ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-04-03 / 14. szám

koronázza. Vaszary Kolos, bibornok-hercegprimás, érsek. Méltóságodat, akit mindig az önzetlen hazaszeretet vezérelt minden lépésében, szivből üdvözlöm főispáni székében és ha nem is vagyok méltóságoddal egy politikai párton, régi ifjúkori érzéssel mondom: éljen soká és legyen hasznára az országnak és Esztergom vármegyének. Régi barátod: Szemere Miklós. Beiktatásod alkalmával legszivélyesebben üdvözöl volt kollegád: Majláth Oyörgy. A legőszintébb örömmel üdvözöl mindig őszinte tisztelőd és készséges szolgád : Gerenday Gjörgy. A további felolvasott üdvözlő táviratok küldői a következők voltak: Justh Margit és Pali, Eszterházy Miklós Móric, Scherer M. főszolgabiró, Vértessyék, Hühner Károly, Daróczy, Huszár Dezső, Urházy család, Tarafás, Kenesseyék, Dánielné, Fiáth István, Kenessey Károly, Szüts Andor, Verebi Vejh Endre, Chernél Pisko Dóra, Sárközy Ida és Jolán, Kégl Ilona és Dezső, Hakisz Gida. A bankett lelkes és jó hangulatát mutatja, hogy a társaság nagyobb része még 6 órakor is együtt volt. R B — A „Világ" — a legújabb ellenség. Nagy zaj jelezte közeledését, dobszó és nagyhangú sípolás jelezte, sejtette, hogy ismét nagy csapást terveznek a mi ellenségeink, a szabadkőmivesek. Bizonyos dolog, hogy szervezett gárdájuk kitűnően dolgozik, mert hiszen szigorú parancsra minden vakoló kereskedő náluk hirdet. A „Világ" legértékesebb része tehát a hirdetés rovata — persze az is csak nekik — a többi részről halljuk egy jó megfigyelésű hirlapiró itélelét: Átnéztem a „Világ" című szabadkőmives szellemben szerkesztett újság első számát. Amenynyire az unalmassága megengedte, részletesen elolvastam minden cikkét. Mindenekelőtt megállapíthatok az én újságírói eszemmel annyit, hogy sokkal, aránytalanul gyengébben szerkesztik, mint a többi újságot, teszem az Az Újságot, a Pesti Hírlapot, Budapesti Hírlapot, Alkotmányt stb. Sablonos benne minden, csak egy föltétlenül uj: a katholikusoknak, illetőleg a keresztény világeszmének támadása. A vezércikkről, második cikkről nem érdemes szólni, mert az ásítás elnyeli a figyelmet. A tárca azonban már bevilágít a jövendő ösvényeire : „Ördög és természet nélkül egy nő se jönne rá, hogy a férfival egyenrangú és hogy vele egyenlő joga van a romlottsághoz, a bűnhöz is." — Azután jön egy másik irás, amely „A fekete manifesztum" cimmel a néppárt ellen rugaszkodik ki, meg akarván állapítani, hogy a néppárt népellenes és nemzetellenes. Persze döfködi a feketeséget, a sötét reakciót, a klerikalizmust. A napi hirek közé azonban elhelyez 5 darab hirt a 35 közé — gyenge hírrovat, — amelyben egy öngyilkos volt papgazdasszony tragédiáját irja le, ir a hivők és hitetlen papokról, a Mária-kongregációról két cikkben, egy csudás-csudáról. — Végül még a szükkörű szerkesztői üzenetek rovatába szúr bele két, szintén az egyházi álláspontot végigmázoló mocskot. Tehát ebben áll egy szabadkőmives újságnak, egy világeszmét terjesztő szövetkezetnek a hivatása, mellyel az embereket a boldogság felé vezérelni akarja. Tehát ha valaki művelt, felvilágosodott, jótékony, emberszerető akar lenni, ha haladni akar a modern világnézlet utjain — ezt tegye. Szidja a néppártot, a papgazdasszonyt, a kevéssé hivő papot, a Mária-kongregációt, akarjon halottat égetni, szóval szidjon mindent, amit a katholikusok jól vagy rosszul csináltak (más vallási felfogásról, pártállásról egy árva szót sem szól, csak egyedül és kizárólag a katholikusokról) s aztán elmondhatja, amit a Világ hirdet magáról, hogy kiválóan hazafias szellemben él. Politikai apróságok. A politikai kalendárium a nagyhetet megelőzőleg súlyos eseményeket jelzett: pénteken minisztertanács, szombaton a konzervatív választójogi nagygyűlés, melynek főszónoka gróf Tisza István, vasárnap pártértekezletek. Ä politikai kalendáriumban jelzett súlyos eseményekről akarunk itt röviden beszámolni. Pénteken „minisztertanács" volt, melyen Khuen bejelentette minisztertársainak, hogy miképen akarja a siralomházba került szerencsétlen „t. Ház"-a.t kivégeztetni. Jelentette, hogy nagycsütörtökön nem akarja az országgyűlést utolsó ülésre egybehívni, hanem úgy gondolja jónak, hogy ez a nagyhét hétfőjén történjék. Ö Felsége ezen elhatározásához hozzájárult. Ügy hallik, hogy Zacharias János et comp Justh-párti képviselők is hozzájárultak a Khuenféle előterjesztéshez. A siralomházba került „t. Ház" igy megemberelte önmagát. Mikor e sorokat irjuk a világsajtó őrjöng örömében, hogy a „Nemzet" képviselői új tanmódszert találtak fel: akinek a fejébe nem fér a törvény, oda kell vágni a törvénykönyvet. Megváltozott nálunk a világ képe, a tanítóknak többé nem kell kanállal enni a tudományt, nem kell a buta tanítvány fejébe kanállal önteni az ismereteket. Van már egyszerűbb tanmód is erre: a tanítványhoz oda kell vágni az olvasókönyvet és olvasni fog; oda kell vágni a fejéhez a tintatartót és irni fog. Ezt az uj tan-módszert a nemzet által drága pénzen kitartott „t. Ház" önmagáról megfeledkezett tagjai találták fel a . . . siralomházban. * :Je * A minisztertanácsban Khuen azt is jelentette, hogy nagykedden milyen szertartások mellett fogja József főherceg a király nevében Budán feloszlatni a „t. Ház"-dXt Megindult erre a vita, hogy hát, miért nem jön a király maga személyesen s méirt kell a nemzet „nagyjai"-nak felfáradni Budára, mikor kevesebb fáradsággal járna az, ha József főherceg jönne le a „t. Ház"-ba, mint ahogyan nekik kell magukat Bpest utcáin mutogatni, mig felérnek a várba. T. Urak! A közjogi meddő viták hevében annyira megfeledkeztetek a haza jövendő sorsáról, hogy handa-bandáitokat egy félszázadra biztosan meg fogja érezni a nemzet. Ne évődjetek az üres formák fölött, hanem öntsetek tartalmat a közéletbe. Arra kérünk csupán, hogy ne törvénykönyvvel és tintatartóval, hanem bölcs önmérséklettel és okos számítással vigyétek előre a nemzet jussát. Az anyagi és erkölcsi haszon nem az éretlen torzsalkodásból, hanem a komoly munkából sarjadzik ki. A faji jelleg hadd toporzékoljon az útmelléki csárdákban, a „t. Ház"-nak templomnak kell lenni, hol az oltáron az Önmegtagadás drága szentsége van; melyben az Isten és a haza szeretete vezet. Vagy nektek nem kell Isten, király és haza ? Vagy talán a ti oltárotokon az önzés, hasonlesés, hiúság feszeleg? Petőfi szelleme feleljen: „Ti fekélyek a hazának testén, Mit mondjak felőletek ? Hogyha volnék tűz; kiégetnélek, Égetném rosz véretek." * * * Hip, hip, hurráh !! Meg van a horvátokkal a béke í Nézzétek a nagy sikert!! Amit a koalició felborított, azt mi talpra állítottuk; amit a koalició örökre elrontott, azt mi csodával határos módon, mintegy varázsütésre, meggyógyítottuk. Nézzétek a csodát és bámuljatok boszorkánysággal határos munkánk fölött! ? A horvátok megszólaltak, éltetik a magyar koronát. Nem a habsburgit ? Az semmit sem tesz, hogy császári koronáról szónokolnak, mert utóvégre is a jelző a korona lényegén mit sem változtat? Összeült a horvát országgyűlés és Radics kijelentette, hogy a horvát parasztpártnak az az álláspontja, hogy a parasztség a szuverén népet képviseli, amely a császárral együttesen dönt. A parasztpárt lojálisán elismeri a dinasztia jogait, de nem ismeri el a magyar koronát. Azt óhajtja, hogy az összes szlávok egyesüljenek a császár birodalmában és a párt szivesen kezet fog a monarchiában minden némettel, akiknek az a jelszavuk: Éljenek a Habsburgok, le a Hohenzollernekkel! Igazán nagy siker, hogy a horvát országgyűlés munkaképes lett. Röpködhetnek a politikai légtengerben : a gazember, semmirekellő, fizetett bérenc stb. kedveskedő megszólítások. A nyitány szép és felemelő volt; milyen lesz az epilógus ? !! Vagy ott is törvénykönyvvel és tintatartóval fognak argumentálni a haza bölcsei. Nem a parlamentarizmus csődje ez?! * % * A rosz nyelvek egy tuniszi táviratról is beszélnek, melynek Andrássy Gyula a konzervatív választójogi reformhoz való csatlakozását bejelentette. Az élelmes zsidó gyermekek ki is számították, hogy ez a hazafias csatlakozás a nemes grófnak mibe kerülhetett? Ügy saccolják, hogy 60 koronába. A nemes gróf kammerdienerje helyes mederbe terelte a kérdést, mikor elárulta, hogy a táviratot a nemes gróf megszerkesztette még mielőtt útra indult volna, mert nagyon jól tudta, hogy a sippal-dobbal hirdetett demonstráció valami impozáns alakot ölteni nem fog. Jól fog esni, ha illetékes helyről támogatásban részesül. Tisza István gróf itt, Tisza István gróf ott, Tisza István gróf mindenütt. Szónokol, agitál, gyújt, támad, cirógat, felemel és ledob. Az egész ország lázban áll. Egy kis társaságban, melyben egy kath. pap, egy ref. lelkész és egy tetőtől talpig gentlemann ref. úr verődött össze, Tisza Pista gróf agitacionális körútja került tapétára. A háromtagú társaság egyik tagja magyaros nyíltsággal kijelentette, hogy Tiszának már régen frontot kellett volna csinálni Khuennek. Addig nem is lesz az országban béke, mig a geszti remete homloktérbe nem fogja állítani a régi Tisza aera politikáját. A kath. pap kikorrigálta az állítást, hogy tehát Justh és Tisza azok, kik a csendesen megindult kibontakozást újból megnehezítsék. Mit ér az, ha Tisza agitál, ha munkája sikere fejében csak odáig juthatott el, hogy bánatosan kifakadjon : „Amig miniszterelnök voltam, folyton merkantilista voltomért üldöztek. Most meg azzal vádolnak, hogy konzervatív agrárbetyár vagyok!" Szegény Tisza, milyen igaztalanul üldözték miniszterelnök korában! . , . A politikai kalendárium azt is jelezte, hogy a nagyhét vasárnapján pártértekezletek lesznek, mert a honatyák egymástól a nagyhét hangulatának megfelelő módon szándékoznak elbúcsúzni. Mi egy helyen azt olvassuk, hogy a nagyhét vasárnapja társadalmi szempontból azért olyan nevezetes, mert az ország szinészvilágának ez az újév napja. A szerződések ekkor járnak le s igy a vidék színész világa ilyenkor Budapestre zarándokol, hogy a vidéki színigazgatókkal ott ujabb előnyös szerződéseket köthessen egy évre. Mily csodálatos hasonlat! A honatyák szerződése magasabb elhatározás folytán időnap előtt lejárt a nagyhéten. Nyüzsgött is a székesfőváros a sok honatyától, kik kellő körültekintéssel törekedtek a színigazgatót felkeresni, hogy újabb hat évre szerződhessenek. Meg is ígérték többen, hogy az eddiginél nagyobb hévvel fogják eljátszani szerepüket, csak kenyér nélkül ne maradjanak. Egyik lap hirül adja, hogy a színészek a virágvasárnapi szerződéses lejáratot áttették szeptemberre, mert nem akarják azt, hogy az ő szerződésük és a képviselő urak mandátuma egy időben járjon le. A virágvasárnap azonban hű maradt ezen határozat dacára önmagához; forduló pont maradt a nemzeti nagyságok életében. A változás az, hogy a jó komédiások hagyományos hetét az idén kisajátították a rosz komédiások : a képviselő urak. eu_i— Miben áll a tévedés?! Herman Ottó vezércikket irt a „Budapesti Hirlap"-ban az indemnitásról és azt mondja, hogy a nagyok összetévesztették e szót az „appropriatio

a-val. Azt mondotta, hogy az indemnitás megadása vagy meg nem adása nem bizalmi kérdés, hanem nemzeti közszükséglet. Az „appropriatio" azonban bizalmi kérdés. E tévedés teremtette az anarchiát. Az anarchiát látjuk; a tévedést nem értjük. Ahol annyi okos ember összeverődik, ott lehet ilyen otrombán tévedni? Vagy talán akkor tévedünk a legotrombábban, mikor föltételezzük a priori, hogy a magyar nemzeti tőrvényhozás olvasztó kemencéje körül csak okos emberek teljesíthetnek szolgálatot ? Vagy talán akkor tévedünk a legeslegotrombábban, mikor elhisszük, hogy ott mindig első sorban a haza érdeke forog közkézen ? A főpókász ezen értelmes vezetőcikkével megszőtte a hálót, melyen a politikai dongók körösztül törték ugyan magukat, de a „gyönge nép" felakadt, s most azon morfondéroz, miképen lehetne a közelmúlt tévedéseket megreperálni? Mi megsúgjuk: meg kell igértetni a képviselőjelölt urakkal, hogy a jövőben nem handabandázni, hanem dolgozni fognak. (***) rriámogassuk szívvel-lélekkel, vagyis A tollal és pénzünkkel foegyházmegyénk érdekeit szolgáló egyetlen lapunkat!