ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-08-14 / 33. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. augusztus 14. 33. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BELA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal (Szeminárium) cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Modern kultúra. Esztergom, 1910. augusztus 13. (n.) Nincs ideál, melynek ne volna megfelelő torzképe. Van az igazi tudomány mellett áltudomány; az egy igaz vallás mellett sok álvallás; minden egyes művészetnek megfelelő torzmüvészete. Igy a modern kultúra szép nevével takaródzik mindjobban, hogy ezen álarc alatt nyilvánossági jogot nyerjen, a modern erkölcstelenség és prostitúció. Ádám ivadékai sohasem voltak, és sohasem lesznek mind angyalok. De amikor a kereszténység lépett a világ színpadára, s ameddig az államban és a társadalomban vezető szerepe volt, az erkölcstelenség elvesztette nyilvánossági jogát, megszűnt „köztisztesség" számba menni, mint a pogány birodalmakban, hanem zárt csatornákban folyt le a sok piszok és undokság. S ez nagy különbség! Aki rothadt már, rothadjon tovább, de ne mételyezze meg a levegőt. S amint a rákbeteget, vagy a tifuszost viszik a fertőző betegek kórházába, hogy másokat ne inficiáljon; amint megtétetnek városszerte és országszerte a higiénikus védelmi és óvrendszabályok, a mételyező betegségek terjedésének meggátlására: ugy százszor inkább kötelessége az államnak és társadalomnak a nemzet gerincét sorvasztó erkölcstelenség meggátlására erélyes óvrendszabályokat életbe léptetni. A modern kulturbestia, a szabadgondolkozó sajtó, irodalom és törvényhozás a családi kötelék fokozatos felbontását és megszüntetését egyik főcéljául tekinti, s a házasságon kivüli nemi életet a modern technika, művészet és irodalom minden eszközével korpoltálja és oly ijesztő „virágzás"-ba hozta, hogy a modern európai kultúra tünetei egészen hasonlók a bukófélben levő pogány római birodalom „kultúrájához". Nem csoda, ha pesszimisták már Európa végét és Ázsia felülkerekedését jósolják. Annyira megy a modern torzkultura, hogy nem is „művészi" már a színdarab, ha nincs benne házasságtörés. Nem modern regény az, melyben nincs francia fajtalanság, olyan, melytől még a négylábúak is szégyenkeznének, ha tudnának. A modern festészet és szobrászat is tetőpontját véli elérni a nuditások természethü ábrázolásában. Ehhez járul azután, hogy a modern technika és gépmüvészet lehetővé teszi a pornografikus képek, fotográfiák, levelezőlapok milliószámban s krajcáros árban való produkcióját. Egy papirkereskedönél nemrég 30.000, egy könyvkereskedőnél 300.000 pornografikus képet foglalt le a rendőrség (persze Németországban). A panorámák és kinematografok pedig ocsmány s az életben a legtöbb számára különben hozzáférhetlen scénák képzeletet izgató s megmételyező módon a legutolsó falusi vásárra is széjjelviszik a modern európai kultúra e gyászos dicsőségét. És mit szóljunk a szabadgondolkodó s főkép a komisz üzletszagú sajtóorgánumokról, folyóiratokról és újságokról. Ki látott már Pesti Hirlapot vagy Friss Újságot pornografikus hirdetés nélkül, mikor még a Budapesti Hirlap is közöl apróhirdetéseiben „Uraim" és „Hölgyeim" kezdetű felszólitásokat! Statisztikailag ki van mutatva, hogy pl- Németországban a pornografiavállalatok csupán újságreklámra évenkint egy millió márkát költöttek. Jól jellemezte egy iró nemrég a „modern" sajtót és az irodalmat. „A modern sajtó és a modern szépirodalom nem egyéb, mint a fajtalanság utcai árusitónöje!" Piszkos regényeknek, pikáns előlapoknak van a könyvpiacon legnagyobb kelendőségük. Ha a társadalom és az állami törvényhozás nem vet gátat a modern kultúrának nevezett piszkos ár mederbe szorítására, kivált az ifjúság hathatós védelmére, a piszkos hullámokba ful az igazi kultúra, s Európa csakugyan a korhadt római birodalom sorsára jut. Reméljük, hogy Európa népeinek még van annyi életösztöne, a keresztény kultúrának még van annyi reakcióképessége, hogy védelmi eszközöket teremt a köztisztesség visszaállítására és a nyilvános erkölcstelenség visszaszorítására. Már meg is indult Németországban és Angliában a mozgalom. Angliában a népkönyvtárak köriratot intéztek a könyvkereskedőkhöz, ezek pedig az irók szövetségéhez, hogy mindazon könyvek terjedését gátolják meg, amelyek az olvasók lelkét erkölcsileg megmételyezik. Hol vagyunk mi még ettől Magyarországon, hol a „Sanin"-ban óriási hírlapi hajsza után sem talált a hatósági bírálat semmi „erkölcstelent." Németországban a katholikus egyesületek programmjukba vették mindazon üzletek és lapok bojkottálását, melyek a pornográfiát és az erkölcstelenséget terjesztik. Minő szép feladat várna e téren nálunk a Népszövetségre ! AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Jellemvonások. Ferencz József ünnepelt királyunk életéből. Irta: Dr. Körosy László. Midőn Ferencz József V. Ferdinánd király lemondása után 1848-ban, 18 éves korában trónra lépett, a legfiatalabb uralkodó volt Európában. Ma pedig, mikor születése nyolcvanadik évfordulóját ünnepeljük, a mi áldott lelkű, jó királyunk a világ legidősebb uralkodója. Rendkívüli esemény tehát ez a ritka jubileum, melynek tanulságai valóban történeti becsűek. Ez ünnepi alkalomra hódolatunk koszorúját néhány érdekes és megható jellemrajz babérjaiból állítjuk össze. . Első nyilvános szerepe. Tizenhét esztendős ifjú volt még csak Ferencz József, midőn először szerepelt nyilvánosan hazánkban. István főherceget installálták akkor nádorrá Pestvármegyeháza hires termében. Az ünnep előtt súlyos gyász érte az uralkodóházat. Frigyes főherceg ugyanis váratlanul elhunyt, s a nádoravatásra kijelölt Albrecht főherceg tudatta az ünneplökkel, hogy maga helyett Ferencz Károly főherceget fogja Pestre küldeni. Ferencz Józsefet az uralkodóház családi körében ekkor még Ferencz Károlynak nevezték. Az ifjú főherceg az utolsó órákban értesült megbízatásáról. Küldetése minden előkészület híján, annál nehezebb volt, mert először lépett ekkor a magyar nemzet szine elé. A nádoravatás ünnepén azonban legnagyobb sikert aratott a trónörökös váratlan megjelenése. Mert kifogástalan magyar szónoklatával meghódította az ország rendjeit. Édes anyja, Zsófía főhercegnő akkor elragadtatással monda: — Fiam pompásan kezdi ott, ahol legnehezebb — Magyarországon! Ferencz József első nyilvános megjelenése alkalmával daliás huszár ruhában mutatkozott be és olyan tiszta magyarsággal, annyi értelemmel és biztossággal üdvözölte az ünnepi gyülekezetet, hogy a díszruhás képviselők kirántották kardjukat s magasra emelvén kucsmáikat, viharosan éljenezték a trónörökös első sikerét. A hatalmas lelkesedés Kossuth Lajost is elragadta. Nem habozott nyomban kinyilatkoztatni: — Ferencz József trónörökösé Magyarország rokonszenve egy csapásra! Az ifjú trónörökös tehát már első nyilvános szerepével meghódította hazánkat s ezzel az uralkodóháznak leírhatatlan örömet szerzett. Csatatűzben. 1859. jun. 24-én vivták a solferinói döntő csatát. Az olaszokat a franciák támogatták. A heves mérkőzésben rendkívüli veszteség érte az ellenséget. Az olaszok elkeseredetten támadták Ferencz József vitéz hadait. i Midőn a diadalmaskodó olaszok rohamosan ki akarták aknázni a győzelem sikereit, ifjú uralkodónk az utolsó percekben azzal serkentette csüggedő vitézeit, hogy az egész hadosztály élére vágtatva, igy kiáltott: — Előre vitézek! Nekem is van családom és hitvesem, elveszteni valóm, a hazáért! Mégis elveszett a csata. Egy francia tábornok, Napoleon császár legbizalmasabb tanácsadója, igy szólott az olaszokhoz a súlyos győzelem után : — Még egy ilyen diadal és mi hadsereg nélkül mehetünk vissza hazánkba, Franciaországba! Valóban igaza volt. A solferinói csatateret húszezer olasz és francia, tizennyolcezer osztrák és magyar vitéz vére festette pirosra. Negyedszázados királysága. Történeti nevezetességű volt királyunk megkoronázásának negyedszázados évfordulója. 1892ben június 6., 7. és 8-án. Egész uj nemzedék, az alkotmányos korszak boldogabb nemzedéke, üdvözölte ekkor a mi koronás királyunkat. Az uj nemzedékkel egyesült a nemzet az a régi hű gárdája, mely uralkodójával együtt őszült meg sok viszontagság és bánatban. Százötvenezer vendég gyülekezett össze fővárosunkban, mely épen ezen az ünnepen vált „székesfővárossá". Szemtanúi voltunk a magasztos eseménynek. Ma is megindulással emlékezünk vissza erre^a fellegtelen három örömnapra. Ugy éreztük akkor, mintha csak Nagy Lajos és Mátyás király korának ragyogó pompája ismétlö-