ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-07-21 / 30. szám

Mihelyt a nyomozó törvényes közegek kezéből kivették a kritika nélküli eljárás hatalmát s őket a humánusabb bánásmódra kötelezték, megszűnt a lidércnyomás, mely annyira rettegtetett mindenkit s a rosszra hajló egyént bizony már nem tartotta vissza a bűntől a halálon túli félelem, hiszen a tolvaj és gyilkos urakkal egészen szalónias modorban bánnak el a kicsiszolt, kiművelt csendörök. A kor szelleme, mely nem tűri, vagy legalább is nem szereti a nyakán ülő és a tetteket korlátozó hatalmat, szintén megtizedelte a közrendre vigyázó közegek tekintélyét. De az egész bomlasztó és porlasztó munkára az urak tették rá a koronát az ö hires politikájukkal, amidőn egymást a fékentartandó népnek a fiaival dobáltatták ki a törvényhozás hajlékából. A hatalommal való játék, a nem kellő helyen alkalmazott szigorúság rendesen szomorú gyümölcsöket szokott teremni s ha ez a közhatalommal történik, korszakokra kiterjedő rombolás lehet az eredménye. Már pedig tagadhatatlan valóság, hogy ez a csúnya játék megtörtént, hiszen rövid néhány hét előtt először elborzadva, majd tehetetlen bánatba borulva láttuk, olvastuk, hallottuk, hogy a nemzet igazi, ünnepelt vezéreit, mint űzik, hajtják és kergetik azokkal a szuronyokkal, amelyeket eddig a haza ellenségei és a tolvajok, gyilkosok mellének szegeztek. Most még csak mint tréfás esetet beszéljük el, hogy ezek nyomán miképen nyilatkozik a nép. Egyik képviselő birtokán történt az eset. A gazdatiszt meginti a fiatal, rakoncátlan kanászt: — Ha tovább is folytatod a betyárságot, csendörökkel kisértetlek be. —• Nagy baj is az, —• feleli a kanász — hiszen a nagyságos urunkat is csendörök verték el a képviselőházból. Mégse szégyen neki! Ez a felfogás azonban teljesen általánossá válhat s akkor az erkölcsi rendnek a biztositékai igen nagy csorbát szenvednek. Ezt nem kell magyarázni senkinek sem, hiszen a nagy sértés nyomán érzett felindulásban mindenki tapasztalhatta, hogy bizony annyira meggyöngült az erkölcsi és szállodák szegélyezik a lapályos tengerpartot. Az épületcsoport közepén látható az Ostende-fürdő óriási „Kursalon"-ja, melybe legalább 8—10 ezer ember fér el. A zenekar (Kurmusik) 80 tagból áll. A fürdő sokkal nagyobb mint Abbázia. | Igaz, hogy nem olyan árnyas, de azért parkja fenséges. Valóságos világfürdő. Főleg belgák, angolok s franciák látogatják, de találunk ott hollandokat, németeket, osztrákokat, sőt magyarokat is, persze az unsere Leüt' táborából. Maga a part — miként előbb is emiitóm — egészen lapályos. Apály idején körülbelül 2 kilométernyi távolságra húzódik vissza a tenger s akkor előtűnik a finom fehér homok s rajta a sok tengeri kagylócska, halacska s pók. Ostende fürdő-vendégei ilyenkor valóságos rohamot intéznek a száraz homokterület ellen. Ellepik a partot s gyűjtik a szebbnél-szebb kagylókat. De a lakosság meg a halászok sem maradnak tétlen. Versenyeznek a kagylók gyűjtésében, melyeket aztán sikerül eladniok. En is gyűjtöttem néhány kagylót emlékül. A fürdós módja is egészen más itt, mint pl. Abbáziában. Ostendeben ugyanis a fürdőközönség megvárja a dagály idejét, mely az északi tengernek Calais szorosa mellett a délelőtti órákban veszi kezdetét. A dagály bekövetkezését maga a fürdő igazgatósága jelzi és pedig a parton e célra felállított táblákon. A dagály előtt vagy 10 perccel ki-ki beül a kis kunyhó alakú kocsiba s egy lovon viteti magát közelebb a tenger vizéhez, hogy ne kelljen olyan sokáig várni a tenger vizének egészen az ostendei parthoz való nyomulására. alap a lábai alatt, hogy valósággal csakis az elfogatásnak, hurcoltatásoknak rémes képei voltak képesek visszatartani a meggondolatlan tettektől. Tudjuk, hogy igen sokan nem állanak velünk egy véleményen s a parlamenti eröszakot törvényes eljárásnak szeretik minősíteni, de még azoknak is el kell ismerniök, hogy a hatalomnak ügyetlen felhasználása a pártpolitikai szenvedélyek útmutatásai szerint, a tekintélynek úgyis veszendő mezején óriási pusztításokat visz véghez. S ha már eddig igazunk volt, amint hogy igazunk is volt, mennyivel inkább kell megdöbbennünk, amikor már a börtönök sújtó és szégyenitö jellegét is meg akarják tépni és zavarni azáltal, hogy az ellenzéknek, az igazi hazafiúi érzelmek által lelkesített honfinak a börtönt helyezik kilátásba. Nagyon kevés okosság és előrelátás nyilatkozik meg az ilyen eljárásban, amelyben az egyedüli cél a jelenbeni hatalomnak biztositása, a jövőt pedig kiszolgáltatja a féktelen szenvedélyek pusztításának. F. Az általános egyenlő és titkos választójog. Irta: Bertalan Vince. III. Én nagyon jól tudom, hogy a munkásságot ezen kiválasztás teljesen épenséggel nem elégítené ki, de viszont az is igaz, hogy a különféle megszorítások még kevésbbé. A kiválasztás pedig azért volna kívánatos, mert azt is el kell ismerni és kétségbevonhatatlanul igaz az, hogy a munkásság csak fölfelé azonosítja magát az általánosságban és egyenlőségben, de társai között élesen megkülönbözteti a fömunkást az almunkástól, a szolgától, a napszámostól, a paraszti sorban élő földmunkástól és mi egyebektől, akiknek foglalkozásuk nincs bizonyos nyilvános képesítéshez kötve. És épen azért, hogy az általánosság, egyenlőség alapelve a lehetőség szerint teljesen érvényesüljön és a történelmi osztály örökbecsű nemzeti karaktere, érzülete, törekvése továbbra is az őt megillető számarányban megőriztessék, feltétlenül kívánatosnak tartanám, hogy a munkásság csak az őtet megillető számarányban vegyen részt az alkotmányos és törvényhozásra felhatalmazott állami kormányzatban. Mert igy ahogy kontemplálom, a munkásság képviseletének maradandó száma nincs a csökkenés veszélyének kitéve, de viszont el kell ismerni, Mikor a kocsi körülbelül l

/a kilométernyi távolságra van már a tenger vizétől, akkor a fürdővendég kiszáll belőle, lefekszik a homokba s először napfürdőt vesz. Sokan egészen bete1 metkeznek a homokba, csak a fejők látszik ki belőle. Ezt a csontképző és erősítő kúrát sokszor elő is írják az orvosok, főleg olyanoknak, akik gyenge testalkatúak, sápkórosok stb. Amint ott a homokban feküsznek, egyszerre csak mindig erősebben és erősebben zúg a tenger s a viz mindig közelebb ér hozzájuk. Még egy-két perc ... ós már 20—25 centiméternyi magasságig ér, néhány perc múlva már eléri a félméternyi magasságot s akkor, ha egy kissé szeles az idő, ide-oda ringatja ós hányja a most már vizben fekvő fürdő-vendégeket. Ezt a jól eső érzést élvezik oly sokan e világhírű nagy fürdőben. Ezért jönnek ide messze vidékről a mágnások és a bankárok. Mikor a dagály már elérte tetőpontját s a viz egészen a partig ér, akkor azok is kezdenek fürödni, akik a nap ós homok-kúrát nem kedvelik. Ezek természetesen a part mellett felállított kabinokban vetkőznek és közvetlenül azok mellett fürödnek. Teljes dagály idején körülbelül 1 m. s 20 cm.-nyi magasságra emelkedik a viz. Egy kissé távolabb már eléri a 2 métert, úgy hogy oda már csak az úszók mehetnek. Az idény május 15-ike körül veszi kezdetét és október 15-ig tart. Természetesen májusban még nagyon kevesen látogatják a fürdőt, de június végén, mikor már ki-ki pihenni vágyódik, teljesen ellepik, úgy hogy július és auguszhogy a történelmi osztálynak, bár előjogai megszűntek is, jogában áll magát létszáma arányához mérten a nemzetgyűlésben képviseltetni. Elvégre is a történelmi osztályt nem lehet, nem kívánatos kiszorítani, mert áldásos közgazdasági tevékenységét, hazafias érzületét múltja, tradíciója tanúsítja, amely előtt tisztelettel kell meghajolni a munkásságnak. A kiválasztás az általánosság és egyenlőség jogelvébe nem ütközik, mert a választói joggyakorlását egységesen állapítaná meg minden honpolgárra nézve. Ami a jog gyakorlásának kiviteli módját, a szavazást illeti, bárki is azt a kérdést vetheti fel, miként volna lehetséges azt is általánosítva egyenlővé tenni és biztosítani különös tekintettel az analfabétákra és azon alárendeltekre nézve, akik szolgálati, illetőleg szolgai függésben vannak? Minthogy a titkos szavazás rendszerint a pártok vezetősége által szétosztott szavazó lapokból áll, persze hogy bajos volna az analfabétákat azzal szavaztatni titkosan. Ezen nehézséget azonban el lehetne gördíteni azáltal, hogy a szavazati lapok a felléptetett képviselőjelöltek arcképével volnának ellátandók is igy a szavazás a szabad elhatározás alapján azon arcképes szavazólappal történnék, amelyet a választó kiválasztott magának és pedig titkosan akként, hogy a begöngyölitett szavazólap egy tokba helyezve a személyazonosságát igazoló választó által az urnába dobatnék. A bizalmiférfiakat a fellépő pártok által kijelöltek képeznék, akik a választás megejtése után a szavazati lapokat egyenként szednék ki és tekintenék be, azoknak megszámlálása végett. Az bizonyos, hogy a szavazók személyazonosságának és választói jogosultságának igazolhatása végett a legideálisabb eljárásra az arcképes igazolványok szolgálnának. Már most csak az a kérdés merül fel, vájjon a választások tisztasága miként volna megóvandó és biztosítandó. Ez már azután fogas kérdés! Mert ha a választási költségek, minők a fuvar, élelmezés, zászlók, jelvények és tollak eltöröltetnek, akkor feltétlenül eltörlendő volna a korteskedés is, ami pedig Magyarországban, a politikai szenvedélyek hazájában aligha lehetséges. És mert aligha lehetséges, a kortesnek mindenkor szüksége van és lesz egy kis pénzmagra, hogy abból néha-néha itt-ott egy kis áldomás és szivar is kikerüljön a szükséges fuvarral együtt, hacsak a jelölt saját fogatával vagy gépkocsival nem bir. Azt hiszem azonban, hogy ezek az úgynevezett alkotmányos költségek, aminők az etetés és itatás és megvesztegetések nagy mértékben redukálódni fognak, ha a képviselőjelölteknek egyáltalán nem lehet arról meggyőződni, vájjon ki állta szavát a jó etetés-itatás vagy egyéb megvesztegetés fejében adott ígéretének. Azt nagyon természetesnek találom, hogy a a megvesztegetés bármely alakban történjék is, a legszigorúbban üldözendő, de hogy az áldomást tus hónapban már alig lehet szobát kapni a tömérdek sok palotaszerű szállodában; Már 9 felé járt az idő, mikor visszatértem a szállóba. Rövidesen megvacsorázva ismét a parthoz siettem, mely körülbelül 10 percnyire van a szállodától s élveztem a friss, üditő tengeri levegőt. Tizenegykor hajtottam nyugalomra fáradt tagjaimat s másnap reggel Ostende gyönyörű gótikus dóm-templomában megmisézve, megnéztem a várost. Lakóinak száma 45.000. Kikötője nagyon tágas, forgalma, kereskedelme igen élénk. A szegényebb néposztály halászattal foglalkozik, a tehetősebbek ipart ós kereskedelmet űznek. Mig Brüsselben majdnem mindenütt csak a francia nyelvet beszélik, itt már inkább a flammand nyelvet kedvelik, csak az intelligencia beszél rendesen franciául. A város rövid megtekintése után még egyszer — immár harmadszor ! — mentem a fürdőbe és sétálgattam a tengerbe nyúló hosszú mólón. Mikor már egészen oda értem, ahol a tenger hullámai érintették a móló kövét, megálltam s hátat fordítottam a tengernek. Előttem remek pompájában mutatkozott a hatalmas világfürdő. Palotasora olyan hosszú mint Volosca, Abbázia, lka és Lovrana együttvéve! Jó másfél óráig tart az út, mig az ember végig halad az ópületI sor mellett. Amint igy szemlélem a szép hoteleket és a köztük pompázó remek Kursalont, egyszerre csak felcsap egy hullám s alaposan elönti cipőmet ós nadrágomat. Persze rögtön siettem a part felé. Ott azután egy bárkás-kocsis lekefólte rólam