ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-08-25 / 35. szám

pastoralis ténykedést is, esetleg segítenék liturgikus sztbeszédek, a dolog természetébe vágó esetleges előadások és értekezések a böjti akadémiákon. Alkalom volna a gregorián choralist a végletekig pontos és hü előadások által megszerettetni, orgonahangversennyel bemutatni a hangszerek királynőjét, alkalmat adna a tanitóképző ifjúságának szakmájába vágó dolgok átlátására, melyekről az intézet vezetősége pontos magyarázatokkai szolgálna. Messzire vezetne, ha mindazt elősorolnám, ahová e valóban épületes esemény vezetne. Arra appellálok, ahonnan az eszme kiindult. Aki részt vett a szt. István-napi hangversenyen, aki megfigyelte a mesterek nemes érzéseit, aki együtt sirt Palaestrima Jeremiásával, aki bámulta Vittoria polyphonikus szövésű imáját, aki gyönyörködött az „Ecce Sacerdos" ujjongó, szigorú kánonszerü szövevényes csillogásán s aki visszasírta Kersch bácsi mézes egyházzenei talentumát, aki nem tagadja, hogy több lett, amikor a templomot elhagyta, annak imádkozó lelke bizonnyal igazat ád soraimnak. G. L. Lurd—Róma—Lorettó. Julius 29-én indult dr. Kohl Medárd püspök fővédnöksége, Gaibl Sándor pozsonyi kanonok lelki vezetése és Hlatky Kálmán technikai vezetősége mellett Lurdba a magyar nemzeti zarándoklat, a X. stáció megáldása céljából, különvonaton, mintegy 500 főből álló résztvevővel. Moczik Felicián szentszéki ülnök, a pozsonyi dalárdával nagyban emelte a zarándoksereg áhítatát. Az első megállóhely Padua volt, hol dr. Kohl Medárd püspök sz. Antal sírjánál szent misét mondott, a dalárda énekelt, itt megtekintettük sz. Antal ereklyéit, nyelve teljes épségben van, továbbá láttuk a követ, melyet párna gyanánt használt. Templomában a magyar nemzetnek is van egy külön kápolnája, ugy mint a többi nemzetnek. Innét Milánóba értünk, hol Borromei szent Károly sirja fölött mondott a püspök úr szent misét. A góth sülben épített templom 365 toronynyal bír, 40 ezer ember fér bele. Igazán a művészetek remek alkotása a milánói dóm. Augusztus 2-án éjjel 11 órakor értünk Lurdba. Augusztus hó 3-án a püspök szent mise után szívhez szóló szentbeszédet tartott, kért, hogy imádkozzunk édes hazánkért Mária országáért, kegyelmes főpásztorunkért, kinek a zarándokokhoz intézett kegyes levelét felolvasta, ki mindnyájunkra főpásztori áldását adta. E lelkes szent beszéd után szép rendben felvonult a magyar zarándoksereg a kálváriára. A stáció-imákat Foltin János bajóti plébános végezte. Mikor a X. stációhoz ért a zarándoklat, melyet a magyar nemzet állított föl, itt Moczik Felicián kedves diák énekkara szép éneket zengett és Kohl püspök ismét igen szép beszéddel benedikálta a X. stációt, szent beszédéElindulunk... Átmegyünk a coblenzi és oberwertlii Indok alatt s jobbról-balról festői vidék tárul elénk. Itt nem lehet szórakozni, vagy olvasni, mert a Rajna mindkét partján oly érdekes, oly gyönyörű és páratlanul szép, meredek sziklákon épített régi lovagvárak, kastélyok, romok, völgyben elterülő városok és falvak következnek egymásután, hogy egy pillantást sem szabad másfelé vetni. Folyton más alakzatú sziklákkal, völgynyilásokkal és facsoportozattal találkoztunk. Némely helyen meg épen elragadó a látvány, például Stolzenfels, Lahneck, Ruine Thurnberg, Rheinfels, Burg Katz, St. Goar, Ruine Schönburg, Gutenfels, Stahleck, Burg Sooneck, Ruine Ehrenfels, Burg Rheinstein, a folyóban levő kis szigeten épült Mäuseturm vidékén, továbbá Bingen és Rüdesheim mellett, ahol kitűnő rajnai borok teremnek. St. Groar mellett van a nevezetes LoreleyFelsen. Hatalmas sziklatömeg ez, mely messze nyúlik be a Rajnába. A monda szerint itt lakott a szőkehajú szép hableány (nympha), ki gyönyörű énekével és feltűnő szépségével csalogatta magához azokat a férfiakat, akik a Rajna vidékén megfordultak. Mikor e sziklához ért a hajónk, megszólalt a kis harang ós az utasok mindnyájan felmentek a fedélzetre. Öt percig állottunk a szikla előtt és elénekeltük a Loreley-dalt. (Ich weiss nicht was soll das bedeuten, dass ich so traurig bin.. . stb.) Azután elindult a hajó s mi zsebkendőinket lobogtattuk a szikla felé. Egy jóképű német bácsi mielőtt tovább indultunk volna, odaszólt a fiatal hölgyekhez: ben igen találóan hasonlította össze ezen stációt a magyar nemzettel, hogy tartsunk ki hitünk mellett, ragaszkodjunk egyházunkhoz, nehogy valamikor édes hazánkban is megfosszák az egyházat ruháitól. Könnyekre fakasztotta szívből jövő beszédével a hallgatóságot. Az utolsó stációnál Foltin János elimádkozta a magyar nemzet felajánló imáját: ^Emlékezzél meg magyarok Nagyasszonya" stb. mely felajánlás igazán megható volt. A stáció-imák elvégzése után a bazilikában „Te Deum* volt. Augusztus 5-én 4 Va órakor Kohl Medárd püspök tartotta a szentséges körmenetet, mely alatt egy csoda történt. Minden egyes beteget ilyenkor megáld a püspök a legméltóságosabb oltáriszentséggel, midőn ennek vége volt, a Rosarium templom előtt az összes betegeket benedikálja és beviszi a szentséget a templomba, amint a tabernákulumba tette a szentséget, két mankóját kezében tartva egy leány a meghatottságtól reszketve, futva jön a püspök elé, beszélni nem képes, jelenti, hogy vele ebben a pillanatban csoda történt, saját lábain áll, mit már évek óta nem tehetett. Képzelni lehet a mi örömünket és boldogságunkat, rögtön rázenditettükaMagnificat-ot, mit a meggyógyult velünk énekelt, de oly szent lelkesedéssel, hogy leírni nem lehet. Én rögtön megcsókoltam ruháját, átfogtam, mert a nép feléje özönlött, az orvosi szobába kisértük, itt kordont csinálva a szent barlanghoz ment, hol mankóit felakasztotta, hadd hirdesse az ujabb csodát. Ezen jelenet leírhatatlan. A szent Szűz szereti hű magyarjait, hogy az ő körmenetük alatt csodát müveit. Három napi ittlétünk után hazafelé indultunk. Rómába érve a szentséges atyához mentünk, ép 9-ik évfordulóját ülte megválasztásának, igy külön audienciát nem kaphattunk, hanem a Vatikánban sorfalat képezve, mikor Ö szentsége a szent misére ment a Sixtina kápolnába, köztünk haladva áldását vettük. A kedves énekkar, mikor Ö szentsége szobájából kilépett, egy szép Mária éneket énekelt el, mit külön meg is köszönt a szentséges Atya. Jelen voltunk a szent misén is. Utána megtekintettük Róma nevezetességeit, jelesen Szt. Péter templomát, a Szt. Pál templomot, Lateránit, Sancta scalat, Quo vadis és Kallixtus katakombákat, Fórum Romanumot, Colosseumot. Részletesen ezekről irni nem hírlapi közleménynek való, ebből egész könyv telnék ki. Rómából Lorettóba mentünk, hol szent miséinket végezve, ép vasárnap lévén, magán ájtatosságainkat végeztük el. A szent házba lépni meghatottság nélkül nem lehet. Csókjainkkal halmoztuk el azokat a szent téglákat, hol a szent család lakott. Délután az énekkar Mária énekekkel dicsőitette a szent Szüzet, az olaszok ép úgy mint a franciák nagy meghatottsággal hallgatták a magyar énekeket. Utána Gaibl Sándor kanonok szent beszédet mondott, mely-ben a lorettói ház — Mélyen tisztelt hölgyeim, jól tessék megnézni a sziklát, mert a melyik fiatal leány sokáig hagyja rajta a szemét, az a monda, illetve az általános vélemény szerint egy éven belül férjhez megy. Hangos kacagás követte a bácsi tréfás megjegyzését. Kár, hogy egy kissé későn figyelmeztette a hölgyeket e „nagyjelentőségű" tényre, úgy is oly szánalmasan ós sopánkodva meregették reá szemeiket a fiatal bakfischok, hátha még hamarább tudták volna e hely jelentőségét! Bizonyára egy sem maradt volna férj nélkül! De igy ki tudja, mit hoz a jövő... A Loreley sziklát elhagyva, megkezdődött az ebéd. A hajón finoman étkezni szeretők kedvóért megemlítem egyúttal a menüt is. Volt: Windsor-Suppe Steinbütler-Bnfcter-Kartoffeln Ochsenrippenstück — Madeira-Sosze — Beilage Blumenkohl — Kalte Platte (sonka) Poularde — Salat — Dunstobst. Ananas — Eis. Obst — Käse — Butter — Brot. Nachtisch (fekete kávé). Az ételek finoman és ízletesen voltak elkészítve. Három hosszú asztalnál ültek az I. osztály utasai és víg, jókedv mellett hörpintették le egymásután a kitűnő rüdesheimi, erbachi és bingeni rajnai borokat. A menu aránylag igen olcsó volt, mindössze 3 márkába került. Lassan-lassan Mainzhoz közeledtünk. Útközben bámultuk még a Ruine Fürstenberget, a Heimburgot, a Ruine Schwarz ensteint, a Johannisberget, az Eberbach-i kolostort, a Ruine Scharf'ensteint stb. Végre Schierstein állomás történetét ecsetelte, végre Foltin János a lorettói litániát imádkozta el, ezzel bevégződött az ájtatosságunk. Lorettóból Velencébe mentünk, hol Kohl Medárd püspök a szent Márk templomban szent misét mondott, utána megtekintettük gondolán Velence nevezetességeit. Végre 14 napi zarándokutunk után édes otthonunkba jöttünk. Nem hagyhatjuk figyelmen kivül azt a körülményt, hogy Kohl Medárd püspök jó példája mily jó benyomást tett a zarándokokra. Velünk szenvedte mint jó pásztor az út kellemetlenségeit, fáradalmait, nemes példája lelkesítette a nemzeti zarándoklat minden egyes tagját. Áldja meg érte a boldogságos szent Szűz, kinek szeretete szivében lángol. Dicséret és elismerés illeti Hlatky Kálmán és Kövér technikai vezetőket, mert az éjjeli szállás, élelmezés mindenütt kifogástalan volt, csoportonkint nagyon ügyesen volt minden rendezve, úgyannyira, hogy ha mégis valahol a rend zavarva lett volna, annak oka egyedül az illető volt, ki a rendeletet be nem tartotta, avagy a csoportvezetőt szem elől tévesztette. Jelenvolt. HIREK. Karcolat. Tisza István névnapjára. (Melodráma: szavalja egy váci siketnéma intézeti tanuló és hegedűn kiséri az egykezü Sánta Miska.) Fekete felhők közül sárga napfény sugárzik elő . . . Ujjongó és boldogságban úszó lélekkel köszöntünk Téged ó hatalmas nagyúr, akinek fényétől a napsugarak semmivé lesznek, a holdvilág ezüstös fényét elveszti és a milliárdnyi csillagok egymás után potyognak alá az égből. Dobogó kebellel köszöntünk Téged ó nagyúr, nevenapod aranyos ezüstös hajnalán. A magyarok hatalmas nagy Istene megengedte, hogy újból megülhesd névnapodat. Megengedte, mert e hazának minden népe a Te drága ítéletedért könyörög esdve. Mert a tejjel mézzel megáldott haza minden lakójának hő vágya és álma, hogy Te friss egészségben és jókedvben élhessél a sokat sanyargatott magyar haza javára. Gyarló emberi ésszel és józan elmével lehetetlen felfogni, vájjon a Te jóságod, vagy a Te lánglelkednek hóditó nagyszerűsége tudja parányi szúnyog módjára körül zümmögni irántad érzett áhítatos lelkünk rejtekét, hogy annyi mézédes szerelemmel és örökkön örökké tartó érzéssel tudunk Teérted lobogó lángra gyúlni. A Te felebaráti szereteted páratlan a maga nemében. Mert a millió és millió honfi gondod között se feledkezel meg az emberek ama százezréről, kik a kegyetlen sorstól meg vannak bélyegezve. A Te vulkanikus erőktől duzzadó elméddel és szereteteddel embert, igazi embert teremtettél belőlünk. után már messziről megpillantottuk a hattornyú régi mainzi dómot. A Petersau melletti híd alatt átmenve, pont 72 7-kor kötött ki a hajó a mainzi állomáson. Mainz. Leszállva a hajóról egyenesen a dóm-b& tartottam, hogy a 7 órai esti ájtatosságon rósztvehessek. Belépek az ősrégi hires székesegyházba, éppen szentbeszéd volt. A székesegyház kanonokplébánosa beszélt meggyőzően, szónoki hévvel az igazi katholikus embert jellemző tulajdonságokról. A szentbeszéd után litánia ós áldás volt a legméltóságosabb Oltáriszentséggel. Mikor már lassan-lassan eltávoztak a hívek a templomból, felkel egy idősebb úr is a helyéről és a templom kápolnájának egyik kis oltárához siet. Letérdel és imádkozik, majd lehajol és megcsókolja a templom kövezetét. Figyelem s nézem, miért csókolta meg az oltár előtti kövezetet. Mikor már kiment a kapun, felkeltem én is a padból és egyenesen oda siettem, ahol az a derék őszszakállú uri ember oly buzgón imádkozott. Ketteler, a híres mainzi püspök sirja volt ez az u. n. Mária-kápolnában. Ezren és ezren zarándokolnak ide, a nagy püspök, a szociális téren és a hitélet terén elévülhetlen érdemeket I szerzett apostoli lelkületű férfiú sírjához. Térdre ereszkedtem és egy Miatyánkot mondtam a nemeslelkű főpap lelkiüdvéért. Azután röviden megtekintettem a dómot. Kár hogy végtelenül sajnálatos módon körül van építve, úgy hogy csak éppen az egyik vége látszik ki a mindenféle, kisebb-nagyobb, majdnem mondhatnám piszkos