ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-06-29 / 27. szám

hogy t. i. a vagyont — a tagdijak tökéjét — könyvekbe fektették, amelyek sokak szerint „holt tőkét" képviselnek és kamatot nem hoznak. Hát kérem ez tévedés — itt is másképen áll a dolog. Először is ezek a könyvek csak akkor veszitenék el az értéküket, ha a kath. tót irodalom és e speciell a hitbuzgalmi tót irodalom annyira fel­lendülne, hogy a könyvpiacról leszorítaná a Szent Adalbert Egylet könyveit. De tekintve, hogy alig akad katholikus tót iró s tekintve azt az elszomo­rító tényt, hogy a kath. hitbuzgalmi irodalom pang s nemsokára már a mi imakönyveinket is tán a luteránusok fogják irni, — a Szent Adalbert Egylet kiadványai értéküket nem vesztik. Hogy mekkora forgalmat képes az egylet könyveivel el­érni, mutatja az, hogy 1910—11. évben 64,666 K 20 fill, árú könyvet adott el. Ebből a nagy ered­ményből pedig az következik, hogy az egylet 295,075 K 06 fillér könyvállománya épen 5 évi forgalomnak felel meg. Igaz, hogy minden könyv nem oly rohamosan fogy, mint pl. az „Andeliőek" vagy a „Nabozné Vylevy", de a megmaradt könyveknek értéke nem is oly nagy, hogy válsá­got idézhetne elő. Az iskolakönyveket értem. Másodszor: Az eladott könyvek értékével szemben — ezzel a 64,666 K 20 fillérrel szem­ben — részben uj kiadványokra, részben a régiek pótlására forditott" 44,491 K 57 fill, nyomdai költség áll, ami tisztán 20,174 K 63 fül. különbözetet mint tiszta jövedelmet és maradványt jelent. Ez a 20,174 K 63 fill, pedig az egész könyvállomány 6"8%> teszi. Ennyi kamatot pedig manapság egyetlen egy pénzintézet sem ad a nagy tőkék után. De harmadszor tekintetbe kell venni azt is, hogy egy-egy könyv árának kiszabásánál nem csupán a nyomda és a könyvkötészet költségei és a tiszta haszon jön figyelembe, hanem a könyv raktáron maradásának hozzávetőleges idejéhez mért kamat is. Tehát mikor a könyvet megveszem, megfizetem a könyvbe fektetett tökének a raktáron való fekvési idejéhez mért kamatját is. Ebből pedig következik, hogy ha valamely könyv — mondjuk a Náboáné Vylevy, amelyből kiadásának harmadik évében jövőre uj kiadást kell rendezni, — minél gyorsabban fogy, annál többszörösebb kamatot hoz. S itt egyenlítődik ki a könyvfogyasztásban beállott különbség is. Az az aggodalom tehát, amelyre annyian hivatkoznak, hogy t. i. az egylet könyvekbe fektetett tökéje okozza a válságot, nem reális, csak látszó­lagos. Ha ez igy állna, a Szent-István-Társulat sem ölhetne bele százezreket a különböző ki­adványokba. II. Válságról szó sem lehet, hisz az egylet­nek nincs adóssága. 1. Folyószámlája 1911. év­ben 24,088 K 82 fillért tett ki, amit egy fillérig kiegyenlítettek s amivel szemben viszontelárusitók­tól és magánosoktól az egyletnek 19,654 K 74 fill. valóban mindenkit elragad, mindenkit elbájol, fölemel és csodálatra kényszerít. Először a külse­jét tekintettük meg. Áttörött két tornya a wien-i Votivkirche mintájára készült s főleg ez az, a mi a dómot a gót műépitmények elsejévé teszi a nagy méreteken kivül. De akárhogyan igyekszem is csodálatom­nak és meghatottságomnak kifejezést adni, nem fog az nekem sikerülni. Miért? Mert a dómot nem lehet leirni, a dómról nem lehet mesélni, a dómot látni hell! Alapját 1248-ban rakták le. Az építést ki­sebb-nagyobb félbeszakításokkal századokon át folytatták és csak 1880-ban fejezték be. A dóm külső hossza 145 méter, szélessége 75 méter. A tornyok magassága 160 méter. Külsején a déli oldalkapu és a szentély külső falékitménye a legdíszesebb. A támasztó pillé­rekből és oszlopokból számtalan tornyocska, gula, ivezet és oromzat emelkedik ki. S mit szóljak a hármas főkapuról s az épü­let homlokzatáról ? Órák kellenének hozzá, hogy az emberi lángész ezen művészi alkotását ala­posan megismerjük. Körül is állják az idegenek, művészek és kontárok egyaránt és — nem győ­zik eléggé magasztalni! Áz egyik az építkezés remekét vizsgálja, a másikat a financiális ügyek érdeklik, a harmadik az óriási móreteket cso­dálja stb. De ez csak a külseje. Minő még a belseje! . . . Oh, aki csak teheti, nézze meg az Isten eme nagyszerű és a fenségesnél is fenségesebb hajlékát! Negyvenöt méternyi magassága, 120 sugár­oszlopa és féloszlopa, szigorúan betartott stílje, a templom tengelye irányában öt, keresztben három hajója, a nagy méretek s amellett minden­követelése van. 2. Háza, amely 60,000 K értékű, tehermentes. 3. Tisztviselőit pontosan fizeti, pedig erre évi 7351 K 24 fillért vesz fel. III. A könyvekbe fektetett tökén, a házon, a követeléseken és a berendezésen kivül bankok­ban elhelyezett tökéje 37,898 K 38 fillér annyira tekintélyes összeg, hogy egy-két évig a redukált tagilletmények kiadási költségeit válság eloszlatásáig ebből lehetne fedezni. Erre azonban szükség koránt sincs, mert hisz a befolyó tagdíj — 1911-ben 37,660 K 25 fill. — és a könyvállománynak kamata — eladási tiszta haszon — mindig tudja ellensúlyozni a tagilletmények nyomdai költségét: a 33,606 K 90 fillért. IV. Egyes teher, mint pl. a Szentirás-alap, 44,738 K 77. fill. — ami ugyan a Szentírás ki­adásához édes-kevés — annak kiadásával meg fog szűnni. Az egylet pedig ennél is csak nyerni fog, mivel tagilletmény gyanánt fogja adni, tehát valamit megtakarít. V. M. János ur szerint nem képes a direktort eltartani. Hogy mennyire képes, vagy nem képes, nem kutatom, nem vagyok erre ezek után kompe­tens, de annyit kénytelen vagyok konstatálni, hogy 1912. május 9-én a választmány elhatározta egy papi titkári állás szervezését az igazgatóságban cum iure successionis, akinek valószínűleg nem lesz néhány fillér fizetése. Pedig az egylet képes­ségét a választmány ítélheti meg legjobban. Mennyire reális az én Ítéletem, annak meg­ítélését rábízom a komolyan gondolkozó olvasó­közönségre. Látom az egylet nagy munkáját, múlt­ját és jelenét, tudomást szereztem a jövő tervei­ről, meg vagyok győződve arról, hogy amit az egylet tesz, a jó cél érdekében jó akarattal cselekszi. Részemről a jó cél érdekében óhajtandónak tartom, hogy majdnem félmillió vagyonnal rendelkező kath. egylettel szemben legyünk annyira loyálisak, hogy ne hirdessük vesztét, mikor ez fiatalos erővel a kecsegtető jövőbe néz, s mikor rá még nagy munka és nagy jövő vár. Kiérzem, — nem tehetek róla, őszinte vagyok — kiérzem azokból a sorokból, hogy tulajdonképen az egylet válságának túlzottan kiszínezett hírei személyes éllel birnak, hogy mikor az egylet válságáról beszélnek, nem az egyletet akarják bántani, — bár tulajdonképen azt ütik — hanem személyeket. Ezeknek ügyvédje nem akarok lenni, — az egyleté sem. Csak azért irok róla, hogy meggyőződéses állításomat bebizonyítsam és a „helytelen informálás" vádját magamról elhárítsam. Tévedni emberi dolog, tévedhetek, de tudva és akarva félrevezetni nem szoktam senkit. Még egyet! Előttem csak annak van értéke, amit bebizonyítanak. Méltóztassék felsorolni azo­kat az okokat, amelyek a válságot vagy annak híreit indokolják. Állítani könnyű, az állitásokkoz görcsösen ragaszkodni s az ellen­véleményt el nem fogadni, az ellenséges indulatú ben az arányosság, főleg a tagozásban, a változa­tosság megható nagyszerűségével első pillanatban szótalanná teszi az embert. A belépőnek szemei tágra nyílnak, szive hevesen dobog, arcára a megilletődés és csodálat kifejezése ül. Nekem könnyek tolultak a szemembe, mikor ezt a fen­séges alkotást megpillantottam. Letérdeltem s dicsértem az Istent, hogy gyarló emberi kezek ily remek hajlékot tudtak alkotni a Minden­ható legnagyobb örömére és dicsőségére. A főkaputól balra öt nagy színes ablak látható, melyek a XV. századból származnak a jobb oldalon levő öt nagy ablak az uj ablakfes­tészet remeke. A plébániai istentiszteletet a déli kereszthajó felső szögletének kápolnájában szok­ták rendesen végezni. A szentély és a körülötte levő templom­rész, az oltár körül épített hét gyönyörű kápol­nával együtt erős magas vasrácsozattal van el­zárva. A kápolnák oltárai gót stílben épült mű­vészi fafaragvány ok, melyeknek szárnyas táb­láin, valamint oldalain a kölni festőiskola leg­remekebb képei láthatók. Ezek közül a leghíre­sebb Lochner Istvánnak öt részből álló remek szép Mária-képe, (Das Kölner Dombild), mely a három keleti bölcsnek a kis Jézus előtt való megjelenését ábrázolja, amint letérdelnek és át­nyujtják'neki ajándékaikat: az aranyat, a mirhát és a tömjént. A kép jobb oldalán sz. Gereon, a thebai vértanúk vezére és az ő vitézei, továbbá a názáreti Szüzet köszöntő angyal, bal oldalán pedig sz. Orsolya s kísérete, azonkívül az imába merült názáreti Szűz látható. A kölni dómnak kincstára is páratlan a maga nemében. Minden tárgy üvegszekrényben van elzárva és magyarázó táblácskákkal ellátva. embereknél szokás; az állítást bebizonyítani nehéz, de egyedül igazságos. Reális bizonyítékok előtt feltétlenül meghajlom, — a merő állításoknak azonban fel nem ülök. r* v n HIREK. Krónika. Hiába is veszem kezembe a lapot, Berekesztették már a nagy ülésszakot. Az országház előtt katonák nem állnak S nem szegeznek szuronyt többé Justh Gyulának. Pavlik ismét csupán csirkefogót kezel, (Még a nevére sem soká emlékezel,) Az újságírók is majd kacsákat írnak S újra nyugodt lesz a Budapesti Hirlap. Tiszán, ellenzéken nem mérgelődsz már te, Másért fog el harag, (nem tudom, nem árt-e?) Újra nekirontnak maradék zsebednek : Felemelték árát a vasúti jegynek. A vasúti jegynek felszökött az ára, Miből az államnak meglészen a kára, Mert aki utazik, legyen úr, vagy paraszt, Még jobban fogához üti majd a garast. Hiába adtak ki uj kétkoronásat, Ha az ember ilyet csak nagy ritkán láthat. Hogyha lát is, vagy ha ilyen jut kezébe, Mindig a drágaság jut csak az eszébe. Kisebb lett a kifli, kisebb lett a zsemlye, Vékonyabb a híres Budapesti Szemle, A gyönge libán is kevesebb hús termett, A forintosok is*hát megkisebbedtek. Még a krónikám sem maradt meg a régi, Régi krónikát az ember elnézi, Hatvan-hetven sorig könnyű szerrel írtam : És ma — 28 sor s már a vége itt van! - (-•) * Személyi hirek. Chotek Rezsőné szül. Ráday Vilma grófnő szerdán délután Budapesről automobilon városunkba jött, hogy Rajner Lajos dr. püspökkel és általános érseki helytartóval egy­házi ügyekben tanácskozzék. A grófné még aznap este utazott vissza kíséretével a fővárosba. — Maszlaghy Ferenc prelátus-kanonok jövő hó 2-án több heti kúrára Trencséntepliczbe utazik. —• Ugyancsak a napokban utaznak több heti fürdö­kurára: Horváth Ferenc dr. prelátus-kanonok a budai Császárfürdőbe és Koperniczky Ferenc dr. prelátus Reichenhallba. * Péter és Pál ünnepe. Ma szt. Péter és Pál apostolok ünnepén a bazilikában d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz, melyet Graeffel János prelátus-kanonok mond. A legértékesebb kincs természetesen a három bölcs fejereklyéinek drágakövekkel kirakott arany szekrénye. Az ereklyéket Ilona császárnő Kon­stantinápolyba szállíttatta. Később Milánóba ke­rültek, majd I. Frigyes császár alatt, ki a várost ostrom alá vette (1164-ben) Reinald von Das­sele kölni érsek birtokába kerültek, akinek maga a császár ajándékozta ezen értékes kincset. Az ereklyéket minden 7-ik évben mutatják meg. Igen értékes kincs továbbá a sz. Engelbert érsek erek­lyéjét tartalmazó ezüst szekrény is. A szentéletü érsek 1225-ben szenvedett vértanúi halált Schwelm mellett. Több drága kehely, szentségtartó, pásztor­bot és feszület ékesíti még a kincstárt, köztük van sz. Péter botjának egy része, azonkívül lán­cának két szeme is. Csodálat tárgyát képezik végül az értékes miseruhák és vecsernyeköpö­nyegek, valamint az V. és VI. századból szár­mazó misekönyvek. Nehezen tudtunk megválni a dómtól, oly jól éreztük magunkat csendes birodalmában. Sok­szor vissza-visszanéztünk még hatalmas struktú­rájára s vonzó külsejére. De hiába, örökké itt sem időzhettünk, az idő haladt, másfelé is kel­lett mennünk. A dóm után a Minoriták gyönyörű temp­lomára került a sor, mely azelőtt a jezsuitáké volt. Itt temették el a kath. legényegyletek nagy I apostolát: Kolping Adolfot, akinek igen sokat mondó és kifejező szobra ott áll a templom előtt. Mint a templom igazgatóját (vikáriusát), ábrá­zolja őt a szép ércszobor. Mellette áll egy le­gény és bizalomteljesen néz a nagy mester szelid arcára. A mester szeretetének jeléül kezet fog vele. A szobor alapzatán a következő aranybetük olvashatók: Adolf Kolping, der Gesellenvater.

Next

/
Oldalképek
Tartalom