ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-10-09 / 41. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. október 9 41. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. t Kersch Ferenc, (1853—1910.) A magyar katholikus egyházat és társadalmat nagy csapás érte. Kersch Ferenc, az esztergomi bazilika országos hirü karnagya, folyó október hó 6-án éjjel 1

/z 1 órakor, rövid három napi betegség után, 57 éves korában váratlanul elhunyt. Még vasárnap a délutáni vecsernyén orgonált, s kijövet a várhegyen találkozott egy fővárosi társasággal, mely elragadtatásának adott kifejezést páratlan művészete felett, s csütörtökre virradó reggel már ki volt teritve. Véletlen hüléstöl tüdőgyulladást kapott, s bár termete, szervezete erős volt: asztmatikus tüdeje a lobot nem birta legyőzni. Ép most kezdte meg egy regensburgi cég müveinek kiadását, mellyel a mi Kerschünk világhírre tett volna szert. Ép néhány hónap előtt mozgalom indult, hogy a zseniális zeneszerzőnek megszerezzék a nagy pápai Szilveszter-rendet, mely e célra lett alapitva. De sajnos, e jó szándék már elkésett: maga Isten akarta a magyar Szent-Péter-Bazilika halhatatlan karnagyának — ki szinte az égből leste el kompozícióinak csodálatos melódiáit — homlokára tűzni az örök dicsőség hervadatlan koszorúját. Csak a nagy zeneszerző „Requiem "-jenek bús áriái tudnák kifejezni némileg a kimondhatatlan gyászt, melyet korai halálán, váratlan elhunytán érezünk ml, kik közelebbről ismertük nagy művészetét, egyházias érzületét, puritán jellemét és szeretetreméltó egyéniségét. Ily univerzális műveltségű egyén, aminő Kersch Ferenc, nem csak Magyarországon, de talán az egész világon se művelte a zenét. Kersch Ferenc ugyanis eredetileg az egyházi pályára készült, s Kalocsán elvégezte a teljes négyévi theológiát. Ennek végeztével azonban — nem érezvén magát elég erősnek a papi hivatásban — a középiskolai tanári pályára lépett s annak tanulmányait is elvégezte, s öt évig gimnáziumi tanár is volt. De művészi szenvedélye, mely már az apai házban fejlődött ki, végre is igazi hivatására: az egyházi zene pályájára terelte életét. Igy tehát Kersch egyesitette magában a zenei művészettel az egyházi énekek szövegének és dogmatikus mélységének teljes tudását, mi egyedül képesít maradandó becsű alkotásokra az egyházi zene terén. Szinte pótolhatlan tehát a veszteség, mely az esztergomi székesegyházat, a magyar kath. társadalmat s Esztergom városát és intézeteit érte. Hisz tudnivaló dolog, hogy Kersch Ferenc nemcsak az esztergomi egyletek, kivált a kath. körnek volt ünnepélyeknél saját maga és énekkara művészetével vezérszereplöje, hanem az országos kath. nagygyűlésen szerepelt, s az ország különböző részein nyáronkint rendezett kántor-póttanfolyamokkal országraszóló működést fejtett ki. Az orgonánál volt csak igazán mester. Hires karnagyok s akadémiát végzett zenészek jöttek meghallgatni Kersch orgonajátékát, s elragadtatásukban „mennyeinek" mondották azt. Soha meg nem ismételte magát, improvizációit is kész müvekként lehetett volna kiadni. Játéka nem üres technika volt, hanem csupa szellem: ez ember lelkével orgonált. S e lélekben nagy tudásán és művészetén kivül mély hit és egyházias érzület honolt. Produktiv zenei munkásságának ép virágzása korában törte le Kerschet a halál. A letűnt évtizedben egymást érték értékesnél-értékesebb müvei. A „Sursum Corda" c. két kötetes kántorkönyv két kiadást ért, a hozzávaló kis kézikönyv ép most jelent meg harmadik kiadásban. Négy év előtt jelent meg kiválónak elismert „Zeneelmélet és Összhangzattanba. Azonkívül megjelent töle az ifjúság számára „Ima- és Énekkönyv" és „Dicsérjétek az Urat" c. müvek. Azonkívül 6 füzet betét (motetták) 15 teljes mise-kompozició, 3 Rekviem őrzi meg nevét szigorúan ceciliánus és gregorián stílusban és számos más ének, melyek közül a „Vitéz kurucoknak unokái" és „Kinek első szent királyunk" cimű dalait már országszerte éneklik. Harmadik rekviemjét tavaly, fiának, a szabadkai tanítóképezde zenetanárának halála után irta. Ép most készült el 16-ik miséjével, melyet most 9-én akart, előadni a bazilikában. Még halála előtt másféíórával (de már akkor lázban) kottapapirost és ceruzát kért, hogy gondolatát feljegyezze. Pályafutása röviden a következő: Született 1853. december 2-án Bácsalmáson, hol atyja kántortanító volt. Gimnáziumi tanulmányait Kalocsán végezte 1864—-1872-ig, s ugyanott már mint deák az intézet orgonistája volt. 1872—1875-ig egyetemet végzett Budapesten a bölcsészeti fakultáson. 1876—1881-ig gimnáziumi tanár volt Nagybecskereken. 1886—1896-ig Nagyváradon volt karnagy. 1897-ben választották meg az esztergomi székesegyház karnagyává, mely hivatalban 14 évet töltött. Azonkívül zenetanár volt több éven keresztül a nagyváradi és az esztergomi tanitóképezdében, és énektanár 14-éven át az esztergomi szemináriumban. A rokonság a gyászesetröl a következő jelentést adta ki: Kimondhatatlan fájdalommal, de az Isten szent akaratában való teljes megnyugvással jelentjük, hogy a legjobb férj, a leggondosabb apa, a legkedvesebb nagyapa, testvér, sógor és rokon: Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy, főegyházmegyei cenzor, a bolgár polgári érdemrend lovagja, a Magyarországi Cecília-Egyesület alelnöke stb. folyó évi október hó 6-án éjjeli V2 1 órakor, tevékeny és munkás életének 57-ik, boldog házasságának 25-ik évében, rövid szenvedés s a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után váratlanul visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. A boldogultnak hült tetemét Ö Eminenciája a Bibornok Hercegprímás és a Méltóságos főkáptalan magas rendeletére, érdemeire való tekintettel s kegyeletből a nagy halott iránt, ki egész életében lelkes vezére volt a katholikus zenei mozgalmaknak és buzgó követője az 0 Szentségé által kiadott Motu proprio-nak, f. hó 7-én délután 5 órakor szentelik be a főszékesegyház oszlopcsarnokában, ahonnan ugyancsak a főszékesegyházi sírboltban helyezik el a boldog feltámadás reményében. Az engesztelő szent mise-áldozatot f. hó 8-án d. e. 9 órakor fogják lelkiüdvéért a főszékesegyház főoltáránál a Mindenhatónak bemutatni. Esztergom, 1910. október 6. Isten veled, te kedves férfiú! Egész életedben az Isten dicsőségeért s az egyház javáért fáradoztál; legyen jutalmad az Űr! Emléked őrizni fogjuk örökké! Az örök világosság fényeskedjék neked! Özv. Kersch Ferencné szül. Mahaliczky Mária íieje. Magyarásznó Kersch Etelka