ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-01-09 / 2. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. január 9. 2. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. — Dr. Prohászka püspök karácsonyi oikke. A jelenlegi egyházpolitikai szélcsendben egyes körökben feltűnést keltett a székesfehérvári püspök karácsonyi cikke, mely ezúttal nem a „B. H.", hanem az „E. K."-ben jelent meg. Csodálkozó hangokat lehetett hallani a cikknek kivált azon passzusai felett, melyek a jogi formákra és az egyházi vagyon kezelésére vonatkoznak. Nézetünk szerint: a dolog lényegét tekintve, elmondták azt már mások is, ha nem is ily erőteljes, tősgyökeres formában. Nem volt tehát ok a csodálkozásra. De persze az állás, melyet dr. Prohászka, mint a magj-ar egyház legfőbb kormányának tagja 1904. óta betölt, kettős súlyt és értéket kölcsönöznek szavainak. „Régen minden kulturális tevékenység az egyházból indult ki, az állam csak csirában volt; iskolák, tudomány, művészet, jótékonyság az egyház kezében összpontosult; azóta azonban, a munkamegosztás elvénél fogva, a tevékenység megoszlott; sok más tényező, állam, társadalom, egylet, kör, vállalat kihasított magának egy-egy területet a kulturális élet mezejéből. Már most világos, hogy e munka felvállalásának arányában emelkedett e tényezők tekintélye és megszűnt az egyház kizárólagos kulturális tevékenységével annak kizárólagos érvényesülése is az életben." Tényleg nincs oka senkinek visszasírni a népek barbárságából folyó azon állapotot, melynél fogva az egyházi testület vállaira nehezedett a nyilvános élet összes kulturális munkája. Ez a misszió-területeken most is divik, de a civilizált államokban megszűnt, nagyobb előnyére és tekintélyére az egyházi testületnek, mely az országokban főcéljának, a lelkek megmentésének szentelheti magát és sok ódiumot elhárított magáról, melyet a középkorban a különféle profán hivata; lok viselésével magára hárított. „Aki azt gondolja, hogy a kulturális élet sok rendbeli tényezőinek érvényesülésével, s az érvényesülést kisérő érzésekkel szemben elég a fennálló jogra hivatkozni, az elfelejti, hogy a jog is a maga efemer formáiban az érzés szülötte; AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Jótékony jelmezbál. Az „Esztergom" eredeti tárcája. Irta: Dvihally Géza. Egy állami hivatalnok lakásán vagyunk. Négy szoba szépen, finoman bútorozva. Nézzük sorra. Az ebédlőben a szükséges bútorokon kivül egy igen rendben tartott kis íróasztal van, melyen egy fiatal asszony és gyermek fényképe mosolyog. A tintatartó azonban száraz torkával úgy ásít, mintha el akarná nyelni a mellette heverő rozsdamarta tollat. A szükséges bútorokon kivül van ez, no mert a túlságos rendes és száraz tintatartós Íróasztal igazán fölösleges lehet itt. A férfiú délelőtt és délután egyformán hivatalba jár. Ott ir, aztán megint ír, és folyton ir. Csak természetes, hogy akkor otthon nincs kedve irni még csak levelet is. Ezt is bent irja, ha irja, a hivatalban. Legalább változatos a dolga. A szalonban ugyancsak a szükséges bútordarabokon kivül egy rövid zongora áll három lábon és néma, csüggedő ajakkal, mintha elfeledte volna, hogy hangja is van. Belenyugszik szegény abba, hogy zöld plüss takaróján arcképekben az egész rokonság helyet foglaljon. Különben igen kényelmes a szalon. Van benne egy díván, két nagyobb és négy kisebb fotel. Mind egyforma, rózsabimbós, aranysárga szövettel s e fölött sárga vászon takaró. Ez védi a portól. Szerkesztők: ROLKÓ BÉLA és DVIHALLY GÉZA. az érzés inspirálta, az éltette, s ha az érzés elváltozik, bizony elváltozik a jog is; csinálnak új jogot, vagy jobban mondva csinálnak a régi jognak új formát." A „jog efemer" formáinak kifejezésénél alattomban értetődik, hogy a pozitív jogról van szó, mely szócskát ha kitesszük, világos és félreérthetetlen az egész passzus. A modernista, híg agyvelejénél fogva nem ismer semmiféle szilárd pontot sem az igazságban, sem a jogban, de a józan ész és az igazság szerint a természetjog sarkelvei örök és változhatlan elvek. Ellenben az emberek nem mindig respektálják a természetjogot, s igy a pozitív jog, melyről itt szó van, sajnos, tényleg efemer formákat alkot az érzés, az önkény és a szeszély szerint; mint pl. Franciaországban is, hol a papoktól és szerzetesektől immár a legprimitívebb természetjogokat: a birtokszerzés és a gyülekezési jogot is megtagadták. „Mikor ezt az új alakítást ellenséges, erőszakos kéz eszközli, akkor bizony a jogba sok jogtalanság is vegyül. De mikor hozzáértők kezelik, mikor azok intézik az új alakulást, kiknek jogairól van szó, s akik belátják, hogy az új élet s az új érzés szerint kell a régi jognak új formát adni, akkor jogtalanságról szó nem lehet, hanem csak jogfejlesztésről és az állapotok kijavításáról. Ez alapon kell a magyar egyháznak kezébe venni az egyházi birtok rendezését, s az egyházi vagyonjog szükséges reformját is. Mai állapotában nem lesz fenntartható, mikor az egyesek lelkiismeretére, de a tapasztalás szerint ezzel egyszersmind sok lelkiismeretlenségre, sok szeszélyre, sokféle egyháziatlan gondolkozásra van bizva a nagy vagyon." Itt nyilván az autonómiáról van szó, s annak az egyházi vagyon kezelésére kiterjesztendő esetleges hatásköréről egész a főpapi fizetések megállapításáig! Mert bár ujabb időkben a főpapi kinevezések sok helyütt minden tekintetben közkielégités szerint történtek, a reformátor ezzel nem éri be: hanem intézményesen óhajtja bizA harmadik szoba a háló. Három ágy van benne. Két nagy és egy kicsiny. Itt is találunk fölösleges dolgokat. Például az a hat nagy tájkép, mely helyett untig elég volna egy szent kép — I ha volna. A negyedik szobában — ez a nappali szoba — keresve sem találunk fölösleges dolgot. Mindennek meg van a helye és célja, mert a család úgyszólván ezt az egy szobát lakja. Itt is ebédelnek. A másik ebédlőben csak akkor esznek, ha vendég van. A szalonban is akkor tartózkodnak, ha valakit bevezetnek oda. A háló ? — no az meg éjjelre való. Elég gyorsan körülnéztünk a lakásban s most nézzük meg a lakókat is. A férj uram most jött meg éppen a hivatalból. Derék ember, magas, sovány és cvikkert hord. Az a sok betű meg szám kiszítta a szeme erejét s ezt pótolja most az üveggel. Úgy látszik rossz a kedve. Lehet is. A számtanácsosnak „pikk"-je van rá, mert a legutóbbi választásnál nem oda szavazott, ahová a tanácsos úr akarta őt vinni. Azóta folyton „macerálja" s ma is megkérdezte tőle, hogy nem volna-e kedve az ország másik végére menni. A tanácsos úr kész elintézni, hogy a „közszolgálat érdekében államköltségen" helyezzék át. Milyen szives a tanácsos úr! Úgy látszik jönnek a választások . . . Ezért van rossz kedve a hazatért férfiúnak. 0 titkos választás, jöjjön el a te magyar országod ! Az asszony, — egy vékony fiatal asszony. Melegen fogadja az urát. Megöleli, megcsókolja. Nem mindég szokta igy s talán csak véletlenül Szerkesztőség: Perencz József út 57. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. lositva látni az egyházi vagyon gyümölcseinek a maga céljára való fordítását. Ugyanezen cél érdekében ismételjük, amit már éveken keresztül hangoztattunk: az autonómia lényege a kinevezési jog autonomikus szervezése, vagyis, hogy az illető egyházi testület (püspöki kar, káptalan) kezében legyen az iniciativa a kinevezéseknél. Éneikül az autonómia nem ér semmit. Aki ezt nem akarja megérteni, annak nincs érzéke az egyház legnagyobb kincse: függetlensége, szabadsága iránt! Censor Egy ujabb kivándorlás. Esztergom, 1910. január 8. (d) Vannak események, melyeknek következményeivel már előre számolnunk kell, vagy elkészülni rá, hogy ne lepjen meg bennünket annak hatása. Ilyen esemény a cionizmusnak magyarországi terjedése, melynek ismeretes végcélja, hogy a „zsidó nemzetnek" egy közjogilag elismert országot biztosítson. Az események ilyen következménye — ha ez tényleg sikerülne s a hosszú vajúdás után tényleg a célt szülné — nem találná Magyarországot készületlenül. Erre az örömre már régen várnak ebben a szegény országban és ha a várakozás évtizedeit valami is megkeseríti, ugy csak az, hogy a mozgalom Magyarországon még mindig nem halad a kivánt gyors tempóban. Ezt a legutóbbi Hamburgban tartott, immár kilencedik cionista világkongresszus is fájlalta s ebben a tekintetben engedtessék meg nekünk, még az ellenvető keresztény atyánkfiainak véleménye ellenében is, hogy a cionistáknak az tette, de a férfiúnak jól esik most. Azonnal mosolygósabb lesz a képe, mikor pedig három éves kis fiát felemeli és megcsókolja, akkor már nevet is. De csakhamar víg kedélyén ismét úr lesz az a borongás, amit első pillanatban észre vettünk rajta. Oda is szól rögtön az asszonyhoz. — Kész az ebéd? — Jaj, dehogy kész! Bent voltam kissé a városban. Ők is a városban laknak ugyan a főúton, de ezt már igy mondják, ha kimennek a lakásból. — Pedig én sietek, tudod hogy sietek! — mondja a férj kissé talán idegesebben is mint máskor. Az idegesség pedig ragadósabb manapság mint az ásítás. Az asszony sem felelhet másképp : — No ugyan jöttél volna egy félórával később. Mindég sietsz. Sose vagy itthon. Mindég csak az a rongyos hivatal . . . A férfi kissé megnyugszik, de azért oda veti: — Abból élünk. — Örökkön ezt hallom, de te teljesen annak élsz, nem pedig a családodnak. Nekem nincs semmi szórakozásom és azt hiszem csak kimehetek egy kicsit a levegőre. Aztán ez a buta Mari! Kilenc forintot kap s még egy levest sem tud megfőzni. —• Nem szakácsné, mondja a férfi meggondolatlanul. — Hát persze: nem szakácsné I Csak pártold, már úgyis a fejemre nőtt. A férfi bánja, hogy szólt. Bemegy az ebédlőbe, ahol nagyon hideg van. Az asszony spórol a fűtéssel. Tétován jár s betér a szalonba. Ott is hideg van. Körül néz és meglátja, hogy a zongo-