ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-09-15 / 38. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. szeptember 15. 38. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BELA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Busárovits Gusztáv könj vkereskedésében. Christus regnat. Esztergom. 1912. szeptember 14. (TI) Krisztus uralkodik. Ezt hirdeti a világ középpontján, a római szent Péter bazilika terén felállított obeliszk felirata. Ezt hirdeti a bécsi eucharisztikus kongresszus is. Krisztus uralkodik, még pedig a profetikus igéret szerint, ellenségeinek közepette, in medio inimicorum tuorum. Krisztus ellenségeié a pénz, a sajtó, a két első modern nagyhatalom, s legtöbb helyen a parlament és a kormányhatalom. Az adáz ellenségek már 1870-ben, Róma elfoglalásakor megjósolták a pápaság végét; és íme hogy fogadják a pápa követét! A kölni kongreszszus alkalmával a Rajna mindkét partján, most pedig a semmeringi vasút mentén szakadatlan emberprocessió állott sorfalat a pápa legátusának üdvözlésére. Mit látnának szemeink, ha megélhetnök, hogy a pápa maga utaznék pl. a new-yorki eucharisztikus kongresszusra? Bizonyosan a fél amerikai flotta kivonulna Krisztus helytartójának fogadására. Minden évben jósolgatják Krisztus ellenségei, hogy a keresztény dogmák és mysteriumokban való hit nemsokára kivész a világból. S ime kétezer év óta nem látott a történelem oly világraszóló demonstrációt a kath. hit és annak egyik legnehezebb mysteriuma, az Oltáriszentség mellett, minő e héten lejátszódott a világ egyik legnagyobb városában Wienben. Évenkint összegyűlnek a különféle tudományágak nemzetközi kongresszusai a világ [nagy gócpontjaiban, de alig tudnak összehozni 300—700 résztvevőt. Hijják össze a szabadkőművesek és szociáldemokraták napidíjas párthiveiket kongreszszusra! Mi az az egy-két ezer ember a bécsi eucharisztikus kongresszus félmilliós idegenforgalmához ? (csak az egész kongresszuson végig résztvevők száma is meghaladta a százezret.) A Rotunda 10.000 ülőhelyével s háromszor annyi állóhelyével szűknek bizonyult a hallgatóság befogadására. És ugyancsak képviselve vannak a társadalom összes osztályai, nemcsak a nép és iparososztály, hanem irók, művészek, akadémikusok és államférfiak. A legműveltebb belga nemzet miniszterelnöke is beszédet mondott és a legrégibb, legtekintélyesebb uralkodóház feje I. Ferenc József is térdet hajtott az Oltáriszentség előtt. Még a monarchia délceg hadvezetösége is testületileg kivonult katholikus hitének nyilvános megvallására. Hiába dühöngtek és gúnyolódtak a szabadkőműves és szociáldemokrata lapok. A „búcsújáró tisztek" fényesen megfeleltek az „Armeezeitung" legutóbbi számában. „A vallás ellenségeinek mérget okádó gyűlölete nem fog visszarettenteni bennünket attól, hogy részt vegyünk azon világraszóló vallásos manifesztáción, mellyel most a katholicizmus életrevalóságát és világot felölelő egyetemességet dokumentálja, s hogy megmutassuk nyilvánosan, hova tartozunk! A szociáldemokrácia izolálni iparkodik az egyedeket, hogy bujtogató tendenciáinak vak eszközévé tehesse azokat. A vallást pedig minduntalan támadják, mert a vallás az egyedeket vigasztalja-erösiti, a szociáldemokráciának pedig támasznélküli, elégedetlen emberek kellenek, kik irigységtől és gyűlölettől tobzódnak. Az egyedeket minden lelki támasztól megfosztani, s aljas ösztöneit az őrületig korbácsolni: igy készíti a szociáldemokrácia a talajt tanai számára. E tanok terjedésének legnagyobb akadálya a vallás. Nem csoda tehát, hogy a párt, mely nem is annyira párt, mint inkább izgatók és csábitók konzorciuma, s melynek a tömeg külső és belső elvakitására van szüksége, s melynek a leglelkiismeretlenebb utcai elemek szolgálatában állanak, minden eszközt felhasznál a vallás tekintélyének lerontására." Mindenesetre Krrsztus a „jel, melynek sokan ellene fognak mondani". S kivált az Eucharistia dogmája mindjárt Krisztus első kijelentésekor egyeseknek „kemény beszéd" volt s az első szakadásnak ürügye volt. De a lelkek a különválásra nem a tudomány vagy tudatlanság szerint történik, mint a bécsi eucharisztikus kongresszus is mutatjahanem a lelki finomság és a lelki durvaság kategóriái szerint. A kiknek nincs érzékük Isten gondolatai iránt, a kik nyerseségük miatt nem képesek elhinni Isten nagy szeretetét és leereszkedését az emberi nem iránt, csak félreállanak, vagy nyíltan az ellenség táborába szegődnek. De azért Krisztus él és uralkodik, még pedig ellenségei dacára, ellenségei közepette. Midőn az Eucharistia körül Wienben egybegyűlve látjuk az egyház fejének követétől a püspöki karon át a társadalom összes osztályaiból való katholikus hívőket, teljesülni látjuk az apostolok szavait: „mi mindnyájan egy test vagyunk, kik egy kenyérAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Meglepetés. (Vidám monológ.) Irta: Dr. Kó'rösy László. II. Négy esztendő múlva az ügyeseszü fővárosi inasok közt elég életrevaló csintalanságot tanultam. De azért sohase kellett olyan megtorlásra vetemednem, amilyen a miskolci volt. Kérem még az újságokban is benne volt a Sárkány Bandi esete. Talán annak köszönhetem, hogy fölszabadulásom után jó és hamaros alkalmazást kaptam, azt olvastam a kishirdetésekben, hogy megfelelő, élelmes, dolgos fiatal iparost szerkesztőségi irodába keresnek szolgának. Eszembe jutott, hogy egész életemben eddig csak az újságok dicsértek. Hát bekopogtattam az írásaimmal. Tudja Isten, — Miskolc nemes emlékei után — valami eksztra álláson járt az eszem. Igy ragadt rám néhány év alatt valami csiszoltság is. Itt olvastam életemben először Petőfit, Jókait és Herczeget. Ekkor volt mindig szabad vasárnapom. Elmehettem szent misére. Keresztény segédek kaszinójába. Meg voltam elégedve sorsommal. Azután milyen, de milyen okos urakkal volt dolgom ! Valamennyinek szolgáltam a szerkesztőségi irodában és senkise tartott inasnak. Mindig szabadpéldány szerint cigarettáztam. Ha több pohár sört hoztam, nekem is juttattak belőle. Azután mennyit mulattak a miskolci turpisságomon. Még parolát is kaptam jókedvű előadásomért. Sohase hagytam volna el kérem ezt a nagyszerű társaságot, ha be nem soroztak volna. Most megint azon járt az eszem: miképen boldogulok legkönnyebben a katonapályán? Följebbvalóim az első órában észrevették, hogy van valami sütnivalóm és teljesítették eksztra kívánságomat, beosztottak tiszti szolgának. Isten neki fakereszt! Akármilyen gazdám is lesz, egyse lehet olyan, mint a miskolci Lucifer. Jelentem alássan (szalutálva) még csak néhány hete vagyunk ebben a városban. Máshonnan helyeztek át minket és akkor kerültem jó magyar főhadnagyom után, a mostani kapitányomhoz. Mindenes lettem. Mert igazság szerint minden rendbeli szolgálatot punktumosan el kell végeznem. Ötkor kelek. Kiverem a kapitány ur ruháit. Ilyenkor kérem (mutatja vidám mozdulatokkal:) olyan kedvvel forgatom a nádpálcát, akárhacsak benne volna a porzásban a cingár uram! Mert kérem a kapitány ur néha borzasztó igazságtalan hozzám ! A legkisebb hibára is leütné a fejemet; ha nem volna ilyen vastag nyakam és olyan leleményes koponyám. (Mutatja a fej vétel suhintását derülten.) Sohase hi Bandinak, hanem Panditának. A vezetéknevem pedig néha: Hajjate ! Nevem tehát: Hajjate Pantita! Ugy-e kérem mégis csak törvénytelen elkeresztelés! De inkább legyen keresztapám, mint bérmaatyám. Mert akkor mindennap megbérmálna. (Jelzi az arcán, mosolyogva.) A szolgálati hivatalos por kiverése után következik a fényesités művészete. Olyan ragyogóra kell fényesítenem mandulás krémmel a cipőit, hogy visszatükrözze a kapitány ur kánya fejét. Ha véletlenül nem lenne ilyen tükrös a munkám, akkor menten elordítaná magát, mosdója előtt magamagában gyönyörködne kitörő haragjában: (recsegő hangon és mérges mimikával utánozza.) — Hajjate Pantita! Sappsz boffonok! Mikor szerencsésen túlestem a gombok aranyozásán és a fringia kifényesitésén, kérem még annyi szabad időm se csurran, hogy a folyosón settenkedő remek fehérszemélyekre egy-két mosolygó pillantást viszonozhatnék. (Hegykén pödri bajszát.) Pont hatkor azután el kell lódulnom a kijelölt kávémérésbe. De jaj volna szegény fejemnek, ha a kávéhab gusztusos színéből csak egy árva csöpp is ráfröccsenne, a kapitány ur három kocka cukrára, vagy a két ropogós, mosolygós kiflijére. Mert akkor a cipőhuzót emelné rám, fenyegetve ilyen formán: (Utánozza.) — Hajjate Pantita ! mintyár mausztót tekleni! Át kell rohannom a bizonyos trafikba egy eksztra virzsiniáért és egy német újságért. Az eksztrának persze porcogósnak kell lenni, de ha véletlenül valami titkos hajszálnyi repedése volna, akkor első szelelés közben rögtön fölemelné rám az üres kávépoharat: (mutatja a fejhezvágó mozdulatot.) — Hajjate Pantita fejjed fákok ! Hála az égnek, pont hétkor már tiszta a levegő ! A kapitány ur a kaszárnyába lejt. No most