ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-10-02 / 40. szám

ESZTERGOM 1910. október 2. gyakorol is, annak magyarázata a megválaszolt cikk hangjában és cikkíró városi közgyámnak az ünnep rendezésében megnyilvánult fáradlmtlan, önzetlen és méltán elismerést érdemlő, de a megválaszolt cikk keretében el nem ismert, sőt kímélet nélkül érdemtelenül kemény — sőt becsmérlő — bírálat alá vett törekvéseiben megtalálható. Erről a feljelentők képviseletében dr. Dénes Aladár esztergomi lakost és Sinka Ferenc Pál városi közgyámot oly figyelmeztetéssel értesítem, hogy jogában áll ezen határozat ellen a meg nem elégedő félnek a kézhezvételtől számított 15 nap alatt a vármegye alispánjához cimzendő, e helyen beadandó felfolyamodással élni. Esztergom, 1910. szeptember 23-án. Vimmer Imre, polgármester. Ezek után nagyon örülnénk, ha a feljelentők : Dr. Dénes Aladár ügyvédjelölt, dr. Berényi Gyula városi orvos, Tátus János földmives, Schwartz Adolf vállalkozó, dr. Zwillinger Ferenc ügyvéd, Schrank Béla gyáros, dr. Weisz Sándor ügyvéd, dr. Berényi Zoltán ügyvéd, Schlesinger Lajos, Janits Imre közjegyző, dr. Aldori Viktor ügyvéd és az olvashatatlan aláíró abbanhagynák az ügyet, mert a közbékét semmiesetre sem segítik elő vele, kivált ha azt is tekintjük, hogy a keresztény aláíróknak: dr. Janits Imre közjegyzőnek és Tátus Jánosnak az ügyben való szereplése közmegütközést keltett és, amint hallottuk, társadalmi akció lehet az eredménye. Civis. Az ipolysági kiállítás. Egy. minden izében tanulságos kiállítás rlyilt meg Ipolyságon f. év szeptember 24-én. Hontvármegye törvényhatósága rendezte ezt a hontvármegyei gazdasági egyesület közreműködésével, Selmec- és Bélabánya városok bevonásával. A kiállítás kimondott „megyei" kiállítás volt, tehát felölelte mindazt, ami közgazdasági tekintetben figyelemre méltó a megye területén bemutatásra kínálkozott. De emellett kiterjeszkedett a magántulajdonokban lévő művészi és műkedvelői tárgyakra és szakgyüjteményekre is. Az ujabb mezei gazdálkodási irányzat az állattenyésztésre fekteti a fősúlyt. Az ország e téren az utóbbi tiz év alatt óriási lépésekben haladt előre és ez meglátszott az ipolysági állatkiállitáson is. A nagyobb uradalmak között szobi Luczenbacher Pál telivér simmenthali tenyészete, Ivánka László felsőszemerédi simmenthali, berni és borzderes tenyészete, Kondor József ipolykeszi, Farkas Géza drégelypalánki és Jankovich Béla A minap a „Budapest" riportere irt a Jó Pásztor zárdáról. Panaszkodik a szegény, fiatal, fess kollega a cikkében, hogy bizony csak a templomot látta, azt is üresen, meg rácsosán. Ez már az ő baja. Bele is nyugszik a megmásithatatlanba, annál is inkább, mert hiszen úgy mondja, a növendékek még a saját lelkészüket se látják, mit keressen akkor hát ő a zárda falain belül. Valamikor réges-régen néhai Verédy Károly dr. székesfővárosi kir. tanfelügyelő, Ö Eminencrájának Írásbeli engedélyével felszerelve, boldogult Kirschhofer Károly óbudai plébános és Fischer Ágoston, a zárda lelkésze kíséretében megtekintette belül is a zárdát. Látta az ebédlőt, a hálókat, a munkatermeket; látta és hallotta a növendékeket; látta és hallotta a Magdolnákat. Nem győzött eléggé csodálkozni — nem a renden és a tisztaságon, amit mindenütt tapasztalt, mert hiszen ezt apáca zárdában egész természetesnek találta, — hanem azon a szerénységen és illemtudáson, azon a vidám, de mégse rendbontó, a medréből ki nem lépő jókedven, azon a tiszteleten és ragaszkodáson, amit a növendékeknél vett szemügyre, amit azok elöljáróikkal szemben tanúsítottak. Nincs itt zárka, sötét börtön, bilincs, rabkenyér, éheztetés. Elég a mesternö tekintete, szava, nyilvános bocsánatkérés a rossz példáért, hallgatás — a sz. áldozás elvesztése — a többiek imádsága az egyszer máskor fickándozni akaró bárányka megszelidüléseért. A haragos ráncok elsimulnak, a duzzogó ajkak mosolyra nyílnak. Elmúlik a vihar, az tésai simmenthali és berni tenyészetei szép példányokkal voltak képviselve. A kisgazdák azonban kevés szemrevaló állatot hajtottak fel, tenyésztésük egyáltalában kevés anyaggal volt képviselve. Jele, hogy az állattenyésztés Hontban még koránt sem vert oly mély gyökeret, mint a szomszédos Nógrádban, ahol az állattenyésztésnek évek során át folytatott öntudatos fejlesztése az országosan elismert nógrádi tájfajta létesülését eredményezte. A fejlett tenyésztés képét a két évvel ezelőtt tartott balassagyarmati kiállításon láthattuk. A lótenyésztés Hontban már jelentékenyebb sikert ért el. A kisgazdák gyönyörű példányokat mutattak be a megye minden részéből. A dijakat többnyire gyerki, ipolybéli, ipolyszakállasi, ipolykeszi és füzesgyarmati gazdák vitték el. De meggyőződhettünk arról is, hogy egyes uradalmak már súlyt helyeznek a magyar jármosökröket pótló igáslovak tenyésztésére. Gróf Somssich Ödön ipolyszécsénykei nonius-tenyészetének kiváló példányai mellett ott láttuk a divényi senioratus szép pinzgaui és Thék Endre lontói uradalmának erős muraközi fajtáit is. Sertések és juhok nem nagy számban, a nagyobb uradalmakból kerültek bemutatóra, úgy a baromfiak is. Utóbbiakból a Sembery-féle szudi gazdaság figyelmet keltő sárga orpington és fehér pulyka, Mayláth Kata kiskereskényi tenyészete pedig szép rhode island red-törzset mutatott be. Farkas Géza fehér j ércéivel, gróf Oberndorfné pedig pekingi kacsáival tűntek ki. A házinyúl-tenyésztés a megyében még koránt sem elterjedt. Csupán Jerffy Ferenc Meréről mutatott be ezüst szőrméket. De aki azzal foglalkozni akar, annak ajánljuk megvételre Győré János barsthaszári tenyésztő szabadalmazott és a kiállításon bemutatott praktikus nyúlházait. A mezőgazdasági termények, gyümölcs, bor és méz, az ipolysági városház emeleti helyiségeiben voltak kiállítva. Az uradalmak terményeik javait mutatták be, de ritka példányokat küldöttek a kisebb termesztők is. A lontói, kistúri, deméndi, berényi, stb. gazdaságok önálló kollekciókkal szerepeltek. Nagyon szép volt az uri és polgári családok tagjai által készített és bemutatott női kézimunkák és műkedvelői művek ugyancsak a városház emeletén, mig Tókayné Boczkó Eszter a kaszinó nagytermében nagyszámban kiállított festményeit és szénrajzait kínálta megvételre. Tanulságos volt a selmeci bányaigazgatóság szakszerű kiállítása is. ég kiderül, a lélek megfürdik a bánat könnyeiben a feloldozás kegyelme uj életkedvet s erőt önt a csüggedőbe, a szent áldozás a szelid és alázatos szivü Ür Jézussal egyesíti, a „fekete" csatát vesztve, szégyenkezve elsompolyog. Ujabb és ujabb vihart igyekszik ugyan támasztani, de a tapasztaltak résen állnak s a kísértésektől megtámadottnak testvéri szeretettel azonnal segítségére sietnek. Kedves egy hely ez. Hogy is fest belülről? Ami jót és megfelelőt találunk más intézetekben, azt megtaláljuk itt is. Vannak közös hálótermek, ebédlő, nagy munkaterem. Külön iskolaterem nincs. A növendékek az iskolaköteles koron mind túl vannak. c) Napirend. Nyáron reggel 5-kor, télen V26-kor kelnek. Egy óra múlva, miután reggeli imádságukat elvégezték, a templomban szent áldozáshoz járulnak, sz. misét hallgatnak. A sz. mise után reggeliznek. A reggeli után dolgoznak, ki a kertben, ki a mosókonyhában, ki házi munkát végez, takarít, ki himez, varr, foltoz, kézimunkázik. A legfinomabb és legváltozatosabb hímzéseket, horgolásokat tanulhatják meg. |V2l2-kor ebéd, ebéd után 1 óráig szórakozás. Azután munka, 3-kor uzsonna, ismét munka, 727 kor vacsora, szórakozás, V29-kor esti ima és lenyugvás. A munka közben fecsegni, beszélgetni, tracscsolni nem szabad, hanem szépen hallgatni a jámbor olvasmányra, meg azután felváltva, hol szent éneket énekelni, hol hangosan, közösen rózsafűzért imádkozni, hol meg csendben elmélkedni. A városház földszintjén és nagy tanácstermében voltak az ipari készítmények kiállítva. A bemutatott tárgyak javarészét Selmecbánya, mint a megye ipari gócpontja szolgáltatta. Áz érdekes csoportozatok között nagyobb figyelmet Krause József templomberendezési és szobrászati cikkei keltették Selmecről, valamint a hegybányai állami játékgyár ügyes készítményei. A polgári leányiskola termeiben voltak elhelyezve a megyebeli iskolák kézimunka- és rajzkiállításai, a háziipari cikkek és az államépitészeti hivatal műszaki kiállítása. Az iskolák között azok érdemeltek több figyelmet, melyek a slöjd-munkákból praktikus tárgyakat (szalma- és kákafonásu háziipari cikkek, táskák, tartók, fafaragások stb.) mutattak be nagyobb számmal. Egyes óvodák apróságai oly ügyes dolgokat produkáltak, hogy az ember önként a jó óvónénik buzgóságára gondolt. A háziipari cikkek javarésze Siposs Jenő honti háziipari műhelyéből, Sümegh János selmeci varróintézetéből és Csizmár Márton szénavári esperes-plébános tanulságos gyűjteményéből kerültek ki. Legszebbet és legtökéletesebbet az ipolysági kiállításból a vármegyeházán láthattunk. A lépcsőcsarnok felső részén pompásan festett B. Szokolyi Alajos óriási vadászterületéről összegyűjtött és bemutatott agancs, vadorzó-fegyver és egyéb vadászati tárgyak és trófeák kiállítása, kombinálva Bodnár Béla budapesti preparátor kitömött emlőseinek és madarainak festői csoportosításával. A megyeház külön három szobáját foglalták el a kiállítás néprajzi és műrégészeti csoportjai. A megyebeli palóc és tót népviseleteket nemcsak néprajzi gyűjteményekben és rajzokban, hanem felöltöztetett gipszfigurákban is szemléltetőkké tették. Teljes szobaberendezés mellett láthattunk háziipari szövéseket, művészi fafaragásokat, edényeket stb. is, részben báró Nyáry Alfonz és a M. N. Múzeum néprajzi osztályának gyűjteményéből. A művészeti tárgyak és ritkaságok nagyrészben Totovics Kálmán, br. Nyáry Alfonz, Somogyi Béla és Ivánka László gyűjteményeiből kerültek ki. Esztergomból Sinka Ferenc Pál közgyám mutatta be a Garamkövesden 1908-ban végezett ásatások leleteinek egy részét a kőkorszakból. Ez röviden az ipolysági kiállítás képe. A látottak mindenkiben megelégedést és lelkesedést keltettek. És itt rá kell mutatnunk arra az összeIgy van az délelőtt, igy délután. Meg van minden órának a saját tennivalója, arányosan beosztva. d) Magdolna ház. Elhagyjuk a főépületet. A kertben külön egy emeletes négyzet épület emelkedik, áll magában. Ez a Magdolnák háza. Azok a nemes elhatározása lelkek laknak benne, akik az egész életüket a bűnbánó vezeklésnek szentelik. Verendás a bejáratuk. Az ajtó fölött ezek a kedves zsoltári szavak fogadják a látogatót: „Ez az én nyugvóhelyem mindörökön örökké. Itt fogok lakni, mert ezt választottam." (131 Zs. 14 v.) A földszinten van a munkatermük, az ebédlőjük, betegszobájuk, az emeleten a hálójok, imatermük. A karmeliták ruháját'viselik, barnát, skapuláréval a fogadalmasok, fekete fátyollal, az újoncok fehér fátyollal. A többi növendékektől egészen elkülönítve élnek. 2 évi ujonckodás után évi fogadalmat tesznek s azt évenként évről-évre, sz. Magdolna napján (július 22.) megújítják. Végig megyünk a konyha kerten és a parkírozott udvaron. Megköszönjük a szives kalauzolást. e) Bethlehem. Még egyet nézünk meg, a Bethlehemet, a főépületben, a földszinten az egyik szobában. 10000 forintnál többe került. A Jó Pásztori szerzetesnőknek előbbi ebédlőjében van felállítva.