ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-10-02 / 40. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. október 2. 40. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. . Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Esztergom, 1910. október 1. — A Sinka-féle fegyelmi ügy és a vége. A Szent István-napi ünnepélyek rendezésének fáradalmai között Sinka Ferenc Pál városi közgyám bizonyos támadásoknak lön célpontjává, •amely támadások annál inkább bántották őt, mert legjobb tudása szerint mindent megtett, amit a rendelkezésére álló erkölcsi és anyagi erőkhöz viszonyítva megtehetett. Ha ki-ki beleképzeli magát az ünnepség főrendezőjének szerepébe, amely tele van gonddal, fáradtsággal, törődéssel, meg fogja érteni Sinka közgyám lelki fölháborodását, amely arra indította őt, hogy a tollat kezébe véve visszavágjon annál is inkább, mert a támadásnak — lehet, hogy meggondolatlanságból és felületességből — határozottan keresztényellenes íze volt. Itt aztán nem azokat a zsidókat ütötte, akik élnek és senkinek ártani nem akarnak, hanem azt a törekvést és szellemet ostorozta, amelyet manapság zsidószellemnek szokás nevezni, nem az egyes emberek eljárása nyomán, hanem azon napilapok szelleméből kifolyólag, amelyeknek zsidók a tulajdonosai és zsidók a szerkesztői. Tekintve tehát azt, hogy Sinka valóban megsértetett és hogy a zsidót szidni régi és rossz magyar szokás — inkább az élelmességet, üzleti szellemet és életrevalóságot kellene utánozni — helytelennek tartottuk a városi közgyűléshez majd az alispánhoz és végre a polgármesterhez intézett feljelentést. A feljelentést a polgármester elutasította és a következő határozatot hozta közmegelégedésre és közmegnyugvásra: HATÁROZAT. Alulírott polgármester, mint I. fokú fegyelmi hatóság, dr. Dénes Aladár és társai esztergomi lakosoknak az „Esztergomi Lapok" című helyi lap f. évi augusztus 19-én megjelent számában Sinka Ferenc Pál városi közgyám aláírásával közreadott „Ünneprontás" című cikkben foglaltak AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Levél öcsém menyasszonyához. Aranyszárnyú tündér nagy hirt hozott hozzám, Hogy te lész jó öcsém kicsi felesége; Halványan, mirtusztól koszorúzott fejjel Lépsz majd a ragyogó, szent oltárhoz véle; Egy pillanatra tán elhal szívverésed; A nagy feleletnél tán könnyez szép szemed, De felbátorít majd büszke vallomása, Férfi-esküje i hogy mindig hűn szeret. Szeresd te is, hisz szenny még sohsem érte; Nem adta még el ártatlan hitét; Fejét nem hordja gőgös büszke daccal, Tud megbocsátni s még vezekel, ha vét. Lelke nem az égen átvakító villám, Szerény kis fény csak, sápadt, de meleg. Szíve ? Hogy örökös lánggal tudjon égni, Nem szomjaz mást, csak tiszta lelkedet. Lehet, hogy egykor terhes lesz az élte S a sorscsapástól görnyedezve jár, Hogy nem tud már többé játszi-dalt dalolni S bízó reménnyel csak megváltásra vár; Amikor megtépett álmai felett sír, Te lész, ki bújában együtt sírsz vele ; Amikor vigaszra, szeretetre vágyik, Te lész őrzője, édes mindene. Amiért majd hűs kis kezed simítja Fájó, gondokban égő homlokát, Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. miatt nevezett közgyám ellen a vármegye alispánjánál a fegyelmi eljárás megindítására vonatkozólag tett és a vármegye alispánja által illetékes határozat céljából hozzám kiadott panaszát, illetve kérelmét elutasítom és értesítem nevezetteket, hogy Sinka Ferenc Pál városi közgyám ellen a fegyelmi eljárást fegyelmi vétségnek minősíthető cselekmény elkövetésének hiánya miatt meg nem indítom, a vizsgálatot el nem rendelem. INDOKOK: A fegyelmi feljelentés az 1886. évi XXII. t.-cikk 90. §-ának aj pontja alapján tétetett az „Esztergomi Lapok" fennt megjelölt számában közreadott cikk tartalmának azon része miatt, melyben cikkíró a következőket irja: „A mai zsidó generáció örül a szellemi rongyszedésnek, tapsol az ünnep megrontásának. Egyébként: a kutya ugat, a karaván halad." Feljelentök a cikknek ezen részében a fegyelmi feljelentés szerint becsületük elleni sérelmet látnak és azt állítják, hogy ezen közleménnyel cikkíró közgyám a felekezet elleni izgatás bűnébe esett, amely fegyelmi úton megtorlást igényel. A cikk tartalmát s értelmét, továbbá annak előzményeit vizsgálva, sem a cikknek a mai zsidó generációra vonatkozólag tett megjegyzései, sem a cikk végén alkalmazott „A kutya ugat, a karaván halad" cimű közmondásnak a cikk tartalmával történt vonatkozásba hozása a mai zsidó generációra s különösen pedig feljelentőkre becsületsértésnek nem minősíthetők. A cikknek tartalmában felekezet elleni izgatás vétségét, mely egy köztisztviselő által hivatali állásában elkövetve, bűnfenyitő és egyszersmind fegyelmi úton megtorlatlanul nem maradhatna, nem találtam, annál kevésbbé, mert a cikk értelmezése szerint maga cikkíró megállapítja és elismeri azt, hogy a zsidóságnak együtt kellene ünnepelnie Szent Istvánt a katholikusokkal s kiemeli, hogy néhai dr. VVeisz rabbi alatt a zsidóság Szent István kultuszát a nagy király érdeAmiért felnevet meggyötört bús lelke Meglátva arcod édes mosolyát, Jóságos szivedért imát mondok érted. — Nincs őszintébb ima kerek e világon — Édes kis sógornőm, öcsém Annuskája Szeressen az Isten, az Isten megáldjon. Pásztor J. A Jó Pásztor háza. in. A zárda. a) Jelentkezés. Három ajtón keresztül lehet csak a főbejáratnál a zárdába jutni. A főbejárat külső vasrácsos kapuja nappal nyitva van. Ezen át kerülve a másik — üveg — ajtóhoz érünk. Ez zárva van. Fölötte a falban a Jó Pásztor szobra néz le ránk s ott ragyognak ez aranybetűk is: „A Jó Pásztor háza". Ezt nézegetjük, amig csengetésünkre az üveg ajtó nem esetten és ki nem nyilik. Belépünk. Fekete ruhás „kijáró" testvér fogad az előcsarnokban. Jobbra, vagy balra külön szobába vezet; a beszélőbe. Rács itt is, ott is. Elmondjuk mondókánkat, hogy tulajdonképen mi járatban is lennénk. Eltévedt báránykát óhajtunk-e visszavezetni a Jó Pásztor aklába, vagy a világ farkasai elől akarunk megmenteni egy jó lelket; vagy pedig munkát rendelünk-e s mifélét, egyházi ruhát, casulát, pluvialet, zászlót,'antipendiumot, velumot, stóKéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal (Szeminárium) eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv kereskedésében. meihez méltóan ápolta és ünnepelte, amely értelmezés tehát kizárja a cikkíró részéről a feljelentésben terhére rótt zsidó felekezet elleni gyűlölséget és az ebből eredhető felekezet elleni izgatás vétségének elkövetését. A sérelmesnek talált cikk tartalmából megállapítottam, hogy egy előbb kelt és az „Esztergom és Vidéke" cimű helybeli lap egyik számában közzéadott cikkre vonatkozó válasz, mely tehát az emiitett lap vonatkozó cikkében foglaltak miatt Íratott és jelent meg, annak éle tehát elsősorban és bizonyos részében egyedül ezen lap szerkesztősége, illetve a megválaszolt cikk irója ellen irányult. A sérelmesnek talált közlemény erősebb kifejezései kétségtelenül az „Esztergom és Vidéke" cimű helyi lapban megjelent cikkre, illetve annak Írójára vonatkoztathatók és a cikk végén foglalt és a feljelentésben nehezményezett megjegyzés is az emiitett lapot, illetve annak szerkesztőségét, nem pedig a helyi zsidó generációt, vagy annak bármely tagját, még kevésbbé pedig feljelentőket aposztrofálja. Mivel tehát a feljelentés tárgyát képező hírlapi közleménynek megírásával és közreadásával Sinka Ferenc Pál városi közgyám oly fegyelmi vétséget, mely az 1886. évi XXII. t.-c. 90. §-ának a), vagy egyéb pontjaiba ütköző fegyelmi vétség ismérveit foglalnák magukban, el nem követett és mivel továbbá a cikkben esetleg kereshető becsületsértő tendencia, vagy egyéb, esetleg sajtóvétségnek minősíthető tartalom miatt, feltéve, hogy a kifogásolt cikkben foglalt közlemények, kifejezések becsületsértőek, vagy olyanok volnának, melyek sajtóvétségeknek minősíthetők, annak megirója ellen illetékes panaszra csak a sajtóbiróság járhatna el, a panasznak elbírálása hatáskörömön kivül esik, feljelentőket fegyelmi panaszukkal elutasítanom és Sinka Ferenc Pál városi közgyám ellen a további eljárást annál is inkább beszüntetnem kellett, mert habár a kifogásolt és sérelmesnek talált cikk utolsó része erősebb kifejezéseket tartalmaz és az az érdekelt személy, vagy lap ellen kevesebb kíméletet lát, albát, robatumot, corporalet, pallát, vagy más fehérneműt, öltözéket, csipkét, monogrammot, hímzést, varrást, kelengyét kivánunk-e, avagy csak látogatóba jöttünk-e, kihez s ki után tudakozódunk, I avagy egy se vezetett ide e sok közül, hanem csak egyszerűen a zárdát óhajtanok megtekinteni, ha szabad. „Kérem, rögtön. Tessék addig helyet foglalni", mondja a kedves testvér s ott hagy a beszélőben ; bemegy a harmadik — a klauzárás — ajtón a zárdába s bejelent a főtisztelendő anyánál, a főnöknönél. A főnöknő intézkedik, hozzánk küldi a szak testvért, akihez a mi ügyünk, bajunk, óhajunk tartozik. Más és más van a selyemhimzésnél, a fehérhimzésnél s a varrásnál. Megjelenik az illető szaktestvér a rácson belül, a belső szobában, fehér ruhás, fekete fátyolos. Mutat mintákat vagy természetben, vagy fényképekben — egész albumot. Mindent letárgyaltunk, megbeszéltünk, hogy óhajtanok mi, hogy lenne jobb, szebb, praktikusabb, jutányosabb. Megállapítjuk az időt, mikorra kérnök a munkát. Magunkat ajánlva, becsukjuk magunk mögött az üvegajtót s kinn vagyunk. Hja, de mi nem vagyunk kundsehaftok, hanem mi a zárdát óhajtanok megnézni. b) Tilos a bemenet. Két látogatás. Ez már kemény dió 1 Ehhez sok mindenféle kvalifikáció szükséges; mert hát ez klauzurás zárda; hozzá még Jó Pásztor, ahová nemcsak a veszedelmesen fogcsikorgató, de a báránybőrbe bujt farkasoknak is „tilos a bemenet."