ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-04-28 / 18. szám

Nehéz, sötét kétségbeesés nehezedik a sokaságra. A tömegek oszladoznak, ritkábbak lesznek. A mérhetetlen fájdalom közössége külsőleg még fentartotta .a lelki nyugalmat, de most, amikor egyedül mennek haza, egyedül a sötétedő utcákon, most utat tör magának a zokogás. A kikötő környékén, e szerény otthonokban nincs család, amely egy fiút, vagy a férjet, a családfentartót el ne veszítette volna. És a legmegrázóbb, amint a gyermekek az iskolából hazatérnek. A fiatal lelkek még nem képesek felfogni a szerencsétlenséget, de a kis arcokon már visszatükröződik a felnőttek kétségbeesése, szomorúan és örömtelenül ballagnak haza, sejtik, hogy valahol, valahogy valami rettenetes történt s alig tudják, alig értik. Ez volt a „Titanic" katasztrófájának utójátéka, melynek csak a személyzete több mint 900 főre rúgott: 390 gépész és fűtő, 70 matróz, 350 pincér, 50 szakács stb. Csaknem ugyanannyi család gyászol most Southamptonban, mert az alkalmazottak nagyobbrészt elpusztultak. A nagyhangú modern technika négykéményes, minden eddigi gőzösnél nagyobb személyszállítója első utja közepén tehetetlennek bizonyult az elemek hatalmával. Akik a jéghegyek közt az óceán hullámain báloztak, ahelyett hogy imádkoztak volna, ott nyugszanak a 3000 méter mélységű tenger fenekén. Szőlészeknek. Hazánkban több mint 2 millió hold homok «van, az ország különféle vidékein egyenlőtlenül elosztva. Ezeket az utóbbi időben majd mind felhasználták szőlőtelepítésre. Ma már közeledünk a 600 ezer kataszteri hold szőlőterülethez. Ennélfogva ez a gazdálkodási ág amilyen népszerű, éppen olyan hasznos, ha jól ért hozzá a gazdája. Csakhogy a szakértelem terjedése nem igen tartott lépést a telepitési buzgósággal. A szőlőnek évről-évre uj kártevői jelennek meg s ezek ellen védekezni szükséges. Ez a védekezés tulajdonképen már az ültetővessző megválasztásával vehetné helyesen a kezdetét. Nem volna szabad mást, mint jól beérett és megtermékenyített anyavesszőt használni ültetésre. Továbbá nagyon kellene a?ra vigyázni, hogy az a homoktalaj, amely betelepítéskor féregállónak mutatkozott, ezt a nemes tulajdonságát el ne veszítse. Elveszti pedig a szemünkláttára és a saját támogatásunk mellett. Mert a szőlő dédelgetett kedvence minden gazdaságnak és ha a többi összes hasznos növény koplal is, a szőlőnek kijár az istálótrágyából a megfelelő jutaléka. Éppen ez a buzgóság fenyeget bennünket ujabb veszedelemmel. Mert a részben kvarcos homokterületek, az állandó trágyázás folytán, lassankint besürüsödnek és humusztartalmuk annyira felszaporodik, hogy legalább a felső rétegekben máris búvóhelyet talál a filoxera. Legújabban a szőlészeti kísérleti állomás szaktudósai az alföldi homokterületeken mindenfelé megállapították a filoxera jelenlétét. Kártevése egyelőre még nem végzetes, de már is igazolja, — Mutasd a cipőket! — förmedt reá Rábczay. Pista remegő kézzel nyújtotta át a lábbeliket. — Mit csináltál velük, te pernahajder? ! — Bekentem és kifényesitettem. — Azt látom. De nem kefélted le előzőleg a sárt. Mit mondtam a mult héten ?!... Ha még egyszer ez megtörténik, pálcával csaplak meg.. . Nohát, én nem hazudok hiába: feküdj rögtön ide a divánra. Pista megrémülve tette le magát a kimutatott helyre. — Nem ugy, fickó, nem ugy. Megfordítva feküdj! Rábczay reá suhintott Pistára s az szégyen ide, szégyen oda, sírva fakadt. — Oh, te pipogya, birkaszivü fráter! még ezért is sírsz ?! Restellenem kell, hogy magyar vagy .. . Nesze ez a pálca, üss rám vele, mekkorát csak tudsz. Meglásd, még csak fel sem szisszenek ! — szólt Rábczay s megfelelően helyezé el testét a divánon. — Nohát!. .. — Isten neki! — gondola Pista, — a parancs : parancs. — Neki huzakodva akkorát csapott reá, hogy majd elrepedt a nadrágja. — A teremburádat, fickó, két akkorát ütöttél reám, mint én te reád. No lásd még sem bőgök én, mint te! Nem is ült le Rábczay másnap a kaszinóban a kártyaasztalhoz (igaz, hogy többé később sem) s az olvasó teremben is állva lapozta át az újságokat. hogy reá tud szolgálni a nevére, amely görögből magyarra fordítva, levélszáritót jelent. Egyelőre a töke törzsgyökerein és a felső, vastagabb gyökérhajtásokon lapul meg. De ha a földnek trágyával való besüritését folytatjuk, minélelőbb le fog hatolni a talaj kötöttsége a rigálás fenékig, ahol a legszámosabb szivógyökér működik. Ekkor aztán az a nagy nemzetgazdasági haszon, amely a homokos földek hirtelen értékemelkedésében jutott kifejezésre, egyszerre szomorú csalódásnak fog helyet adni. Mert beáll a szénkéneggel való féreggyérités kötelezettsége, mint uj teher. Hozzá még ez a gyérítés a laza talajban nehezen fog menni és népünk nembánomsága mellett tömérdek kárt fog tenni, mielőtt mindenki beletörődnék abba a homokon is, hogy ha szőlőt tart, akkor a különféle kárttevők elleni védekezés összes fogásaiban is bele kell tanulnia. Szerencsére e veszedelem még kezdetleges, éppen azért most még könnyen meg lehet előzni a kártételeit. Ennek a módjáról és lehetőségéről óhajtunk itt megemlékezni. Ahol a homokban már el van terjedve a filloxera, ott a venyigehajtás elcsenevészik, a levelek haragos zöld színüket elvesztik és meghalványulnak, a tőkefej pedig néhány erős vessző helyett számos, de nyiszlett hajtásnak ad életet. Ezek is évről-évre hitványabbak lesznek és nem csak átmérőjük válik egyre szűkebbé, hanem egyúttal egészen eltörpülnek, ugy hogy gyümölcsöt hozni nem tudnak. A Tisza partján Bácskában, Szabadka és Szeged határában, de elvétve Nagykőrösön és Kecskeméten is már sok ilyen visszaeső szőlő mutatkozik. Ezeket az óvatos gazda, aki ha veszélyben van, inkább eltűr egy kis áldozatot, semhogy később nagy kárt szenvedjen, siessen most tavaszkor szénkéneggel kezelni éppen ugy, mint ahogy a kötött talajú szőlőkben ez a műtét ma már a rendes évi munkák közé van fölvéve. Azontúl rögtön szüntesse meg a homoki szőlőnek istálótrágyával való további talajrontását. Mert ha ettől el nem áll, egészen biztos lehet, hogy előbb-utóbb annyira besürüsödik az ő talaja is, amennyire a filoxera megkívánja. Hiszen Cserháti Sándor, mestergazdánk kutatásaiból és próbáiból minden kétségen fölül be van bizonyítva, hogy a homoki szőlőket kizárólagos műtrágyázással is teljes mértékben lehet tartani. Erre vonatkozólag annyi sikeres kísérlet történt az ország minden részén, hogy ez a tény csak azok előtt ismeretlen, akik nem olvasnak és csak a saját kárukon hajlandók tanulni. Ez ugyan magyar tempó, de nem valami dicséretes és hasznos. Ezért tehát ajánljuk mindenkinek, akinek homoki szőlője van, hogy haladéktalanul térjen át műtrágyák használatára. Ezek sem többe nem kerülnek, sem több munkát nem okoznak, mint az istálótrágya és használatuk mellett a homoki szőlők filoxera befészkelődésétöl megmenthetők lennének. Egy kataszteri holdra évenkint teljes termések biztosítására elegendő két métermázsa szuperfoszfát 16 K, 1 métermázsa 40%-os kálisó 14 K. Ezenkívül kell még évenkint 50 kiló csilisalétrom, két részletben elszórva, egyik fele fakadáskor, másik fele egy hónappal később. Ezeket a műtrágyákat hamisítatlan minőségben raktáron tartja a Keresztény Szövetkezetek Központja Budapest, IX. Bakács-tér 1. Ezt az uj üzletágat azért karolta föl, mert a műtrágyák értéktartalma sem szabad szemmel, sem szin, vagy tapintás utján nem állapitható meg, hanem csak tudományos vegyi elemzéssel. Erre a kisgazdának sem alkalma, sem költsége nincsen és ezt tudva a repülő ügynökök sáskahada reájuk tukmál mindenféle értéktelen szemetet. HIREK. Karcolat. A mulandóság. Nem is olyan régen, élt Szenttamáson egy őszes bácsi. Előbb földművelő volt, mig öregségére a bazilikában apostolkodott. Erről az öreg bácsiról hallottam, amikor még jósorsban élt, egy bohó gondolattól sugaltatva, vett egy fehér krétát és az ajtó félfájára kiírta nagy öreges betűkkel: Boldog Fejes Sándor. A szomszédok és az ismerősök szörnyen irigykedtek reá eme kinyilatkoztatásáért és elnevezték őt Boldog Fejes Sándornak. Haj de a sors kereke folyton működésben van! Szegény ember lett belőle is és ezután aligha hiszem, hogy továbbra is otthagyta volna azt a az irigyelt szót: „boldog". Vájjon ki olyan kába és meri magát boldog címzéssel titulálni? Ha mindjárt gazdag ember is az illető! Tudhatja-e, vájjon mit hoz a holnap? Rövid pár hete, hogy az Óceánok titánjai közül a leghatalmasabb, a „Titanic" hajóóriás pusztult el és merült alá háromezerméternyire a tengerfenékre dúsgazdag milliomos és milliárdos utasaival egyetemben. íme a mulandóság! Mennyire megcsodálták, mennyire magasztalták az emberek ezt a Hatalmast! Pompa, kényelem, elegancia tekintetében páratlan volt a maga nemében. A rajta levő dúsgazdag utasoknak minden óhajuk teljesült, ami csak szemnek, szájnak és szívnek csak kívánatos lehet. Csak egygyel nem volt berendezkedve a Titanic. A szerencsétlenség, a pusztulás ellenAhogy végigszántotta a tenger barázdáit a hajó. óriás, minden szem, minden arc kigyulladt a határtalan boldogságtól és a mámoros kéjtől, hogy ime, milyen isteni szikrával bővelkedik az emberi agy. És mégis úgy elpusztult ez a robosztus alak, mint egy szúnyog, mikor a nyári éjszaka sóhajszerű lágy-fuvalma megdermeszti őt. Vele együtt sok száz millió értékű vagyon elenyészett. Milyen jó lenne annak ezredrésze Esztergomnak! Nem kellene futkosnunk, hogy melyik pénzintézet sajnál ki valamikép a bajból. Mennyi gazdag — nem is gazdag, mert ez a szó nem fejezi ki eléggé az értelmét, hanem milliomos — ember lelte halálát az Óceán zöldes, sós izü hullámainak ágyában! Ez is a mulandóságra mutat; senkinek sincs homlokára írva az ő jövendője és sorsa. Jaj és mennyi, mennyi sok levél, ahogy a new-yorki postamester állítja, közel hét millió pusztult el. Köztük de sok lehet édes pisze orrú missek levele valami forró vérű európai gentlemanhoz íródva, teli bohókás szerelmes szókkal. A földkerekség mennyi zugában várhatják éde's öveiktől a gyengéd sorokat. És ez mind, de mind elpusztult. Lám Balázs István már nem aggódik, hogy az ő levele is elkallódott az óceánok leveles ládájában. Bali Mihály kegyelme megszabaditá ilyen bolond földi gondoktól. Nagyon ügyetlenkedett Bali uram, az akasztásnál meglátszik, hogy öregedni kezdő ember már nem fiatalember. No de azért Balázs István mégis felmagasztalódott. És ő abban a festetlen deszkakoporsóban azt hiszem elmosolyodott — ha ugyan a mosoly még megmaradt a börtön fülledt cellájában is — amikor hallotta, hogy az ő kötele felett az igazság szolgálói milyen szépen összevesznek. Pedig hát se az ügyészt, se a hóhért nem illeti tulajdonkép az a kötél, csupán egyedül Balázs Istvánt. De ő nem kívánja. Hogy mennyire mulandó e földön minden, azt leginkább Balázs István temesvári rablógyilkos tudná bebizonyítani, akinek életében a mulandóság démonja nagy szerepet játszott és ennek a démonnak közreműködése folytán igazoltatott az az arany igazság, hogy: Semmi sem állandó és maradandó a nap Krónika Másolat: Egykoronás bélyeggel ellátott eredetiről. Esztergom sz. kir. város Tekintetes Képviselőtestületéhez Esztergom. Alázatos folyamodványa Ipszilony Iksz esztergomi lakosnak (lakik: Gróf Forgách-út 49. szám), melyben az újonnan szervezett II. alkapitányi, vagy a megüresedett adópénztárnoki, esetleg kiadói — de lehet az esetleg megüresedő rendőrfogalmazói, sőt adópénztár-ellenőri stb. — állásra szives megválasztatásért folyamodik. Í97 drb melléklet. Belül: Tekintetes Képviselőtestület! Alulírott én is azért folyamodom, Hogyha már állás lesz, ott legyek a soron. Apályázók közül hogy ki ne maradjak, Kérelmemnek igen nagy okai vannak. Először is: gyükér esztergomi vagyok, A pótadóhoz én is hozzájárulok, Valamennyi ősöm esztergomi gyermek, Énrólam is látszik; mert sokat kesergek. Másodszor: végeztem itten iskolákat, Nem is egyet, kettőt, hanem épen hármat, írni és olvasni tudok, az már biztos, Ilyennek irt fel a népszámlálóbiztos. Harmadszor: és ez a legnyomósabb érvem, Én nem ezt, vagy azt az üres állást kérem, Nekem mindegy, hogy a T. Cím hová helyez, Városhoz kerülni: nagyon pompás hely ez ! Akármelyik állás nagyon mindegy nékem, Fő, hogy kijárjon majd érte fizetésem