ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-01-16 / 3. szám

Az eszmék halhatatlanok, azért az évtizedekre szoritkozó egyedek nem lehetnek azoknak viselői, hordozói. Erre valók tehát az egyesületek, amelyek az egészet tevő egyének váltakozása dacára is egy uton, egy irányban képesek haladni s nemzedékekbe belenevelni az igazság szolgálatában elengedhetetlen önfeláldozást és kitartást. Az egyén gyöngesége és törékenysége eltűnik az egyenlő gondolkodású, az egyenlő törekvésű tömegekben s a csekély egyéni erök az összetartás segélyével világot rengető forgatagokká válnak. Az egyént áskálódással, gyengéinek kitapasztalásával meg lehet félemliteni, el lehet útjától tériteni, vagy épen elkeseríteni, ha azonban a szenvedésben, a munkában, a fáradalom közben az a tudat bátorít bennünket, hogy sokan állanak mögöttünk, akikre a becsület utján mindig számithatunk, nincs az az erö, mely törekvéseink elé eredményesen gátat tudna emelni. A tisztességes törekvéseknek egyedüli akadálya a széthúzás, a szervezetlenség. A széthúzás és a szervezetlenség ugyanis a leghivatottabb intézményeket is képes meggyengiteni, megingatni. Hiába van nálunk az igazság, ha nincsenek emberek, akik azt a zászlójukra irva diadalra vigyék. Hiába rendelkezünk hatalmas történelmi múlttal, ha idegen utakon tévelygünk, ahelyet, hogy megvetnénk rajta lábainkat, mint erös és dönthetetlen alapon. A magyar kath. társadalom pár évtizeddel ezelőtt csak névleg volt katholikus. A közélet terén szereplő egyének rösteltek templomba menni hitük megvallására, sőt előmenetelük biztositására kerülték a hithű kevesek társaságát s legjobban szerették, ha hovátartozandóságukról szó egyáltalán nem esett. Igy volt ez két évtizeddel ezelőtt mindenütt, tehát városunkban is. A liberális szellem által terjesztett és megalapozott felfogás létrehozta azt a gyügeségig fajult türelmességet, a mely igen sok helyen a tiszta katholikus intelligencia dacára a kaszinó elnökségre és más tiszteletbeli, de tág hatáskörű tisztségekre egy-egy zsidót vagy más vallású de ha e kis számú csapat együttérzésben, kath. felfogásban és meggyőződésben összetartana, akkor nagyon sokat lendíthetnénk egyrészt körünk, másrészt meg beteg társadalmunk életén. A rendes tagok száma: 228, a vidékieké: 46. Ezek között van: 5 tiszteleti, 16 örökös és 74 alapító tag. A mult évihez képest a tagok száma 2-vel szaporodót. Összesen ugyan az elmúlt évben 16 új tagot vettünk fel, de a tömeges eltávozás folytán az apadás is jelentékeny volt. S azután a halál kérlelhetetlenül pusztító keze sem kímélte meg egyesületünket. Három derék, lelkes tagtársunkat: Fiedler Ferenc, Kollár Károly és Litsauer Sándor urakat veszítettük el a mult évben. Legyen emlékük áldott és jutalmazza meg őket a jóságos Ég csendes pihenéssel! Körünk belső élete mindig barátságos és családias jellegű volt. Még inkább fokozná e szellemet, ha egyetlen tag se vonná ki magát a társas élet azon szükséges követelménye alól, hogy minden taggal személyesen ismerkedjék meg. Ennek könnyebb megvalósítása céljából itt a közgyűlésen kérem az egyesület nagyrabecsült tagjait, hogy a jövőben szíveskedjenek a választmány azon határozatát figyelembe venni, hogy az újonnan belépő tagokat a tagajánlók vegyék szives pártfogásukba: vezessék be az új tagokat a körbe s ismertessék meg őket a kör régi tagjaival és föltétlenül a kör tisztviselőivel. Fájó érzéssel kell megemlítenem azon szomorú tapasztalatot, hogy körünk élete nem olyan élénk, nem olyan pezsgő, mint az előző években volt. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy körünkben az egyesületi élet teljesen egyént emelt, holott a katholikus férfiak között utolérhetetlenül tisztább jellemű és nagyobb tehetségű egyének voltak. A destructiv irányzatoknak és a hamis közfelfogásnak azonban az szokta megásni a sirját, hogy romboló útjukon nem ismernek határt, hanem a méltánytalanságot a legvégsőig — a takaró nélküli szemérmetlenségig fokozzák. A mérték végre is a legtöbb helyen betelt s megkezdődött a katholikus alapon álló szervezkedés, amelynek gyümölcsei mint sok más helyen, ugy nálunk is a „Katholikus Kör", a katholikus kaszinó megalakulása volt. Vigasztaló, sőt határozottan felemelő látvány körünk termeiben együtt látni városunk társadalmának hasonló meggyőződésű tagjait, amint korra, méltóságra való minden tekintet nélkül testvérek gyanánt elszórakoznak. Nincs semmi feszélyezés, nincsenek idegen törekvésekből folyó zavarok, amint azt az elmúlt vasárnap, január 9-én este tartott közgyűlésen is örvendetesen tapasztaltuk. A közgyűlés lefolyása. Az „Esztergomi Kath. Kör" helyiségeiben már a késő délutáni órákban mozgalmas élet honolt; a kör tagjai serényen gyülekeztek úgy, hogy délutáni 5 órára már egészen megteltek a termek egymással eszmecserét folytató, vitatkozó, hangos tagokkal. Az élénk zajnak az elnök háromszori csengetése vetett véget, mely a jelenlevőket a közgyűlés helyéül kijelölt társalgó terembe szólította. Az ülőhelyek csakhamar megteltek úgy, hogy a későbben jövők a szomszédos játszóhelyiséget is megtöltötték. Mély csendben, a jelenlevők figyelmét és érdeklődését lekötve hangzottak el azután lovag Mattyasóvszky Lajos elnöknek a megnyitó szavai, melyet az alábbiakban egész terjedelmében közlünk. Mattyasóvszky lovag elnöki megnyitója. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Midőn köri életünk 18-ik évfordulóján ismét szerencsém van bánatos szivem egész melegével önöket üdvözölni, engedjék meg, hogy mindenekelőtt hálás szívből fakadó köszönetemet nyilváníthassam azon lelkes támogatásért, melyben elnöki működésemet részesítették, valamint a testvéries érzésért, melyet irántam és családom iránt tanúsítottak akkor, amikor az isteni gondviselésnek tetszett öregedő vállaimat a fájdalom keresztjével sivár, de sajnosán látjuk, hogy a tagokra nézve körünk nem egyedül az a hely, ahol a mindennapi gondok félretevése után egy kis felüdülést és szórakozást kereshetnének. Tagjaink közül sokan vannak olyanok, akik alig néznek el abba az egyesületbe, melynek pedig a polgárok között az együttérzést, az összetartás szükséges tudatát és a beteg társadalmi élet legbiztosabb orvosszerét : a szeretetet kell ápolni és élesztenie. Fájdalom, ez a baj nemcsak nálunk van meg, hanem panasz hangzik ez irányban másutt is. Ebből azt következtetem, hogy az egyesületi életnek ez a pangása általánosabb jellegű. Szeretném ezen hanyatlásnak okát tudni, de még jobban szeretném a mi egyesületünkre nézve ezen beteg állapotnak orvosszerét megtalálni. A közgyűlés kedvező alkalom arra, hogy ezen nem egészséges helyzet javítására véleményt mondjunk és cseréljünk. Kérem a m. t. közgyűlés tagjait, szíveskedjenek e kérdéshez szólni és ha lehet, e bajon segíteni. Örömmel jelenthetem, hogy egyesületünk anyagi helyzete lassan ugyan, de azért évről-évre javul. Ebben az évben is a tartozás után járó kamatokon kivül 500 koronát törlesztettünk. Sajnos azonban, azok a súlyos anyagi terhek, amelyek még mindig oly jelentékenyen vállainkra nehezednek, sok tekintetben akadályozzák az egyesületet a szabadon mozgó, életerős működésben. E bajon segíteni kellene! Az én szerény véleményem szerint ezen szabad életműködésünket gátoló bajnak orvosságát két dologban látom. Először sikeresebben bonyolíthatná le körünk anyagi ügyeit, ha a tagok a tagdíj fizetésben nagyobb buzgóságot megterhelni, amelyet én, az ő szent akaratában való megnyugvással, hűségesen fogok viselni. Nem szeretek ugyan egyéni érzelmeket vegyíteni azon szerény működésbe, amelyet szeretett egyházunk és hazánk javára, gyenge erőmhöz képest, a legtisztább és legönzetlenebb szándékkal kifejteni iparkodom és hogy ezekre mégis egy kis célzást engedtem meg magamnak, onnét van: mert tapasztaltam, hogy ha bensőnket összhangba iparkodunk hozni Isten akaratával és az egyház intézkedéseivel, lelkünk akkor is, ha ráborult a bánat fátyola, képes a mindennapi gondok tömkelegéből felemelkedni, sőt annál képesebbé válik az altruizmus, a felebaráti szeretet nemes szolgálatába szegődni. A mi kedves körünk is egyik szerény szerve annak az országos katholikus nagy szervezetnek, mely a katholikusoknak társadalmi mozgalmát irányítja és vezeti. Visszatekintvén ennek nem is húsz éves múltjára, el kell ismernünk, hogy ezen, aránylag rövid idő alatt, a szervezkedés terén bámulatos eredményeket ért el. Felrázta tespedésükből a katholikusokat és érdeklődést keltvén bennük az egyházuk ügyei iránt, a katholikus egyesületek egész hálójával vonta be az országot. Be keli ismernünk, hogy az új kor az egyesülés százada. Nem hiába küzdenek ujabban az összes nemzetek az egyesületi szabadságért. Annyi bizonyos, hogy amennyire csak képesek vagyunk visszapillantani az emberiség történelmébe, azt látjuk, hogy soha annyi egylet nem volt, mint napjainkban. De a történelem útmutatása mellett azt is kell konstatálnunk, hogy az egyesületi eszme is az egyháznak leánya. Az egyház keretén belül alakultak az első társulatok s maga az evangéliumi tanácsokon alapuló szerzetesi intézmény is nem egyéb, mint egyesületi élet egy más alakban; hisz maga Krisztus Urunk adta meg az impulzust .az egyesületi élethez, midőn hiveit bátorította, hogy ahol ketten, vagy hárman lesznek az Ö nevében, ott lesz Ö is közöttük. Csakhogy ezen, az egyház szelleméből fakadó eszme hosszú ideig nagyobbrészt csakis ájtatossági és jótékonysági egyesületekben valósult meg; egyéb célokra inkább a világ fiai használták ki, az ő saját — sokszor az egyházéval ellentétes — céljukra. Úgy történt itt is az egyházzal, mint egyéb dolgokban is sokszor tapasztaljuk. Sokan az egyház iskoláiban nyerték kiképeztetésüket s midőn kilépnek az életbe, az egyház révén szerzett ismereteiket nem az egyház javára, de ellenére fordítják, vagy ha nem is ellenére, de legalább is hidegen nagyja őket az egyház ügye, melynek nemcsak szellemi, hanem gyakran anyagi jótéteményeit is élvezték. Igy vagyunk az egyesületi életnek az evangéliumból kölcsönzött eszméjével is. mutatnának, mert hiszen a súlyos terhek megkönnyítésére, alig van más erőforrásunk a tagsági dijakon kivül. Másodsorban nemes, áldozatkész szivek kellenének egyesületünknek, akik átértve a kör nehéz anyagi helyzetét, jótékony adományaikkal iparkodnának föllenditeni azt az egyesületet, amely Esztergom társadalmi életében vezető szerepre és az egyedül helyes útirány megmutatására van hivatva. Mindaddig, mig anyagi helyzetünk ilyen terhes és nehéz, nem elégíthetjük ki azokat az igényeket, melyeknek szükséges megvalósítását mindnyájan érezzük s amelyek körünk fejlődésének és életképességének legbiztosabb feltételei. A hála nemes hangján kell itt megemlékeznem dr. Andor György praelátus kanonok úrról, az egyesület nagyrabecsült alelnökéről, aki körünk számára 100 q. szenet és Seyler Károly baj esi esperes-plébános úrról, aki a házadósság törlesztésére 100 koronát adományozott. Fogadja mindkét nemesszivü adakozó a közgyűlés mély köszönetét, osztatlan elismerését és háláját. S bárcsak sok ilyen lelkes, áldozatkész barátja akadna egyesületünknek a jövőben is ! Körünk szellemi életét, anyagi ügyeit az elnökség a választmányi üléseken tárgyalta és irányította. Az elmúlt évben 8 választmányi és néhány vigalmi-bizottsági ülést tartottunk. A gyűléseken a tagok mindig elég szép számmal jelentek meg s igy érdeklődésükkel igazolták, hogy egyesületünk életműködését és fejlődését a tisztikarral egyetemben lelkesen és teljes odaadással szivükön viselik. A mult hagyományaihoz hiven a lefolyt év-