ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-04-28 / 18. szám

És hogyha fegyelmit kapnék talán egyszer: Fél fizetésből is megélhet az ember ! Mindezek alapján és ujolag kérem, Akármelyik állást, bízva és szerényen. Meglátják, majd nékem nem találják párom, Addig is ... a Cimet mégegyszer bejárom, S becses figyelmükbe magamat ajánlom. Tisztelettel (Olvashatatlan aláírás.) A másolat hiteléül: (-•) * Személyi hirek. Dr. Rajner Lajos püspök pénteken Budapesten volt, ahol résztvett a kongrua­tanács ülésén. Dr. Roszival István főesperes a budapesti plébániákon végzi a főesperesi látoga­tásokat. — Dr. Walter Gyula v. püspük egész­ségének helyreállítására délvidékre utazik. * Tiltakozó gyűlés. A bazini esp. kerület lelkészkedő papsága f. hó 18-án Bazinban meg­tartott tavaszi r. közgyűlésén a Hercegprímásról megjelent hírlapi közléseket azért, mert ez a papság itt saját kerületében láthatja a Hercegprímásnak egy 120,000 koronával alapított virágzó kultur alko­tását és azért, mert az egyházkormányzat ellen egé­szen alaptalan és téves vádakkal a magas állás és magas kor terheit csak súlyosbítják, — hely­teleníti, elveti és egyben kijelenti, hogy a kegyel­mes Főpásztor iránt érzett őszinte szeretete, hű ra. gaszkodása és nagyrabecsülésében senki meg nem ingathatja. Oreguska József ker. jegyző. * A főapát látogatása. Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát pénteken Esztergomba érkezett s a gimnáziumban végzett vizsgálatokon kivül meg­látogatta a főkáptalan tagjait is. * A bérmálások sorrendje. Dr. Kohl Medárd püspök a következő sorrendben fogja a bérmálás szentségét kiszolgáltatni: Május 26-án és 27-én Pozsony, június 2-án Szakolca, 3-án Holies, 4-én Felsőrados, 5-én Egbell, 8-án Budapest-Óbuda, 10-én Budapest-Lipótváros és Belváros, 11-én Budapest-Terézváros, 12-én Budapest-Erzsébet­város, 15-én Budapest-Józsefváros, 16-án Koronázó plébánia-templom, 17-én Budapest-Ferencváros, 23-án Jablonic, 24-én Szenice, 25-én Sasvár. * Esküvők. Fenyves Kálmán m. kir. adó­tiszt §tegnap délben 12 órakor vezette oltárhoz Hätz Erzsikét, a főszékesegyházi énekkar tagjár. Az esküvő a Bakács kápolnában ment véghez. A főszékesegyházi énekkar Kersch Ferenc egyik szép Mária-énekét énekelte el a menyasszony tisztele­letére. Az esketést Horváth Ferenc dr. prelátus­kanonok végezte, ki az ifjú párhoz szép beszédet intézett. — A következő esküvői értesítést kaptuk: Gyermekeink: Klára és Győző 1912. május hó 4-én d. u. 4 órakor esküsznek örök! hűséget egymásnak Hajdúnánáson. Özv. Kállay Imréné, özv. Drozdy Gyuláné. * Eucharisztikus kongresszus. A Wienben, szeptember hóban tartandó nemzetközi eucharisz­tikus kongresszus magyar részének előkészítése céljából Frigyes főherceg bécsi palotájában teg­nap és tegnapelőtt Izabella főhercegnő elnöklé­sével ülés volt, melyen részt vettek : Pálffy Miklós­né hercegné, Pallavicini Edéné örgrófné, gróf Wimpffen-Széchényi Karolin, Pálffy Miklós herceg, Mailát József gróf, Fischer Colbrie Ágost, Andor György és Zsembery István dr. Az érte­kezlet elhatározta, hogy a nagybizottság megala­kulása május 18-án Budapesten a középponti Ka­tholikus Körben lesz : továbbá, hogy a kongresszus összes adminisztratív teendőit az Országos Katho­likus Szövetség fogja végezni, amely minden jelent­kezés- és érdeklődésre már most is szolgál felvilá­gosítással s végül a részletek megbeszélése után az értekezlet összes tagjai a főhercegi család dejeuner-jén hivatalosak voltak. * Főegyházmegyei hirek. Szil y Vince bősi subsidiarius pozsonypüspöki káplán lett; Hariss József barsbessei plébános kedden dr. Rajner Lajos püspök előtt letette az esperesi esküt. — Zierer Károly nyug. budapest-tabání plébános folyó hó 22-én meghalt Budapesten. A kiérdemült plébános született 1822-ben s 1848-ban szentelték pappá. R. i. p. * Kúti rendőrkapitány halála. Mikor a mult év folyamán meglehetősen heves polémiák és harcok között megalakult Selmecbányán a Templomberendezési Műipar-vállalat Kúti István Selmecbányái rendőrkapitány állott az ügyek élén s az ő agilis buzgóságának tulaj donitható, hogy a vállalatot nemcsak katholikusnak biztosította, hanem el is tudta hitetni az ország illetékes nagyjaival, hogy a gyanúra semmi ok nincsen. A buzgó és munkás férfiú a mult napokban el­halálozott s ezzel a vállalatot nagy csapás érte. * Az olympiai céllövő verseny megnyi­tása minden tekintetben impozánsnak Ígérkezik. Május 22-én az ország minden részéből érkező vendégeket az állomáson V immer Imre polgár­mester a rendezőbizottsággal fogadja. Este 6 órakor valamennyien résztvesznek a főszékesegyházban tartandó ünnepi istentiszteleten, melyet Bogisich Mihály v. püspök celebrál, fényes segédlettel. Utána a kóruson félóráig tartó egyházzenetörténeti ének­előadás lesz ifj. Büchner Antal karnagy dirigá­lása mellett és hallani fogjuk Bogisich Mihály gyönyörű „Királyhimnusz"-át is. Végül a püspök áldását adja a bazilikában lévőkre. Hasonlóan lélek­emelő ünnepség színhelye lesz este 8 órakor a megyeház újonnan épült díszterme is. A délszaki növényekkel és hadi trofeumokkal díszített nagy­terem emelvényén a notabilitások foglalnak helyet, körülöttünk az országos versenyben résztvevők. A karzatot teljesen az énekkar és zenekar foglalják le. A helybeli „Turista Dalárda" megerősített ének­kara, a katonai zenekarral együtt, nyitányként elő­adja Huber Károly fenséges „Magyar Király In­dulóját. Utána Andrássy Géza gróf, v. b. t. t. a „Magyar Olympiai Bizottság" elnöke megnyitja az ünnepélyt és jelzi az Országos verseny célját. Erre a főispán, a vármegye alispánja és a város polgármestere üdvözlik a versenyben résztvevőket, amit a vendégek megköszönve beszédben viszo­noznak. A versenydijakul felajánlott dísztárgyak megtekintése után az ünnepély, melyen a helybe­liek csak belépőjegyekkel vehetnek részt, véget ér. Este ismerkedő bankett (a la carte) lesz a Fürdő­szálloda kerti helyiségében, a katonai zenekar hangversenye mellett. * A barsmegyei pestis emléke. Azokban a szomorú időkben, amikor a Rákóczy seregei már Szatmárhoz közel állottak, a pestis is pusz­tította az ország lakosságát, Bars-vármegyének népe 1711-ben, tehát a szatmári békekötés idejében fo­gadalmi kápolnát épitettek Garamszentbenedeknek a határában annak emlékére, hogy a dögvész meg­szűnt tovább dühöngeni. Kétszáz év óta minden évben május 3-án hivatalosan ünnepelt az egész vármegye az erdei kis kápolnánál. A kétszázadik évfordulót azonban még nagyobb fénnyel óhajtván megülni, a vármegye meghívta a főkáptalant, mely a szertartások végzésére Bogisich Mihály v. püs­pököt, mint a honti főesperest kérte fel. !Az apát­sági templomból az ünnep reggelén körmenet indul ki a hegyekben fekvő kápolnához, hol magában a kápolnában magyar szent beszéd lesz, mig kint a szabadban tót nyelven fogják fejtegetni a népnek a fogadalmi ünnep jelentőségét. A körmenet vissza­térte után a v. püspök ünnepélyes nagy misét ce­lebrál az apátsági templomban. * Az esztergomi szent Benedek-rendi fő­gimnázium ifjúsága f. évi május hó 4-én d. u. 5 órakor főgimnázium dísztermében az ének és zenekar zongoraalapja javára színielőadást rendez a következő műsorral: Nyitány. „A bagdadi kali­fádból Boieleu-tői. Előadja az ifj. zenekar. A té­kozló fiú Bibliai zenés színjáték 4 felvonásban. Irta Madarász F., zenéjét Auber „L'enfant prodigue" c. operájából összeállította és énekszövegét készí­tette Küzdi A. A prológust mondja: Pázmándi István VI. o. t. Személyek: Ruben, előkelő bir­tokos Gosen földjén: Máté Márton VII. o. t., Abiud, Azael fiai: Dobó Sárdor VII. o. t., RothnágelJános VIII. o. t., Eleazár, öreg zsidú: Büttner Károly VIII. o. t., Amenophis, egyptomi ifjú: Kemény László VI. o. t., Bochoris, főpap Memphisben: Feledi Károly VII. o. t., Mathan, öreg pásztor Rubennél: Hajagos László VIII. o. t., Thara, egyptomi korcs­máros : Parecco Henrik VII. o. t., Phares, arató­gazda Rubennél: Mattéi Gyula VII. o. t., 1., 2., 3., egyptomi ifjú: Erdélyi István V. o. t., Simon Sándor VII o., Pázmándi István VI. o. t., 1., 2., 3., pásztor Rubennél: Zacharias László VII. o. t., Imeli Gyula VI. o. t.i Mihalkó Ede V. o. t., 1., 2. egyptomi rab­szolga: Szemerédi József VII. o. t., Magos Lajos VI. o. t., Remete: Dudich Endre VII. o. t. Ruben pásztorai, arató, cselédsége. Amenophis cimborái. Egyptomi papok és nép. Történik az I. és IV. fel­vonás Suben udvarában, a II. Memphis határában, a III. a pusztában. A II. és III. felvonás közt egy évi időköz van. A III. és IV. felvonás közt az in­tézet ifjúsági zenekar ünnepi indulót ad elő P. Piel-töl. — Helyárak: az első 8 sor 3 korona, a többi hely 2 kor. Jegyek válthatók Brutsy Gyu­lánál és aznap a pénztárnál. * Óvjuk a népet a szeszesitaltól. A töme­ges emberpusztitást, melynek a berlini Obdach volt a színhelye, a faszesz okozta. Három év előtt nálunk haltak el emberek, a. kik bizonyos rumbői ittak. Ez a rum is faszeszszel volt hamisítva. Az olcsó faszeszt mindig is alkalmazták a pálinka­főzők és a pálinka mérők a silányabb minőségű pálinkáknak úgynevezett följavitására, mert kisebb mennyiségben belekeverve ha árt is, nem öl s az erősségnek a hitét ébreszti a szegény alkoholistá­ban, a ki a rettenetes bűzt aromának véli. A fa­szesz kaparja a torkát, átjárja a belső részét s ízlik neki. A kereskedelmi méregkeverést, a csa­lásnak leggazabb módját a törvény nem bünteti szigorúan. Hány ezer hektoliter rumot adnak el Budapesten a boltosok kubai, jamaikai, bra­zíliai név alatt. A fővámhivatal igazolja, hogy évenként alig néhány liter igazi rum (cukornád­szörpből készült valódi szesz) jön be külföldről s az sem a kereskedők, hanem magánosok részé­re. Ami rumot Magyarországon eladnak, az mind a kereskedő pincéjében készül. Minden boltos maga pancsolja össze a rumot s a közönség vá­sárolja, mint valódi kubait, jamaikait vagy brazí­liait. Ez a mi fogalmaink szerint nem csalás; ez becsületes (?) kereskedelmi szokás. Pedig jó lélek­kel be lehetne csukatni azt a kereskedőt, a ki ráirja a saját csinálmányára, hogy valódi rum, mikor az nem is rum. De hát ki az ördög törő­dik nálunk a közönség érdekével? Hadd vásárolja a publikum a rumot s hadd élvezzék benne eset­leg a faszeszt is, a mit egyébként a spiritusz de­naturálására használnak, ha áldozatul esik is egy­két, tiz-husz, száz-ezer szegény ember a gseftnek. Nálunk a közönség minden boltban kap hamis rumot igazi helyett s egész Magyarországon egyet­len csepp tiszta, természetes rumot nem lehet sehol kapni, csak szeszből, eszenciából és más mindenféle anyagból összepancsolt talmi-rumot hamis cégér alatt. Ép ezért óvjuk a népet az em­berirtó szeszesitaloktól. * Az Országos Központi Kath. Legénye­gyesület ifjúsága 1912. április 28-án, vasárnap, védőjének, Szent Józsefnek ünnepén reggel 8 órakor az Erzsébetvárosi templomban közös szent áldo­záshoz járul, délután 6 órakor pedig Szent József ünnepélyt tart. * Az Esztergom-Szenttamás és Vizivárosi Kath. Polg. Kör házalapjára az elmúlt héten a következő kegyes adományok érkeztek: Haliczky Z. Béla 100 K, Vaszary Mihály (másodízben) 25 K, dr. Hajdú Tibor (Pannonhalma) 20 K, Palkovich Viktor (Guta) 10 K és özvegy Czoborné 10 K. Mindezen kegyes adományokért hálás köszönettel adózik és ujabbat her a kör házépítő bizottsága. * Kellemetlen végű utazás. Ritka esemény, hogy a vasúti kocsikban felejtett tárgyak meg ne kerülnének, kivéve persze azon esetet, ha az el­emelésre könnyen vállalkozó egyének kéznél vannak. Özv. Linter Jánosné kéméndi lakos az elmúlt napokban Esztergomban járt, majd a dél­utáni vonaton hazautazott Kéméndre. A vonat megérkezésekor leszedte a vonatnál csomagjait s akkor észrevette, hogy a 112 koronát tartalmazó táskája nincs nála. Az állomáson jelen volt Reznák János állomási előljáró és Hegedűs Béla községi főjegyző tanúsították, miszerint Linterné­nél a leszálláskor nem látták a táskát, igy hát nyilvánvalóan a kocsiban hagyta. Az állomási előljáró táviratozott a vonat után Csatára, a válasz azonban az volt, hogy a bentfelejtett táskának csak hült helyét találták. Valami későbbi utas el­emelte és igy nyereséggel utazott. * A kutyák és a közrendészet. Sokan azt hiszik, hogy a modern haladás mint valami hal­latlan kísérletezést merészel meg akkor, amidőn a kutyáknak a közrend fentartásában oly jelentős szerepet ad és akar adni. Mint minden ujabb in­tézményt, a rendőrkutyákat is megmosolyogták, bar a tagadhatatlan eredmények előtt nem lehet szemet hunyni. A kérdés teljesen új megvlágitás­ban fog feltűnni, ha megmondjuk, hogy a hadi­kutyát már az ókorban is ismerték. A római mani­pulusok és a görög falankszok mindegyikének volt kisebb-nagyobb harcikutya-falkája. A spártaiaknál a piroforoszokat állandóan egy sereg idomított kutya kisérte, amelyek az ellenség közeledtét je­lezték. Serviusz Tulliusz is kutyákat adott az éjjeli előőrsök mellé. Ismeretes továbbá, miképpen mentette meg Korintuszt egy előretolt tábori őrség, amely néhány szál katonából és ötven ázsiai ku­tyából állott és hogy mily nagy segítségére voltak Maczedóniai Fülöp-nek az argilai hegylakók elleni harcában a kutyái. A cimbereket, teutonokat és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom