ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-04-03 / 14. szám

koronázza. Vaszary Kolos, bibornok-hercegpri­más, érsek. Méltóságodat, akit mindig az önzetlen haza­szeretet vezérelt minden lépésében, szivből üdvöz­löm főispáni székében és ha nem is vagyok mél­tóságoddal egy politikai párton, régi ifjúkori ér­zéssel mondom: éljen soká és legyen hasznára az országnak és Esztergom vármegyének. Régi barátod: Szemere Miklós. Beiktatásod alkalmával legszivélyesebben üdvözöl volt kollegád: Majláth Oyörgy. A legőszintébb örömmel üdvözöl mindig őszinte tisztelőd és készséges szolgád : Gerenday Gjörgy. A további felolvasott üdvözlő táviratok kül­dői a következők voltak: Justh Margit és Pali, Eszterházy Miklós Móric, Scherer M. főszolgabiró, Vértessyék, Hüh­ner Károly, Daróczy, Huszár Dezső, Urházy csa­lád, Tarafás, Kenesseyék, Dánielné, Fiáth István, Kenessey Károly, Szüts Andor, Verebi Vejh Endre, Chernél Pisko Dóra, Sárközy Ida és Jolán, Kégl Ilona és Dezső, Hakisz Gida. A bankett lelkes és jó hangulatát mutatja, hogy a társaság nagyobb része még 6 órakor is együtt volt. R B — A „Világ" — a legújabb ellenség. Nagy zaj jelezte közeledését, dobszó és nagyhangú sípo­lás jelezte, sejtette, hogy ismét nagy csapást ter­veznek a mi ellenségeink, a szabadkőmivesek. Bizonyos dolog, hogy szervezett gárdájuk kitűnően dolgozik, mert hiszen szigorú parancsra minden vakoló kereskedő náluk hirdet. A „Világ" legér­tékesebb része tehát a hirdetés rovata — persze az is csak nekik — a többi részről halljuk egy jó megfigyelésű hirlapiró itélelét: Átnéztem a „Világ" című szabadkőmives szellemben szerkesztett újság első számát. Ameny­nyire az unalmassága megengedte, részletesen elolvastam minden cikkét. Mindenekelőtt megállapíthatok az én újságírói eszemmel annyit, hogy sokkal, aránytalanul gyen­gébben szerkesztik, mint a többi újságot, teszem az Az Újságot, a Pesti Hírlapot, Budapesti Hír­lapot, Alkotmányt stb. Sablonos benne minden, csak egy föltétlenül uj: a katholikusoknak, illető­leg a keresztény világeszmének támadása. A vezércikkről, második cikkről nem érde­mes szólni, mert az ásítás elnyeli a figyelmet. A tárca azonban már bevilágít a jövendő ösvényeire : „Ördög és természet nélkül egy nő se jönne rá, hogy a férfival egyenrangú és hogy vele egyenlő joga van a romlottsághoz, a bűnhöz is." — Azu­tán jön egy másik irás, amely „A fekete mani­fesztum" cimmel a néppárt ellen rugaszkodik ki, meg akarván állapítani, hogy a néppárt népelle­nes és nemzetellenes. Persze döfködi a fekete­séget, a sötét reakciót, a klerikalizmust. A napi hirek közé azonban elhelyez 5 darab hirt a 35 közé — gyenge hírrovat, — amelyben egy öngyil­kos volt papgazdasszony tragédiáját irja le, ir a hivők és hitetlen papokról, a Mária-kongregáció­ról két cikkben, egy csudás-csudáról. — Végül még a szükkörű szerkesztői üzenetek rovatába szúr bele két, szintén az egyházi álláspontot végigmázoló mocskot. Tehát ebben áll egy szabadkőmives újság­nak, egy világeszmét terjesztő szövetkezetnek a hivatása, mellyel az embereket a boldogság felé vezérelni akarja. Tehát ha valaki művelt, felvilá­gosodott, jótékony, emberszerető akar lenni, ha haladni akar a modern világnézlet utjain — ezt tegye. Szidja a néppártot, a papgazdasszonyt, a kevéssé hivő papot, a Mária-kongregációt, akar­jon halottat égetni, szóval szidjon mindent, amit a katholikusok jól vagy rosszul csináltak (más vallási felfogásról, pártállásról egy árva szót sem szól, csak egyedül és kizárólag a katholikusokról) s aztán elmondhatja, amit a Világ hirdet magáról, hogy kiválóan hazafias szellemben él. Politikai apróságok. A politikai kalendárium a nagyhetet meg­előzőleg súlyos eseményeket jelzett: pénteken minisztertanács, szombaton a konzervatív választó­jogi nagygyűlés, melynek főszónoka gróf Tisza István, vasárnap pártértekezletek. Ä politikai kalendáriumban jelzett súlyos eseményekről aka­runk itt röviden beszámolni. Pénteken „miniszter­tanács" volt, melyen Khuen bejelentette miniszter­társainak, hogy miképen akarja a siralomházba került szerencsétlen „t. Ház"-a.t kivégeztetni. Jelentette, hogy nagycsütörtökön nem akarja az országgyűlést utolsó ülésre egybehívni, hanem úgy gondolja jónak, hogy ez a nagyhét hétfőjén történjék. Ö Felsége ezen elhatározásához hozzá­járult. Ügy hallik, hogy Zacharias János et comp Justh-párti képviselők is hozzájárultak a Khuen­féle előterjesztéshez. A siralomházba került „t. Ház" igy megemberelte önmagát. Mikor e sorokat irjuk a világsajtó őrjöng örömében, hogy a „Nemzet" képviselői új tanmódszert találtak fel: akinek a fejébe nem fér a törvény, oda kell vágni a törvény­könyvet. Megváltozott nálunk a világ képe, a taní­tóknak többé nem kell kanállal enni a tudományt, nem kell a buta tanítvány fejébe kanállal önteni az ismereteket. Van már egyszerűbb tanmód is erre: a tanítványhoz oda kell vágni az olvasó­könyvet és olvasni fog; oda kell vágni a fejéhez a tintatartót és irni fog. Ezt az uj tan-módszert a nemzet által drága pénzen kitartott „t. Ház" ön­magáról megfeledkezett tagjai találták fel a . . . siralomházban. * :Je * A minisztertanácsban Khuen azt is jelen­tette, hogy nagykedden milyen szertartások mel­lett fogja József főherceg a király nevében Budán feloszlatni a „t. Ház"-dXt Megindult erre a vita, hogy hát, miért nem jön a király maga szemé­lyesen s méirt kell a nemzet „nagyjai"-nak fel­fáradni Budára, mikor kevesebb fáradsággal járna az, ha József főherceg jönne le a „t. Ház"-ba, mint ahogyan nekik kell magukat Bpest utcáin mutogatni, mig felérnek a várba. T. Urak! A köz­jogi meddő viták hevében annyira megfeledkezte­tek a haza jövendő sorsáról, hogy handa-bandái­tokat egy félszázadra biztosan meg fogja érezni a nemzet. Ne évődjetek az üres formák fölött, hanem öntsetek tartalmat a közéletbe. Arra ké­rünk csupán, hogy ne törvénykönyvvel és tinta­tartóval, hanem bölcs önmérséklettel és okos számítással vigyétek előre a nemzet jussát. Az anyagi és erkölcsi haszon nem az éretlen torzsal­kodásból, hanem a komoly munkából sarjadzik ki. A faji jelleg hadd toporzékoljon az útmelléki csárdákban, a „t. Ház"-nak templomnak kell lenni, hol az oltáron az Önmegtagadás drága szentsége van; melyben az Isten és a haza szeretete vezet. Vagy nektek nem kell Isten, király és haza ? Vagy talán a ti oltárotokon az önzés, hasonlesés, hiú­ság feszeleg? Petőfi szelleme feleljen: „Ti fekélyek a hazának testén, Mit mondjak felőletek ? Hogyha volnék tűz; kiégetnélek, Égetném rosz véretek." * * * Hip, hip, hurráh !! Meg van a horvátok­kal a béke í Nézzétek a nagy sikert!! Amit a koalició felborított, azt mi talpra állítottuk; amit a koalició örökre elrontott, azt mi csodával hatá­ros módon, mintegy varázsütésre, meggyógyítottuk. Nézzétek a csodát és bámuljatok boszorkányság­gal határos munkánk fölött! ? A horvátok megszó­laltak, éltetik a magyar koronát. Nem a habsburgit ? Az semmit sem tesz, hogy császári koronáról szónokolnak, mert utóvégre is a jelző a korona lényegén mit sem változtat? Összeült a horvát országgyűlés és Radics kijelentette, hogy a hor­vát parasztpártnak az az álláspontja, hogy a parasztség a szuverén népet képviseli, amely a császárral együttesen dönt. A parasztpárt lojálisán elismeri a dinasztia jogait, de nem ismeri el a magyar koronát. Azt óhajtja, hogy az összes szlávok egyesüljenek a császár biro­dalmában és a párt szivesen kezet fog a monarchiában minden némettel, akiknek az a jelszavuk: Éljenek a Habsburgok, le a Hohen­zollernekkel! Igazán nagy siker, hogy a horvát országgyűlés munkaképes lett. Röpködhetnek a politikai légtengerben : a gazember, semmirekellő, fizetett bérenc stb. kedveskedő megszólítások. A nyitány szép és felemelő volt; milyen lesz az epilógus ? !! Vagy ott is törvénykönyvvel és tinta­tartóval fognak argumentálni a haza bölcsei. Nem a parlamentarizmus csődje ez?! * % * A rosz nyelvek egy tuniszi táviratról is beszélnek, melynek Andrássy Gyula a konzervatív választójogi reformhoz való csatlakozását bejelen­tette. Az élelmes zsidó gyermekek ki is számítot­ták, hogy ez a hazafias csatlakozás a nemes gróf­nak mibe kerülhetett? Ügy saccolják, hogy 60 koronába. A nemes gróf kammerdienerje helyes mederbe terelte a kérdést, mikor elárulta, hogy a táviratot a nemes gróf megszerkesztette még mi­előtt útra indult volna, mert nagyon jól tudta, hogy a sippal-dobbal hirdetett demonstráció valami impozáns alakot ölteni nem fog. Jól fog esni, ha illetékes helyről támogatásban részesül. Tisza István gróf itt, Tisza István gróf ott, Tisza István gróf mindenütt. Szónokol, agi­tál, gyújt, támad, cirógat, felemel és ledob. Az egész ország lázban áll. Egy kis társaságban, melyben egy kath. pap, egy ref. lelkész és egy tetőtől talpig gentlemann ref. úr verődött össze, Tisza Pista gróf agitacionális körútja került tapé­tára. A háromtagú társaság egyik tagja magyaros nyíltsággal kijelentette, hogy Tiszának már régen frontot kellett volna csinálni Khuennek. Addig nem is lesz az országban béke, mig a geszti remete homloktérbe nem fogja állítani a régi Tisza aera politikáját. A kath. pap kikorrigálta az állítást, hogy tehát Justh és Tisza azok, kik a csendesen megindult kibontakozást újból megnehezítsék. Mit ér az, ha Tisza agitál, ha munkája sikere fejé­ben csak odáig juthatott el, hogy bánatosan kifakad­jon : „Amig miniszterelnök voltam, folyton merkantilista voltomért üldöztek. Most meg azzal vádolnak, hogy konzervatív agrár­betyár vagyok!" Szegény Tisza, milyen igazta­lanul üldözték miniszterelnök korában! . , . A politikai kalendárium azt is jelezte, hogy a nagyhét vasárnapján pártértekezletek lesz­nek, mert a honatyák egymástól a nagyhét hangu­latának megfelelő módon szándékoznak elbúcsúzni. Mi egy helyen azt olvassuk, hogy a nagyhét vasár­napja társadalmi szempontból azért olyan neveze­tes, mert az ország szinészvilágának ez az újév napja. A szerződések ekkor járnak le s igy a vidék színész világa ilyenkor Budapestre zarándokol, hogy a vidéki színigazgatókkal ott ujabb előnyös szerződéseket köthessen egy évre. Mily csodálatos hasonlat! A honatyák szerződése magasabb el­határozás folytán időnap előtt lejárt a nagyhéten. Nyüzsgött is a székesfőváros a sok honatyától, kik kellő körültekintéssel törekedtek a színigazgatót felkeresni, hogy újabb hat évre szerződhessenek. Meg is ígérték többen, hogy az eddiginél nagyobb hévvel fogják eljátszani szerepüket, csak kenyér nélkül ne maradjanak. Egyik lap hirül adja, hogy a színészek a virágvasárnapi szerződéses lejáratot áttették szeptemberre, mert nem akarják azt, hogy az ő szerződésük és a képviselő urak mandátuma egy időben járjon le. A virágvasárnap azonban hű maradt ezen határozat dacára önmagához; forduló pont maradt a nemzeti nagyságok életé­ben. A változás az, hogy a jó komédiások hagyo­mányos hetét az idén kisajátították a rosz komé­diások : a képviselő urak. eu_i­— Miben áll a tévedés?! Herman Ottó vezércikket irt a „Budapesti Hirlap"-ban az indemnitásról és azt mondja, hogy a nagyok össze­tévesztették e szót az „appropriatio a-val. Azt mondotta, hogy az indemnitás megadása vagy meg nem adása nem bizalmi kérdés, hanem nem­zeti közszükséglet. Az „appropriatio" azonban bizalmi kérdés. E tévedés teremtette az anarchiát. Az anarchiát látjuk; a tévedést nem értjük. Ahol annyi okos ember összeverődik, ott lehet ilyen otrombán tévedni? Vagy talán akkor tévedünk a legotrombábban, mikor föltételezzük a priori, hogy a magyar nemzeti tőrvényhozás ol­vasztó kemencéje körül csak okos emberek teljesíthetnek szolgálatot ? Vagy talán akkor tévedünk a legeslegotrombábban, mikor elhisszük, hogy ott mindig első sorban a haza érdeke fo­rog közkézen ? A főpókász ezen értelmes vezető­cikkével megszőtte a hálót, melyen a politikai dongók körösztül törték ugyan magukat, de a „gyönge nép" felakadt, s most azon morfondé­roz, miképen lehetne a közelmúlt tévedéseket meg­reperálni? Mi megsúgjuk: meg kell igértetni a képviselőjelölt urakkal, hogy a jövőben nem handabandázni, hanem dolgozni fognak. (***) rriámogassuk szívvel-lélekkel, vagyis A tollal és pénzünkkel foegyház­megyénk érdekeit szolgáló egyetlen lapunkat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom