ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-08-25 / 35. szám

dőlni a királyoknak az életmódját, mert a saját kicsinyes körülményeit és bajait átülteti a nagyoknak az életébe is. Azok az újságírók is a saját lelkületük szempontjából Ítélik meg az egész emberiséget, tehát az egyházfőket is. S mivel a füstös kávéházi légkörben vígan tenyészik a kicsinyes irigység, ellenségeskedés, versengés és a harag, természetesnek tartják, hogy mások is — tekintet nélkül az állásra és a hivatásra — hasonló módon járnak el egymással szemben. Az utóbbi években és épen most legközelebb sajnosán tapasztaltuk, hogy mily igyekezettel vadásznak a kath. egyház vezető egyéneire az ellenséges sajtó emberei. Azért, ha meg is botránkozunk az egri érsek temetésénél megpenditett hangon, értjük, hogy a taktikájuk föntartása érdekében még itt is kellemetlenkedni, gyanusitani és befeketíteni kell nekik, hogy hűek maradjanak elveikhez. A sajtó hangjának sülyedésén kivül e jelenségnek még másban is kereshetjük az inditó okát. Régebben valami ösztönszerű tisztelettel viselkedtek még a legádázabb ellenségek is e vezető egyéniségeink iránt, talán azért, mert a sok ellentétes felfogás, meggyőződés és törekvések mellett mégis találtak valami összekötő hidat az akkori túltürelmes politikai felfogásban. Most azonban látniok kell és elkeseredve látják, hogy teljesen eltűnnek azok az egyének, akik a politikában önmagukkal megalkudva, egy szőnyegen árultak az ellenségekkel, igy akarván egy kis jóakaratot kierőszakolni tőlük. Ma már az ilyen jelenségek nem fordulhatnak elő, mert egyházunkban a nagyok és kicsinyek kitartóan küzdenek a keresztény politika zászlója alatt a néppárt táborában. Ezért fecsegnek és gyanúsítanak, telve rosszakarattal. F. Egyházzenei hangversenyeink. Amikor a szt. István-napi hangversenyt odaadó lélekkel és figyelemmel hallgattam, elgondoltam, hogy az ilyen hangversenyeknek tulajdonképen nagy a jelentőségük. Ma, amikor már nálunk is bontogatják az egyházi zene reformjának lobogóját, szerencsés mert ez nemsokára be fog következni. Az olasz nyelv és befolyás itt a tenger mellett be fog szakadni, mint egy római boltív, melynek köveit az esővíz elmorzsolta. Előnyére-e a kultúrának, vagy hátrányára ? — azt gondolom, hátrányára. Pedig az Ur Isten jókedvében teremtette ezt a völgykatlant; Stuttgart, Gráz, Firenze mellé sorakozik. Kár a visszavonásért 1 Az Isonzó folyó hordta tele kaviccsal az egykori édes-vizű tavat, szórta meg termékeny televénnyel, s most félénken s örömmel tekintget felfelé mélységes medréből kékeszöld szemével. Látja maga körül versenyt futni az eperfa sorokat és a szőlőlugasokat és a Karsztok alján a sötétzöld erdőligeteket. Pó-völgye sem szebb. A vakitó, fehér napsugár, a langyos levegő buján növeszti meg itt a növényzetet. A legyező pálma a hátam mögött 4 m.-re emelte fel bozontos törzsét; némán, álmosan néz felfelé; havat nem lát, 2—3szor egy éven át, akkor is csak pár órára. A magnolia itt balra a prózai, de hasznos burgonyaültetvényből királyilag emeli büszke fejét. Még van rajta néhány nagy, fehér virág. A futó szellőáram elkap erős illatából egy adagot és ide hozza nekem. A természet szép és ha az emberi szellem és szorgalom hozzájárul: költőivé lesz. A Coroninigrófok kertje itt nem messze a tündérországba való. Nem is engednek bele profán halandót! Mig Görz a magaslaton volt mint téli üdülőhely, a főúri családok nagyszerű kerteket tartottak fenn palazzóik mellett. A szomszédban van a pal. Formentini, hol a 80-as években Chambord gróf lakott, a jámbor jó lélek, a francia trónkövetelő. Kertjeidé szögellik. Már el van hagyatva. Igy megy az más kertekkel is, mióta a világ a tenger felé húz. De hát mondjon az ur valamit már Görz ötletnek tartom, hogy e hangversenyeket a reform elsőrangú faktorainak tekintsék. Ez már azon szempontból is örvendetes jelenség lenne, hogy a hivők figyelmét oly dolgokra terelje, ahová irányítani semmiféle buzdítás, magyarázat, agitáció sem tud. Az egyházi zene esztétái igen jól tudják, hogy tételeket vajmi kevéssé tudják elfogadhatókká, tetszetősekké tenni épen a közönségnek az egyházi zene iránti érzéketlensége miatt. Zenei tudás csak elvétve párosul kis egyházias érzéssel, az egyház liturgiáját, jelentőségét s magasztos voltát pedig épen nem ismerik. Ez pedig oly akadály, mely a kezdet kezdetén csődöt mond minden egyházzenei reformnak, mivel épen ezen tényezők alkotják az egyházi zene sarkalatos törvényeinek alapját. A másik baj az elsőnek szülötte : a közömbösség, az érdeklődés csekély volta s a helyzet tökéletes félreértése. E sajnálatos körülményt csak mint tényt említem fel; az imént lefolyt évek zenei munkássága úgyis a bajok és egyházzenei mizériák felsorolásában merült ki. A különben szükséges negativ munka után már pozitív eredményeket várunk. Talajt kell tehát készíteni, ahol a termés várható; rá kell vezetni az embereket a helyes ösvényre ; lehetővé kell tenni, hogy az igazság önmaga erőszakolja ki létjogosultságát. Ha a figyelemkeltés oly irányban és oly arányokban halad, hogy az már-már az igazság beismerésére, sőt elfogadására vezet, akkor már a reformnak magának is van létjogosultsága, mi több, e létjogosultság a helyzet szükséges követelménye lesz. A tételek igazsága akkor a legszembetűnőbb, ha tapasztalati tények fűződnek hozzája, ha ezek bizonyítanak. Ez maga az egyházi zene reformjának egyik sarkalatos tétele. Bemutatni az igazságokon épült produktumokat, kézzel foghatólag feltüntetni rajtok a leszűrt nézeteket, de egyúttal rámutatni a haladás kerékkötőire, az ellenkező irányzatra s ez összehasonlítás maga fogja nyújtani a helyes megoldás lehetőségét. Mint emiitettem, e speciális célt szolgálni vannak hivatva egyházzenei előadásaink, hangversenyeink. A támadás elvére támaszkodva bele kell állítani az egyházzenei ízléstelenségek és lehetetlenségek közé a valódi egyházzenei szépet, a tökéletest, a liturgia és zeneművészet kritikáját megálló nemcsak zenét, hanem egyházi zenét. Hiszen már maga az elnevezés adja meg a dolgok mibenlétét. A templomi ének legyen egyházi (liturgikus) és müvészi.§Legyen szorosan összekötő kapocs a ténykedő áldozópap és a hivek között, domborítsa ki a liturgikus vonatkozásokat a maga magasztosságában, nem más mint vallásos áhítatot keltsen nemes egyszerűségében, de valódi művészetével valóban az Isten dicsőségére szolgáljon. Közelebb kell hozni tehát a híveket az egyházzenei szép megértéséhez és megérzéséhez. A saját itélőszékéhez utasítani őket akkor, amikor nem tagadhatják, hogy az igazi szép, melyet nem ismertek, változást idézett elő lelkükben, aminevezetességeiből is és ne áradozzon sokat! Kérem szeretettel nem néztem még meg a Baedekert, de megnéztem az épülő kis-szemináriumot. Az ember sok felé eltekereg, sok dologba beleüti az orrát, magyarán mondva : ilyet azonban még nem láttam. A vár mellett, vagy 80 holdnyi terület, közepén egy kis dombon oly elégülten néz körül, mint mikor a süldőlány végignézi magán az uj ruhát. Ugy fest messziről, mint egy nagyszerű középkori várkastély, templommal, magas campanilével. Arcával délnek néz Borgo S. Rocco-ra. Amit a modern technika, higiénia és pedagógia megkiván, az mind meg van itt, lehető eszményi kiadásban. Fürdő, mosó-, főzőkonyha csupa gép, villamos erő és gőz; a folyosó széles, a termek nagyok, szellősek. Könyvtár, tornaterem, téli veranda valódi luxus-helyiségek. A görzi érsek kívánta, hogy mintaszerű legyen és az is lett. P. Anselm, seckaui bencés a tervezője, vezeti egyszersmind az építést és berendezést. — Aztán láttam, hogy minden lépésben katonába és laktanyába ütközik az ember. Nem kevesebb, mint 4000 ember van itt összpontosítva a 26 ezer lakos közt. Kölcsönös nagy szeretetben Olaszország és monarchiánk háborúra készül egymás ellen. Itt úgy rebesgetik olasz elszólások alapján, hogy Olaszország mindjárt Tripolisz után le akar számolni Ausztriával. Azaz, hogy Triesztre fáj a foga és Déltirolra. Akkor pedig az első összeütközések itt lesznek Görz és Palma-Nuova között. Azaz bocsánat, én nem értek a hadtudományhoz ; jobb lesz abbahagyni. A kék eget és a zöld földet sem tudom tovább dicsérni, mert a papirosom már fogytán van. A Szerkesztő úr korrektori türelme pedig bizonyosan már elfogyott. kor ez kicsikarta belőlük létjogosultságát. Szakértelemmel összeállított fokozatos programmal az egyházzenei reform céljainak szemmeltartása mellett gyakran alkalmat adni a megismerésre, finomítani az eldurvult izlést, a finomult érzést ébren tartani, a vallott tételeket ügyesen átruházni a sikeres factumok kényszerítő hatása alatt. A valódi egyházi zene, jól tudom, a magasabb zenei értelem régióiban is mozog; a hozzáférhetőség tehát rendkívül megvan nehezítve s ez a körülmény meghazudtolni látszik a törekvő reformharcosokat. E nehézség azonban csak a dolog egyik felét éri, a művészetet magát. A „művészet önmagáért" elve a templomokból ki van zárva; sőt a művészi oldal van hivatva előidézni azt, ami tulajdonképen a cél, ami bárki által is felfogható, a hatás és a mód, amely a liturgikus elveket tartja szem előtt. A laikus bár semmit sem sejt arról, hogy az ellenpontozattan micsoda alakja, vagy a modulációk micsoda raffineriája okozta benne az előidézett hatást, mégsem térhet ki az alól, hogy az élvezet csak valamelyes fokát beismerje, amikor lehetetlen, hogy valami tökéletes minden hatás nélkül maradjon, akkor, mikor az olyannyira speciális célt szolgál. Nem hiszem, hogy létezik, aki Palaestrinát, vagy a régi mesterek egyházias darabjait válvonogatással hallgatná végig! Pedig ezekről van szó, s lehetetlen, hogy e mestermüvek gyakori hallása ne finomítaná annyira az izlést, hogy ez a saját javukra és létjogosultságukra ne lenne. A fokozatos haladás persze minden okos reform ismertető jegye. Ha pedig annyi a bizalom a jeles és valódi egyházi müvekben (nemcsak a régieket, hanem a cecilián iskola és az újkor vívmányait is ideértve) akkor ezeknek felkarolása önmaga hozná meg a csenevész és gerinctelen, de az esetleg jó, de egyháziatlan zenemüvek kiszorulását. Ez a körülmény maga sürgeti a templomi egyházzenei hangversenyek gyakori létezését. A helyes irányban vezetett templomi kórus magukon az istenitiszteleteken is magán hordozza ily hangversenyek képét. Azonban az istenitisztelet szűk keretei s igy az énekek megkötöttsége, másfelől a hivek más irányú elfoglaltsága megakadályozza, hogy ezeknek föltétlenül és nem esetleges nevelő hatásuk legyen. Ily beállítás után mindenesetre kivánatos lenne, ha e téren a főegyházmegye példával jár elő. Nem volna-e kivánatos, ha ily hangverseny, mint a szt. István-napi, nemcsak egyszer az évben lenne, hanem állandósitnák. Többször az év folyamán, mert csak igy lehet igazán nevelő hatása. Van szakavatott rendező, művészi vezető, jól iskolázott énekkar, akik semminemű nehézségtől sem riadnának meg, csinos kórus, jó akusztikával biró templom, odaadó közönség, aki szívesen örül e szivet lelket nemesítő, szent célokat ihlető élvezetnek, aki megérdemli, hogy része legyen oly dolgokban, amely bár elsősorban Istent, de másodsorban mégis őt tekinti. E magában véve Azért befejezésül csak egyet. Levelemet itt írom a Szent József papiegylet szőlőlugasos zöld kertjében, egy nagy mirtusfa árnyékában. Ha a környezet hatása alatt némi zöld dolog került soraimba : azért szives elnézést kérek. T. M. dr. Uti emlékeim. Közli: Pauer Károly. XI. Coblenztől—

Mainzig a Rajnán. Osszhangzó nyilatkozatok szerint a Rajna vidéke Coblenz és Mainz között a legregényesebb ; elhatároztam tehát, hogy ezt a sokat dicsért, megénekelt és egekig magasztalt rajnai utat egész Mainzig szintén hajón fogom megtenni. Ugy is történt. Tizenegy óra 30 perckor érkezett Köln felől Coblenz kikötőjéhez az „Overstolz" nevű fehérre festett hajó. Valamivel kisebb volt, mint a mi rendes dunai személyszállító-hajóink. Fedélzetén meglehetős sok utas volt. Majd mindegyikök távcsövet tartott a kezében ós bámulta a vadregényes vidéket. A Rajnán egymásután közlekedtek a különböző személy- és teherszállító-hajók, nem úgy mint nálunk a Dunán, ahol alig lát az ember napjában 2—3 hajónál többet. Itt igen nagy a közlekedés és élénk a kereskedelem. A folyó mindkét partján vonatok robognak, egyik sebesebben halad mint a másik, úgy hogy a Rajnavidék valóságos gócpontja a német kereskedelemnek.