ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912
1912-06-16 / 25. szám
meg Haller István képviselő minapi cikkében, hogy Tisza lelkében azóta a bosszú gondolata lappangott. 1905-iki világraszóló kudarcát reparálni akarta s a koaliciós ellenzék megmaradt töredékét iskolásgyermekekként megleckéztetni, magamagát pedig — miután a vezetöszerepre való teljes alkalmatlansága a korona előtt is nyilvánvalóvá vált — ismét rehabilitálni. Nem felejtette el a német császár bókját: vor mir ist ein jeder Tisza ein Staatsmann — és mindenáron a diktátorság szerepére áhitozik. 1912 június Idusa tehát a jellemek próbája lesz Magyarországon. E nap dönti el, vájjon legalább az ország legfüggetlenebb testületében van-e annyi független bátorság és hazafiúi erény, hogy felfelé és lefelé megmerjék mondani, hogy szuronyfedezet mellett civilizált országban törvényt hozni nem lehet. Ha a főrendiház megszavazza a Tiszaház által hozott határozatokat, akkor nemcsak a véderöt, vagy az uj házszabályokat szavazza meg — mint azt szofisztikusan hirdeti Tisza gárdája, hanem szentesíti a törvénytelen módot is, melyen a javaslatok hozattak. Ez pedig kimondhatatlanul veszedelmes precedens lesz a jövőre. Ily módon a pénzen összevásárolt többség egy szép napon megszavazhatja a vallás vagy az alkotmány eltörlését is. Legközelebb is a munkapárt akkor oly választó jogot fog csinálni, amilyent akar, esetleg a jelenleginél is rosszabbat. Tisza előtt szubjektíve az obstrukció betörésének eszméje is lebegett, de a cél nem szentesiti az eszközöket és törvénytelen eszközök hősei nem nyerhetik el a martyrium pálmáját. A főrendiháznak nem szabad elfelejteni Magyarország kivételes — most már az egész világon egyedül álló — helyzetét; hogy kettős monarchiának része s igy a házszabály egyúttal az alkotmány bástyája, annak eltiprása, az alkotmányos jogok forrásának bedugulása. Az erőszak és abszolutizmus uszályhordozójául szegődő felsőház önmagának is vermet ás. Mert akkor a felsőházra nézve is levonják a Lajtán túl a konzekvenciát, melyet a nekik nagy szolgálatot tevő Tiszaházra mondottak ki osztrák jóakaróink : az ilyen parlamentet nem lehet komolyan számba venni! D „ . Bruno. — Néhány igaz szó. Mint állandó előfizetője és hűséges olvasója az „Esztergom"-nak, főleg a Szent Adalbert Egylet állapotáról és jövőjéről szóló cikkeket szoktam a leggondosabb figyelemmel elolvasni, ami érthető is, mert hiszen tót vidéken működő plébános vagyok és a tót nép hitélete egyik leghathatósabb emeltyűjének tartom ez egyletet. Az egylet állapota hűen volt visszaadva ; legkevésbé voltak a helyzetnek megfelelők Vy. G. megjegyzései; ő ugylátszik nem annyira az' egylet állapotát, mint inkább a személyeket részesítette nem épen kitüntető figyelmében. Az egylet tényleg válságos állapotban, nyomorogva sinlődik. Anyagilag szánandó az egylet helyzete. A tagilletményekkel való splendid sáfárkodás szinte a tönk szélére juttatta az egyletet. Ki itt a hibás, kinek előre nem látó, szinte pazarló keze gyúrta igy a dolgokat, azt komoly férfiakból álló bizottságnak kellene kiderítenie. Ebből egyúttal az is kiviláglik, hogy Vy. G. helytelenül állította, hogy az egylet saját erejéből képes egy direktort eltartani, aki egész képességét, áldozatos munkabírását szentelné az egylet céltudatos vezetésének. Az egyház érdekeivel áldozatosan törődő, a felvidék hitbeli közügyeiben teljesen jártas, jó múlttal biró 8—10 plébános javaslatának a figyelembevételével kellene a személyi dolgot megoldani. Az egylet feltétlenül felemelendő, if. János. A pályavégzett középiskolai ifjúsághoz! Fiuk! barátaink! Hosszasan nem exponálunk, csak igazság és tapasztalás szerint megvilágítjuk a helyzetet. Elhagyjátok serdülő életéveitek megszokott küzdő- és játszótereit s beléptek az Élet nagy arénájába. Legtöbben idejöttök hozzánk, fel a főváros porába. Három ut kínálkozik nektek. Egyik az édes semmittevés, az iránytalanság, a céltalanság utja. Szegre akaszthattok minden törekvést, átbumlizhatjátok az egyetemi éveket több-kevesebb kollokviumi, erkölcsi és financiális bukdácsolással. A körültetek zsivajgó élet nyugton hagyhat benneteket: mit törődtök a hazával, a hazának száz bajával: ti magyar jogászok, technikusok, filozopterek, medikusok vagytok, akiknek a távol fényben szürkülő diplomán hekuba minden. Színtelenek lesztek, hajladozók, erőtlenek; papíron katolikusok, érdemben stoisták, — ezek azok, akikből az elmúlt évtizedeknek s a jelenkornak elvtelen, mindenre kapható s minden árulásra kész gyászmagyarkái rekrutálódtak. A másik ut a rabiát radikalizmus utja. Legyetek apacsok. Ez ma divat. Ez ma bon ton, ez ma „természettudomány". Ez felvilágosodás. Ez progresszió és becsületes haladás és uj Magyarország és robogó kultúra. Első felvonás: a korzón és színházban. Második felvonás: kabarékban és orfeumokban. Harmadik felvonás: megnevezhetetlen lebujokban, kétes értékű ballerinák között és sörházi asztalok alatt. Negyedik felvonás: a Galilei-körben. Ötödik: előkelő, zsiros, pénzes állásokban, mindenható szabadkőműves protekciók segélyével. Elvek kizárva, érdek minden, vallás lehetőleg izraelita. Ha tetszik, iratkozzatok be a nemzet- és hitellenes galileisták közé. Útmutatással szolgál bármely züllött alak a fővárosban, a korhelyek, leánykereskedők, uzsorások, betörők (és úttörők), a kabátos utcagyerekek és kabátnélküli utcaleányok. Ha ezekhez huz a szived, siess közéjük. Mi nem törjük magunkat utánad. A harmadik ut egy kicsit egyhangú. Kötelességteljesítés, tisztességtudás, törekvő lelkiismeretes munka, tudományos készültség szerzése egy egész életre: erkölcsi feddhetetlenség, komoly önfékezés, liliomos tisztaság; öntudatos hazafiasság, férfias hit és lojális ragaszkodás Isten szavához, Krisztus Egyházához, a lelkiség, a kegyelmi élet, a vallásosság örök értékű eszközeihez — ezek az irányozói. Eleve minden érdek kizárva. Egyetlen jutalom : a lelkiismeret nyugalma, békéje, a szív tisztasága, összhangzatos, becsületes férfijellem kialakulása, testvérlelkek résztvevő szeretete s azok a mérhetetlen javak, amelyeket rozsda és moly meg nem emészt és tolvajok el nem rabolnak. Ha ezt a harmadik utat választod, akkor közénk való vagy s akkor szeretettel vár keblére a budapesti Egyetemi Mária-kongregáció. Gróf Zichy Nándor emléke papi gyűlésen. Hontvármegye báti kerület lelkészeinek Hontszalatnyán tartott tavaszi gyűlésén elnöklő esperes: Viszolajszky Károly, az őszinte hála és kegyelet érzelmeiből fakadó szavakkal emlékezett meg a magyar nemzet, különösen a kath. egyház nagy halottjáról — Zichy Nándorról, ki nemcsak szóval és lelkesítő példájával érdemelte, — de, mondjuk meg, — ragadta ki a nemzet szivének legtisztább elismerését, hanem a Mindentudó könyvének adatai tudnák csak kimutatni azt a nagy anyagi áldozatot, melyet a kath. ügy előbbrevitele érdekében, Jézus vallása áldó eszméinek diadalrajuttatásáért életében hozott. Indítványozza tehát, hogy jegyzőkönyvileg örökítsük meg emlékét e szavakkal : Isten fizesse meg neki. Hogy azonban em* A központi bizottság egyhangú döntése ellen ezen cikk leközlése által állást foglalni nem akarunk. Ha Zichy Nándornak szobrot és templomot épit a kath. Magyarország, ám legyen. Nagyon is megérdemli. Csak a kerület kérelmét teljesítjük, a midőn a cikknek lapunkban helyt adunk. Szerkesztőség. és kézműipari cikkek, remek fegyvertárak, betűöntő és betűszedő gépek, egész nyomdai felszerelések, órák, lógsulymérők, iskolai, fizikai, chemiai és természetrajzi szerek vonják magukra a szemlélő figyelmét. Bajos volna megmondani, melyik kiállítási terem a legszebb, melyik a legértékesebb. Minden oly szép, oly kedves és gyönyörködtető! Hiába, a bajor géniusz remek dolgokat produkál! írnak is róla elragadtatással a szomszéd államok. A bajor régensherceg, Luitpold, művészi kályhájával és diszesen kifaragott „kredenc" szekrényével szerepel a kiállitáson. A látogatók hoszszasan időznek e „királyi terem"-ben. A bajor porcellán- és üveggyárak is szebbnél szebb tárgyakat állítottak ki; maga az üveges porcellánfestészet pedig ritkitja párját. Számos francia és angol kirándulót láttam a kiállítás területén, monarchiánkból csak itt-ott akadt egy-két család, \ az is nagyobbrészt osztrák. Hogy a kiállítás területén való tartózkodás minél kellemesebb legyen, a jó bajor gondoskodott számos szórakoztató helyiségről is. Ilyenek pl. a v Circe u nevü színház, a G-abriel-féle nagy hangverseny- és táncterem, a szecessziós stílben épült óriási Bierhalle, a Marionettentheater (itt főleg művészek produkálják magukat); továbbá a szökőkutak mellett fekvő ós illatos virágokkal díszített fagylaltozó helyiségek, a szépen gondozott serpentin-utak stb. Mikor már ugy nagyjában megtekintettem a kiállítást, elmentem a Bierhalle-ha,, ahol finom fekete bajor sört mértek. A nagyterem majdnem teljesen megtelt vendégekkel, akik már javában hallgatták a hangversenyt. A zenét az I. sz. bajor királyi gyalogezred zenekara szolgáltatta Hempel M. karnagy dirigálásával. A műsor a következő volt: I. 1. Lothringer Marsch Ganne. 2. Ouvertüre zur Oper „Nabuchodonosor u . Verdi. 3. Polonaise Chopin. 4.- Preislied und Schlusszene a. „Die Meistersinger von Nürnberg" Wagner. II. 5. Fantasie aus der Oper „Die Hugenotten" Meyerbeer. 6. Lieb' mich, und die Welt ist mein, Lied. Ball. 7. Serenade Jungmann. 8. Intermezzo aus der Oper „Cavalleria rusticana" Mascagni. III. 9. Das Erwachen des Ló'ven, Caprice heroique . Kontzky. 10. Wer kann dafür, Walzer a. d. Posse „Polnische Wirtschaft" Gilbert. II. Fantasie aus der Oper „Carmen" . . . Bizet. 12. Mariette, Polka Courguin. Epen a 4-ik zenedarabot játszották, midőn beléptem a terembe. Szívélyesen üdvözöltek s mindjárt rendelkezésemre bocsátották az egyik üres' asztalt. Szomszédságomban ültek a bajor „Burschenscliaft"-ok. Vagy 120 egyetemi és főiskolai hallgató. Egyik részök zöld, a másik sárga, a harmadik fehér, a negyedik kék, az ötödik fekete, a hatodik vörös sapkát viselt, aszerint, aminő karon hallgatják az egyetemi vagy a főiskolai előadásokat, Sapkájok állandóan fejükön volt, de mikor megpillantottak, felálltak s leemelve sapkájukat üdvözöltek engem. Ez a jelenség is mutatta, hogy a bajor katholikus főiskolai ifjúság mily tiszteletben tartja a kath. egyház papjait s nemcsak a templomban s az utcán, hanem a vendéglőben, a fehér asztal mellett sem feledkezik meg a kellő tiszteletről s a bajort annyira jellemző kedves, előzékeny modorról. Természetesen nagy köszönettel viszonoztam az üdvözlést ós tovább hallgattam a zenét. Főleg a 7., 9. ós a 12-ik (az utolsó) darab nyerte meg legjobban tetszésemet. A közönség lelkesen tapsolt, „hoch"-ózott ós „bravó"-zott. Már 11 óra volt mikor a hangverseny véget ért. Ki-ki hazafelé sietett, nagyobbrészt automobilon. München ugyanis arról nevezetes, hogy automobiljainak a száma már meghaladja a fiakkerek számát. Aki csak teheti autóra ül, a szegényebb néposztály pedig villamoson viteti magát haza. Almosán ós az út fáradalmaitól megviselve kerültem a „Hotel Rheinischer Hof u-ha. Itt fogadtam fel ugyanis egy szobát, mikor délután Münchenbe értem "Wíenből. Elegáns, tiszta szálló ez, mindenkinek ajánlhatom. Vagy 50 lépésnyire van a főpályaudvartól s II. emeleti szobájáért 4 M. 50 pfennig'et kell fizetni. Az I. emeleti szobák 5—10 márka között váltakoznak. A kiszolgálás pontos, az ételek Ízletesek. Másnap reggel ,a székesegyházban (Frauenkirche) miséztem. Érdekes templom: tetőzete gömbalaku, két tornya pedig már messziről tűnik föl. A templom négyszázéves s a vakolatlan vörös téglák a templom külső falán oly épek, mintha csak egy-két évtized előtt illesztették volna oda. Belseje nagyszerű. Minden részében teljesen góth modorú: ivezetei, ablakai, oszlopzata, díszítései és mellékoltárai mind, vagy husz mellékoltára van, különféle művésztől, különböző időtől, sőt a legkülönbözőbb változatban is, de mind góth.
