ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-06-09 / 24. szám

mesurak és a többi nagyságos urak. A mai időben tudja minden lehetséges. Még az se lehetetlen, hogy egy szép verőfényes reggel- arra ébrednek Pesten, hogy az Országház előtti téren felállítják a nyaktilót és baromi alázattal nyújtják oda fe­jeiket és lojális érzéstől áthatva riszálják le a fejüket mindenkinek a nyakáról. Csak azt sajnálom végtelenül, hogy ezután már nem lesz választás. Minek is a képviselő ? Lesz két fétisz akol, melyben imádni fognak két fétiszistent és oda fogjuk hordani még a reggeli kiflink felét és a portorikó szivarunk kétharmad részét. Amikor már ez se lesz, lehúzzák a cipőin­ket, legutoljára ingünket is. Utóvégre mi a fené­nek is az az ing? Ha a vademberek el lehetnek enélkül, mi alázatos lojális szolgák ezerszerte jobban el lehetünk enélkül. De tudja kedves Urambátyám, jön még ku­tyára dér. És tán akkor az a dér majd a sintér­nek fogja juttatni a mesebeli kutyaságokat. Mulasson jól édes Bátyám abban a nagy teátrumban, hol jól mulat az istenadta nép. Fidibusz. Krónika. A követek trombitáltak, Zörögtek, fütyültek, Beszélt-beszélt a bázelnök És nem siketült meg. De a lármát mégse tűrte, — Az trjság ezt írja, — S igy támadt a házszabálynak Mélységes-mély sírja. Ugy áll az ügy, amint látom Nagy messziről nézve, Hogy nagy szégyen esett légyen A választó népre. A követet, akit küldött Viselni a képét, Kidobták az országházból,— S igy csináltak békét! De ki békét óhajt, mindig Háborúra készül, Meg is jött hát a háború És az ember épül! Szóval, dobbal, síppal, füttyel, No meg revolverrel Hadakozhat, aki meg van Áldva idegzettel. A sértések gyűjteménye Szaporodik rendre, „Hóhér, zsarnok" cím ömlik az Aradi követre. De ő, mint a szirttetőn egy Hunyadi, — áll büszkén Az elnöki csengetyűvel S a zsivajjal küzdvén. Kiutasít mindenféle Ellenzéki embert, Túlharsogja éles szava A nagy zsivajtengert. eltalálom!" Pillanat alatt arcához emelte fényes­csövü drága kis fegyverét s a szegény kis fecske hármat-négyet fordulva a levegőben, zuhant le épen a Giza lábai elé. Mesteri lövés volt. Lilla röptében ép az agyvelejét lőtte ki. A társaság tapsolt, gratulált Lillának, csak Pálhegyi nem mozdult helyéről. Valami különös, kellemetlen vo­nás rajzolódott az ajka körül, azután megfordult. Bántotta a társaság jókedve, éljenzése. Az egész jelenet fölháboritotta. Annak a kitűnő lövésnek nyomában sürü, fojtó füst támadt, a mely ráne­hezedett a lelkére. És a mikor szétfoszlott, mint a nap ragyogó sugaraitól a reggeli köd, az ő szivében is kisütött az igazi szerelem fényes napja. Érezte, hogy amit eddig szerelemnek vélt szivében, nem egyéb fölületes érzelemnél, a mi a legelső bántó érintéstől megfoszlik. — Szegény fecske, — mondta résztvevő hangon. Lilla csodálkozva nézett rá. —• Fiatal leányoknak talán mégsem való ez a kegyetlen mulatság, — folytatta Pálhegyi. Lehet, hogy kíméletlen volt, de igazságos. Most már tisztán látott a szemével. Odament Gizához, aki sápadtan tartotta ke­zében a kis madarat. Pálhegyi nagyon gyöngéden nézett a leányra, a mig mondta: — Kis napsugár! — Legyen ez a kis halott fecske a mi boldogságunk meghozója ! A kerület pedig, melyre Ráesett ily szégyen, Tiltakozhat, dúlhat-fúlhat Keserűségében. Lám minékünk nincsen okunk Kesergni rajta, Hiszen a mi követünket Senki ki nem hajtja. Okos követ nem is sérti Meg az országházát, Inkább-inkább be se teszi Sohasem a lábát! (-•) * Személyi hirek. Molnár János, Andor György dr. és Rott Nándor dr. prelátus-kanonokok szerdán este városunkba érkeztek s csütörtökön részt vettek az űrnapi istentiszteleten. — Peterdy Kálmán rendőrkapitány négy heti szabadságra ment. — Hasszán Arif bej konstantinápolyi török minisz­teri titkár dr. Pastinszky János budapesti polgár­iskolai tanár kíséretében csütörtökön városunkban időzött s megtekintette annak nevezetességeit. A titkár Brühl József prelátus-kanonok, főszékesegy­házi plébánosnál is tisztelgett. — Haliczky Z. Béla érseki titkár négyheti tartózkodásra a Rajna vidékére utazott. * A király a kaloesai érseknek. Örömmel vettük tudomásul, hogy Ő Felsége Csernoch Já­nos dr. kalocsai érseknek megküldette a Károly Ferenc József főherceg és Zita főhercegnő egybe­kelésének emlékére készült művészi kivitelű em­lékérmet. Az ajándéktárgyat a király megbízásából gróf Gudenus főkamarás küldte el Csernochnak meleghangú levél kíséretében. * Kohl püspök nevenapja. Kohl Medárd dr. felszentelt püspök tegnap szombaton ünne| pelte a budai primási palotában névnapját. A köz­tiszteletben álló népszerű püspököt ez alkalommal sokan keresték fel szerencsekivánataikkal. A gra­tulánsok sorához mi is nagy örömmel csatlako­zunk. Az udvari papság Csárszky István dr. irodaigazgató vezetésével utazott le Budapestre a főpap üdvözlése céljából. * Uj pozsonyi kanonok. A boldogult Fe­renczy József pozsonyi kanonok halála által meg­üresedett stallumot Ő Felsége Vaszary Kolos hercegprimás felterjesztésére Cserhalmi Lajos hé­dervári esperes-plébánosnak és szentszéki taná­csosnak adományozta érdemeinek elismeréseké­pen. Az uj kanonok 1852. szept. 25-én született s 1876. jul. 16-án szenteltetett pappá. * Uj apátok. Ö Felsége Vaszary Kolos hercegprimás felterjesztésére Berger Márk po­zsonyi kanonoknak és hercegprimási titkárnak a Casanovái, Kazacsay Árpád pozsony-szenthárom­sági plébánosnak pedig a koppánymonostori c. apátságot adományozta. Berger Márk Ö Eminen­ciája oldala mellett teljesít kitűnő szolgálatot, Kazacsay pedig a hitélet és lelkipásztorkodás te­rén szerzett érdemeket Pozsonyban. f Firezák Gyula. | A munk ácsi gkath. 1 egyházmegye arany­misés püspöke június 1-én Ungvárt meghalt. A vesz­teség nemcsak egyházmegyéje könnyes fájdalmát sajtolja ki, de ravatala mellett gyászol az ország ka­tholicizmusa és az egész magyarság. A haldokló ru­thénséget akarta életre hivni. Megmenteni ez ország­részt az uniónak és a magyar hazának. Egy tu­datlan, szellemi és anyagi n3 T omorúságba sülyedt népfajt, — melynek múltja olyan fényes — akart beilleszteni megébresztett erőkkel és életvágygyal a nemzettestbe a mély hitnek őskeresztényi tüzé­ben, csatákra kész hazafiságban és magasra emelt kultúrában. Most, amikor egyrészt a kozmopolitaság és a nemzetiségi mozgalmak fojtogatják a kétség­beesett küzdelmeit vivó magyarságot, másrészt a hitetlenség és immoralitás fertője fenyegeti elnye­léssel a keresztény életfölfogást. Nagy célok em­bere volt. Végrehajtotta. A ruthénséget az anyagi boldogulás, a szellemi haladás útjára terelte és magyarrá tette nyelvében is az érzéseivel és lel­kületével testvérekül hozzánk tartozó ruthéneket. Egy országrészt hódított vissza a magyarságnak. És ez történelmi cselekedet. Firezák Gyulát igy fogja látni a késő jövendő, amely csak a nagy emberekről emlékezik meg. Egy bölcs, tiszta jel­lemű, mély vallásossága püspököt temettek Ungvárt, aki a legnagyobb magyarok közül való volt. Firezák Gyula 1836-ban született Bornyu ungmegyei köz­ségben. Elemi iskoláit Munkácson, a gimnáziumot Ungváron, Szatmáron és Kassán végezte kitünö eredménnyel. A csöndes, kontemplációra hajló ifjú még atyja házában szivta magába a papi pályára való hajlandóságot. A papi pályára 1855­ben lépett, amikor nagybátyja, Popopics Vazul munkácsi gör. kath. püspök a bécsi theologiára küldte, amelyet négy éven át hallgatott s kitűnő eredménnyel végzett el. A hittudorság megszer­zése végett a következő évben még Bécsben ma­radt, de kitüntetéssel tett szigorlata után püspöke visszahívta és az ungvári theologiai intézetben a dogmatika rendes tanárává nevezték ki. 1861-ben szentelték fel áldozópappá. A fiatal tanár és a pap teljes odaadással szentelte magát a papképzés hivatásának. Majd tanulmányutakat tett Francia­országban, Angliában, Németországban, Oroszor­szágban és a Keleten. Nagy pártolója volt a mű­vészetnek és irodalomnak. Megalakította az ifjúsági magyar egyházi irodalmi kört. Működése elisme­réséül 1872-ben címzetes kanonokká, majd 1875­ben a papképző rektorává neveztetett ki. 1875-ben valóságos kanonok és becsületvölgyi apát lett. Itt fejti ki egyházi és társadalmi működésének javát. Az egyházmegye áldozatkész papságának támo­gatása mellett agitációt indít és létesiti a gör. kath. pap-árvaleány nevelő és tanintézetet, mely aztán tanitónőképzövel is kiegészíttetett. 1881-ben theolo­giai főigazgatóvá, 1886-ban nagypréposttá nevez­tetett ki. Háromizben, 1890., 1899. és 1902-ben nagyszabású értekezletet tartott, amely a tanitók és a lelkészek vitás ügyeit tárgyalta. Áldásos fő­pásztori működésének elismeréséül Őfelsége 1896­ban a Lipót-rend középkeresztjével, 1903-ban a v. b. t. tanácsosi méltósággal tüntette ki. A pápa 1902-ben házi főpapjává, pápai trónállóvá nevezte ki, a budapesti tudomány-egyetem pedig diszdok­torai sorába választotta. * Szerkesztőségünkből. Lapunk felelős szer­kesztője, Rolkó Béla karkáplán július hó 6-ig terjedő szabadságra ment. Felkérjük ennélfogva lapunk munkatársait és a t. közönséget, hogy le­veleiket a szerkesztőségnek címezzék ezen idő alatt. «* * Űrnapja Esztergomban. Az Oltáriszentség fenséges ünnepe impozáns módon folyt le váro­sunkban. Esztergom városának kath. világa igen szép számmal volt képviselve a gyönyörű kör­meneten. Már korán reggel, sőt előtte való napon is szépen díszítették a bazilika körn} r ékét, meg­boronálták az utakat, behintették azokat fűvel, virágokkal, hogy az Oltáriszentségben jelenlevő Űr Jézusnak valóságos diadalmenetet rendezzenek. Reggel 8 órakor vette kezdetét az ünnepélyes sz. mise, melyet Rajner Lajos dr. püspök, ált. érseki helytartó mondott: Haliczky Z. Béla titkár, Pauer Károly, Rolkó Béla karkáplánok és a növendék­papok asszisztenciájával. A körmenetet is ő tar­totta, ugyancsak az előbb emiitettek segédkezése mellett. A körmeneten, valamint az előtte tartott szent misén a helybeli fő- és alsópapságon kivül részt vettek: a főispán, a megyei tisztikar, alispán és a városi tisztikar a polgármester élén. Meg­jelentek továbbá a hercegprimási és főkáptalani uradalom tisztjei, továbbá a katonai tisztikar is szép számmal,volt képviselve. Részt vettek a kör­meneten még a helybeli plébániák, a különböző egyletek és körök, a tanulóifjúság, a vízivárosi elemi és polgári iskolai növendékek, a női Mária­kongregáció, az Oltáregylet, az érseki óvónőképző­intézet stb* A vízivárosi polgári iskola növendékei kedves nővéreik kíséretében szép fehér ruhában jelentek meg, úgyszintén a Máriakongregáció tagjai is, mi nagyban emelte az ünnep fényét. A két kanonoki házsor négy sarkán, a kapualjában (Rajner püspök, Graeffel, Brühl és Walter prelá­tusok házában) felállított négy oltár igen szépen, ízlésesen volt feldíszítve. A körmenetet Eitner Elemér Ákos főszékesegyházi igazgató rendezte és vezette. Visszatérve a bazilikába, Rajner püspök intonálta a Te Deum-ot, majd áldást adott az Oltáriszentséggel. A körmenetnek ez idén nagyon kedvezett az idő, bár a hőség itt-ott elviselhetet­len volt. * Kohl püspök bérmautja. Négy helyen bérmált legutóbb Kohl Medárd dr. félsz, püspök, kit ez alkalommal Drahos János dr. érseki levél­táros kisért bérmautjában. Junius 2-án Szakolcán vette kezdetét a bérmálás. Az állomáson nagy népsereg élén Czobori Károly polgármester üd­vözölte a püspököt igen szép beszéddel. A lakos­ság nagy ovációval fogadta a püspököt. Szakol­cáról Holicsra ment, melynek határán diszes ban­dérium várta a főpapot. Az üdvözlő beszédet Szabó Kálmán főszolgabíró mondotta. A püspök fogadtatására megjelent egyúttal az ottani csász. és kir. uradalom tisztikara is Wache Károly főintéző vezetésével. Holicsról Radosra, majd onnan Egbellre jött a püspök, ahol a község jegyzője üdvözölte őt. Összesen körülbelül 5300-at része-

Next

/
Oldalképek
Tartalom