ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-06-29 / 27. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. június 29. 27. szám ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadó­hivatal cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. Esztergom, 1912. június 28. — Az esztergomi népgyűlés. Vasárnap délelőtt 7211 órakor folyt le az esztergomi ellen­zéknek és az ellenzéki érzelmű vidéki polgárság­nak tiltakozó gyűlése a Széchényi-téren. A megjelent orsz. képviselők: Désy Zoltán, Kobek Kornél és Zlinszky István világos és talpraesett beszédekben vázolták a Lukács-kormány égbekiáltó törvénytelenségeit s kreatúrájuknak: Tisza István grófnak alkotmánytipró, gálád csele­kedeteit. Szégyenfolt lesz ez hosszú időn át, amit mindenkor a szemünkbe vághatnak azok, akiknél ugy sem tapasztalhattunk jóindulatot eddig sem. Tiszának türelmetlensége nem tudott néhány napig, a parlamenti törvények figyelembe vételével várni, hanem a mi a külföldön méltán provokált nagy megütközést, statarialiter csinált rendet. Igen helyesen mondották a képviselők, hogy a törvények és házszabályok ilyetén való semmi­bevevésének, az alkotmány ilyen módon való le­törésének meglesz lenn az a káros következménye, amit nem lehet majd oly könnyen elintézni, mint az ellenzéki képviselők eltávolitását, mert a lel­kekben marad és örök időkig fogja éreztetni ha­tását. A törvénynek nem a szurony adja meg a kötelező erőt, hanem a belső értéke és a maga­sabban állók példája. Ha pedig a nép látja a jo­goknak, törvényeknek tiprását fönt, a parlament­ben, de főleg a gyászos főrendiházban, ahol „ün­nepélyes asszisztenciával" temették el az ezeréves magyar alkotmányt, nem vehetjük tőle rossz né­ven, ha ő is hasonlóképen cselekszik. A parlamenti anarkia ellen küzdő szövetke­zett ellenzék méreteiben impozáns, —• körülbelül 2000 főnyi hallgatóságot láttunk a téren — lefo­lyásában lelkes hangú népgyűlés sokaknak nyi­totta ki a szemét. A lelkes szónokok méltó kriti­kában részesítették a fegyveres „törvényalkotókat", csak egy volt a baj, — hiányoztak a mungók, főleg azok, akik a két utóbbi választás alkalma­val ropogós bankókat vitted otthonukba. Nem mertek kibújni sötét odúikból, az igazság napjá­nak világossága bántotta volna szemüket, nem jöttek a nyilvánosságra. Néhányan ugyan szomorú képpel hallgatták a vérző sebek és keblek fájdal­mas jajjait, de mi haszna, — jön egy ujabb vá­lasztás és a szavazó polgárok — tisztelet a kivé­telnek — ismét csak ahhoz a párthoz szegődnek, mely milliók árán jutott hatalomra és kormányra. Mindaddig, mig Esztergom népe teljesen át nem fogja érezni a választójog rendkívül fontos voltát, mig alaposan meg nem utálja a megvesz­tegetés undok bűnét, mely egyenlő a hazaárulással, addig hiába tartunk ellenzéki népgyüléseket, hiába buzdítjuk a polgárságot a haza önzetlen szeretetére, a független, szabad Magyarország kivivására. Tiszta erkölcs, igazi hazafías sziv s a Judás-pénznek megvetése, ezek azok az eré­nyek, amelyekkel minden magyar embernek kel­lene dicsekednie. Mig Esztergom választó népe ilyen hazafias erényekre nem tesz szert, addig ne álmodozzunk, szebb, jobb, boldogabb jövőről! P. Az eucharisztikus kultusz továbbfejlesz­tésének legjelesebb eszköze a kongresszu­sok tartása. Ezeken a kongresszusokon meg­jelennek a katholikus egyház vezérférfiai minden nép- és nemzetből, hogy e hitetlen világban az Ur Jézusnak az Oltáriszentség­ben való jelenlétének hitét hirdessék, hogy eszméik és gyakorlati gondolataik közlése­kor fejlesszék az Eucharisztia külső és belső: a lelkekben élö tiszteletét, megjelen­nek a püspökök, hogy tekintélyükkel emel­jék e kongresszusok értékét, azt súlyossá tegyék és határozataira rányomják az egy­ház pecsétjét, megjelennek a papok ezrei, hogy a hirdetett eszméket nagy szeretettel szivükbe véssék és azokat hiveik körében megvalósítsák, megjelennek a hivek száz­ezrei, hogy dokumentálják azt a nagy szoci­ális gondolatot: egyek vagyunk mindnyájan az Ur Jézusban! bár különböző nyelven magasztaljuk az Eucharisztiát, azért egyek vagyunk annak imádásában, kultuszának terjesztésében és a vele való szentségi egye­sülésben ; érezzük itt a testvériséget s azt a közös öntudatot, hogy midőn az élö Isten a kenyér szine alatt az Eucharisztiában együtt lakik velünk: akkor annak az Isten­nek a dicsőségét terjesztenünk kell önlel­künkben s felebarátaink lelkében. A nemzetközi eucharisztikus kongresz­szusok az egyháznak uj és legfényesebb manifesztációi az Ur Jézus istensége és azon kollektív szellem mellett, mely az evangéliumból kiárad. Ma a világegyházban Esztergom, 1912. június 28. — Az esztergomi népgyűlés. Vasárnap délelőtt 7211 órakor folyt le az esztergomi ellen­zéknek és az ellenzéki érzelmű vidéki polgárság­nak tiltakozó gyűlése a Széchényi-téren. A megjelent orsz. képviselők: Désy Zoltán, Kobek Kornél és Zlinszky István világos és talpraesett beszédekben vázolták a Lukács-kormány égbekiáltó törvénytelenségeit s kreatúrájuknak: Tisza István grófnak alkotmánytipró, gálád csele­kedeteit. Szégyenfolt lesz ez hosszú időn át, amit mindenkor a szemünkbe vághatnak azok, akiknél ugy sem tapasztalhattunk jóindulatot eddig sem. Tiszának türelmetlensége nem tudott néhány napig, a parlamenti törvények figyelembe vételével várni, hanem a mi a külföldön méltán provokált nagy megütközést, statarialiter csinált rendet. Igen helyesen mondották a képviselők, hogy a törvények és házszabályok ilyetén való semmi­bevevésének, az alkotmány ilyen módon való le­törésének meglesz lenn az a káros következménye, amit nem lehet majd oly könnyen elintézni, mint az ellenzéki képviselők eltávolitását, mert a lel­kekben marad és örök időkig fogja éreztetni ha­tását. A törvénynek nem a szurony adja meg a kötelező erőt, hanem a belső értéke és a maga­sabban állók példája. Ha pedig a nép látja a jo­goknak, törvényeknek tiprását fönt, a parlament­ben, de főleg a gyászos főrendiházban, ahol „ün­nepélyes asszisztenciával" temették el az ezeréves magyar alkotmányt, nem vehetjük tőle rossz né­ven, ha ő is hasonlóképen cselekszik. A parlamenti anarkia ellen küzdő szövetke­zett ellenzék méreteiben impozáns, —• körülbelül 2000 főnyi hallgatóságot láttunk a téren — lefo­lyásában lelkes hangú népgyűlés sokaknak nyi­totta ki a szemét. A lelkes szónokok méltó kriti­kában részesítették a fegyveres „törvényalkotókat", csak egy volt a baj, — hiányoztak a mungók, főleg azok, akik a két utóbbi választás alkalma­A XXIII. nemzetközi eucharisz­tikus kongresszus. Az Oltáriszentség vallásunk középpont­ja : kell, hogy az minden hivő lelki életé­nek is középpontja legyen. Az Oltáriszentség az egyház lelke: kell, hogy a mi lelki éle­tünknek is lelke legyen. Ezért fordit az egyház nagy gondot az Eucharisztia kultuszának intenzív terjesz­tésére és fejlesztésére, ezért fekteti bele ezen kultuszba összes energiáját és lelke­sedését. Az eucharisztikus kultusz továbbfejlesz­tésének legjelesebb eszköze a kongresszu­sok tartása. Ezeken a kongresszusokon meg­jelennek a katholikus egyház vezérférfiai minden nép- és nemzetből, hogy e hitetlen világban az Ur Jézusnak az Oltáriszentség­ben való jelenlétének hitét hirdessék, hogy eszméik és gyakorlati gondolataik közlése­kor fejlesszék az Eucharisztia külső és belső: a lelkekben élö tiszteletét, megjelen­nek a püspökök, hogy tekintélyükkel emel­jék e kongresszusok értékét, azt súlyossá tegyék és határozataira rányomják az egy­ház pecsétjét, megjelennek a papok ezrei, hogy a hirdetett eszméket nagy szeretettel szivükbe véssék és azokat hiveik körében megvalósítsák, megjelennek a hivek száz­ezrei, hogy dokumentálják azt a nagy szoci­ális gondolatot: egyek vagyunk mindnyájan az Ur Jézusban! bár különböző nyelven magasztaljuk az Eucharisztiát, azért egyek vagyunk annak imádásában, kultuszának terjesztésében és a vele való szentségi egye­sülésben ; érezzük itt a testvériséget s azt a közös öntudatot, hogy midőn az élö Isten a kenyér szine alatt az Eucharisztiában együtt lakik velünk: akkor annak az Isten­nek a dicsőségét terjesztenünk kell önlel­künkben s felebarátaink lelkében. A nemzetközi eucharisztikus kongresz­szusok az egyháznak uj és legfényesebb manifesztációi az Ur Jézus istensége és azon kollektív szellem mellett, mely az evangéliumból kiárad. Ma a világegyházban AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. E vegyes kar gyönyörű énekét szintén ha­talmas tapsviharral fogadták. 5. Solo für Trompete. (Egy fiatal városi tisztvi­selő remekelt e számmal. 6. Zwei Lieder für Männerchor : Azután szünet volt, mely alatt a plébános­sal észrevétlenül eltávoztunk a kör helyiségéből, hogy részt vegyünk a legényegylet estélyen is, melyet a tagok elnökük (Kappertz Vilmos, a plébános első káplánja) névnapja alkalmából ren­deztek. Az „Erholung" addig folytatta az estély­nek a szünet utáni részét a következő műsorral: 7. Träumerei (Solo für Geige u. Klavier.) . Schumann. 8. Maientanz. (Reigen.) 9. Das Puppenmütterchen. (Kinderspiel.) . . Strube. 10. Rheinlied. (Männerchor.) 11. Solo für Trompete. 12. Eislein von Caub (Gemischter Chor). 13. Solo für Geige und Klavier : a) Mädel ruck, ruck, mit Variationen . . . Blériot. 11-től 2-ig tánc volt, azután kiki hazafelé tartott. A legényegyletben óriási közönséget láttunk. Már 7210 volt, mikor beléptünk a díszterembe. Ember ember hátán tolongott. A 13 pontból álló műsor tizenegyedik számát adták elő a tagok, mikor a számunkra fentartott elnöki asztal mel­lett foglaltunk helyet. A műsor különben a következő volt: 1. Kreuzbruder-Marsch von A. Marschall, Vereins­orchester. 2. Gemeinschaftliches Lied Nr. 1. 4. Der Tag des Herrn, von Kreutzer, Quartett­Verein Loreley. 4. Festrede. 5. Rosen-Walzer von H. Heinrichs, Vereinsor­chester. 6. Gemeinschaftliches Lied Nr. 2. 7. Abschied von Kirch' 1, Quartett-Verein Loreley. 8. Erinnerung an Rom, Ouvertüre von Fink, Vereinsorchester. 9. Gemeinschaftliches Lied Nr. 3. 10. Frühlingszeit von Schiebold. Quartett-Verein Loreley. 11. Mein Herz gehört nur Dir, Lied von Fink, Vereinsorchester. 12. O du sonnige, wonnige Welt, von Dauben, Quartett-Verein Loreley. 13. Lustiger Einakter : Abraham und Isaak auf der Jagd. (Két zsidó vadászkalandja.) Bámultam az egylet kitűnő ének- és zene­karát. Nem nagyítok, ha azt mon.dom, hogy bátran versenyezhettek volna a „Turul"-lal. A piano és forte remek változatait oly kiváló otthonossággal és ügyességgel, oly finom pre­cizitással és színezéssel juttatták kifejezésre, hogy nem győztem eléggé csodálni művészetü­ket. A zenekar is kitűnő erőkből állott. Tagjai­nak száma 24. Az énekkarban 40-en vettek részt. Sokat kacagtunk az utolsó egy felvonásos vígjátékon, mely Ábrahám és Izsák kalandját állította szemünk elé igen sikerült módon. A vígjáték után felállt az egész közönség és elénekelte a „Kolping dalát". Közbe-közbe koccintottak is, ami a barátságos és kedélyes hangulatot még derültebbé tette. A Kolping-nóta után a plébános emelke­dett szólásra s mint az egylet diszelnöke felkö­szöntötte a névnapját ünneplő elnököt. Azután maga Kappertz elnök köszönte meg az ünnepel­tetést s többi között csekélységemet is üdvözölte, mint aki messze földről érkeztem hozzájuk, hogy tanulmányozzam társadalmi óletöket. Termesze­Uti emlékeim. Közli: Pauer Károly. III. c) Remscheid kath. társadalmi élete. S most'még néhány szót Remscheid kath. társadalmi életéről. Aminő a hitélet, oly virágzó a kath. tár­sadalmi élet is Remscheidben. Van férfi ós női Mária-kongregációjuk, kath. körük, az u. n. holung u , és kath. legényegyletük. Mindkettő igen magas színvonalon áll. Pünkösd hétfőjén alkalmam volt mind a két egyesület májusi estélyen részt venni. Először az „Erholung"-ba mentünk, mely­nek maga a plébános az elnöke. A terem gyö­nyörűen volt feldíszítve, csupa virág mindenütt. A közönség lelkesen fogadott s örült, hogy mai estélyen egy magyar pap is vesz részt. Java­részt már ismertek mindnyájan, mert láttak a mint gyóntattam a templomban és prédikáltam a munkásoknak. Az estély műsora a következő volt: 1. Maiglöckchen-Reigen. Táncolta 10, különböző virággal díszített fehérruhás nölgy. 2. Der Mai ist gekommen (gemeinschaftliches Lied.) Énekelte az egész közönség. 3. Sixiéme air varié par Blériot, Solo für Geige u. Klavier. (Kétszer ismételték meg, oly szép volt.) 4. Zwei Lieder für gemischten Chor : E vegyes kar gyönyörű énekét szintén ha­talmas tapsviharral fogadták. 5. Solo für Trompete. (Egy fiatal városi tisztvi­selő remekelt e számmal. 6. Zwei Lieder für Männerchor : Azután szünet volt, mely alatt a plébános­sal észrevétlenül eltávoztunk a kör helyiségéből, hogy részt vegyünk a legényegylet estélyen is, melyet a tagok elnökük (Kappertz Vilmos, a plébános első káplánja) névnapja alkalmából ren­deztek. Az „Erholung" addig folytatta az estély­nek a szünet utáni részét a következő műsorral: 7. Träumerei (Solo für Geige u. Klavier.) . Schumann. 8. Maientanz. (Reigen.) 9. Das Puppenmütterchen. (Kinderspiel.) . . Strube. 10. Rheinlied. (Männerchor.) 11. Solo für Trompete. 12. Eislein von Caub (Gemischter Chor). 13. Solo für Geige und Klavier : a) Mädel ruck, ruck, mit Variationen . . . Blériot. 11-től 2-ig tánc volt, azután kiki hazafelé tartott. A legényegyletben óriási közönséget láttunk. Már 7210 volt, mikor beléptünk a díszterembe. Ember ember hátán tolongott. A 13 pontból álló műsor tizenegyedik számát adták elő a tagok, mikor a számunkra fentartott elnöki asztal mel­lett foglaltunk helyet. A műsor különben a következő volt: 1. Kreuzbruder-Marsch von A. Marschall, Vereins­orchester. 2. Gemeinschaftliches Lied Nr. 1. 4. Der Tag des Herrn, von Kreutzer, Quartett­Verein Loreley. 4. Festrede. 5. Rosen-Walzer von H. Heinrichs, Vereinsor­chester. 6. Gemeinschaftliches Lied Nr. 2. 7. Abschied von Kirch' 1, Quartett-Verein Loreley. 8. Erinnerung an Rom, Ouvertüre von Fink, Vereinsorchester. 9. Gemeinschaftliches Lied Nr. 3. 10. Frühlingszeit von Schiebold. Quartett-Verein Loreley. 11. Mein Herz gehört nur Dir, Lied von Fink, Vereinsorchester. 12. O du sonnige, wonnige Welt, von Dauben, Quartett-Verein Loreley. 13. Lustiger Einakter : Abraham und Isaak auf der Jagd. (Két zsidó vadászkalandja.) Bámultam az egylet kitűnő ének- és zene­karát. Nem nagyítok, ha azt mon.dom, hogy bátran versenyezhettek volna a „Turul"-lal. A piano és forte remek változatait oly kiváló otthonossággal és ügyességgel, oly finom pre­cizitással és színezéssel juttatták kifejezésre, hogy nem győztem eléggé csodálni művészetü­ket. A zenekar is kitűnő erőkből állott. Tagjai­nak száma 24. Az énekkarban 40-en vettek részt. Sokat kacagtunk az utolsó egy felvonásos vígjátékon, mely Ábrahám és Izsák kalandját állította szemünk elé igen sikerült módon. A vígjáték után felállt az egész közönség és elénekelte a „Kolping dalát". Közbe-közbe koccintottak is, ami a barátságos és kedélyes hangulatot még derültebbé tette. A Kolping-nóta után a plébános emelke­dett szólásra s mint az egylet diszelnöke felkö­szöntötte a névnapját ünneplő elnököt. Azután maga Kappertz elnök köszönte meg az ünnepel­tetést s többi között csekélységemet is üdvözölte, mint aki messze földről érkeztem hozzájuk, hogy tanulmányozzam társadalmi óletöket. Termesze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom