ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-04-03 / 14. szám

mieten az első hivatalos útját a templomba, az Istenhez irányitolta. A szent mise végeztével, amely alatt Táky Gyuláné imára lelkesítő hangján énekelt, a diszes közönség átvonult a vármegyeházára. A beiktatás. A terem, söt a folyosó is tele lett az ünneplő közönséggel. A karzat a hölgyeknek volt fenntartva, a főispán családja pedig a földszint első sorában foglalt helyet. Perényi Kálmán dr. megnyitotta a közgyűlést, kijelentvén, hogy Őfelsége Meszleny Pált nevezte ki Esztergomvármegye főispánjává. Kijelölte a főispánt meghívó küldöttséget s amikor a Meszlenyt fogadó riadó éljenzés elült, megkezdte az alispán beszédét, amelyben vázolta azt a fényt, amelyet a vármegye főispáni székének a nagynevű elődök kölcsönöztek. A főispán letette a hivatalos esküt, a megye tisztikarának több tagja pedig „ősi szokás" szerint székével együtt felemelte őt, miközben a közönség lelkesen éljenzett. Ezután Meszleny Pál megkezdette beszédét, amelynek folyamán őszinte jóakaratát és nyilt jellemét volt alkalmunk megismerni. Szavaival óriási hatást ért el. Üdvözlő beszédek. Pongrácz Kázmér a vármegye tisztikarának nevében üdvözölte a főispánt. Bogisich Mihály c. püspök a bizottsági tagok megbízásából beszélt. Ékes nyelvezetű beszédjében kiválólag a vármegye múltjával foglalkozott, amelynek minden mozzanatából intőleg és bátorítólag a kereszténység világit felénk. Majd Vimmer Imre polgármester mondta el alapos beszédét, amelyben a város ügyeit és javát a főispán jóakaratába ajánlotta. Az utolsó szónok Brutsy János volt, aki kijelentette bátor szavakkal, hogy a főispán politikai elveit nem vallja, de ahol a megye és a város java úgy követeli, a többi függetlenségivel együtt, szívesen együttműködik. A főispán azután berekesztette a közgyűlést. A küldöttségek fogadása. A főispáni lakosztály egyik termében fogadta Meszleny Pál először is Fehérmegye diszes küldöttségét. Majd a velencei küldöttség tisztelgett az odavaló plébános vezetése alatt. Ezután jöttek a megye összes tisztviselői és alkalmazottai, akik után dr. Rajner Lajos püspök vezetése alatt a főpapság és a papság vonult be a fogadó szobába. A küldöttségben részt vett dr. Kohl Medárd is, aki az ünnepségre Budapestről ide utazott. Dr. Rajner püspök tartalmas és lelkes beszéddel üdvözölte a főispánt. nyok, a püspök a papsággal és segédlettel megy a keresztkuthoz. (Szoros értelemben földben ásott, köröskörül lépcsővel kidolgozott medence, melyben egy méteren felül víz van.) Két akolitos hozza a szükségelt szentolajat és krizmát, edényben és gyolcsba takarva. A „schola", az énekkar aközben énekli a litániát. A két nagy gyertyát a püspök előtt viszik. Délután három óra van, kezdődik a keresztvízszentelés ugyanazzal a szertartással, mint most. Mielőtt a szentolajokat beleöntenék, a nép merit a vízből, hogy vele házát, mezejét, szőllejét meghintse. Aztán öntik bele a szentolajokat. Mindjárt keresztelik is vele a hitujoncokat. És pedig előbb a püspök keresztel meg egy-kettőt a szokásos kérdések kíséretében: Hogy hívnak ? Hiszesz-e az Atyában ? a Jézus Krisztusban ? a Szentlélekben? stb. Akarsz-e keresztelkedni? Azután a papokból, a diakónusokból többen fehér gyolcsba öltöznek át és beállanak a vízbe. Sorba veszik az újoncokat, először a férfi, utánnuk a nőkeresztelendőket, kik ruháikat előbb a szomszéd helyiségben letették. Hogy hivnak? Hiszesz-e az Atyában ? stb. és belemártják, illetőleg alámártják háromszor: Én téged keresztellek az Atyának — és Fiúnak — és Szentléleknek nevében. Amint meg van keresztelve a kis gyermek, kézről-kézre adva fel, átveszi a keresztszülő és mindjárt egy másik paphoz viszi, ki a fejebubján jelöli a szent krizmával, keresztalakban. Előállanak más keresztszülők is fehér ruhával, letörlik alaposan, felöltöztetik és a templomba viszik át, hol már a püspök vár rájuk karosszékében. Hozzá Dr. Rajner Lajos püspök beszéde. Méltóságos Főispán Úr! Az esztergomi főkáptalan a kebelbéli és Esztergom vármegyei papsággal egyetemben örömmel és melegen üdvözli Méltóságodat magas közjogi állásában. Mennél nagyobb vívmányok jelzik az emberi elme előrehaladását az ipar, kereskedelem, gazdaság, felfedezések, technika, tudomány és művészet terén, annál súlyosabban nehezedik reánk papokra a kötelesség, hogy az emberiség ezen kulturmunkájából necsak kivegyük a magunk részét, hanem annak az evangéliumi jó ízét is megadjuk; mert csak az a kultúra válik az emberiség javára, mely a kereszténység örök alapigazságain épül fel. Ami a nap a szerves természetre, ugyanaz a keresztény vallás az emberiség szellemi fejlődésére : fényt, meleget, éltető erőt tőle nyer. A történelem tanúbizonyság arra, hogy a mily arányban eltávolodnak népek, nemzetek, országok, birodalmak ezen alaptól és az emberi ész lidércfénye után indulva kereszténység, vallás, Isten nélkül iparkodtak berendezkedni, ugyanazon arányban sülyedtek és indultak romlásnak. Az emberi elme ingoványai között csakhamar eljutottak az Isten nélkül való bölcselet útvesztőjébe, hol már a jó és rossz közötti különbség is homályba merül; hol az emberi szenvedélyek felszabadításával a keresztény erkölcs örök törvényei alól az érzéki vágyak fék és korlát nélkül való kielégítését hirdetik az emberiség vele született joga gyanánt; hol az emberiség legfőbb szellemi kincsei: erény, becsület, istenfélelem, vitézség, hazaszeretet, erkölcs üres fogalmakká törpülnek. Természetes következménye ennek,hogy az erkölcsiség sülyedésével, züllésnek indul család, társadalom, ország, haza, állami intézmények, sőt maga a hazának megszentelt fogalma. Mi a keresztény kultúra munkásai, ápolói, terjesztői vagyunk. A mi hivatásunk : az embert Istennel, a földet az éggel, az érzékit az eszményivel a vallás szolgálatában kapcsolatba hozni; a földi dolgokat a vallás ihletével megaranyozni; a lelkeket az anyagiasságba való elmerüléstől megóvni, eszményi légkörbe emelni, szellemi irányba terelni. Mi ezen kötelességünk teljesítését komolyan vesszük s Isten segítségével erőnkhöz képest ezen irányban kívánjuk a nekünk jutott magasztos feladat megoldását szolgálni igaz keresztény érzülettel, papi lelkülettel nemzeti és hazafias irányban, és pedig az emberi kultúra minden elágazásában : a templomban és iskolában, a közéletben és politikában, a népnevelés és tanügy terén, a karitativ és emberbaráti egyesületekben, a társadalmi és szociális szövetkezetekben, a kis emberek anyagi és erkölcsi gondozásában. Erre kérjük Méltóságod hathatós támogatását és pártfogását. Isten tartsa, Isten óvja, Isten vezérelje Méltóságodat, adja bőséges áldását Esztergom vármegye viszik. Ád nekik fehérruhát a szokásos imádság kíséretében: Vedd a fénylő és szeplőtelen ruhát stb. És ád még „chrismale et decern siliquas" ajándékfélét. Aztán a fehér ruhába beöltöztetik a megkeresztelteket és sorba állítják. A kicsinyeket jobb kézre veszik a keresztszülők, a nagyobbak saját lábukon mennek és vezetik. A püspök közéjük megy és bérmálja. Az énekkar a „hetes" litániát énekli, az archidiakonus hozza általvetett gyolcsban a krizmaedényt. Imádságot mond. Bemártja a szentelt krizmába hüvelykujját és a homlokukon szent keresztet csinál: Megerősitlek az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen. Befejező imádság. A kar az „ötös" litániára kezd rá, a megkereszteltek kezében gyertyákat gyújtanak, a templomot megvilágítják. Kezdődik a szentmise. A közben a püspök a sekrestyében felöltözködik, füstölőkkel és nagy kísérettel jön. Mondja a misét. Áldoznak mindnyájan a jelenlevők, az újonnan kereszteltek is. De ezeket figyelmeztetni kell, hogy a keresztelés után ne egyenek, ha csak a kisbabákat nem kell az éhség miatt megszoptatni. Befejezik a szentmisét. Az ujonkereszteltek az egész nyolcad alatt megjelennek a templomban, fehér ruhában, keresztszülőikkel. Van tehát este hat óra, mire a szertartásnak vége van. Ez húsvét vigiliája. „Eodem die Dominus Papa et ceteri Romaniova manducant et formaticum et caseum." Vagyis szabad tojást és sajtfélét enni, a bojt vége felé tart. T. M. dr. és város felvirágzását célzó fenkölt, hazafias működésére. Éljen! A főispán szívélyesen válaszolt és nagy örömét fejezte ki a tisztelgés fölött, miután az őt mint „hithű katholikust" nagyon kedvesen érintette. Többekkel külön is elbeszélgetett és egyrőlmásról kérdezősködött. Ezután a* különféle testületek és egyesületek vonultak fel, a melyeknek fogadása épen az ebéd idejéig, délután 1 óráig tartott. Az ebéd. A küldöttségek fogadása után ebéd volt a Fürdő-szálló nagytermében, melyen háromszázan felül vettek részt a megyebizottsági tagok, a megye és város társadalmának minden osztályából. A főúri és fehérmegyei vendégeken kivül ott láttuk Kohl Medárd püspököt, Roszival, Koperniczky, Rott, Horváth, Pór, Bogisich Mihály c. püspök, prelátus-kanonokokat, Vaszary Mihály hercegprimási jószágkormányzót, Hollósi Rupert celldömölki apátot, vele a bencésrend több tagját, Vimmer Imre polgármestert, a megyei és városi tisztikart teljes számban, a katonai tisztikar számos tagját, az ügyvédi, orvosi, tanári, birói kar számos tagját. A pénzintézetek tisztviselőit és igazgatóságát, kereskedelmi és iparos világunk jeles vezető férfiai közül többeket s végül a földmives osztályunk értelmiségét. Az ebéd étrendje a következő volt: Francia leves. Rajnai lazac és viza — hollandi mártással. Vesepecsenye őz módra. Pástétom. Áfonya. Túrós és almás szelet. Rántott csirke és bárány. — Saláta. Parféé. Vegyes gyümölcs. Sajt. Mocca. Italok : Kőbányai sör. Ganádi fehér. Szekszárdi vörös. Pezsgő: Törley Talisman Sect. Az első felköszöntőt a királyra Meszleny Pál főispán mondotta. A közönség állva hallgatta meg a királyra mondott jókivánatokat. Az új főispán ezután Magyarország első főpapjára, a bíboros hercegprímásra mondott köszöntöt és azt éltetve, az őt képviselő Kohl Medárd püspököt üdvözölte. Ezután dr. Kohl Medárd püspök mondott köszöntöt a főispánra. Riadó éljen követte a püspök őszinte és különben is mély gondolatokban gazdag beszédét. A következő szónok gróf Széchenyi Viktor, Fejérmegye főispánja volt, ki mint Deák Ferenc politikájának hivét s Fejérmegye büszkeségét köszöntötte fel a főispánt. Ezután dr. Perényi Kálmán mondott egy költői szárnyalású, szép és magvas beszédet, melyben a főispánt köszöntötte. — Bleszl Ferenc, a takarékpénztár igazgatója emelkedett utána szólásra és ugyancsak a főispánt köszöntötte. — Dr. Major Ödön vármegyei árvaszéki elnök a fej érmegyei vendégekre mondott köszöntőt. Bádi András, Szentgyörgymező egyik polgára mondott ezután köszöntőt a főispánra, még pedig bátran oda állva a főispán elé, hogy egyetlen szava se vesszen el a zúgásban, amely nem igen tudott elülni. Majd Peterdy Kálmán rendőrkapitány lelkes magyarsággal köszöntötte gróf Széchenyi Viktor fejérmegyei főispánt. Felköszöntöt mondottak még: Adorján János a főispánra és a felhangzó közkívánatra Szaczelláry György, ki a főispánnak családját köszöntötte fel. Ezután Palkovics László helyettes főbíró az üdvözlő táviratok szövegét olvasta fel: Őszinte szívből üdvözlöm méltóságodat beiktatása alkalmából és kívánom, hogy működését székvárosom és a megyének javára a legjobb siker