ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-03-13 / 11. szám

már panaszok is merülnek fel a nagyarányú megterheltetések ellen, de be kell látnunk, hogy napjaink szociális tekintetben oly átmeneti korszakot képeznek, amilyen hatalmas jellegű átmeneti korszak volt politikai tekintetben 100 év előtt, a XIX. század elején. És ha ily átmeneti korszaknak tekintjük korunkat, nem is kell zokon venni ezen apróbb kellemetlenségeket, a korral járók ezek és elmúlnak, mihelyt a cél el van érve, mihelyt a munkakör be van töltve. A kath. sajtó pártolásán kivül nincs sürgősebb feladata társadalmunknak, mint az egyre szaporodó elhagyatott gyermekek megmentése, kiknek érdekében éppen a mult hét folyamán mondott egész országot felrázó apostoli szózatot Székesfehérvár nagynevű püspöke, dr. Prohászka Ottokár. A főgimnázium vezetősége is az ő szavain lelkesedve rendezte vasárnapi sikerült ünnepélyét, melyen előkelő közönség töltötte meg a nagytermet, gyönyörködve az ügyesen egybeállított műsor számaiban. Szügyi: Milleniumi fohásza volt az első szám, melyet a főgimn. énekkar adott elő Neményi Károly karmester vezetésével. A hatalmas akkordokat zúgva hangozták vissza az épület hosszú folyosói; a kitűnően vezetett kar eme éneke méltó bevezetője volt az ünnepélynek. Takács Gedeon bencés tanár olvasta fel ezután szép alkalmi költeményét, melynek cime az „Útszéli virágok". Az elhagyatott gyermekeket, a koldus- és csibészjelölteket nevezi igy költeményében, a kiknek sorsa az útszéli virágokhoz hasonló. Ha gondjukat viselnék, ápolnák őket, belőlük is hasznos polgárai lehetnének a társadalomnak, mint a gondozott virágok diszei a természetnek. A költemény nagy hatást tett a közönségre és lelkes elismerés volt a jutalma érte az előadó poétának. Ezután Poloni Béla VIII. oszt. tan. bravúros hegedűjátéka következett, melyet zongorán Etter Nándor VIII. o. t. kisért. A két előadott darab általános tetszést keltett. Agatsin Gyula főgimn. tanár algieri és tuniszi úti emlékeit adta elő igen érdekesen és szellemesen, melyet művészi kidolgozású szines vetitett képek illusztráltak. Ezen útját Agatsin a nem régen elsülyedt „General Chanzy" nevü hajón tette meg a mult szünidőben s igy előadását aktuális volta miatt is nagy érdeklődés kisérte. Az énekkar magyar népdalegyveleggel, a főgimn. zenekara pedig egy balletzenével fejezte be az előadást. A zenekar ügyes vezetése Borús Adolf főszékesegyházi énekes érdeme. * Kérelem a szentgyörgymezői kath. kör tagjaihoz. Az Esztergom-Szentgyörgymezöi Kath, Olvasókör tagjai kéretnek, hogy kedden, azaz március 15-én, délután Va 2 órakor, lehetőleg teljes számban jelenjenek meg a kör helyiségében, hogy azután zászlójuk elövitele mellett csatlakozhassanak a honvédtemetőbe induló menethez. Elnökség. * A mozdony, mint faltörő kos. Az almásfüzitöi állomáson történt a következő érdekes eset, amelyhez hasonlót — tudtunkkal — csakis a legelső, ősmozdony produkált, amelyet a feltaláló megindítani képes volt, de kormányozni nem. Igy aztán megtörtént az a sajnálatos eset, hogy a primitiv mozdony neki ment egy hatalmas kőfalnak és azt szerencsésen fel is borította. Az almásfüzitői mozdony azonban már jobban értett a kőműves mesterséghez, mert ház állván előtte, nem rohant be falastól, hanem ügyesen ajtót vágott magának. A kalauzok különös szerencséjére későn érkezett az erőszakos látogató és igy a zajos beköszöntéstől senkinek sem fájdult meg a feje. Különben a száraz tény a következő: A hibás váltóállítás folytán egy magányos mozdony, mely teljes erővel kifelé igyekezett a pályaudvarról, berohant a fűtőházba, ott összetörve az ütköző erős vas-állványt, bedöntötte a válaszfalat, mely a kalauz-tanyát a fűtőháztól elválasztotta s felforgatván az ágyakat, a másik falnál már megállott, miután a mozdonyvezető kétségbeesett fékezésének ekkorra már a sok akadály is segítségére volt. Emberben hiba nem esett, a mozdony is csak kisebb sérüléseket szenvedett. Persze jó nagy munkába került, mig a megvadult mozdonyt a törmelékek közül kiráncigálták. * Alapkőletétel. Az Esztergom-Szentgyörgymezöi Kath. Olvasókör alapkőletétele március hó 15-én délután V2 5 órakor tartatik meg. Gyülekezés az építkezés színhelyén. Kéretnek a tagok, hogy ezen ünnepélyen teljes számban jelenjenek meg. Elnökség. * Felülfizetések a f. é. március 6-án a főgimnáziumban rendezett jótékonycélú előadás alkalmával: Rajner Lajos dr., Brühl József, Graeffel János, Rott Nándor dr., Schiffer Ferenc 9—9 k., a bencés székház 5 kor., Bogisich Mihály, Fehér Gyula dr., Draxler Alajosné 4—4 kor., Csárszky István dr., Számord Ignác, Laiszky Jánosné 3—3 kor., Breyer István dr., Koperniczky Ferenc dr., Reviczky Gábor dr. 2—2 kor., Gróh József dr., Pfalcz Józsefné, Ziskay Antal dr. 1—1 kor. Az előadás tiszta jövedelme 200 korona, a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő müve céljaira fog fordíttatni. * Egy régi tanitvány hálás megemlékezése. A főgimnáziumi igazgató címére az elmúlt napokban a postán egy díszes kép és pénzeslevél érkezett. A kép az 1862/63. iskolai évben a helybeli főgimnáziumban működő bencés tanárok arcképeit mutatja csoportos felvételben, a levélben pedig 60 korona volt és egy drb magyar vöröskereszt sorsjegy. Mindkettőt: a képet és a levelet Vincze Gyula aranyosmaróti ügyvéd küldötte, aki egykoron növendéke volt az esztergomi főgimnáziumnak és ugyanitt 1867-ben érettségi vizsgálatot tett. Azt várta, igy szól a levélben, hogy egykori tanulótársai 1907-ben 40 éves összejövetelt rendeznek. Mivelhogy ez elmaradt, ezért a maga részéről oly módon kívánta a bencés rend és az esztergomi főgimnázium iránt való háláját és tiszteletét kifejezni, hogy először is az emiitett képet ajándékul küldte az intézet számára, továbbá arra kérte az igazgatót, hogy a küldött pénzből 50 koronát fordítson az intézet tetszés szerinti céljára, a sorsjegyet pedig adja oda egy kath. vallású, jó magaviseletű, szorgalmas, szegényebb sorsú világi tanulónak, aki ez évben érettségit fog tenni és akiről feltehető, hogy ezen adományt meg fogja becsülni. Végül még arra kéri az igazgatót, hogy Istenben boldogult tanárai lelki üdvéért legyen szives egy gyászmisét mondani, amelynek elvégzésére 10 koronát mellékelt, Őt magát pedig foglalja olykor ájtatos imáiba. * Bagoly mondja verébnek! Általános divat és épen nem épületes, hogy a mai világban kiki igyekszik a maga ügyében biró lenni és azt a íegválogatatlanabb és igy következésképen kissé dísztelen eszközökkel is dűlőre vinni igyekezik. A beismerés szép madár lehet, de oly ritka, hogy minden tizedik halandó sem találkozik vele életében. Egyik vidéki újság szelíd szemrehányással illeti az ideális lelkületű dalköltőt: Szabolcskát, hogy fenkölt gondolkodásával hogyan tudja összeegyeztetni, hogy az ő felelőssége alatt megjelenő lapban oly ízléstelen felekezeti kirohanások látnak világot. Ez bizony — közfelfogás szerint — ha csakis oknélküli heccelődésből és a felekezeti gyűlölet ébrentartására történik, végtelenül sötét eljárás s épen azért egy valóban ideális férfiutói ilyen esetben az illető laptársunkkal egyetemben elvártuk volna, hogy kijelentse, miszerint a sajnálatos eset tudta nélkül történt és hogy megígérje, miszerint ilyen eset többé elő nem fog fordulni. És íme mi következett? Ujabb támadás, ujabb gyanúsítás, a melyből csakis az a régi tanulság vonható le, hogy a magyar csupa fejességböl, csupa büszkeségből nem akarja, nem is kívánja egymást megérteni, miután ezzel elesnék egy nagyon háládatlan témától, amely még is annyiban háládatos, hogy üstökénél fogva mindannyiszor elő lehet rántani, valahányszor az üzlet vagy az okosabb mondanivaló hiánya ugy kívánja. * Politikai koloncok. Kik hordoznák mások, mint a régi liberális hadnak árván maradt és most újra felkínálkozó kuvaszai, akik azt hiszik, hogy csak a gazda változott, a nóta pedig ugyanaz maradt. Azért, hogy néhány kopasz fej is van a kabinetben, nagyon tévednek a politikai kuvaszok, ha azt a régi ködösi világ holdvilágjának nézik, amelynek halavány fépyénél bátorságosan lehetett zsebrevágni a más becsületében végzett kalózkodásért a Júdás-dijatr|Az új kormány legokosabban tenné, ha jelöltjeinek szigorúan megtiltaná a kegyes alamizsnaosmást és a kortestüz felgyújtására bor és pálinka helyett jó meleg teát osztogattatna, amelytől megszűnnének az idétlen politikai köhögések. Mi azonban azon esetben is megmaradnánk önálló politikai felfogásunk és Brutsy Gyula kitűnő kinai teája mellett, amelynek kilója 16 korona, félkiló 8 korona, 1 deka 20 fillér. * A cigányok lakomája. Még mindig jobb, ha a dögök ellen gyártanak merényletet, mintha a dánosi mintára véres borzalmat vinnének végbe. Pedig épen arról szól a nóta, a mint Székesfehérvár környékéről halljuk, hogy egy koncra éhező cigánycsapat kemény érdeklődéssel leste, hogy mi is lesz a Juhász Sándor beteg tehenének sorsa s a midőn a tehén megdöglött s hivatalosan eltakarították, a rákövetkező éjjel összehiván a környéken csatangoló összes Fáraó ivadékokat, közös erővel kiásták a veszedelmes bajban elhullott tehenet. Sokan is voltak, éhesek is voltak, igy azután megtörtént az a csuda eset, hogy reggelre csak a csontjai maradtak meg az elásott dögnek. A hús mind bevándorolt a cigányok gyomrába, akik a merénylet hírére kihívott orvos tanúsága szerint kisebb-nagyobbfoku gyomorrontáson kivül semmi más bajt nem kaptak. Azt sem azért, mintha a döghúsban lett volna a hiba, hanem mivel tehetségükön felül lakomáztak. * Szőlősgazdák saját érdekükben kérjék egy levelezőlapon a legújabb árjegyzéket Nagy Gábor szőlőnagybirtokostól Kóly (Bihar megye.) Sok fontos, hasznos tudnivaló van e kitűnően szerkesztett könyvben. * Vasárnapi meglepetés. Mindennek megvan a maga oka, tehát annak is megvolt a maga oka, hogy Dunamocson a kora tavaszi éjszakán, március 6-án éjjel lángnyelvek csaptak fel Kele József és Szálai József gazdák kazlaiból. A tűz csakis gyujtogatásból eredhetett, amire a bosszú vihetett rá valami lelketlen embert. Ugy látszik, hogy a szép idő és a vasárnapi pálinka szertelen kalandvágyat ébresztett valami lelkiismeretlen ember lelkében. A csendőrség különben lázasan érdeklődik az iránt, hogy a tűz kivel áll okozati összefüggésben. * Tévedés azt hinni, hogy a poloskák petéikkel együtt ki nem irthatok. Ha a Löcherer „Cimexin poloskairtót" használjuk, ugy nemcsak az élő poloskák pusztulnak el rögtön, de a „Cimexin" hatása folytán a peték nyomban kiszáradnak s többé ki nem kelnek. A Löcherer Cimexin mindenütt használható, szövetet, bútort, falat vagy festést nem piszkít; nyomot, vagy foltot nem hagy. Kapható: Kerschbaummayer Károly gyógyszertárában Esztergom, valalamint a készítőnél: Löcherer gyógyszerésznél Bártfán. * A Rákóeziak veszedelme. A baleset általában részvétet szül, bármily okból is keletkezik az valakinek ártalmára. A nagy állás vagy pedig a történelmi vonatkozású név még inkább felkeltik a közfigyelmet, azért mi is iparkodunk előadni azt a nagy szerencsétlenséget, amelynek nem is egy, hanem két Rákóczi esett áldozatául. Idősebb és ifjabb Rákóczi János a közel múlt hetek valamelyikén únyi szokás szerint együtt korcsmázgattak. Mikor azonban éjjel csöndes otthonuk felé botorkáltak, Kovács Gyula nevű régi haragosuk orozva megszurkálta őket, a merénylet azonban nem sikerült olyan mélyen, mint amilyen mély lehetett a rossz lelkű Kovács bosszúszomja, mert a két Rákóczi jó egy pár nap múlva kigyógyult sebeiből. * Jubileumi zarándoklat Sasvárra. Ez év május havában lesz száz esztendeje, hogy az érsekújvári hivek első fogadalmi zarándoklásukat megtették. Százakra menő sereg ment azóta is minden évben Sasvárra. Az idei századik búcsújárás igen fényesnek ígérkezik. A zarándokok művészi kivitelű ezüst kelyhet visznek ajándékul s azonkívül a sasvári templom falában márvány emlékkel jelölik meg a ritka és nevezetes évfordulót. •* Pályázati hirdetmény. A budapesti kir. magyar Tudományegyetem hittudományi kara pályázatot hirdet a következő tételre: „Eredeti források alapján s a tudomány mai színvonalán ki kell mutatni a kereszténység természetfölötti eredetét történelmi lefolyásában, okaiban és tényezőiben, különös tekintettel a zsidó apokalyptikára és alexandriai vallásbölcseletre, továbbá a hellenismusra és a misztériumokra, valamint a szóba jövő keleti vallásokra". A munka a müveit közönség igényeihez legyen szabva és az alapító szándéka szerint irodalmi értékű magyar nyelven irva. Egy kötetnél (500—600 nyomtatott lapnál) többre ne terjedjen. A pályamű idegen kézzel olvashatóan irva, a szerző nevét rejtő zárt jeligés levélkével 1911. szeptember 15-ig a hittudományi kar dékáni hivatalánál nyújtandó be. Pályadíj (3000) háromezer korona. A nyertes szerző köteles művét nyomtatásban, külön könyv alakjában vagy folyóiratban közzétenni. Kelt Budapesten, 1910. március 3-án a hittudományi kar V. rendes üléséből. Mihályfí Ákos dr., hittudománykari dékán. * Népmozgalmi statisztika. Esztergomban az állami anyakönyvi hivatal adatai szerint 1910. évi febr. 27-től márc. 13-ig. Születtek: Trexler Ferenc r. k. vonatfékező fia, — Beck Ilona r. k. népzenész leánya, — Havetta Gizella r. k. szabósegéd leánya, — Simon Ferenc r. k. bérkocsis fia, — Batizi Ferenc Bálint gör. kath. — Bádi József földm. fia, — Feri Etel r. k. gyári munkás leánya, — Hegedűs Rozália r. k. napszámos leánya, — Patus Géza r. k. kőmives-