ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-02-27 / 9. szám

de a jelzett férfiak egyéniségében feltalálhatók azon vonások, melyek a különböző meggyözödésüeket ezúttal is egy táborba hozhatná, s esetleg újra egyhangú választást hozhatna eredményül. Mint halljuk, dr. Fehér Gyulát a függetlenségi párt akarja felléptetni. Igaz, hogy Esztergom még soha sem választott függetlenségi képviselőt; Kmety is mint 67-es lett megválasztva, s csak azután lépett be a Kossuth-pártba. De Fehér Gyulának személyiségében a nem függetlenségi pártárnyalatuak is megtalálják azon garanciát, mely öt városunk számára a parlamentben is befolyásos képviselőjévé tehetné. S ugy tudjuk, hogy Fehér Gyula ellen semmiféle vallású, vagy állású egyénnek a városban kifogása nem volna. Gróf Zichy Jánosnak szintén egyénisége nyom a latban, s benne nem a Khuenpártit választanok meg, hanem épen gróf Zichy Jánost. Annyi bizonyos, hogy itt más Khuen-párti ne is próbálkozzék. A közeli képviselőválasztásnak tehát három eshetősége lehet. Vagy dr. Fehér Gyula lép fel egy-két önjelölttel szemben, s megválasztása több mint bizonyos. Vagy gróf Zichy János lép fel egy-két önjelölttel szemben, s egyhangúlag megválasztják. Vagy gróf Zichy János és dr. Fehér Gyula egymással szembe kerülnek: s akkor a küzdelem erős lesz; ezt a nehéz helyzetet nem szeretnők megélni! Azt hisszük, a két jelölt mindegyike szintén nem óhajtja e nehéz helyzetet, s a maga részéről arra fog törekedni, hogy Esztergom ily nehéz alternativától megkíméltessék. Egyébiránt kérdés, vájjon gróf Zichy János, kinek annyi város hozza tálcán a képviselőséget, egyáltalán reflektál-e Esztergomra?! Censor. — Bolond az eset. A francia forradalom Magyarországon kiütött. A Convent tagjai egymás fejét kérik és Tisza Pistával akarja megfejelni az országot. Justh Kossuth fejére aspirál, mert úgy látszik, hogy addig az ő feje sincs biztonságban, mig Kossuth kezében van a marschallbot. Kossuth Justot akarja kivégeztetni, azért hajlandó a választásnál a volt alkotmánypárti töredékekkel, és a néppártal cooperálni. Azok pedig, kik a mandátumokat féltik, készek Justhtól és Kossuthtól is megválni és Prónay Dezső báróval megfejelni önmagukat. A nyaktiló tehát újra működik in effigie, de dóságát már elégszer kimutatta, különösen mikor azért a rögeszméért harcolt, hogy a többi bolygókon is laknak emberekhez hasonló lények. E barátságtalan jóslat dacára is bizalommal várhatjuk a ritka látványt, mely a májusi esték varázsát növeli. Körülbelül csaknem két hónapig látható lesz, a legfényesebben azonban május végén ragyog. Akkor lesz legközelebb a Naphoz. Az üstökösök ugyanis addig a legfényesebbek, amig közeljárnak a Naphoz. Innen van, hogy majdnem együtt nyugosznak és kelnek a Nappal s igy, ha este láthatók, az esti szürkület után csak rövid ideig maradnak a látóhatár fölött: a fejük csakhamar letűnik. A farkuk azonban még négy óra múlva is fénylik. Ellenben ha reggel láthatók, akkor először a farkuk emelkedik a látóhatár fölé esetleg már négy órával a reggeli szürkület előtt. Legjobb volna tehát napközben megfigyelni, de a nappali égbolt fénytengeréből nem válnak ki s igy legfeljebb a csillagászok kisérhetik nappali útjukon. Természetesen még sok kérdés van, ami a csillagászokat érdekelné, de a következő kornak is kell valami feladatot hagyni, hogy azok is dolgozhassanak. Annyit már tudunk, hogy azzal bátoríthatjuk magunkat, amivel az olasz nő bátorította kis fiacskáját, aki sírt félelmében, midőn meglátta a szokatlan ruhába öltözött idegeneket: „Ne sirj fiacskám, hiszen azok is keresztények!" Az üstökös is az Isten teremtménye s szokatlan alakjával zajtalanul, titokzatos hangon a Teremtő dicsőségét hirdeti. Dr. Cs. lehet hogy de facto is működni fog s akkor Kossuth elmehet Olaszországba pihenni és Justh akaratlanul elmélkedhetik azon, hogy a politikához nemcsak korrekt jellem és vagyon, hanem üdvös önmérséklés is szükséges. Andrássy az üdvös processust megkezdette, lefejezte önmagát. A fáma azt mondja, hogy Justhban és Kossuthban is hasonló öngyilkossági gondolatok fészkelődnek. Mások azt mondják, hogy ez lári-fári, mert ők a „Nemzet"-re appellálnak. Ha az lefejezi őket, akkor beismerik, hogy a közelmúltban eljátszották kisded gyermekjátékaikat, és . . . félre vonulnak . . . duzzogni. Mások ismét azt susogják, hogy a nemzet közvéleménye erőteljesen és bölcsen fog megnyilatkozni, és lefejezi a „nemzeti munkapárt"-ot. Mi ehhez nagy garanciát látunk azon nemzeti felbuzdulásban, mely a Haverda-féle monstre pör tárgyalása után Szegeden és Budapesten megnyilatkozott. A „Nemzet" erős, bölcs és önérzetes? El fogja söpörni a nemzeti aspirációk ellenségeit?!? Megjavult az intelligencia és erős a nép? Ugrón kiszólása csődöt mondott? Igazán boldog ország vagyunk mi. (*' *) Jóakaratok és indítványok. A rohamosan változó és fejlődő viszonyok rohamos követelésekkel lépnek fel a pappal szemben, rohamos követelésekkel a theológiával szemben. Következéskép új és új eszmék, indítványok merülnek fel a theológia, vagyis a hittudományok előadása körül, kivül és belül. Belül azt mondják: az apológiára, patrologiára, archeológiára, liturgiára vetni nagyobb súlyt. A szellemek harca a dolgok gyökerei és lényege körül dől el. Kivül pedig ez hangzik: talpraesett, az életben és gyakorlatban magát azonnal feltaláló embereket küldjenek a hittani intézetekből! Gyakorlati a kor és a való élet a gyakorlat versenyén fordul meg. Minden kisérelgetés, tapogatózás, idő, pénz, jog és elvveszteség. Szakember legyen mindenki abban, amihez fog; csak szakemberekkel lehet gyorsan és pontosan dolgozni! Először jött a gyakorlati szónoki kiképzés, aztán a gazdaságtan, aztán a közigazgatási jog, utánna a budapesti hitoktatók egyletének felterjesztése a nm. püspöki karhoz : a papnövendékek járjanak ki az iskolákba, dolgozzanak, tanítsanak, hogy mire a maguk felelősségére dolgoznak, rutinos és otthon levő emberek legyenek. Végül az újabb iskolatörvények és iskolaviszonyok új szükségletet és eszmét vetettek fel s a kilépő papok tudjanak telekkönyvet nézni, kisajátítani, a megyéhez felebbezéseket írni, fizetésrendezésben a tanfelügyelőhöz, minisztériumhoz folyamodványokat szerkeszteni, különben az iskolafentartónak gyűlik meg a baja az állammal, megyével és sok más tényezővel. Ez utolsóval foglalkozik az „ Esztergom"-nak több utóbbi száma. Amellett kivülről-beiülről szól a szellem csendesen a kilépni készülődő papnövendék lelkében : a társadalmi átalakulás jegyében állunk, a szociális téren kell nekem az emberhez közelednem, anyagi érdekeik kapcsán lelki érdekeiket kezelnem. Hitelszövetkezetet alapítani, fogyasztásit berendezni, kölcsönöket kötni, kettősen könyvet vezetni, köröket létesíteni, felolvasást tartani, színdarabot betanítani: mind az én dolgom lesz. Ha én nem teszem, megteszi más — nélkülem, ellenem. Végre is az ember mindig gyermek: ahhoz közelit bizalommal, ki neki cukrot ád. Ez ugyan nem a lelkipásztorkodás lényege, de ebben csúcsosodik most mikéntje. Érvényesül szent Pál gondolata és szelleme: mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megnyerjek Krisztusnak ! És a sok új csapás és előre! között hogy igazodunk ki? Ügy, hogy mindenki lássa, hogy itt elsősorban gyakorlati, szorosan szólva technikai dolgokról van szó. A főiskolák pedig, a hittaniak is, elsősorban alapokat, elveket, tudományt kötelesek adni hallgatóiknak. Ezek nélkül lehetnek az életben okleveles pallérok, de nem lehetnek tervező és szerkesztő mérnökök. Én legalább, ha körülnézek a főiskolák működésén, mindenütt azt látom, hogy gyakorlati szakembereket a gyakorlat teljes bírásával nem képesek adni. A jog nem képesít sem ügyvédnek, sem bírónak; illetőleg csak alapokban és elvekben. Az első végzést megcsinálni, az első végrendeletet megirni a kezdő gyakornoknak az idősebb mutatja meg. A gépészmérnök tud egy 22 lóerejű benzinmotort megcsinálni papíron, de nem tud még egy hengermalmot berendezni. Majd később! És ahol a közönség annyira kényes a szakképzettségre, az orvosi pályán azt látjuk, hogy az orvosi fakultás legkevésbbé képesít gyakorlati és végzett szakembereket. Megmondja a fül anatómiáját, fiziológiáját, kór- és gyógytanát, mikép lehet és kell kezelni a fülbeteget a többi kórtani kapcsolatokban; de ha valaki „fülgyógyász

u akar lenni, annak bizony rá kell magát vetnie egy pár éven a fülészeti theropiára, csak aztán állhat elő a közönségnek, mint befejezett szakember. És igy vagyunk a hittani tudományokkal is. Az ok pedig ott van, hogy mindenütt meg van határozva az idő (4 vagy 5 év), meg van határozva az elméleti és gyakorlati anyag és meg van adva a növendékben a szellemi erő, mellyel azt el kell végezni. Semmiféle 100 fokos gőzre berendezett gépben nem szabad túlhevített gőzzel dolgozni, mert akkor az felrobban és semmiféle mechanikai szerkezetet nem lehet az elméleti maximális munkaképességig igénybe venni, mert akkor tönkre megy. A hittani tudományokat pedig, mint tudományokat el kell végezni az előirt idő alatt a maguk alaposságában és szélességében, ha a theológiai tudomány nem akar a „lichtscheue Provinzialtheologie" szállóigéjébe felemelkedni és szétfoszlani! Ez tehát az első és a fő! A többit ezzel és emellett, amennyire azt a hely, idő, terjedelem és a nevelés megengedik, a szakirányokat adni, gyakorlati útbaigazításokkal és gyakorlati kísérletezéssel! S munkakedvet fejleszteni! 1 Ennyit a theológiai tanítás most is megtesz az iskolai közigazgatást illelőleg, hogy csak ennél maradjunk, midőn azt két, sőt három tárgy keretében bemutatja a megfelelő szempontokból. S ennyi elég is. Mert azok, kik most szak^ emberek, nem voltak mindig azok; a főiskolai tanulmányok sem tették őket azokká, hanem maguk lettek azzá. Azután a kikerülő növendé^ kek mindegyike nem is jut abba a helyzetbe, hogy szakképzettségre legyen szüksége itt és ebben és ha jut is, 7—8 év múlva lesz az, mikor az ilyen dolgoknak tárgyi és alanyi joga, meg rendtartása egészen más képet mutat. Igaz, hogy itt a kezdetnek esetleges balfogásaira és a balfogásokból származó hátrányokra mutatnak; csakhogy ezek mindig a személyen fordulnak meg és tanítási szempontból a lehetőségi optimumok áldozatául esnek a theológia mint tudomány alaposságának. Több időben ebből is több lehetséges! Sok gyakorlat és kevés elmélet, mondottuk, a főiskola fogalmának kifordítása volna. Még egy szót. Az egyik cikkíró úr szaklapot óhajt az iskolai ügyek számára. A másik feleslegesnek tartja. Miért nem lehetne egy harmadik lehetőség is ? Kell ennek tisztán iskolai ügyeket felölelnie az egyházmegye területén ? Miért ne ölelhetné fel a jogi, patronátusi, liturgikai, egyházépitési, berendezési és az egyházmegyét szorosan érdeklő lelkipásztorkodási dolgokat is. Hivatalosan és nem hivatalosan. A Kirchenzeitung-ok, Dioecesanblatt-ok a mintaképei. Trier, München, Bécs a jópéldái. A többi hozzájövő szót másnak adom át. t m Hr> — A kath. iskolák támasza. A kath. szervezkedési és védelmi munkásság igen sokféle irányba terelődik s ha nem vigyázunk, szét is forgácsolódik. A mai hadilármás világban ez legyen tehát a jelszó : „Iskoláinkat fenn kell tartani." r».mde, hogyan? Szegény a község, a nép. Nincs pénz. Igaz, igaz szegények. Lyukas tarisznyában nincs mogyoró. Csakugyan, a pénzzel úgy vagyunk tapasztalás szerint, mint az ügyes szerkesztő a hellyel, mindig van is, volt is, sohasincs ... Ha hitvallásos iskoláért a legcsekélyebb áldozatot kell hozni: nincs pénz. Ha holnap gazdát cserél az iskola, az állami iskolára van pénz bőven. Cifra palotát építenek, diszes felszerelés stb. Meg kell értetni a néppel, mily kincsnek van birtokában, ha övé az iskola. Az iskola szelleme szerint egykor áldani, vagy átkozni fogja gyermeke öt még a siron túl is. S a nép ezt meg is fogja érteni. Lassan bár, de ha állandóan ébren tartjuk figyelmét, lehetetlen, hogy észre ne térjen. Elismerjük sokszor oly helyzetben is lehet egyik-másik község, hogy bár nem riad vissza az áldozatoktól, mégis rá van utalva segélyre. Éppen azért kell nekünk országosan szervezni az iskolaügyet, hogy mindenütt ott legyen a segitő jobbunk, ahol arra szükség van. Németországban, Ausztriában már nagy sikerekkel dicsekedhetnek az Iskolaegyesületek, mi még csak a kezdet-kezdeténél vagyunk, de a jég meg van törve. A Katholikus Iskola-