ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-01-16 / 3. szám

Egyesületeket alakítanak az egyház ügyei ellen és megtöltik azokat egyházellenes eszmékkel és izzó lelkesedéssel. Páratlan áldozatkészséggel szolgálják az egyleti célokat. És ha kérdezzük, honnét merítik a lelkesedést, kitartást és áldozatkészséget ? Azt kell válaszolnunk : az általuk képviselt eszme szeretetéből, melyért készek dolgozni és áldozni. Igaz, hogy nagy szerepet játszik itt a gyűlölet is, de e térre mi, mint a szeretet vallásának fiai, amely ellenségeink szeretetére is tanit, nem követjük. A szeretet és az abból fakadó lelkesedés, az áldozatkészségnek szülőanyja. Az áldozatkészség pedig abban nyilatkozik, mi kinek tehetségében áll, benső tevékenységben, anyagi áldozatokban, vagy mind a kettőben. Ha az egyház ellen alakított, azzal ellentétes egyesületeknek tevékenységét nézem, úgy azt kell mondanom, hogy az fürgébb, élénkebb és kitartóbb, mint a mi egyesületeink tevékenysége. És miért? Ennek annyi oka van, hogy azokat mind a tiz ujjamon sem tudnám elszámlálni. Nem is akarom. Egyikre, másikra azonban mégis rá kell mutatnom. A főok mindenesetre a mi hagyományos faji gyöngeségünk, melyet szalmatüznek nevezünk. Hamar tüzet fogunk, könnyen lelkesedünk, de lelkesedésünk is hamar lohad. Mindazonáltal ezt talán nem helyesen nevezem oknak, aminthogy valóban nem is az, hanem inkább egyik kevésbbé dicséretes nemzeti jellemvonásunk. De hogy katholikus egyesületeink működésének országszerte oly kevés látható eredménye van, annak oka, nézetem szerint, a vallási élet iránt tapasztalható közönyben van. Az egyletek maguk keretek. A szellemet, az életet tagjaiktól nyerik. Az egyletek tehát tagjaik lelkületének külső kifejezései. Az egylet maga zászló. A zászló bizonyos elveknek a jelvénye. Ehhez szegődnek a rokon nézetű és elvű lelkek és viszont külsőleg a lelkesedésnek olyan fokát viszik a zászlóhoz, aminő lelküket átjárja, szivüket heviti. Ahol csekély a belső hőség, ott nem lehet nagy a külső kisugárzás. Azért árad ki a legtöbb meleg a napból, mert az minden melegnek gyűjtőpontja. A cserépkályha csak annyi meleget ád, amennyi melegfejlesztő anyagot kapott. Az ember annyi erőt visz be az általa képviselt eszmébe, annyi buzgóságot az egylet életébe, amennyi lelkében, szivében honol. A katholikus igazságnak át kell járnia egész valónkat, a külső lelkesedésnek lelkünk mélyéből kell kiindulnia; szivünkben kell mindenekelőtt mély gyökeret vernie, hogy azt sem emberi tekinteteknek gyengéd fuvalma, sem a külső akadályoknak viharos szele meg ne ingassa. Megvallom, előszeretettel szoktam olvasgatni a szent iratokat, mert abban az élet nehéz körülben is rendeztünk estélyeket. A farsang és a nagyböjt folyamán megtartott előadásainknak az volt a fő céljuk, hogy körünk nagyrabecsült tagjai és kedves hozzátartozóik kellemes szórakozást, igazi lelki és szellemi élvezetet nyerjenek. Esté- I lyeinken értékes felolvasásokkal, élvezetes színdarabokkal, kedves és megkapó szavalatokkal és magas színvonalú ének- és zeneelöadásokkal iparkodtunk kedves hallgatóinknak fölemelő élvezetet és kellemes felüdülést nyújtani. Az elmúlt évben 2 farsangi estélyt, 2 böjti felolvasást, 3 böjti konferenciát és a társas szellem és együttérzés ápolására 2 közvacsorát rendeztünk. A rendezőség a maga részéről fáradtságot nem kiméivé, minden lehetőt elkövetett, hogy a megtartott estélyek élvezetesek és sikeresek legyenek. S minden önzés nélkül elmondhatjuk, hogy fáradozásunk nem maradt sikertelen, mert estélyeink mindenkor szépen látogatottak voltak s a nyújtott műsor minden tekintetben magas színvonalú és művészi értékű volt, melyet még vonzóbbá tett a kedves és lelkes szereplők készséges vállalkozása és ügyesen kialakított játéka. Élvezetes estélyeink sikerében a rendezőségen kivül főrészük különösen azoknak a kedves egyéneknek van, akik gondot és fáradtságot félretéve, a legnagyobb előzékenységgel és készséggel vállalkoztak a megtartott előadásainkon szereplésre. Ezek között első helyen említem meg dr. Rott Nándor praelátus-kanonok urat, aki a nagyhét három első napjának estéin nemes szivének s igazán tiszta meggyőződésének fölemelő és megindító hangján konferencia-beszédeket tartott menyei között mindig találok vigasztalást és útmutatást. Most is azt olvasom egy helyen, hogy a „száj a sziv bőségéből szól." Akinek szivében erős gyökeret vert a katholikus meggyőződés, annak beszédje is mindig ennek lesz bátor és hűséges tolmácsa. De tovább is fog menni. Tettei is ennek megfelelők lesznek, a magán és nyilvános életben egyaránt. Hivatkozzam példákra ? Azt hiszem nem szükséges. Egyet azonban mégsem hagyhatok említés nélkül. A magyar katholikus pátriarchának, Zichy Nándor grófnak nyolcvanadik születésnapját mi is megültük az elmúlt évben országos lelkesedés között. Az egyhangú lelkesedés biztosit arról, hogy nem tévedünk, ha Öt, mint példányképet állítjuk magunk elé. Mi az ő buzgó tevékenységének indító oka ? sikereinek titka ? Ugyebár: vallásos élete. Mindig kereste az összhangot élete és az egyház tanítása között. Nem azt nézte, mit mond a világ, hanem mit tanit az egyház. Az egyház volt az iránytű, mely az élet zajos tengerén kalauzolta. Annak tanítása, amelyet ismert, kezébe adta az Ariadne-fonalat, amely a legbonyolultabb kérdések labirintusából is kivette. Az egyház tanításával való összhangzatos élete, ellenmondást nem türővé tette magatartását. Sohasem vethették szemére, hogy mást beszél és tnást cselekszik. Még ellenségei, azaz jobban mondva ellenfelei is — mert ellenségei nincsenek — elismerték, hogy egész férfi, vir integer, scelerisque purus. Azért tudott sikereket felmutatni akciója által és hódította meg a maga számára százezerek szivét. Azért díszítette fel Szentséges Atyánk is az általa visszaállított és boldogságos szűz Anyánk oltalma alá helyezett régi aranysarkantyús lovagrend méltóságával, hogy kimutassa iránta elismerését, nagyrabecsülését, mert jól tudja Üdvözítőnk földi helytartója, mily fáradhatlan, törhetlen buzgó vezért bir a magyar katholicizmus gróf Zichy Nándorban. Ha tehát azt akarjuk, hogy körünk és egyéb egyleteink működése eredményeket mutasson fel, azon kell lennünk, hogy egyleteinknek tagjai élő tagok legyenek; más szavakkal, hogy a katholikus gondolkodás szavaikban és tetteikben megnyilatkozzék. De ehhez az egyházzal való szoros összeköttetés kívántatik meg. Katholikus meggyőződésünknek az egyház tanainak talajából kell kinőnie, az egyház kegyszereiből tápot merítenie, az egyház ügyét saját ügyének tekintenie. Soha sem jött volna a kölni eucharisztikus körmenetre hatvanhétezer katholikus férfiú, ha hitét, katholikus meggyőződését az eucharisztia kegyelme nem nevelte volna naggyá, erőssé. a kör férfi tagjai részére. Böjti előadásaink egyikén Mészáros Antal fővárosi mérnök úr élvezetes felolvasásával, a másikon pedig Friedreich István (Görcsönyi) fővárosi tanár úr tartalmas előadásáI val nyújtott igazán értékes szellemi élvezetet a hallgatóságnak. Még egy szellemes felolvasást élveztünk farsangi humoros estélyünkön Kriegs-Au Emil káplán úr tollából, mely szintén egyik kiemelkedő pontja volt a megtartott estélynek. Fogadják mindannyian a nyújtott kedves lelki és szellemi felüdülésért és élvezetért a közgyűlés igaz, őszinte köszönetét. Azonban mulasztást követnék el, ha a hála, az elismerés és a mély köszönet meleg szavaival nem emlékezném meg azon többi nagyrabecsült, kedves egyénekről, akik odaadó, szives közreműködésükkel mozdították elő előadásaink fényes sikerét. E helyen először kell említenem Kersch Ferenc, Nemesszeghy István és Taky Gyula urakat, akik évről-évre a nemes ügy szellemétől vezetve és lelkesítve, a legnagyobb készséggel, odaadó, fáradtságot nem ismerő buzgósággal munkálkodtak estélyeink sikere érdekében. Azért elsősorban ők méltók a közgyűlés egyhangú elismerésére és hálájára. De ugyanezt kérem azon többi kedves szereplő számára is, akik ének, zene, szavalat és színdarabok művészi előadásával emelték estélyeink fényét. S ezek névszerint: Magyarász Béláné, Marosi Ferencné, Taky Gyuláné és Udvardy Zsigmondné úrasszonyok, kik élvezetes föllépésükkel két-két izben is kellemes szórakozást szereztek nekünk; továbbá: dr. Szilárd Béláné, Bleszl Margitka és Mily lélekemelő megnyilatkozása ez az egyleti életben rejlő erőnek, midőn a katholikus férfiaknak ily hatalmas tábora képezi a diszörséget a világváros bulevárján diadalmasan járó Üdvözítőnknek. Közmondássá vált immár, hogy „Germania docet", Németország tanit. Tanítson minket is élő hitre, élő hitből fakadó életre, gyakorlati katholicizmusra, amely minden tevékenységét az egyház szolgálatába bocsátja, ezzel hazájának is oly önfeláldozó munkásságot biztosit, melyen az ezer évig bizton nyugodott és fog ezentúl is, ha az hálátlannak nem mutatja magát azon egyházzal szemben, amely keresztvízre tartotta e nemzetet, jó és balsorsban leghívebb szövetségese volt és az lesz a jövőben is. A zajos éljenzés lecsillapultával az elnök felkérte Dombay Nárcisz titkárt, hogy a lefolyt évről szóló titkári jelentését tegye meg, mire Dombay szép és praktikus gondolatokban bővelkedő előadással számolt be a kör 1909. évi működéséről, melyet egész terjedelmében lapunk tárca rovatában közlünk. A tisztikar lemond, de újra megválasztják. A jelentést többször félbeszakította a tagok helyeslése, éljenzése, a végén pedig valósággal ünnepléssé változott a titkár személye iránti általános tisztelet és ragaszkodás. Dr. Andor György prelátus-kanonok köszönte meg ezután úgy az elnöknek, mint a titkárnak nagyértékű előadását, a titkári jelentésben foglalt praktikus eszmékre vonatkozólag pedig indítványozta, hogy mivel azok bár igen hasznos, de terjedelmes vitát provokálhatnának, bizza meg a közgyűlés a választmányt, mely azok felől dönteni lesz hivatva. A számvizsgáló bizottság jegyzőkönyvének felolvasása és a könyvtárosi jelentés megtétele után az elnök az egész tisztikar lemondását bejelentvén, korelnökké a kör jelenlevő legidősebb tagját Kollár Pétert kérte fel. Kollár Péter korelnök a kör tagjainak nagy tetszésnyilvánítása között indítványozta, hogy az imént lemondott tisztikart újból válasszák meg, ami meg is történt. A választmányi tagok megválasztására azonban, — mely szavazólapokon történt — dr. Fehér Gyula, Magos Sándor és Magurányi József vezetésével bizottságot küldtek ki. A választmányi tagok választása. A bizottság helyet foglalt a hosszú asztalok mellett, a tagok pedig itt ott csoportosultak s a kiosztott névsorban buzgón vadászgattak azon nevek után, amelyeknek tulajdonosai iránt lelkükben a legnagyobb bizalmat érezték. A szavazólapok halomra gyűltek a most már lázasan munkálkodó bizottság előtt, de amily arányban szaporodtak a szavazólapok, oly arányban fogyott az előbb még zsúfolt állapotban lévő közönség, úgy hogy, mikor úgy 8 óra után a szavazatok Erzsike, Hoffmann Nellike, Mack Micike, Niedermann Bertike, Nemesszeghy Gizike úrhölgyek, s azután Bajnok Lajos, Bárdos Sándor, Janser István, Magyarász Béla, Sebők Ferenc, Szvoboda Román urak és a bazilikái énekkar tisztelt tagjai. Fogadja minden egyes szives közreműködő még egyszer őszinte köszönetünket és hálánkat, s ezen alkalommal bátrak vagyunk őket arra is kérni, hogy azt az értékes buzgóságot és figyelmet, melyet eddigelé körünkkel szemben tanúsítottak, ne vonják meg tőlünk a jövőben sem s engedjék remélnünk, hogy művészi tehetségükkel még igen sok élvezetes órát fognak szerezni nekünk. Nem volna teljesen hű beszámolóm, ha figyelmen kivül hagynám azt, hogy egyesületünk az elmúlt év folyamán az országos jellegű kath. mozgalmakból is méltóan kivette a maga részét. Körünk több tagja az idén is résztvett a Szegeden megtartott kath. nagygyűlésen. Bárcsak minél számosabban keresnék fel a kath. érzés és meggyőződés ezen magasztos megnyilvánulásainak helyét, hogy az ott látható jó és nemes példák és elhangzott lelkes szavak a mi egyesületünk tagjainak lelkében is áldásthozó elhatározásokat fakaszthatnának! Örömmel siettünk ünnepelni a magyar kath. társadalom büszkeségét, a sziklaszilárd jellemű, I lelkes, ősz vezért, a 80 éves Zichy Nándor gi'ófot. Egyrészt levélben tolmácsoltuk előtte az esztergomi Kath. Kör őszinte tiszteletét és ragaszkodását, másrészt meg küldöttségileg képviseltettük magunkat azon az országos ünnepen, melyet hódoló tisztelete és szerété jeléül rendezett a jubi-