi temető melletti magtárát a lakat lefeszitése után feltörték s onnan nagymennyiségű árpát vittek el. Mikor a tettesek munkájukat bevégezték, egy uj lakattal a magtárt rendben lezárva eltávoztak. — Az a lakat lett árulója a tetteseknek, mert hamarosan kiderült, hogy e lakatot Szabados János szalatnyai lakos vásárolta Juhász Zoltán vaskereskedőnél. A csendőrség gyors és erélyes fellépésére csakhamar hurokra kerültek a tettesek, a tesmagi Setény Ferenc és társai személyében, kiket a csendőrség elfogott és bekísért a kir. ügyészség fogházába. — A letartóztatottak között van a Winter Fülöp szolgálatában állott ispán és majoros gazda is. A nyomozás további bűncselekményekért nevezettek ellen folyamatban van. * Az ünnepi tolvaj. A jó haszon reményében kocsira rakta portékáit Dudás István párkányi kereskedő és kiutazott e hó 8-án Muzslára, hol nagy ünnepe volt a községnek, miután e napon ment végbe a bérmálás. Ugyancsak ott ütötte fel a sátorát Pap Jánosné vásári árusitónő is. Az elárusító asztalon és a ponyván szépen festettek a cifrakötésü imakönyvek és a játékszerek, igy azután nagy közönség gyűlt össze a nézőkből és a vásárlókból az elárusítók körül. Egyszerre észrevette Dudás, hogy egy 4 korona értékű imakönyve eltűnt, Papné pedig egy száj muzsikáját és több játékszerét kezdte siratni. Nagy kavarodás támadt, jöttek a csendőrök s körülpillantva a tömegben hamarosan meglátták László Józsefnét, aki nagy igyekezettel akart eltűnni a helyszínéről. A csendőrök jól ismerték Lászlónét, mint furfangos vásári tolvajt, azért egy-kettőre nyakon csípték, kikutatták s meg is találták nála az árusok siratott portékáit. Áz ünnepet rontó tolvaj asszonyt tüstént őrizet alá vették. * Tűz a korcsma udvarán. Saláti András farnadi gazda e hó 11-én keservesen tapasztalta, hogy nem jó a korcsmával egy födél alatt lakni. Éjjel 11 óra tájban nagy világosságra és tűzilármára ébredt fel Saláti a családjával együtt. Égett az udvaron levő takarmánya s mire a segítség megérkezett, az egész kazal lángban állott. A csendőrség kiderítette, hogy valamely italos vendég a korcsmából a takarmány mellé tévedt s eldobta az égő szivart vagy cigarettát, mitől a kazal tüzet fogott. A tettest nyomozzák. * Éjjeli garázdálkodók. Egyik közeli éjszakán az utcán csavarogtak Benke Vince és Galgóci Lajos párkányi legények. Pénzük nem volt a mulatáshoz, azért az utcán óhajtottak szórakozni. Már 12 felé járt az idő, azért elhatározták, hogy ideje volna a hazamenetel előtt valami vitézi tettet végrehajtani. Gyanútlanul tartott feléjük Szalma Ernő párkányi lakos, egyszerre hátára, fejére csak ugy hulltak az ökölcsapások. Mikor jól elverték Szalmát, elfutottak. Ók maguk sem tudják, hogy miért verték meg, csak egy kicsit szórakozni akartak. * Öngyilkosság játékból. Barsfüssön több kis gyermek akasztósdit játszott. Ez a játék egy kis fiúra halállal végződött. Ugyanis egy Sindler József nevű tiz éves fiu oly módon akasztotta fel magát, hogy mire a kötélről levették, megfúlt és a gyorsan előhívott orvos már csak halálát konstatálhatta. A szerencsétlen fiu a szülői gondatlanság áldozata lett, mert ez esetben is bebizonyult, hogy a szülők nem kisérik kellő figyelemmel gyermekeiknek szórakozását. * Baltás ellenség. A korcsmai mulatság ritkán esik meg verekedés nélkül különösen némely falvakban, ahol a virtuskodás már megrögzött szokássá vált. Haluska Ignác szőgyéni lakos a közeli napok délutánján beült a Keller Dávid korcsmájába s ott egészen 10 óráig iszogatott. A balsors odahozta Csókás Ferencet is, akivel hamarosan nagy vitába keveredett Haluska és minden válogatás nélkül verték egymás fejéhez a legnagyobb sértéseket. Csókás legyözöttnek érezte magát a szóharcban, azért más uton-módon igyekezett magának elégtételt szerezni. Az eszközökben való válogatás közben egy balta nyelére tévedt a keze s elhatározta, hogy ezen fegyverrel szerzi meg magának az igazságot. Haluska lassan ballagott az utcán hazafelé nem is sejtve, hogy a sötétben még sötétebb bosszú leselkedik reá. Egyszerre Csókás neki támadt s a baltával egy éles vágást, majd két lapos vágást mért a fejére. A megtámadott súlyos testi sértést szenvedett. * Harcias asszonyok. Libádon, a csendes falucskában, amely távolesik a világ zajától és még a legtapasztaltabb vándorlegény is csak nehezen találja meg a hozzávezető utat, a lakosság maga gondoskodik egy kis szenzációról, hogy legyen mit letárgyalni az unalmas esős őszi időben. E hó 12-én délután Tóth Ferencné a házból kikerült az udvarra s ott tett-vett egyetmást. Ugyanazon házban lakott Tóth Rozália a sógornője is, aki szintén az udvarra jött a jelzett időben. A régi feszült viszonynak uj tápot adott valami ujabb félreértés és a két asszony élénk hangon még élénkebb taglejtések között mondta el a saját mondanivalóját. A perlekedés zajára sokan előjöttek a szomszédos hajlékokból és igy a néző közönség jól láthatta, hogy Tóth Rozália végső argumentumképen a sógornőjének hajába kapaszkodott, majd a kapálódzó asszonynak torkára tévedtek az ujjai, aki a heves támadás súlya alatt a földre esett. A haragos ellenfél nem elégedett meg az elért eredménnyel, hanem rátelepedett az áldozatára s ugy fojtogatta tovább s bőven ellátta ütlegekkel. A végső rúgásokat a csizmája sarkával adta meg a győztes amazon a félig elájult sógornőnek, akit több sebtől vérezve emeltek fel a vizes földről. A csendőrség feljelentette az ügyet a bíróságnak. * Népmozgalmi statisztika. Esztergomban, az állami anyakönyvi hivatal adatai szerint 1912. szeptember lo-től 22-ig. Születtek: Szenczi Lajos rk. földm. fia, — Baják Márton rk. földm. fia, — Berzik Julianna rk. földm. leánya, — Czvik Mária rk. földm. leánya, — Skibor János Mátyás rk. cukrászárus fia, — Domogál Mihály rk. téglagyári munkás fia, — Tótmajor István rk. földm. fia, — Ötlik Julianna rk. földm. leánya, — Demény Ilona rk. vasúti kalauz leánya, — Rót Rozália rk. földm. leánya, — Kertész Mária rk. földm. leánya, — Pálffy Irén rk. kir. adótiszt leánya. Házasságot kötöttek: Starkbauer Ferenc József Wien és Preszler Mária Julianna Esztergom. Meghaltak: Szabó Sóki Józsefné Krischneider Verona rk. 76 éves (aggkór), — özv. Germike Ferencné Hermann Terézia rk. 80 éves (tüdőlob), — Korencsi János rk. 46 éves földm. (tüdölob), — Miklovics Teréz rk. 12 éves (dermedés). * Hadgyakorlatok után. Egy európai öltözékü indián kopogtatott be a szerkesztőségbe. — Hát ez ki? — kérdeztük magunkban. Mikor aztán észrevettük, hiszen ez lapunk barátja, a ki nagygyakorlatokon volt és most jött haza a manőverről, igy szóltunk hozzá: — No, uraságod, nagyszerűen fest. Hiszen egészen megváltozott. Ilyen egy kultúrember ? Egy ügyvédjelölt? Ez arcbőr? Ezek kezek? Suttogva kérdezte: — Kérem, nem vagyok valahol még piszkos? Most jövök a gőzfürdőből. Az éjjel jöttem meg a hadgyakorlatról. Az utolsó öt napon át egy pillanatig se vehettem le az uniformist. Nem akartak beereszteni a fürdőbe. De jött egy főhadnagy, az is éppen ilyen volt. Az megismerték, ő aztán beprotegált engem is. Az utolsó héten nem mosakodtunk. Ez disznóság, de igy van. — Hát nem volt viz ? — Egy csepp sem. A falvakban a kutakból még a sarat is kivedrelték előlünk az előttünk járó csapatok. — Hát akkor mit ivott? — Csak feketekávét. Ha tudnák azt, mi a katonának ez az ital. De szerencsére katonáéknál a feketekávé is csak viz, s igy végeredményben mégis csak vizet ittam. — De hiszen egy hónapon át volt oda. Ha nem volt viz, hogyan és ki mosott indiánságodra ? — Ki ? Hát én magam ? Erre patentot is fogok kérni. Az „önmosóda". Annyit izzadtunk, hogy a saját izzadtságunk kimosta mindenünket. Pfuj! De azért jó volt. — Hát a kosztolás? — No kérem, Succi le van pipálva. Az hozzánk képest egy nagyétü svindler. Az csak fekszik és koplal, de mi harminc kilométereket sétáltunk és nem ettünk negyvennyolc órán át. — Harminc kilométert? — Annyit. Az nekünk olyan volt, mint mikor kisétálnak itt a vasútig. Rettenetes utakat tettünk meg. — Kinos lehetett. Persze sokan kidőltek? — Sokan? Tudják mi az a sanität-gyakorlat? Nem tudják. Mikor markírozzák a katonák az elesést, aztán cédulát kapnak, ki hol sebesült meg. No most nem kellett markírozni. Ugy hevertünk az árkokban, szántásokban, országúton, hogy Verescsagin háboruképei csendéletek ezekhez képest. — A kezével mi történt? — Semmi. Csak soha uri társaságba nem mehetek többé. De nem baj, ebből még hasznom van. Most elmehetek minden iparoskongresszusra féláron. Nekem csak azt el lehet hinni, hogy kézműves vagyok. — Hol lakott? — Az egyik faluban két éjjel aludtam egy tehénistállóban. A második éjjel kiették alólam a tehenek a szénát, ott nem maradhattam. Volt